Extrakönnyű banánhab

A mai Miért éppen Alaszka? epizód az egyik legszebb rész a sorozatból. A tavaszról szólt, a címe: Újjászületés. Holling kocsmájában ingyen tojás volt reggelire, tojás ebédre, és tojás vacsorára... megünnepelvén a kikeletet. Morris Minnifieldre ellenállhatatlanul rátört a takaríthatnék, és Maggie O' Conellbe szerelemes lett egy medve-férfi. És Chris Stevens, Cicely falucska rádiósa ezekkel a szavakkal idézte Tavasz-szellemet:


"Üdvözlet Cicely ezen a hihetetlenül gyönyörű tavaszi reggelen! Ez a reggel duzzad az új élettől. Ezen a reggelen - ha lenne hangom - legszívesebben dalra fakadnék. Figyelj Cicely! Hallod a tavasz édes kantátáját? Piciny, zöld fűszálak nyomakodnak át a havon, rügyektől duzzadnak az ágak, a kis vörösbegy szíve lágy szimfóniára táncol. És megint erre merészkedett egy medve. Éhes barátunk az éjjel Maggie O' Conell kertjében portyázott. Hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a reggelinket még téli sötétségben majszoltuk el. Most pedig… ööö… igaz, hogy még nem világosodott ki teljesen, de már látom, hogy Apolló aranyosan izzó szekere ott várakozik a keleti látóhatáron. Semmi kétség, a tél hanyatt-homlok menekül.
Tavasz, tavasz, tavasz. Ugye természetes, hogy a tavasz a halált juttatja eszembe. Persze nem azt a halált, amire az emberek általában gondolnak, hanem cinikus értelemben. Dagály-apály, napkelte-napnyugta... tudják. Effélék. A medvék is, akik most sok fejfájást okoznak, tulajdonképpen egész télen tetszhalottként alszanak sírkamra-barlangjaikban, újjászülető ébredésükig. Halál és feltámadás. A medvékben és az istenekben van valami közös. Ami azt illeti, egyes kultúrákban a medvék maguk is istenek. Tudják úgy 60 ezer évvel ezelőtt - még Mithrasz előtt, még az égő bokor előtt, Krisztus és Buddha előtt - mit gondolnak, a mi neolitkori testvéreink kit imádtak? Hm? A medvét. Vigyázzanak emberek. Most is itt vannak.

De beszéljünk egy különleges születésről.
Körülbelül az időtájt, hogy cro-magnoni őseink kezdték eltemetni halottaikat, ugyanazt tették a medvékkel is. Hogy mit akarok ezzel? Oda akarok kilyukadni, hogy nagy maflást kapott az emberi psziché. Felismerte a halált. Láttuk a halált. És olyat tettünk vele, amilyet állat azelőtt még soha. Megállapodtunk vele. Kitaláltuk, hogy a halál nem végállomás, hanem egy átjáró. Azért temettük el szépen medve urat, hogy ne dühöngve térjen vissza. Értelemmel ruháztuk fel az Ismeretlent. Joseph Campbell az Áhítat ébredésében ezt írja: "A halál és egyben az élet titokzatossága: több ez, mint fizikai átalakulás. Az ember a vadállati lét fölé emelkedik."
És hogy milyen áldott születésről beszélek?
Az emberi lélek születéséről.
Tudják, az emberi lélek születése visszatükröződik mindannyiunkban. Még a sitten összehaverkodtam egy lecsúszott alakkal, Chuck volt a neve. Chuck közel egy hónapig nyomta az ágyat a gyengélkedőn, miután mellbe szúrták. Mikor visszahozták a börtönmosodába, ahol dolgoztunk, azt mondta nekem: "Chris, élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó." Tudom, rég lerágott csont, de mi lenne, ha mégis kipróbálnánk? Mi lenne, ha tavasz lenne minden nap? Ha minden nap újjászületnénk? Hallgassák csak:
„Mindenség örök volta,
A földet köszöntöm sikoltva.
Ember, kiről senki nem tudja,
Meghalt, s feléledt újra.
Testem-lelkem vérzik halkan,
Göröngyöt ölelek tébolyodottan.
Karom fölnyúlik reszketőn végre,
És nevetek, nevetek bele az égbe!”

(Chris Stevens rádiós - Miért éppen Alaszka?)

Ezt a receptet Napmátkánál találtam. Medve úrnak is ízlene. És tojás is van benne! :)
Végtelenül egyszerű, de isteni finom. Nagyon könnyű, nagyon habos, gyümölcsös-édes.

Hozzávalók 5 pohárhoz:
2 érett banán,
1 tojásfehérje,
2 evőkanál méz,
1/4 citrom leve,
1 vaníliás cukor vagy vaníliakivonat.

A hozzávalókat habverővel addig verjük, míg könnyű, de tartós habbá nem alakul. Voilá! :)