Cipolle al balsamico - hagyma balzsamecetben

Ezt az ételt egy kedves barátomnak ajánlom. Mozzarella-függő. :-))

Hatására én is vettem, újrakóstolás céljából. Azt hiszem, az eredeti bivalytejből készült mozzarella lehet az igazi, a nagy ő. Legalábbis nekem. A tehéntej elég semleges ízű, így az ebből a fehér itókából készült sajt is semleges.

Ismerem a szokásos mozzarella-paradicsom-bazsalikom szentháromságot, de most tél van. A paradicsom így szóba sem jöhet... De aztán a múzsa homlokon csókolt. Eszembe jutott, hogy kedvenc olasz szakácskönyvemben van egy egészen zseniális, oltári finom, egyszerű és olcsó csoda. És már sokszor készítettem.

Cipolle al balsamico annyit tesz: hagyma balzsamecetben.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg apró lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
2 evőkanál balzsamecet,
0,5 dl száraz vörösbor,
2 teáskanál méz,
1 szárított erőspaprika (annak csak, aki szereti),
só,
frissen őrölt bors,
5-10 friss zsályalevél.

A megtisztított lilahagymákat hosszában negyedbe vágtam, majd olívaolajon friss rozmaringgal, mézzel, frissen őrölt borssal és sóval erős lángon átsütöttem. Rozmaringgal készítettem, mert friss zsályám most nem volt, pedig nagyon finom hozzá. De rozmaringgal is fenséges lett. Tehát karamellizálódtak-megpirultak a hagymagerezdek. Ezután rájuk öntöttem a bort, a balzsamecetet és némi vizet, és az egészet kicsit beforraltam. Kóstoltam is közben, mert akkor finom, ha egyensúlyban van az édes-sós-savanykás íz. Mikor készen volt, hagytam kihűlni a levében és még hűtőbe is tettem pár órára. Az sem árt meg neki, ha egy éjszakát áll a finom páclében.

A mozarrellát is pácoltam: sóztam, rozmaringot, erőspaprikadarabokat raktam rá és megöntöztem olívaolajjal. A balzsamecetes hagyma egészen fantasztikusan illett a mozzarellához. Hm. Jó kis étel... Fogyókúrához is kiváló egyébként, vagy sült húsok köreteként, vagy el tudom képzelni hajában sült krumplihoz is.

Utazás gasztronómiában - szakácskönyveim

Palócprovance-tól jött egy újabb körkérdés, amiben is arról érdeklődött, melyik az 5 legkedvesebb szakácskönyvem?

Nem volt nehéz listáznom mert sajnos, igen kevés művel rendelkezem a gasztronómia világából. Szeretnék több szép és tartalmas kiadvánnyal dicsekedni, de mindenre nem fussa.


Elsőként említem Horváth Ilona szakácskönyvét. Alapmű, mindenkinek ajánlom. A főzés alapműveleteitől a bevásárláson, tartósításon át az egész profiknak való receptekig minden megtalálható benne. Az én példányom már elérte a saláta-állagot...

2. A Planétás. Anno, huszonpár évvel ezelőtt lehetett csomagonként vásárolni a kis kártyákat. Nekem szerencsém van mert anyu mindet megvette és összegyűjtötte, no és nekem is adta. Rengeteg recept, nagyon jól követhető leírásokkal. Aranyossy Árpád, Csizmadia László, Lelkes Lajos és Wenszky Ágnes szerkesztette, Kiss István illusztrálta, és a Mezőgazdasági Kiadó adta ki.

3. Újabb beszerzésem egy Itália ízeit tartalmazó könyv, "Az olasz konyha alapjai". Remek képekkel és remek receptekkel. Örülök hogy anno megvettem, ma már szerintem sehol sem kapható. Bár nem biztos. A Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg, az írópáros: Cornelia Schinhari és Sebastian Dickhaut.

4. Ma már sajnos nincs köztünk Polcz Alaine. Csodálatos ember, remek pszichológus volt. Nagyon sok könyve jelent meg, legtöbb a lélekről, a haldoklásról. De írt szakácskönyvet is, Főzzünk örömmel! címmel. Mikor megvettem kiolvastam, mint egy könyvet, mert olyan. Nagyon-nagyon szeretem.

5. Utolsóként egy nem recepteket tartalmazó könyvet említenék, Romváry Vilmos Fűszerek könyve című összefoglalóját. Sokszor belelapozok, mert társít ételeket fűszerekhez és fordítva. De leginkább azért forgatom, mert én sokszor használom a fűszereimet - van vagy hetven valahány - orvosságként is. Megtalálom a könyvben az adott növény minden tulajdonságát: honnan származik, milyen anyagokat tartalmaz - valamint azt is, milyen gyógyhatásai vannak.

Hát, röviden ennyi. A kérdést továbbítom Napmátkának, Renátának, Áginak, Katának, ZinczyKának, Mammának.

Szupersajtos sörkilfli

Töröld le könnyeid,
égesd el álmaid,
repülj a szíved szárnyain.

