Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
(Kányádi Sándor: Jön az ősz)
Kaptam egy igazi falusi tyúkot. Mert manapság már csak ha kivételezett helyzetben vannak, laknak falun a tollasok, sajnos. Nem is készülhetett más belőle, mint mennyegzői húsleves friss házi reszelt tésztával. Igen ám, de oly szépen egyben tettem a fazékba, hogy mikor szűrtem le a levest, úgy döntöttem, hogy én ezt a tyúkocskát így is hagyom, szépen egészben.
Készítettem hozzá egy glazúrt, és már ment is a tűzfürdőbe, nagy lángra, szűk félórácskára. Petrezselymes burgonyával és kovászos uborkával ettük. Tényleg mennyei volt, köszönet érte!
Ráadásul pénztárcakímélő is, mert egy tyúkból megvolt az isteni húsleves is, és a főétel is. Persze főzhettem volna egy finom nektarinbarack-szószt vagy szilvaszószt is mellé pirított darával, de ma szakadt az eső, fútt a szél, nem volt kedvem piacra menni gyümölcsért. (Győzött a lustaság, mer' az fél egészség, vagy nem :) ?!)
A glazúrhoz:
1 evőkanál paradicsom passata (vagyis a sűrített és a sima paradicsomlé közti sűrűségű paradicsomszósz)
A hozzávalókat egy tálkában összekevertem, és ecsettel a kiterített tyúkocskára kentem. (A tyúkot a hátánál egy konyhai ollóval végigvágtam, így szépen kifeküdt.)
És ennyi a recept. Van egy sokkal jobb is, de sajnos utólag jutott eszembe. Zsanuáriánál található, és a következő tyúkot már majd így készítem.
Ha a konyhánkban semmilyen más eszköz nem állna rendelkezésünkre csak egy kés, azzal is elboldogulnánk. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a rendszeresen karbantartott, éles, jó minőségű kések a legfontosabbak. (Amikor életem első igazán profi darabját megvettem, egy damaszkuszi edzett acél kést, akkor döbbentem rá, kés és kés között micsoda különbségek vannak, és hogy egy jó szerszámmal öröm a munka, egy halovány utánzattal inkább csak kínlódás.)
Hogyan élezzünk? A lenti videóban Jun profin bemutatja. Aki tudja, hol lehet ilyen fenőkészlethez jutni, tájékoztasson vagy lepjen meg vele. 😁 Nagyon tetszik. Háttérben meditáló zen-mester macskával rendelkezem, azt ne küldjetek. 😺😊
Mind nagyon finom. Amit ismételten megfigyeltem viszont: a kerti, nem multis padlizsánok sokkal kiadósabbak. Húsosak, masszívak, sütés után nem eresztenek levet. A multis igen. Tiszta víz, tehát ha tehetitek, piacon vásároljatok, termelőtől. Fele annyi kell belőle, és sokkal jobb minőségű is. Össze sem lehet hasonlítani őket. Ha nincs lehetőségetek csak multinál vásárolni, rá kell számolni... a dupláját kell venni, és ez leginkább a krémekre vonatkozik.
Fűszeres Eszter telibe'talált. 🎯 Épp elő akartam hozakodni a jelenséggel, de Eszter megírta helyettem, köszönetem.
Annyival kiegészíteném, hogy van sokféle evési rendellenesség is: anorexia, bulimia, vegánság, nyersevés, stb... hogy a legismertebbeket mondjam. Ígyhát az egészségmánia is kapott egy orvosi címkét: orthorexia nervosa, vagyis egészséges étkezés megszállottság. A szó furán hangozhat: megszállottság, pedig bizony az. A kényszeres viselkedés egy formája. Csak normálisnak tartjuk, mert hát az "egészségről" szól. Elméletileg. Gyakorlatilag pedig egészen más az összkép, ha az árnyékát is megfigyeljük.
Valóban elhatalmasodtak az evési zavarok, egyre többek életét keserítik meg, olyanokét is, akik csak együtt élnek evési zavaros emberekkel. Érdemes többet tudni ezek hátteréről tehát, utánaolvasni, mi deformálódott el a lélekben. És jó ha azt is tudatosítjuk, hogy ezek csak tünetek, belső konfliktusok tünetei. Vagyis nem örökké tartó állapotok (csak az orvosok ezt nem szeretik hangsúlyozni). Ahogy keletkeztek, el is múlhatnak, ha a belső okot megtaláljuk és megszüntetjük. Vagy nem, de akkor is megtanulhatunk úgy élni velük, hogy sem önmagunkat, sem másokat nem kergetünk az őrületbe vele.
