Bögrés leves brokkolival

Szeretek szépen tálalni. Akkor is, ha csak magam vagyok. Ha már elkészítettem egy finom ételt, meg is

szeretem adni a módját az elfogyasztásának. Sok ember, sok család külön-külön eszik - tálcán -, ami még rosszabb, a TV előtt. Pedig az étellel nem csak a tápanyagokat fogyasztjuk el, hanem láthatatlan energiákat is veszünk magunkhoz. Ezért nem mindegy, milyen körülmények között étkezünk. A külső mindig híven tükrözi a belsőt és fordítva is igaz. Ezért fontos az, hogy mindennek adjuk meg a módját.
Más energiát teremtünk vele önmagunkban is, és a környezetünkben is. Ez egy gesztus. Megtiszteljük vele nem csak a saját, de mások munkáját is. Mert hogy az a bizonyos étel az asztalunkra kerülhessen, azért rajtunk kívül még sokan megdolgoztak. A nyugodt, szépen megterített asztalnál elfogyasztott közös étkezés energiateret hoz létre, amely messze túlér otthonunk falán. Köszönet ez, csak szavak nélkül. A Földnek a befogadhatatlan hatalmas gazdagságért amivel nap mint nap táplál minket, állat és növénytestvéreinknek, hogy táplálnak minket és embertársainknak is munkájukért.

Mikor elkészült a leves, a boltok polcain található "nagyon finom bögrés levesek" ugrottak be róla... Mert 10 perc alatt elkészült, mégsem instant porleves, de nem ám!

Gyönyörű brokkolit kaptam, ráadásul nagyon olcsón, a sorsa így meg is pecsételődött: a kosaramban kötött ki.

Hozzávalók 4 főre:

1/2 kg brokkoli,

3-4 közepes burgonya,

10 dkg parasztsonka,

1 gerezd fokhayma,

1 húsleveskocka vagy ételízesítő,

2 evőkanál olaj,

1 kicsi konzerves sűrített paradicsom,

1 evőkanál liszt,

levesbetét tészta,

szerecsendió,

1/2 csokor petrezselyemzöld.

A brokkolit megtisztítottam és kicsike rózsákra bontottam. A burgonyát apró kockákra vágtam és feltettem enyhén sós vízben főni a szintén apróra darabolt parasztsonkával és a fokhagymagerezddel együtt. Mikor majdnem megfőtt, hozzátettem a brokkolirózsákat, a paradicsompürét és a levestésztát is. Szerecsendiót reszeltem bele és apróra vágott petrezselyemzöldet is szórtam hozzá. Közben készítettem a lisztből és az olajból egy vékony rántást. Addigra az összes hozzávaló megpuhult, tehát be is rántottam. Forrás után még 1 percig hagytam rotyogni, és készen is volt. Az egész 10 percig tartott!

Vegetáriusok is elkészíthetik, persze sonka nélkül. Úgy is nagyon ízletes és laktató leves.

Kapros márványsajtkrém

A márványsajtot vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Én az első kategóriába tartozom. És a kaporért is rajongok.

Hozzávalók:
15 dkg márványsajt,
25 dkg krémes túró,
2 evőkanál 20%-os sűrű tejföl,
1 csokor friss kapor,
1 gerezd fokhagyma.

A hozzávalókat elől hagyjuk hogy puhák legyenek, így könnyebben összeáll a kence. Aztán 1-2 óra elteltével egyszerűen robotgéppel összedolgoztatjuk. Lehet villával is, de így gyorsabb, könnyebb és krémesebb lesz.
Pirítósra kenve tökéletes.

Zen a konyhában: húsos ravioli

A hedonisták gyorslifttel mennek Istenhez.

(Sofia L. Devi)

Előre bocsátom, sajnos még soha nem ettem valódi olasz raviolit. De egy eredeti olasz szakácskönyvből van a recept, és csörgedezik bennem némi olasz vér, cirka 1/8-as arányban. Ez számít vajon a hitelességhez?!
Ez az étel igazi zen gyakorlat. Nekem ne mondja senki, hogy a való élet nem egyeztethető ösze a meditációval. Ezt a tésztát csak gyakorló buddháknak ajánlom, mert megkívánja a valódi jelenlétet és rettentő türelem kell hozzá. (De persze tudjuk, mindenki potensen buddha...)
Az is készítheti, aki éppen agycsillapításra vágyik. A "szedjen hangyát" konyhai válozata. :-)
Tehát, utolsó figyelmeztetés: csak akkor álljunk neki, ha van időnk, kedvünk pepecselni!

Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
só,
annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
Töltelék:
40 dkg kétszer darált hús,
tejszínes krémsajt,
2 evőkanál olívaolaj,
só, őrölt bors,
1 kisebb fej vöröshagyma.
A szószhoz:
6-8 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj,
2 hámozott paradicsomkonzerv,
só,
némi cukor,
bazsalikom,
zsálya.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olívaolajon megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, puhára pároltam. Mikor kihűlt, kevertem hozzá annyi krémsajtot, hogy összeálljon a darálthús - nem kell bele sok.
A lisztet elkevertema sóval, hozzáütöttem a tojásokat és annyi vízzel tésztává dolgoztam, hogy se túl kemény, se túl puha ne legyen. Több bucira osztottam, és mindegyikkel a következőképpen jártam el:
Jól kinyújtottam, aztán pizzavágóval 6-szor 6 cm-es kockákra vágtam. Mindegyik közepébe egy kis kanálnyi töltelék került. A tésztát háromszög alakban hajtottam össze, és lisztezett villával jól összenyomkodtam.
Forrásban lévő sós vízben főztem ki.
A mártás:
A fokhagymát vékony szeletekre vágtam és kevés sóval megfuttattam az olívaolajon, majd hozzáadtam az apróra kockázott konzervparadicsomokat. Sóztam, nagyon pici cukrot adtam hozzá, zsályával és bazsalikommal fűszereztem. Jól beforraltam.
Reszelt parmezzánnal tálaltam. Igaz, nekem csak olyan szárított-szerű volt itthon, de errefelé nem nagyon kapni igazi parmezánt, sajnos.

Avocado for ever...

Vannak emberek, akikből árad a vonzerő.
De mi is ez valójában?
Mit érzünk egy olyan valaki kapcsán,
aki pusztán a jelenlétével mágnesként hat?!
Azt hiszem, ezt hívják hitelességnek.
Igazságnak. Az ilyen ember igaz, vagyis
teljesen önmaga.
A titok pedig szerintem az, hogy egységben
vannak a gondolatai a szavaival, a szavai
pedig a tetteivel.
Tehát igaz, úgy ahogyan van.
Ítélhetjük ezt pozitívnak vagy negatívnak,
akkor is az, ami: hiteleség és teljesség,
vagyis: erő.

(duende)

Jó mexikói lennék. Az avocadot minden nap meg bírnám enni, egyszerűen függő vagyok, nincs mit tenni. Sokszor készítem quacamolénak, de a legtöbbször csak egyszerűen kettévágom, kiveszem a magját, és úgy ahogy van a héjában felkockázom, aztán egy nagy kanállal kikaparom a darabolt gyümölcshúst egy tálba. Sózom, olívaolajjal és citromlével megöntözöm, és már falom is. :-) Csak úgy magában vagy pirítósra kenve, vagy salátába keverve.
Isteni gyümölcs! A fogyókúrámhoz pl. nélkülözhetetlen.

A Jóisten fantasztikus dolgokat teremtett, hiába... :)