Extrakönnyű banánhab

A mai Miért éppen Alaszka? epizód az egyik legszebb rész a sorozatból. A tavaszról szólt, a címe: Újjászületés. Holling kocsmájában ingyen tojás volt reggelire, tojás ebédre, és tojás vacsorára... megünnepelvén a kikeletet. Morris Minnifieldre ellenállhatatlanul rátört a takaríthatnék, és Maggie O' Conellbe szerelemes lett egy medve-férfi. És Chris Stevens, Cicely falucska rádiósa ezekkel a szavakkal idézte Tavasz-szellemet:


"Üdvözlet Cicely ezen a hihetetlenül gyönyörű tavaszi reggelen! Ez a reggel duzzad az új élettől. Ezen a reggelen - ha lenne hangom - legszívesebben dalra fakadnék. Figyelj Cicely! Hallod a tavasz édes kantátáját? Piciny, zöld fűszálak nyomakodnak át a havon, rügyektől duzzadnak az ágak, a kis vörösbegy szíve lágy szimfóniára táncol. És megint erre merészkedett egy medve. Éhes barátunk az éjjel Maggie O' Conell kertjében portyázott. Hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a reggelinket még téli sötétségben majszoltuk el. Most pedig… ööö… igaz, hogy még nem világosodott ki teljesen, de már látom, hogy Apolló aranyosan izzó szekere ott várakozik a keleti látóhatáron. Semmi kétség, a tél hanyatt-homlok menekül.
Tavasz, tavasz, tavasz. Ugye természetes, hogy a tavasz a halált juttatja eszembe. Persze nem azt a halált, amire az emberek általában gondolnak, hanem cinikus értelemben. Dagály-apály, napkelte-napnyugta... tudják. Effélék. A medvék is, akik most sok fejfájást okoznak, tulajdonképpen egész télen tetszhalottként alszanak sírkamra-barlangjaikban, újjászülető ébredésükig. Halál és feltámadás. A medvékben és az istenekben van valami közös. Ami azt illeti, egyes kultúrákban a medvék maguk is istenek. Tudják úgy 60 ezer évvel ezelőtt - még Mithrasz előtt, még az égő bokor előtt, Krisztus és Buddha előtt - mit gondolnak, a mi neolitkori testvéreink kit imádtak? Hm? A medvét. Vigyázzanak emberek. Most is itt vannak.

De beszéljünk egy különleges születésről.
Körülbelül az időtájt, hogy cro-magnoni őseink kezdték eltemetni halottaikat, ugyanazt tették a medvékkel is. Hogy mit akarok ezzel? Oda akarok kilyukadni, hogy nagy maflást kapott az emberi psziché. Felismerte a halált. Láttuk a halált. És olyat tettünk vele, amilyet állat azelőtt még soha. Megállapodtunk vele. Kitaláltuk, hogy a halál nem végállomás, hanem egy átjáró. Azért temettük el szépen medve urat, hogy ne dühöngve térjen vissza. Értelemmel ruháztuk fel az Ismeretlent. Joseph Campbell az Áhítat ébredésében ezt írja: "A halál és egyben az élet titokzatossága: több ez, mint fizikai átalakulás. Az ember a vadállati lét fölé emelkedik."
És hogy milyen áldott születésről beszélek?
Az emberi lélek születéséről.
Tudják, az emberi lélek születése visszatükröződik mindannyiunkban. Még a sitten összehaverkodtam egy lecsúszott alakkal, Chuck volt a neve. Chuck közel egy hónapig nyomta az ágyat a gyengélkedőn, miután mellbe szúrták. Mikor visszahozták a börtönmosodába, ahol dolgoztunk, azt mondta nekem: "Chris, élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó." Tudom, rég lerágott csont, de mi lenne, ha mégis kipróbálnánk? Mi lenne, ha tavasz lenne minden nap? Ha minden nap újjászületnénk? Hallgassák csak:
„Mindenség örök volta,
A földet köszöntöm sikoltva.
Ember, kiről senki nem tudja,
Meghalt, s feléledt újra.
Testem-lelkem vérzik halkan,
Göröngyöt ölelek tébolyodottan.
Karom fölnyúlik reszketőn végre,
És nevetek, nevetek bele az égbe!”

(Chris Stevens rádiós - Miért éppen Alaszka?)

Ezt a receptet Napmátkánál találtam. Medve úrnak is ízlene. És tojás is van benne! :)
Végtelenül egyszerű, de isteni finom. Nagyon könnyű, nagyon habos, gyümölcsös-édes.

Hozzávalók 5 pohárhoz:
2 érett banán,
1 tojásfehérje,
2 evőkanál méz,
1/4 citrom leve,
1 vaníliás cukor vagy vaníliakivonat.