A pszichés evészavarokon túl, nagyon érdekes kortünet az, hogy milyen sok ember allergiás valamilyen ételre, összetevőre. Nem meglepő, mert amit a Földdel és élőlényeivel teszünk, az történik
velünk is: mérgezettek a vizek, a föld, a levegő, így hát az élelmünk
is, és az étel = élet (ÉL-elem), vagyis az életünk is.
Aztán ott vannak, akik csak kitűnni vágyásból válogatósak: voltam már nagy társaságban nem egyszer, ahol együtt is étkeztünk, és kész agyrém volt a legtöbb alkalom... majd' mindenki azzal volt elfoglalva, ő mit ehet és mit nem. (Ne feledjük: az evés-heppek jóval több mint fele mögött nincs betegség, valóban csak mániák, divatjelenségek.)
Hol van már az egy tálból csemegézünk világa? Az étel megosztásának rituáléja? Gondoljunk csak a street food-őrületre. Már nem is asztalnál eszünk, együtt semmiképpen, hanem rohanvást, az utcán. Pedig állítólag a megosztások világában élünk. Állítólag. Valójában soha nem voltunk elkülönültebbek, egoistábbak, én-központúbbak, szorongóbbak, neurotikusabbak, és hadd ne folytassam.
"A modern korban két absztrakt
embert ismerünk: az egyik a szcientifista, a másik
a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a
kettő
az ateizmus válfaja.
A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem
dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai
energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát,
körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik,
hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét,
nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként
méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz
rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak
tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de
a vizet nem tudja megmosni semmivel.
Puritán
lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha
idealista, akkor is, ha buddhista, vagy talmudista,
mert a puritánság nem világszemlélet, hanem temperamentum. Két
dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való
sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való
eszelős és alattomos harci készség. Mindezt azért, mert szegény
Isten helyett elvet talált, és
ő
ezt tudja. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt,
alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, enne
hozzá ecetben savanyított
paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg
szekszárdit, meg lehetne
menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná
bírni." (Hamvas Béla, 1945 nyarán)
Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.
Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.
Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak
(Petri György: Reggeli kávézás)
Itt az ősz... reggelente tíz foknál is hidegebb van, szemben a
tetőkön megül már a reggeli pára. A lakás jólesően hűvös, hónapok óta
először mutat a hőmérő 24 foknál kevesebbet.
Szeretem a nyarat, de elég volt belőle,
főleg itt a beton-dzsángl kellős közepén. Jöhetnek a fázós reggelek, a
jóleső forró kávéval a kézben, vastag, puha, meleg köntösbe burkolózva.
Minden évszaknak megvan a maga varázsa.
Ólálkodott a hűtőmben már vagy 4 hete egy fej káposzta, úgyhogy becserkésztem. Akkor vettem, mikor nyári töltött káposztát csináltam, mert nem tudtam egy fej elég lesz-e a leabálandó levelekhez, s így az akkor beszerzett kettőből az egyik megmaradt. Káposztás tésztához most nem volt hangulatom (pedig imádom), úgyhogy a nemrég Aledánál látott étel készült belőle. Köszönöm a receptet! Finom és könnyű, ráadásul nagyon kiadós is, kenyér nélkül pedig a szétválasztósan diétázók is ehetik. Nem egészen a recept szerint csináltam, mert nem volt mindenem itthon hozzá, piac meg nem volt ma.
Hozzávalók 4 főre:
80 kg friss laskára vágott káposzta
40 dkg sertéshús (comb, lapocka, tarja, dagadó)
15 dkg füstölt parasztkolbász
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál zsír vagy 3-4 evőkanál hidegen sajtolt olaj (repce)
1 teáskanál köménymag
1 evőkanál majoránna
1 nagyon nagy friss, érett paradicsom (ökörszív), vagy kettő normále (télen egy olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv lével együtt, és akkor nem kell hozzá külön sűrített paradicsom sem)
1 kápia vagy pritamin paprika (nálam 2 púpos teáskanál darált paprika, vagyis házi Erős Pista)
1 zöldpaprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl
A húst csíkokra vágtam és a zsiradékon sóval, borssal és az egész köménnyel átpirítottam, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott hagymát, zöldpaprikát, valamint az apróra vágott fokhagymát is. A hagyma üvegesedéséig sütöttem őket együtt, majd fűszereztem a paprikakrémmel is, és felöntöttem kevés vízzel. Fedő alatt, többször alávizezve, keverve a húst puhulásig főztem. Közben laskára vágtam a káposztát, és sós, majoránnás vízben puhára főztem. A levét végül leöntöttem róla, úgy hagytam hűlni.
Lehéjaztam a paradicsomot, kis kockákra vágtam.
Amikor puha volt a hús, hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és a karikákra vágott parasztkolbászt is. Hagytam egyet rottyanni, s lezártam alatta a lángot. Összevegyítettem a káposztát a szaftos hússal és kizsírozott tepsibe tettem. A tetejét meglocsoltam a tejföllel és 30 percig, a tejföl barnulásáig sütöttem cirka 180 fokon.
Friss kenyeret kínálhatunk hozzá.
Kitűnő étel, egész évben készíthető.
Csendes, kévébe kötött reggel,
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.
Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt,
s tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt -
(József Attila: Csendes kévébe, részlet)
Imával kezdeni.
Mert szó, tett, szándék, kívánság
megszenteletlen, pogány, mint a megszelt kenyér,
ha nem éri a kereszt. Ne végy a szádba
kenyeret, ha nincs megáldva. S ne mondj ki szót soha és főként le ne írj soha, míg a Nagy Hatalmak egyike nem szólt: lehet. Imával, mindig imával kezdeni. Napot, utat, munkát, ebédet és a szót, akár ha szól, akár, ha írva van.
Odafenn, hol moly suhog és szúnyog száll, hol soha nem jár szőrös lábú dromedár, Hol a lepkék éjjel kósza pillangók, és kandarazsak dúdolják a Plízdongót, Ott a város tetején egy erkélyen, egy csillaghullós, romantikus szentélyen, úgy döntött a lábizzadós Giuseppe, miután a fél pizzáját megette, a legjobb mozgás aznap éjjel számára, ha rálépne a szakácsnőnek lábára. Felrántotta az ünneplős atlétát, Vitt a hölgynek salátából bokrétát, Összecsapta hangosan a bokáját, megdicsérte a szakácsnő tokáját, megpödörte komótosan bajuszát, elkapta a jóasszonyunk derekát, olyan táncot roptak ott az erkélyen, a molylepke eltévedt egy szekrényben. Kóbor macskák azóta is mesélik, hogy Guiseppe nagy sármőr, és remélik lesz még ilyen éjszakai vigasság Ez volt itten a színtiszta igazság.
Édességehetnékem volt... és csoki mindig van itthon, ha sütni támadna kedvem, legyen mihez nyúlni alapon.
Ez a világ legegyszerűbb és leggyorsabb csokoládékréme. Feltéve, ha ... tartunk otthon jeget, mer' a (jég)kocka el van vetve izé bele van potyogtatva egy nagy tálba, melyre jön egy kisebb tál, az olvadt csokival. Najó, kezdem előrül.
Hozzávalók 5-6 kis pohárnyi krémhez:
20 dkg étcsokoládé, lehetőleg magas kakaótartalommal (60-70%-os a legjobb)
csipet só
18 dkg szobahőmérsékletű víz (majdneméppencsakhogy'picinyhíjján 2 dl)
20-30 db jégkocka
A csokoládét vágjuk kis darabokra, és tegyük egy kislábosba a szobahőmérsékletű vízzel. Kis lángon melegítsük fel és keverjük, amíg teljesen elolvad benne a csoki. Ekkor tegyük át a kislábost egy nagyobba, amiben kevés víz és a jégkocekák vannak. A csokis lábos alja érjen bele a jeges vízbe. Kezdjük el - szerintem robotgéppel, kézivel - felverni az olvadt csokit. Nem kell magas fokozaton, csak finoman. Pár perc után, ahogy hűl a csokoládé, azt vesszük észre, hogy habosodik. Egészen addig verjük, míg könnyű, mousse-szerű habot nem kapunk. Nos, ez az intuíciónkra van bízva, mikor érzékeljük tökéletesnek, nem szabad túlverni.
A végeredmény egy felhőkönnyű csokoládéhab.
Ízesíthetjük is, vagy készíthetjük eleve ízesített csokoládéból.
Én tejszínhabot rétegeztem közé, egy csapott evőkanál porcukorral vertem fel a 2 dl tejszínt, így kicsit látványosabb, de önmagában is tökéletes ez a pohárdesszert. Fogyasztható azonnal is, de kifejezetten jót tesz neki néhány óra álldogálás a jégszekrényben.
Itt olvashatjátok a részletes leírást róla, nagyon köszönöm a receptet Kisbogárnak!
