A tökéletes virág nagyon ritka. Van, aki egy életen át keresi. És az élete... nem hiába való. Te láttál már sok mindent.
- Úgy van.
- Nem félsz a haláltól... sőt, néha vágysz a a halálra. Vagy tévedek?
- Nem.
- Ezt ismerem. Azok vannak így ezzel, akik látták, amit mi... Sokszor eljövök ide, az őseim otthonába, és itt eszembe jut, hogy akárcsak e virágok, mind meghalunk. Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos. Ez a Bushido.
(Az utolsó szamuráj)
Nagyon egyszerű, könnyű megcsinálni, és nagyon finom.
Hozzávalók:
20 dkg liszt,
15 dkg vaj (a margarint ehhez a sütihez nem ajánlom),
6 tojás, 2 dl víz,
egy csipet só,
a töltelékhez:
1 habfixáló,
4 dl tejszín,
0,5 dl tej,
1 vaníliás pudingpor,
és kb. 3 evőkanál kristálycukor.
A vizet fölteszem forrni, és mikor már buzog, beleteszem a sót, a vajat és a lisztet is, folyamatosan kevergetve. Mikor összeáll, leveszem a tűzről, és egyenként hozzákeverem a tojásokat is. El kell válnia a lábos falától, és szép simán egyben maradnia. A masszát nyomózsákba teszem, és vajazott tepsire kis halmocskákat nyomok belőle. Körülbelül olyan nagyobbacska diónyi méretűeket, mert nőni fognak. Tehát helyet is kell hagyni a halmocskák között. Ha nincs nyomózsák, egy kanál is megteszi. Előmelegített, közepes sütőbe teszem a tepsit, és kb. 10-15 percig sütöm, majd mérsékelem a lángot, és még úgy öt percig benn hagyom a fánkocskákat a sütőben. Közben végig ne nyissuk ki a sütőajtót, mert az nem tesz jót a tésztának.
Míg a fánkok sülnek, megcsinálom a vaníliás pudigot a kristálycukorral. A tejszínt pedig felverem habfixálóval.
A fánkocskákat kettévágom és ha kell, a közepüket kikaparom. Megtöltöm félig a pudinggal, félig a tejszínhabbal őket. Végül porcukorral megszórom.
Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.
Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót.
Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó. Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele.
Először is.
1. A lecsóban a paprika súlyaránya kb. kétszer annyi, mint a paradicsomé. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.
3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.
4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát... Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia. A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)
5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...
6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)
Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' lanature változatot írtam-írom le.
7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.
8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
9. Mióta készítek shaksukát is, a mi lecsónkat is paradicsomosabban szeretem és fokhagymát is teszek bele.
Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
3 érett paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 teáskanál pirospaprika.
Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!
A lecsónak természetesen minden délibb népnél megvan a maga változata. Tesznek bele padlizsánt, cukkinit is.
És a lecsó Gundel Károly szerint:
A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A
paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és
negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk.
A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk.
Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne!
Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a
hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük
benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a
paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha
levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára
pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)
A húst kockákra vágom, és fölteszem sok vízbe főni. Mikor forr, a habját leszedem, aztán beízesítem: sóval, egészborssal, babérlevéllel, csomborral, köménymaggal, kevés ételízesítővel, és az apró kockákra vágott vöröshagymával. (Elég sok levét elfővi, de nem pótolom, mert a pótlás a paradicsomlés rántás lesz majd.) Mikor félig puha a hús, hozzáadom a káposztát is. Közben elkészítem a rántást az olajjal és a liszttel. A paradicsomlével öntöm fel. Mikor már puha a káposzta is, a levéből teszek a paradicsomos rántáshoz, elkeverem, majd így adom a rántást az ételhez. Kevergetem, míg fölforr, és még hagyom vagy úgy 5 percig főni.
A Birodalom az elmezavar intézménye, kodifikációja; őrült, és őrületét erőszakkal kényszeríti ránk, hiszen a természete az erőszak. Ki a Birodalommal harcba száll, azt megfertőzi az elmezavar. Ez a paradoxon: aki legyőzi a Birodalom egy szegmensét, maga lesz a Birodalom, vírusként szaporodik, ellenségeire erőlteti akaratát. Így lesz saját ellenségévé.
(Tractatus Criptica Scriptura, a Valis függeléke, Philip K. Dick)
Talán az egyik legfinomabb étel, ami zöldbabból készül.
Hozzávalói 8 főre:
1 kg dkg marhalábszár (azt hiszem, eredetileg birkahusiból készül),
1 kg zöldbab,
2 fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 kg burgonya,
6-7 evőkanálnyi olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 paradicsom,
1 zöldpaprika,
köménymag vagy őrölt kömény,
só, kevés ételízesítő,
egészbors,
2-3 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 evőkanál liszt.
Úgy készül, mit a gulyás. Tehát olajon üvegesre pároljuk a kockázott vöröshagymát, aztán rádobjuk a kockázott húst, pirospaprikát és kevés vizet. Sózzuk,és és 5 perci erős lángon kevergetjük, majd felöntjük 2 dl vízzel. Ezt addig tesszük, míg a hús puha nem lesz. Tehát egy pörköltalapot csinálunk.
Aztán hozzáadjuk a darabolt zöldségeket, a többi fűszert is, felöntjük és puhulásig főzzük. Végül tejföllel behabarjuk. Friss kenyérrel vagy pogácsával, erőspaprikával kínáljuk.
Vegetáriusok figyelmébe is ajánlom, mert hús nélkül is egy nagyon ízletes és gazdag - és finom! - leves ez. Ekkor a krumpli és a zöldbab adja a "pörköltalapot". A fűszerezés teljesen megegyezik.
