Parajos dinsztelt burgonya

Pontosság, önfegyelem, külső-belső rend, tisztaság. Fegyelem nélkül nincs spirituális út, fegyelem nélkül nincs szabadság. Ez ellentmondásnak tűnik. Pedig csak a rám kényszerített fegyelem gátolhatja a szabadságomat. Az önként, belátásból, meggyőződésből vállalt fegyelem kiszabadít kényelemszeretetem, lustaságom, önzésem börtönéből. Ugyanakkor az öröm, a jó közérzet nem tilos. Mindennek meg van az ideje. Az egyik legnagyobb keresztény misztikus, Avilai Szent Teréz ezt igen tömören így fogalmazza meg: ha böjt, akkor böjt, ha sült hús, akkor sült hús.
A cél ugyan nem önmagunk megváltása, önmagunk boldogítása, de egy egészséges közösségben, szanszkritul szangában, ahol mindenki elsősorban jóindulattal, segíteni akarással, toleranciával és nem elvárással fordul a másik felé, ott, ahol mindenki szüntelenül azon fáradozik, hogy szeretetet adjon, ott mindenki kapni is fog szeretetet. Csak egy ilyen csoportban generálódhat annyi pozitív energia, ami önmagában is mint közösség, de tagjain, mint egyéneken keresztül is módosíthatja a társadalmat mozgató energia minőségét.
Manapság elterjedt vélemény, hogy mindenki elsősorban önmagáért felelős.
Igaz, hogy a világot nem tudom megváltoztatni, csak önmagamat. De azt is tudjuk, hogy minden mindennel összefügg és minden kölcsönhatásban van. Sein ist mitsein, a lét együttlét, pontosabban egymással lét. Egy közösség szellemiségét minden tag viselkedése formálja. Minden cselekedetünknek, gondolatunknak következménye van.
Az üres tükörben a kolostor elöljárója megszidja Jan szant, mert robogóját figyelmetlenül vezette, kiegészítve az eseményt egy fiktív történettel:

„- A koanok tanulmányozása - mondta - annak megértéséhez vezet, hogy a világon minden összefügg. Minden lényt láthatatlan szálak kapcsolnak egymáshoz. És mindenki, aki felismerte ezt az igazságot, figyelni fog, tudatosan tesz mindent, amit tesz. De te nem vagy ilyen.
- Nem? - kérdeztem udvariasan.
- Nem – mondta az elöljáró. És elégedetlenül nézett rám. - A múltkor láttalak, amint befordultál egy utcasarkon, és nem tetted ki a kezedet. Figyelmetlenségeddel arra kényszerítettél egy teherautósofőrt, aki véletlenül mögötted haladt, hogy a járdára hajtson, erre föl egy gyerekkocsit toló hölgy nekiütközött egy nagy kereskedelmi társaság igazgatójának. Ez amúgy is rossz hangulatban volt, és elbocsátotta az egyik alkalmazottját, akit egyébként talán megtartott volna. Ez az ember pedig aznap este leitta magát, és megölt egy fiatalembert, akiből zenmester lehetett volna.”

Ha megfontoljuk ezeket a gondolatokat, akkor talán bárhol és bármikor nagyobb felelősséggel, empátiával, toleranciával, fogunk a környezetünk felé fordulni.
A világ olyan, amilyenné formáljuk. A „világ” individuumok összessége. Elsősorban magamat tudom formálni. A csendben, fegyelmezetten, rendszeresen történő ülés által valami történik velem, bennem, benned, bennünk. Légy türelmes és kitartó, és bízzál az eredményben, még akkor is, ha lassan mutatkozik meg.

(Marghescu Mária)

Ma laskagombát rántottam ebédre. Ez a finom burgonya a körete volt: szaftos, puha, krémes - a rántott finomságok kissé szárazak -; jól kikerekítette a gomba egyszerűségét. Egyébként is, a dinsztelt krumpli a kedvencem. Hetente egyszer biztosan készül. Én szeretem önmagában is, valamilyen friss salátával (erre még várni kell), de finom garnírungként is.
A fotó kicsit megtévesztő, mert akkor készült mikor épp beletettem a lábosba a friss leveleket. Nagyon összeesik, de az íze belepárolódik a burgonyába. Aki nagyon szereti ezt a finom levélzöldséget, nyugodtan tehet bele nagyobb mennyiséget is.

Hozzávalók 4 főre:
12 db közepes burgonya,
4 kupóc spenót,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
1 csapott teáskanál só,
2 dl tejszín,
frissen reszelt szerecsendió - 1/2 mokkáskanálnyi körülbelül,
pici frissen őrölt bors.

