Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az
aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent
Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs
hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet
eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben
semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és
gyermekpiros ez, az év első termésének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre
számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a
gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit
megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült,
két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy
kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartókodni kell. Sokan a tejszínt
részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A
június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas
gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a
szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a
tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni,
mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre
vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez
vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg
cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt
éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják,
és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot
és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik
össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy
van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes
befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és
természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni
kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a
bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt,
tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba
ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss
reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután
három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper
elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett
és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni
szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az
árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg
kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten
a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna
után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a
metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a
szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket
megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.
(Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája)