Túrós csusza

A szivárvány az égen van mindig
az eső csak észrevenni segít.
A levelek beszélgetnek egyébként is
a szél csak fordít néha nekik,
hátha van idegen is közöttük.

(Tornay András)

Úgy tűnik, tésztás napokat élek... Ma klasszikust főztem: gulyásleves és túrós csusza.
Rendkívül egyszerű, de má' nem olcsó.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg csuszatészta,
15-20 dkg szalonna,
25 dkg túró,
1/2 liter tejföl,
só.

A szalonnát vékony csíkokra vágtam és kisütöttem. A pörcöt félretettem egy tálkába, a zsír fölöslegét pedig egy kis pohárkába. Annyit hagytam csak a lábos alján, amennyi a tésztához kellett. Közben persze sós vízben főtt a csuszatészta. Mikor megpuhult leszűrtem és hideg vízzel kicsit átöblítettem, aztán a szalonnazsírra tettem. Hozzákevertem a túrót is, kicsit sóztam. Tejföllel és a szalonnapörccel tálaltam.
Igazából gyúrni akartam a tésztáját, de most időre készen kellett lennem az ebéddel. A gyúrás pedig kicsit lassúbb, mint a száraztésztát kifőzni. Majd leközelebb. :-)
Vegáknak is ajánlom, persze nem szalonnával. Csak natúran.
A túrós csusza köretnek sem utolsó. Nagyapám például jó csípős lecsóval ette, vagy pörkölttel.

Tengeri herkentyűk mandarinos szószban

"Ha az ember igazán él, akkor nagyot mer, nagyokat bukik, és a bukásokon, poklokon, tisztítótüzeken át azért eljut az üdvösségig."

(Gyurkovics Tibor)

„A szerelmes dalban kell, hogy legyen duende. Ezért soha nem igazán boldog a szerelmes dal. Magához öleli a fájdalom lehetőségét. A fájdalom, vagy sóhaj nélküli szerelmes dalok valójában inkább gyűlölet-dalok szerelmes daloknak álcázva, nem szabad bízni bennük. Ezek a dalok tagadják ember voltunkat, és a szomorúsághoz való istenadta jogunkat. ”

(Nick Cave)

"Angyal és múzsa kívülről jön; az angyal fényt (inspirációt) hoz, a múzsa formát... De a démont (duende) a vér legbelső mélyéről kell buzdítani. El kell küldenünk az angyalt, száműzni a múzsát, és felül kell kerekedni az ibolyaillattól való félelmen, amit a 18. századi költészet izzad ki magából, és a félelmen a csodálatos távcsőtől, aminek a lencséi között alszik a múzsa, betegen a bezártságtól". (F. Garcia Lorca)
Duendének hívják a démont, aki transzba ejti a flamencoművészeket. De a cante jondo (mély érzelmeket kifejező, komoly flamencoének) belső természete ellentmond mindenféle transzteóriának. Tudunk például olyan transzállapotról az afroamerikai kultúrában, amelyet a médiumokon egy folyamatosan kántált egyszerű dallam vált ki, de természetesen a test és lélek cante jondo előadása közben megkövetelt intellektuális-érzelmi megerőltetése nem járhat ilyen hatással. Létezik egy olyan elmélet a duendéről, amelyet könnyen érthetőnek találtam. Eszerint a duende megegyezés a belső hallás és egy külső hang között. Amikor a dal, amelyet a cantaor a belső fülével hall, azaz a cantaor lelkében megszülető dal azonos azzal, amit elénekel, elönti egy érzés, elér egy, az extázishoz hasonló állapotot. Ugyanez elmondható a táncosok és a gitárosok esetében is.

(Kinczel Ákos: Andalúz tűz)

Még mindig hűtőt nullázok... Mert jön a karácsony és kell a hely és mert pl. ezeket a tengergyümölcsöket nem lehet sokáig eltárolni. És tegnapról volt maradék rizsem, úgyhogy valami szószost találtam ki.