A dinsztelt burgonyához szükséges egy teflonos lábos, vagy nagyobb teflonos serpenyő, mert különben leragad.
A spenótot megmostam, a középső szárakat eltávolítottam. A burgonyát tisztítás után vékonyabb karikákra vágtam egy teflonos lábosba. Sóztam, fűszereztem (a fokhagymát vékony karikákra vágva adtam hozzá), olajat és vajat tettem rá, jól elkevergettem. Föltettem a tűzre, a nagyobb laskára vágott spenótlevelekkel együtt. Meglocsoltam a tejszínnel. Fedő alatt kis lángon - néha megkeverve - puhulásig pároltam. Ez körülbelül 20-25 perc.
(Készíthető úgy is, hogy a parajt csak a legvégén tesszük bele, és 1-2 percig pároljuk csak a már puha burgonyával.)
Szárazabb húsok, halak kiváló körete.

Rusztikus korpás kenyér

"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

(Müller Péter)

Úgy jártam ma, hogy nem kaptam kenyeret egy boltban sem. És 11 óra után értem haza a piacról. És főznöm is kellett. Szóval ez a világ leggyorsabb kenyere.

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál sikér,
1 evőkanál lenmag,
3 evőkanál kukoricapehely (nem az a reggelizős fajta, hanem a lisztszerűen apró),
3 evőkanál búzakorpa,
2,5 dkg élesztő,
kb. 1/2 liter langyos víz,
2 evőkanál kefír,
1 evőkanál olaj.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A szárazanyagokat egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az olajat, kefírt és az élesztős vizet is. Lágyabb tésztaállagot igyekeztem elérni. Kicsit összedolgoztam a tésztát aztán hagytam pihenni nylonzacskóval letakarva. Egy óra múlva a sütőt begyújtottam, tíz perc elteltével a tésztát a lisztezett munkalapon hosszúkásra húztam kézzel. Késsel kétfelé vágtam és összetekertem. Lisztezett tepsibe tettem és már ment is a sütőbe, 3/4-es lángra sülni. Egy órát sütöttem, aztán késznek nyilvánítottam.

.

Töki pompos

A Buddha útja egészen más volt. Eleinte tanulmányozta ugyan korának hinduista gyakorlatát, és aszkétaként élt. A Buddhát azonban nem érdekelték az emberi lény elemi összetevői; sem a lét metafizikai teóriái. Az foglalkoztatta inkább, hogy miként is létezik ő ebben a pillanatban. Ez volt számára a kérdés. A kenyér lisztből készül. A Buddhának az volt a legfontosabb, hogyan lesz a lisztből kenyér, ha a kemencébe teszik. Hogyan világosodhatunk meg, ez érdekelte. A megvilágosodott ember oly lény, aki saját maga és mások számára is tökéletes, vonzó személyiség. A Buddha azt akarta megtudni, hogy miként lehet ezt az eszményi emberi személyiséget kialakítani, hogyan is lettek a múlt idők bölcsei bölcsekké. Hogy rájöjjön arra, hogy miként lesz a tésztából tökéletes kenyér, egyre-egyre csak kísérletezett, amíg aztán egyszer csak sikerült neki. Ez volt az ő gyakorlása. Lehet persze, hogy nem nagyon tartjuk érdekesnek, hogy mindennap újra és újra ugyanazt főzzük. Ez bizony elég unalmas, mondhatjátok. Ha elveszítitek az ismétlés szellemét, gyakorlásotok elég nehéz lesz, bizony, de ha teli vagytok erővel és életkedvvel, nem lesz nehéz. Különben is, nem tudunk nyugton maradni amúgy sem, tennünk kell valamit. Ha tehát végeztek valamit, nagyon figyelmesek, gondosak és éberek legyetek. Az az eljárásunk, hogy kemencébe tesszük a tésztát, és gondosan figyeljük. Ha egyszer már tudjátok, hogyan lesz a tésztából kenyér, megértitek majd a megvilágosodást. Az érdekel minket, hogyan jön létre ebből a fizikai testből a bölcs. Nem azzal törődünk, hogy mi a liszt, mi a tészta, mi a bölcs. A bölcs az bölcs. Az emberi természet metafizikai magyarázatai nem kérdések számunkra.
A gyakorlásnak az a módja tehát, amit mi hangsúlyozunk, nem válhat túlságosan eszményesítetté. Ha egy művész túlzottan az eszményit keresi, öngyilkos is lehet, mivel nagy a szakadék, ami eszménye és valóságos képessége között tátong. Mivel nem képes a szakadékot áthidalni, kétségbe esik. Ez a szokványos lelki út. A mi lelki utunk viszont nem ilyen idealisztikus. Bizonyos értelemben keressük azért az eszményit: érdekeljen azért, hogy olyan kenyeret süssünk, ami ízlik, és jól néz ki! A gyakorlás valójában abból áll, hogy újra és újra ismételni kell, míg rá nem jöttök, hogyan váltok kenyérré. Nincs semmi titok a módszerünkben. Gyakorolni csak a zazent, és magatokat kemencébe rakni: ennyi az utunk.

(Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme)

Kutakodtam a recept neve után. A pompos állítólag szlovák szó, azt jelenti, leszakított tészta. Tök pedig egy helyiségnév.
Régen, mikor az egész hétre való kenyértésztát dagasztották és sütötték, akkor készült a kenyérlángos. Mert a pompos kenyérlángos tulajdonképpen. Ami kimaradt a nagy kenyerekből, azt lángosként sütötték meg. Régen ugyanis 2-3 kg-os nagy kenyereket sütöttek.
A pompost nem csak azért sütötték, mert "kimaradt" a kenyérből, hanem mert mindig éhes és türelmetlen siserehad várta a friss kenyér elkészültét. Tehát először a kenyérlángos sült ki. Kicsit sületlenre hagyták, úgy vették ki a kemencéből. Ekkor rápakolták a kamra finomságait, és így tették vissza készre sülni. A töki pompos igazából fatüzelésű kemencében sülve az igazi, kicsit megfüstölődve, a tűz ízét őrizve. Mit igazi... A világ egyik legfinomabb étele. Azért sütőben sem rossz! :)
Készülhet sima kenyértésztából, vagy krumplis kenyértésztából is. Feltétje lehet szalonna, kolbász, sok-sok vörös- vagy lilahagyma, tejföl, sajt, fokhagymás zsír tejföllel-hagymával, stb. Attól függ, mi van otthon. Ha simán feltét nélkül készítjük, kiváló kísérője gazdag leveseknek, egytálételeknek is.

Hozzávalók 4-5 főre:
A tésztához:
1/2 kg liszt,
2 közepes burgonya sós vízben megfőzve majd leszűrve és áttörve,
1 dl burgonyafőzővíz (ki ne öntsük),
kb. 1-1 és 1/2 dl langyos víz,
1 evőkanál olaj,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 dkg élesztő.
A tetejére:
vega módra:
tejföl,
lila-vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
olívaolaj,
reszelt olvadós sajt.
Nem vega módra:
szalonna,
kolbász,
sonka tetszés és hűtőtartalom függvényében,
olvasztott zsír,
tejföl,
lila- vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
reszelt olvadós sajt.

Az élesztőt a krumpli főzővizének és langyos víznek a keverékében elkevertem kristálycukorral. Aztán a lisztet egy tálba szitáltam, sóztam, elkevertem a főtt és áttört burgonyával. Egy evőkanál olajat adtam hozzá és az élesztős folyadékot. Nem egyszerre csurgattam bele, mert kelt tésztánál ugye sosem tudni, pontosan mennyi folyadék is kell bele. A tészta jól dagasztható legyen, mint a kenyértészta. Kidolgoztam, liszteztem, tiszta nylonzacskóval betekartam a tálat és hagytam egy órát kelni.
Aztán sordrófával kinyújtottam nagyjából négyzet alakúra és fél cm vastagságúra. A nagy sütőtepsit megszórtam a szitából liszttel, és rátettem a kinyújtott tésztát. Kézzel még elegyengettem. Villával sűrűn beszurkáltam, hogy egyenletes maradjon, ne púposodjon fel itt-ott. Félig megsütöttem 3/4-es lángon, majd kivettem. Az enyém tetejére rengeteg lilahagymakarika került. Meglocsoltam vízzel kicsit higított és sózott tejföllel, amibe belereszeltem egy gerezd fokhagymát és olívaolajjal. Zsírral legalább annyira jó, mint finom olívával. Csak nekem most nem volt itthon szírom. Megszórtam reszelt sajttal. Visszatettem a sütőbe és készre sütöttem.
A töki pomposra ne sajnáljuk a hagymát. Jó bőven legyen rajta, úgy finom!
Készíthetjük úgy is, hogy nem sütjük elő, hanem egyből rápakoljuk a tetejérevalókat - mint a pizzánál.