(Egyébként én csak 40%-os csokit használtam és tökéletesen működött így is a recept.)
Abszolút maradékhasznosítás: volt a hűtőben két tojásfehérje, és burgonyapüré-maradék előző napról.
Hozzávalók 6 nagyobbacska lángoshoz:
40 dkg liszt
20 dkg krumplipüré-maradék
2 tojásfehérje
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő (friss)
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott teáskanál só
Az élesztőt elkevertem a vízben a cukorral. A lisztet a sóval, aztán hozzáadtam minden mást is, és robotgéppel alaposan kidagasztattam. Letakartam a tálat és hagytam duplájára kelni, majd gombócoltam, és az olajjal megkent konyhapulton hagytam kelni még 20 percig a tésztát. (Lángostésztát soha ne lisztezzünk, mert az olajban mikor sül, megég a tésztáról leváló liszt és nem lesz jó íze a kész lángosnak, illetve nem fogjuk tudni mégegyszer felhasználni az olajat sütéshez.)
A gombócokat kihúzogattam kör alakra és bő, forró olajban megsütöttem. Ha azt akarjuk, hogy a lángosunk közepe ropogós legyen, csináljunk bele szándékosan 3-4 kisebb lyukat az ujjunkkal, mintha kiszakadt volna a tészta.
Tökéletes nagyon vékonyra nyújtva, sima serpenyőben megsütve, amolyan tortilla-féle kenyérnek is.
- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta.
(Joanne Harris: Csokoládés barack)
Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)
Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni.
Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:
5 tojás
5 evőkanál liszt
5 evőkanál kristálycukor
csipet só
1 csapott mokkáskanál sütőpor
+ házi baracklekvár
A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.
A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.
A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.
Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.
Ez a recept jól működött a gázos sütőmben, a villanyosban annyira nem. Abban ez a recept lett jó:
6 tojás szétválasztva
15 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 mokkáskanál sütőpor
1 csapott mokkáskanál só
A fele cukorral, sóval felverem keményre a fehérjét (nem egészen annyira, mintha habcsókot készítenék). A cukor másik felével felverem a tojások sárgáját, majd hozzáadom a sütőporral kevert lisztet is, és még mindig kézi robotgéppel hozzákeverem. Aztán spatulával adok egy keveset a fehérjehabból a lisztes sárgájához és fellazítom vele, majd a többi tojásfehérjét is hozzákeverem, finoman, hogy megmaradjanak a buborékok a tésztában. Sütés: 10-12 perc 175 fokon, alsó-felső sütéssel.
- Mirabelle. Szépen fejlődik, nem? Francia szilva, sárga ringló, jó dzsemnek, bornak vagy csak enni. Szeret itt a partoldalba' , mer' itt nem áll meg a víz, oszt napos helye van. - Kis szünetet tartott. - Késő már az öreglányt átűtetni.
(Joanne Harris: Szederbor)
A hétvége másik étele. A kis szilvafán megérett 4-5 maréknyi gyümölcs, az került bele. Made by sógor, és isteni vót, el is kértem izibe' a receptet. A képen látható vasedény teli volt, ennyit tudtam megörökíteni az utókornak ebből a finomságból. A szilva egyébként elolvad az ételben, csodás szaftot alkotva a húson. Aki szereti a kissé egzotikusabb ízeket, egy-két rudacska fahéjat is dobhat az ételbe.
Ez a lakoma kacsa- vagy libacombból is elkészíthető, sőt szerintem vadhúsból vagy marhából is!
A recept röviden ennyi: Az edényt körbekenjük zsírral vagy jóféle olajjal. A csirkedarabokat besózzuk, kissé borsozzuk. Alulra kerül egy réteg hús, rá egy réteg félbevágott hagyma - sok hagyma, normál méretűek, tisztítás után csak félbevágva -, egy réteg szilva, aztán megint egy réteg csirke, megint hagymadarabok, végül mindennek a tetejére egy réteg kimagozott szilva kerül, kevés cukorral megszórva vagy mézzel meglocsolva. Kapott még 2-3 dl fehérbort, és ment is a sütőbe, alacsony hőfokon cirka 2-3 órára.
Köretnek valami finom rozsos vagy kovászos kenyeret javaslok, s persze muszáj inni hozzá egy-két pohárka pincehideg fehérbort vagy fröccsöt.
No a hegyen lehetett így sütni, mert igazi tábori konyha van. Úszómedansziéval ám... 😅 (Erősen gondolkodtam, hogy haza kéne hozni, valahogy. A medencét, konyha az van.)