A hozzávalókat habverővel addig verjük, míg könnyű, de tartós habbá nem alakul. Voilá! :)

Miért éppen Alaszka? :)

˙

Most megy a Viaszat 3-on a kedvenc sorozatom, a Miért éppen Alaszka? Imádom. Igaz, már a 35. rész van ma, és reggel 9-től adják, de szerintem még be lehet kapcsolódni, hiszen százon felül van az összes epizód száma.



Gyógyszer. Kedvjavító. Átalakító. Szórakoztató. Elgondolkodtató.
Nagyszerű!!!!! :))

Medvehagymás prószatekercs salátaágyon

Régen a világ sokkal egyszerűbb volt. Manapság viszont roppant bonyolult világban élünk. Ennek az a fő oka, hogy túlságosan sok ember él a bolygón. A népesség túl gyorsan növekszik. 1945-ben nagyjából kétmilliárd ember élt ezen a világon, és ugyanennyi ember élt a történelem hosszú évezredein át is a földön, és ez elég volt. Ma közel hatmilliárd ember él a világban. E tények közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy hirtelen jelentősen megnőtt az emberek és más élőlények által tapasztalt szenvedés.

Napjainkban az emberek sokkal közelebb élnek egymáshoz, így a közöttük lévő viszonyrendszer sokkal összetettebbé vált. Az anyagi javak utáni vágy elmélyült és erősebb lett. Az emberek gondolkodásmódja és élete is sokkal komplikáltabbá vált, ennek következtében ma sokkal több a szenvedés, mint korábban bármikor. Manapság sokkal több szenvedést okozunk az összes többi lénynek e világban. Mindennek ártunk: a levegőnek, a víznek, a fűnek és a fának is. Egész erdőségeket vágunk ki és mind több zöld övezetet tüntetünk el. Szennyezük a vizeket, a légkört és a talajt. Az emberek új fegyvereket fejlesztettek ki és egyre újabb módokat találnak ki arra, hogyan ártsanak egymásnak. Az emberek folyton azt mondják, hogy szabadságot akarnak, de a valóságban ők az első számú diktátorok a földön.

Emiatt olyan fontos manapság, hogy az emberek fölébredjenek. Minél előbb fel kell ismerjék, hogy mi az igazi feladatuk. Miért élünk ezen a világon? Mit csinálunk itt? Amikor megszületünk, honnan jövünk? Amikor meghalunk, hová megyünk? Mindenki azt mondja, "nem tudom". Ilyen az ember. Nagyon okos állatnak gondolja magát. De ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, egy macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

Hát kérem, most fogyott el az az egy adag rettentő drágán - 150! forintért - vett medvehagymám. Ma valami gyors ebéd mellett döntöttem. A prósza mindig jó, mindig finom, és nem túlzok: 20 perc alatt cakumpakk készen is van. Szomszédasszonyom pedig a hétvégén már nem bírta saláta nélkül, vett egy szép nagy fej jégsalátát, aminek a felét nekem adta. Aki még nem salátázik, az a salátaágyat készítheti szép reteklevelekből is. Az is nagyon finom!

Egyébként a medvehagyma prószában is isteni. És ebbe az ételbe tehetünk bőségesen, elbírja.

Hozzávalók 4 főre:

A prószatésztához:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),

1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),

1 púposabb teáskanál só,

15 dkg liszt (körülbelül),

4 evőkanál olaj.

Plussz: 1 jó marék medvehagyma.

A töltelékbe:

1 dl tejföl,

só,

40 dkg kecsketúró.

A salátához:

1 nagy fej saláta,

pár csepp tökmagolaj,

lehelletnyi só,

nagyon pici almaecet.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a jó apróra fölvágott medvehagymát is hozzákeverem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.

Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.

A kecsketúrót elkeverem a tejföllel és kissé sózom is. A jégsalátát vékony szálakra vágtam, icipicit sóztam és pár csepp ecetet, kevés tökmagolajat tettem rá, aztán jól elkevertem. Elterítettem a tányér alján, mintha füves rét lenne... :)

Jó vékony prószát sütöttem, amit elkészülte után megkentem a tejfölös kecsketúróval, majd föltekertem. A salátaágyon tálaltam. Felséges volt. :)

Ha nem jutunk kecsketúróhoz, természetesen tehéntúróval - vagy akár juhtúróval is - készíthető. Én szerencsés vagyok, nálunk van egy néni a piacon, aki felséges krémes kecsketúrót szokott készíteni, tőle vásárolom.