(duende)

Az álom privát világ, teljesen privát! Senki sem tud belépni az álmodba. Nem tudod megosztani az álmodat a szerelmeddel. Férj és feleség egy ágyban alszanak, de külön álmodnak. Lehetetlen megosztani egy álmot, mert az semmi. Hogyan oszthatnád meg a semmit? Olyan, mint egy buborék, nem létező, ezért egyedül kell álmodnod. Ezért - vagyis az alvók, a sok-sok alvó miatt - létezik annyi világ. Megvan a saját világod. Ha alszol, bezárva élsz a saját gondolataidba, elképzeléseidbe, álmaidba, vágyaidba. Mindannyiszor, ha találkozol valakivel, két világ ütközik. Összeütköző világok - ez a helyzet. Figyelj!
Nézz meg egy férjet és egy feleséget. Egyáltalán nem beszélgetnek. A férj az irodán gondolkodik, a fizetésen, a feleség a karácsonyi ruháján gondolkodik. És ez nem csak férjekre-feleségekre igaz. Semmilyen párbeszéd nem lehetséges, mert belül két külön világ rejtőzik. Csak konfliktus lehetséges.
Az álom privát világ, az igazság nem az. Az igazság nem lehet privát. Az igazság nem lehet az enyém vagy a tiéd, az igazság nem lehet keresztény vagy hindu, az igazság nem lehet indiai vagy görög. Az igazság nem lehet privát. Az álom privát. Az igazság a nyílt ég. Mindenkié, egyetlen.
Ezért van, hogy mikor Lao-ce beszél, más a nyelv, amikor Hérakleitosz beszél más a nyelv, de ugyanazt mondják, ugyanarra mutatnak rá. Ők nem élnek külön világokban. A privát világ eltűnik az álmaikkal, a vágyaikkal, az elmével. Az elmének külön világa van, de a tudatosságnak nincs külön világa. A felébredetteknek egy közös világuk van... Mindazok, akik ébren vannak, egy közös világban élnek. Ez a létezés.

(Osho: Éberség)

A savanyú répa volt még ma is az ebéd főszereplője, de kellett mellé egy kollégina, hogy ne csak monológ legyen a színpadon...
A sörkifli mellett döntöttem. Viszont volt némi túrómaradékom, már kissé megszikkadt sajtok, kibontott tejföl is a hűtőben. Így hát turbósítottam a hagyományos sörkiflit.
Összekeveretem egy tálban a maradék túrót (kb. 10 dkg volt), 4 darab medvesajtot, úgy 15 dkg sajtot reszeltem a keverékbe, plussz annyi tejfölt adtam hozzá, hogy kenhető masszát kapjak. Sóztam is kicsit.
Megcsináltam a sörkiflitésztát szokásosan, ki is nyújtottam kerek lappá, aztán rákentem a massza felét (mert két nagy gombócom lett a tésztából), majd meglocsoltam némi olvasztott margarinnal is, és pizzavágóval 12 szeletre vágtam. Ugyanúgy feltekertem, mint a sörkiflit szokás, tojással megkentem, köménymaggal megszórtam, plussz még reszelt sajttal is. Háromnegyedes lángon megsütöttem, előmelegített sütőben.
Nagyon isteni lett, tényleg szupersajtos - igazi sörkorcsolya, a javából! (Nem lehet abbahagyni... pláne frissen... csak halkan megjegyzem... )

Sütőtök krémleves

A férfiak csodákra képesek. Igazán mondom. Jó dolog a számítógép, az internet, a fényképezőgép. Imádom használni őket. De ma, ahogy felvágtam ezt a csodálatos zöldséget, sajnáltam hogy az illatot nem tudom mellékelni... Az a friss, egyszerre édes-fanyar illat, ami a sütőtökből áradt, leírhatatlan. Ha költő lennék, ódát írnék a sütőtökhöz. A színe a kedvenc színem, az íze bársonyosmeleg, az illatát pedig egyetlen parfüm sem tudná utolérni.

Sokszor eszem csak sütve, de krémlevest is szoktam készíteni belőle. Vegánoknak való recept, mert tejszín nélkül is fenséges!

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy kanadai sütőtök fele,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 evőkanál semleges ízű olaj (én szőlőmagolajjal készítettem, de a napraforgó is megteszi),
fűszerek: só, frissen őrölt bors, őrölt kömény, őrölt koriander, őrölt gyömbér,
a tetejére tökmag megpirítva,
puffasztott kölesgolyók.

Az olajon megüvegesítettem a kis kockákra vágott vöröshagymát a kisebb kockákra vágott sütőtökkel együtt. Hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem vízzel. Mikor megpuhult a tökhús, botmixerrel pürésítettem. A hagyma nagyon teltté tette az ízét, a fűszerekkel csínján bántam.

A sütőtök azért is fantasztikus krémlevesnek, mert nagyon sűríti önmagát, nem kell bele plusz anyag. Tálalásnál azért az én tányéromba löttyintettem egy kis tejszínt is, de elhagyható. Pirított tökmaggal és kölesgolyóval ettük.