Hozzávalók 4 főre:
1 zacskó tengergyümölcs,
3 gerezd fokhagyma,
2 fej mogyoróhagyma,
1 evőkanál olaj (mogyoróolaj is lehet ha van),
1 diónyi darab friss gyömbér,
4 mandarin leve,
3 cl konyak,
3 cl szójaszósz,
só,
1 púpos teáskanál étkezési keményítő.
A hagymát nagyon apró kockákra vágtam és olajon megfuttattam a zúzott fokhagymával és a lereszelt gyömbérrel, kevés sóval együtt. Aztán hozzáadtam a tengeri herkentyűket is és addig sütöttem nagy lángon, míg minden vizet, amit eresztett elfőtt. Ezután felöntöttem a kifacsart és átszűrt mandranilével, hozzáadtam a szójaszószt és a konyakot is. Körülbelül még öt percig főztem így, aztán vízzel elkevert étkezési keméynítőt adtam hozzá. Pikáns, kicsit keleties étel.
A zölborsós rizs nem az igazi hozzá, natúr főtt rizst javaslok hozzá, vagy üvegtésztát vagy sima spagettit összetördelve. Azt hiszem, tésztával még jobb, finomabb lett volna.

Borzacskabundában sült hús

„Az vagy, ami az édesanyád.
A világot, s minden létező dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit később az apáktól tanulsz, az valami más.
A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövővel.”

(Shirley Hill Witt, Mohawk)

hozzávalók:
személyenként kb. 20 dkg hús (sertés, pulyka, csirke),
mustár,
só, őrölt bors,
liszt,
borzacskatészta.

A húst kiklopfoltam, bemustároztam és borsoztam, aztán lisztbe, majd borzacskatésztába forgattam és bő olajban közepes lángon megsütöttem. Annyit módosítottam az eredeti borzacskatésztán, hogy hozzáaprítottam két nagy fej lilatönkű pereszkegombát (hűtőlenullázást csináltam), és hozzászeltem félkarikákra egy nagy fej vöröshagymát is.
Kicsit vastag lett a bunda, no de én jobban szeretem, mint a húst úgyhogy nekem így volt jó. Lehet fordítottan is csinálni... :-) Vastagabb husiszelettel és vékonyabb bundával.
A bundázás kicsit macerás, mer' az ember könyékig masszás lesz. Mert hogy azok a fránya krumlicsíkocskák igen gyorsan és feltűnő ügyességgel igyekeznek elhagyni a hússzeletet, s mindezt még olajbatétel előtt csinálják szóval.... ügyeskedni kell, és nem sajnálni a kacsónkat belemeríteni a borzacskatésztába. :-)

Kelbimbóleves húsos galuskával

Minden dal véget ér egyszer.
A hangok közti csend azonban ne riasszon.
Az csak segít meghallani a muzsikát.

A csend nem a dal halála, csak háttere.
Végtelen tér, amelyben megszülethet, s aztán
elhalgathat.

A dal örökkévalósága nem hosszában,
hanem inzenzitásának izzásában rejlik.

A halál nem az élet ellentéte.
Csak a születésé.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg kelbimbó,
3 evőkanál olaj,
6-7 gerezd fokhagyma,
1 húsleveskocka vagy igazi húsleves,
só, őrölt bors,
2 dl tejföl,
1 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.
A galuskához:
15 dkg darált hús,
2 csapott evőkanál búzadara,
só,
diónyi jó apróra vágott vöröshagyma,
só,
1 tojás
kevés víz.

A fokhagymát lereszelve kevés sóval megfuttattam az olajon a félbevágott kelbimbókkal együtt, aztán fölöntöttem vízzel. Hozzáadtam a leveskockát, sóztam, borsoztam. Közben elkészítettem a húsos galuskákat is: a hozzávalókat összekevertem jó alaposan.
Mikor a kelbimbók megpuhultak, egy tompa késsel beleszaggattam a húsos masszát a levesbe. Végül a tejfölből, tejszínből és lisztből készült habarással sűrítettem.
Húsgombóckákkal azt hiszem, még finomabb lett volna. Majd legközelebb a búzadara helyett rizzsel keverem össze a darálthusit.
Gazdag ízű, selymes és laktató leves.