Extrakönnyű banánhab

A mai Miért éppen Alaszka? epizód az egyik legszebb rész a sorozatból. A tavaszról szólt, a címe: Újjászületés. Holling kocsmájában ingyen tojás volt reggelire, tojás ebédre, és tojás vacsorára... megünnepelvén a kikeletet. Morris Minnifieldre ellenállhatatlanul rátört a takaríthatnék, és Maggie O' Conellbe szerelemes lett egy medve-férfi. És Chris Stevens, Cicely falucska rádiósa ezekkel a szavakkal idézte Tavasz-szellemet:


"Üdvözlet Cicely ezen a hihetetlenül gyönyörű tavaszi reggelen! Ez a reggel duzzad az új élettől. Ezen a reggelen - ha lenne hangom - legszívesebben dalra fakadnék. Figyelj Cicely! Hallod a tavasz édes kantátáját? Piciny, zöld fűszálak nyomakodnak át a havon, rügyektől duzzadnak az ágak, a kis vörösbegy szíve lágy szimfóniára táncol. És megint erre merészkedett egy medve. Éhes barátunk az éjjel Maggie O' Conell kertjében portyázott. Hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a reggelinket még téli sötétségben majszoltuk el. Most pedig… ööö… igaz, hogy még nem világosodott ki teljesen, de már látom, hogy Apolló aranyosan izzó szekere ott várakozik a keleti látóhatáron. Semmi kétség, a tél hanyatt-homlok menekül.
Tavasz, tavasz, tavasz. Ugye természetes, hogy a tavasz a halált juttatja eszembe. Persze nem azt a halált, amire az emberek általában gondolnak, hanem cinikus értelemben. Dagály-apály, napkelte-napnyugta... tudják. Effélék. A medvék is, akik most sok fejfájást okoznak, tulajdonképpen egész télen tetszhalottként alszanak sírkamra-barlangjaikban, újjászülető ébredésükig. Halál és feltámadás. A medvékben és az istenekben van valami közös. Ami azt illeti, egyes kultúrákban a medvék maguk is istenek. Tudják úgy 60 ezer évvel ezelőtt - még Mithrasz előtt, még az égő bokor előtt, Krisztus és Buddha előtt - mit gondolnak, a mi neolitkori testvéreink kit imádtak? Hm? A medvét. Vigyázzanak emberek. Most is itt vannak.

De beszéljünk egy különleges születésről.
Körülbelül az időtájt, hogy cro-magnoni őseink kezdték eltemetni halottaikat, ugyanazt tették a medvékkel is. Hogy mit akarok ezzel? Oda akarok kilyukadni, hogy nagy maflást kapott az emberi psziché. Felismerte a halált. Láttuk a halált. És olyat tettünk vele, amilyet állat azelőtt még soha. Megállapodtunk vele. Kitaláltuk, hogy a halál nem végállomás, hanem egy átjáró. Azért temettük el szépen medve urat, hogy ne dühöngve térjen vissza. Értelemmel ruháztuk fel az Ismeretlent. Joseph Campbell az Áhítat ébredésében ezt írja: "A halál és egyben az élet titokzatossága: több ez, mint fizikai átalakulás. Az ember a vadállati lét fölé emelkedik."
És hogy milyen áldott születésről beszélek?
Az emberi lélek születéséről.
Tudják, az emberi lélek születése visszatükröződik mindannyiunkban. Még a sitten összehaverkodtam egy lecsúszott alakkal, Chuck volt a neve. Chuck közel egy hónapig nyomta az ágyat a gyengélkedőn, miután mellbe szúrták. Mikor visszahozták a börtönmosodába, ahol dolgoztunk, azt mondta nekem: "Chris, élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó." Tudom, rég lerágott csont, de mi lenne, ha mégis kipróbálnánk? Mi lenne, ha tavasz lenne minden nap? Ha minden nap újjászületnénk? Hallgassák csak:
„Mindenség örök volta,
A földet köszöntöm sikoltva.
Ember, kiről senki nem tudja,
Meghalt, s feléledt újra.
Testem-lelkem vérzik halkan,
Göröngyöt ölelek tébolyodottan.
Karom fölnyúlik reszketőn végre,
És nevetek, nevetek bele az égbe!”

(Chris Stevens rádiós - Miért éppen Alaszka?)

Ezt a receptet Napmátkánál találtam. Medve úrnak is ízlene. És tojás is van benne! :)
Végtelenül egyszerű, de isteni finom. Nagyon könnyű, nagyon habos, gyümölcsös-édes.

Hozzávalók 5 pohárhoz:
2 érett banán,
1 tojásfehérje,
2 evőkanál méz,
1/4 citrom leve,
1 vaníliás cukor vagy vaníliakivonat.

A hozzávalókat habverővel addig verjük, míg könnyű, de tartós habbá nem alakul. Voilá! :)