2009. május 11., hétfő

Hagymás rostélyos



Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan.

(A. de Saint-Exupéry)



Egy újabb klasszikus. Bár nem klasszikus módon készítem. Ha itthon vagyok és tehetem, minden fajta szelet húst - pl. a cigánypecsenyét is -, inkább párolom. Pontosabban elősütöm és párolom. Nem rajongok a hirtelensültekért, mert nem könnyű elkészíteni sem őket, ráadásul nem csak sütni kell e villámmódon, de elfogyasztani is. Ha egy hirtelensült kihűl, vagy áll egy kicsit, fogyaszthatatlan lesz - legalábbis nekem. A hirtelensülteknél nagyon nem mindegy, milyen hőfokon és mennyi ideig sütjük. Ezen áll vagy bukik minden. És a hús minőségén, amit sajnos inkább nem minősítenék... Ha én lennék a mezőgazdasági miniszter, csak szabadon és természetesen tartott állattartást engednék. Az összes nagyüzemet bezárnám...
Na, szóval egy hirtelensült akkor marad puha, ha a közepe kicsit nyers marad. Én pedig egyáltalán nem rajongok a véres vagy majdnem véres húsokért. Meghagyom az angoloknak, egyék csak.
Az én hagymás rostélyosom nagyon ízletes és porhagyósan puha lett. A hagymakarikák viszont ropogtak rajta - tényleg finom volt.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként étvágy szerint 25-35 dkg marhahús: fehérpecsenye vagy más színhús;
mustár;
só;
frissen tört bors és köménymag;
4-6 nagyobb fej vöröshagyma;
olaj.


A hússzeleteket kiklopfoltam, majd alaposan bekentem mustár és olaj keverékével. Egy egész napra hűtőbe tettem lefedve pácolódni. Másnap mozsárban durvára törtem színes borsot és köménymagot - ezzel és sóval fűszereztem a húsokat. (Mikor pácolunk, ne tegyünk sót a páckeverékbe. Csak sütés előtt sózzunk.)
Egy nagy serpenyőbe 3 evőkanál olajat tettem és jól fölhevítettem. A hússzeleteket így hirtelen átsütöttem, hogy kérget kapjanak. Mikor mind készen volt, az addig félretetteket is visszatettem a serpenyőbe és vizet öntöttem rá. Majdnem ellepte a hússzeleteket. Fedő alatt, kis lángon pároltam. Másfél óra múlva a hús omlósan puha lett. Ekkor zsírjára sütöttem, vagyis hagytam az összes vizet elfőni róla, csak egy nagyon kevés szaftot hagytam alatta.
Mikor már láttam hogy hamarosan kész a hús, a hagymát kicsit vastagabb karikákra vágtam egy tálba. Lisztet szórtam rá és jól elkevertem, hogy mindenütt érje a karikákat a liszt. Bő és jó forró olajban ropogós-pirosbarnára kisütöttem. Szalvétára szedtem ki, hogy az olaj lecsöpöghessen.

Burgonyapürével, és hagyományos fejes salátával tálaltam.
Ez az étel is alkalmas grillen sütésre. A hagymakarikák helyett egyszerűen csak húzzuk nyársra hagymákat és süssük meg.

*

17 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Megint egy húsétel, amit én is imádok! Nem is tudok mit hozzátenni! Akkor fodrász után találkozunk az éttermünkben, igaz?:)

erős ildikó írta...

Ja igen, és én is ilyen sütve-párolva szeretem/ készítem a húsokat, hogy finom omlós legyen. Az az igazi.

Limara írta...

Megint egy klassz étel gyönyörű fotóval! :)))

duende írta...

Aha! :)) A hideg citromos sörömet már meg is rendeltem! :))
Már itthon is vagyok, gyorsan ment. Egy zsák haj jött le rólam... Most csuti vagyok.

Valóban, így az igazi!

duende írta...

Köszönöm Limara! :)

A hagymás rostélyos tényleg nagyon finom - pedig milyen egyszerű...

Chef Viki írta...

Azt hiszem, valamikor a suliban ettem ilyet utoljára gyakorlaton :-o

Magam sem értem, mert a ropogós hagymakarika mennyei finom! Hmmm, de isteni lehetett...

duende írta...

Tényleg az volt! :) a hús omlós puha, a hagyma roppanós... :))

Lívia írta...

Én is fodrásznál voltam ma:) És imádom a hagymás ételeket. De régen ettem rostélyost!

duende írta...

Akkor Te is csutkababa lettél! :)

Ez a sült hagymakarika nálam pl. krumplifőzelékre, lencsefőzelékre is nyerő! :)

Gabriella írta...

hmmm, most vacsoráztam, de meghoztad a kedvem egy kis nasihoz. :-))))

duende írta...

Nasi? :)))

Scofield írta...

a kiskésit ez nagyon ott van...

trinity írta...

Azt hittem, az én mániám a párolás...kb. 5 év alatt egyszer állok neki frissensültnek. Egyszerűen én is félek, hogy nem sül át, kemény lesz, stb....
Mániákusan párolok:)))

Csatlakozom az előttem szólóhoz: ez tényleg nagyon ott van:)))Rég volt nálunk....Meg is kívántam:)Jajj, azok a ropogós hagymakarikák...pedig ettem vacsorát:O

duende írta...

:))

Ugye, Scofield? :)

duende írta...

Szerintem a párolás a nyerő, Trin.:)) Frissen sülni csak végesetben, ha 10 percem van az ebédre...


Nálunk is. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára. ezért is került sorra. :)

ManóAnyó írta...

Én még így nem próbáltam, annak ellenére, hogy nekem is gondjaim vannak a sütéssel (ezért inkább nem sütök húst). Ezt így mindenképpen kipróbálom.

duende írta...

Ha így készíted, ManóAnyó, nem ronthatod el. Garantáltan nagyon finom lesz a végeredmény. :)