Vaníliás cukor

Ha már itt tartok, nem mulasztom el az alkalmat, hogy a puritánokat és a pietistákat néhány igen fontos dologra ne figyelmeztessem. Ezek az emberek a nőket csak absztraktul ismerik, csak szemükkel, és fülükkel, és így alig van róluk közvetlen tapasztalatuk. A tapintásig csak ritkán jutnak el. Ha valaki eziránt a tárgy iránt komolyabban érdeklődik, olvassa el az idevágó részeket D. H. Lawrence könyveiből, s akkor sejtelme lesz róla, hogy a kéz a női testen milyen tudást szerezhet. Én még Lawrence-nél is tovább merek menni. Azt mondom, hogy éppen úgy mint a növény esetében, a nő titka is testének illatában van. Ez az illat úgy távolról, absztrakt messzeségből elég egységesnek látszik. De ha az ember közelebb lép és a részletekbe merül, meg fogja látni milyen különbség van például a nyak hátsó részén, a haj tövén levő illat és a csukló, vagy a váll illata között. A női test végtelenül olajosabb és éppen ezért könnyebb, ritkább, geniálisabb, végül is spirituálisabb, mint a férfitest. A női alak bűbája éppen dús olajokban való határtalan gazdagságának egyenes következménye. Igen, az, aki lehetőleg sok közvetlen tapasztalatot óhajt szerezni az olajokról, az a nőt egyáltalában nem hagyhatja ki. Szívja csak be a nő ajkának illatát és elemezze csak egy kicsit, hogy mi van benne: huncutság, fecsegés, kihívás, csábítás, cukor, szédület, mámor, tűz, örvény ragyogás, komiszság, méreg, aljasság, kéjvágy. Ezek mind apró géniuszok, akik az ajak illatában bizseregnek.

A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy leginkább három zónát kedvelek. Az egyik az ajak, amelyről beszéltem, de különösen a száj sarka, amely a száj közepénél sokkalta fűszeresebb. A második a térd belső hajlása. Akár ostobaság, akár nem, kimondom, hogy számomra a nő itt, ezen a helyen a leginkább nő. Hogy miért, azt nem tudom. Itt, a térd belső hajlásának gödröcskéiben páratlanul forró olajok illatoznak. A harmadik és legillatosabb, fűszeres olajokban a legdúsabb zóna a térd fölött a felső lábszár belső oldala, ott, ahol a bőr a legpuhább és a legsimább. Az illatcentrum a legbelső oldalon a térdtől körülbelül négy-öt ujjnyira van. Gyakran egy-egy nagy illatélmény után elhatároztam, hogy egész könyvet írok erről az egész világegyetemben található legeslegillatosabb, fűszeres olajokban leggazdagabb, alig két tenyérnyi kicsiny részről. Ezen a helyen bontakozik ki egy nő lénye teljesen. Azt merném mondani, hogy itt érzem erotikus intelligenciájának fokát és karakterét. Ha ezt az illatot megérzem, tudom, hogy mennyi spirituális szerelmi olaj van benne s ez milyen lánggal ég, mennyire világít, milyen meleg, milyen a füstje, fehér, lila, kék, rózsaszín, sárga vagy arany.

Önmagát és életét komolyan vevő embernek ilyen tanítást nem mondanék. Azok az emberek ezt úgyis tudják. A pietistáknak és a puritánoknak szól. Figyelmeztetés, hogy az absztrakt útról térjenek le és a dolgokat ők is vegyék komolyabban. Meg fogják látni, hogy nincs nő (hacsak nem absztrakt az is, de az rendesen azért, mert nem szép, s ezért a játékból úgyis kimarad, szegény), aki ne venné hálásan az ilyen rajta végzett tanulmányt, s ez minél részletesebb, kimerítőbb, hosszasabb, alapvetőbb, annál inkább.

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Húsvét előtt járunk nem sokkal. A háziasszonyok ilyenkor már gondolkodnak az ünnepi ételeken, süteményeken. Mit is készítsek majd? Böngésszük a recepteket, gondolkodunk mi hol fér majd el, hány vendég lesz...

A sütemények szinte elengedhetetlen kelléke a vaníliás cukor. Én mindig házilag készítem. Csak egy vaníliarúd szükséges hozzá, apróbb szemű kristálycukor és némi idő. Mondjuk egy hét, míg a cukor átveszi a vanília csodás illatát-ízét. Tehát még van idő elkészíteni. Annyi a teendőnk, hogy a rudacskát félbevágjuk, majd éles késsel hosszában is felnyitjuk. Egy csavaros üvegbe kristálycukrot öntünk, beleállítjuk a rudacskákat, aztán teljesen feltöltjük cukorral. Jól lezárjuk, és hagyjuk érlelődni. Sokkal finomabb mint a vínilincukor, nem beszélve róla: az mesterséges aroma csak. A vaníliáról ITT találsz ismertetőt.

Vigyázat, hölgyeim. A vanília az egyik legerősebb afrodiziákum is. :)

.