2009. augusztus 14., péntek

Gombakrémleves - fodros káposztagombából



Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

(Henry David Thoreau)






Ma egy végtelenül egyszerű levest főztem. Amitől különleges volt mégis, az a fodros káposztagomba. A piacon megint nagyon klassz gombákat lehet kapni - így az eső után majd mindenképpen érdemes lesz körülnézni a gombás standokon. De a legigazibb az, mikor magunk gyűjtjük be a természet csodálatos kincseit.

A fodros káposztagomba véleményem szerint egy nagyon ízletes, erős aromájú fajta. Kiváló volt így levesnek.

Hozzávalók 4 főre:
1 duplamarék nagyságú fodros káposztagomba,
3 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj,
1 pici krumpli,
só,
frissen őrölt bors,
hús- vagy zöldségalaplé vagy 1 csapott mokkáskanál vegeta,
2 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.

A gombát kisebb darabokra tépkedtem, majd folyó víz alatt alaposan leöblítettem.
Az olajon a vékony szeletekre vágott fokhagymát a gombadarabokkal együtt pici sóval addig sütöttem, míg elpárolgott a leve. Felöntöttem vízzel, vegetát, sót, őrölt borsot tettem hozzá, valamint az apró kockákra vágott burgonyát. Puhulásig főztem. Közben kikevertem a lisztet a tejszínnel, kevés vízzel higítottam is. A levest botmixerrel pürésítettem, majd hozzáöntöttem a tejszínes habarást is. Állandóan kevergettem, míg fölforrt. Forrás után 2 percig főztem még.
Kölesgolyókkal tálaltam.Készíthetünk hozzá pirított zsemlekockákat is, megszórhatjuk apróra vágott petrezselyemzölddel is. Vöröshagyma alappal is teljesen jól működik. Én ma fokhagymásra vágytam.

"Svéduborka" saláta kaprosan



Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.


(Henry David Thoreau)


A "svéduborkát" télire szokták eltenni. Ma viszont én salátának készítettem, de kaprosan.
Az eredeti recept úgy szól, hogy végy 4 kg uborkát, 1 kg salátahagymát, sót, cukrot, ecetet. Az uborkát, hagymát vékonyra le kell gyalulni, aztán üvegekbe tölteni, majd savanyúságlével felönteni. Nem árt kicsit besózni és állni hagyni, mielőtt üvegekbe kerül.
Tulajdonképpen emlékeztetőnek is szánom, mert itt az ideje a savanyúságok eltevésének.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kígyóuborka,
4 fej fehér salátahagyma,
só,
ízlés szerint cukor (kb. 2 teáskanálnyi),
1 teáskanálnyi 20%-os ecet,
fél csokor kapor.

Az uborkát legyalultam, a hagymát vékony félkarikákra vágtam aztán besóztam. Hagytam állni 20 percet, majd kinyomkodtam és egy tálba tettem. Felöntöttem vízzel, adtam hozzá cukrot, ecetet. Sózni az enyémet nem kellett de kóstoljuk, lehet hogy még kell rá. Végül apróra vágott kaprot kevertem hozzá.
A kapor nem tartozéka a svéduborkának, nekem viszont így ízlett jobban.
Sült csirke felső combbal és pirított burgonyával ettük.

Az az igazság, hogy Whise Lady oldalán megláttam a sült csirkecombokat és nagyon megkívántam, annyira jól nézett ki. Ráadásul ezer éve nem készítettem már. Az én módszerem is hasonló az övéhez. Sokszor készítem így, mert két adagért nem érdemes sütőt bekapcsolni. A csontoknál kicsit bevágtam a combokat, sóztam és egy evőkanálnyi olajat tettem alá. Fedő alatt, kis lángon sütöttem.

2009. augusztus 13., csütörtök

Az örök kedvenc: gyümölcs és juhsajt

*

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.


(Henry David Thoreau)




Nyaralásunk alatt most is ellátogattunk a káptalantóti biopiacra, a Liliomkertbe. Rengeteg árus és még több vásárló kavargott a hűs fák alatt - nevetés, beszélgetés zsongott a levegőben. No meg élő népzene festette alá az igazi, hamísítatlan hangulatot.
Mint mindig, most is vásároltunk finom házi sajtokat. Szoktak kint lenni kecskések is, de most csak juhsajtárus volt. Nem baj, rajongok a finom juhsajtokért is.
A dinnye, a szőlő csodás párja a remek sajtfalatoknak. Sokszor ez a vacsorám, vagy ebédem.
A dinnyéhez még ajánlanám klasszikusabb párját: a finom házi, igazi füstöléssel, sózással tartósított sonkát lehelletvékonyra szelve.
Kell ennél jobb, mennyeibb étel?! :)




A vásár végére gazdagabbak lettünk még egy csodás szilvafából faragott gyümölcsöstállal, egy meggyfa tetejű mézes csuporral, finom sajtokkal és 20 liter fenséges pinot noir barrick borral, a Killer Pincészettől. És én egy igazi saruval. Egész nyáron normális papucsot vagy szandált kerestem - itt megtaláltam azt is.
Imádom ezt a piacot!

2009. augusztus 12., szerda

Töltött paprika - gyerekkori ízek



Ha arról kérdeznétek hogy melyik lenne az az étel, amit csomagban kérnék ha mondjuk külföldön élnék hosszú ideje - akkor az a töltött paprika lenne. Gyerekkorom jellegzetes íze, a magyar konyha egyik legfinomabb nyári étele.
Sokan félnek elkészíteni, pedig gyors és egyszerű étel. Akár kezdőknek is bátran ajánlom. Ha követik a leírást, kizárt hogy elrontsák - nagyon finom lesz a végeredmény.
Nálunk rengeteg paradicsommártás fogy a töltelékekhez, úgyhogy amit leírok az tényleg nem kis mennyiség. De azt hiszem, nem is nagyon lehet kevesebbel készíteni, mert különben miben úszkálnának és főnének meg a paprikák? :)

Hozzávalók 4 főre:
A töltelékhez:
50 dkg darált sertéshús,
8 púpos evőkanál rizs,
7-8 db szép tölteni való paprika,
1 tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 dl víz
só,
frissen őrölt bors.
A mártáshoz:
1 liter natúr 100/-os paradicsomlé,
1 nagyobb fémdobozos sűrített paradicsom,
1,5 liter víz,
só,
 2 púpos evőkanál liszt,
 2 evőkanál olaj,
2-3 evőkanál kristálycukor.
Plusz végy egy 5 literes nagy lábost.

A töltött paprikához szabályos formájú, vastagabb húsú paprikákat válogassunk. Ezeket könnyű betölteni és főtten sem csak héj marad belőlük.
A rizst előfőztem sós vízben de csak annyira, hogy a szemek kissé megdagadtak (10 perc). Szűrőbe öntöttem, hideg vízben átöblítettem és a darált húshoz tettem egy tálba. Míg a rizs főtt, a vöröshagymát apró kockákra vágtam és kevés sóval az olajon üvegesre pároltam.
Ezt is hozzátettem a rizshez és a húshoz, majd az egészet sóztam és borsoztam, kevés vizet adtam hozzá, majd a tojással alaposan eldolgoztam. Bátran sózzuk. Lehet kissé sós is a töltelék, mert a sok lében úgyis kifő belőle és ha nem elég sós, akkor ízetlen lesz a töltelékünk.
A paprikákat megmostam és kicsumáztam. Ezt úgy a legegyszerűbb hogy bal kézben jól megfogjuk a paprikát, a jobb kezünkkel pedig elkezdjük befelé nyomni a hüvelykujjunkkal körben a szár melletti zöld részt. Többször nyomjuk meg, mert mindig tovább reped, mígnem teljesen körbeér a repedés a magház körül. A csuma benyomódik, de könnyen kihúzható a száránál fogva. Így biztosan egészben kijön a magház és csak egészen kis lyuk lesz a paprika végén - a töltelék nem tud kijönni belőle főlés közben. A maradék magokat rázogassuk ki a paprikákból.
Mikor ez készen volt, betöltöttem a tölteléket. Ezt úgy szoktam hogy teljesen végigtöltöm, de a közepén a mutatóujjammal csinálok egy lyukat. Ez a hely pont annyi, amennyi a töltelék gyarapodása miatt kell. Így biztosan nem dagad ki a paprikákból a töltelék. (Egyébként a töltött káposztánál is ezt a módszert használom.) A képen látszik is.



Egy nagy lábosba tettem egymás mellé a kész darabokat, majd ráöntöttem a liter paradicsomlevet és annyi forróvizet, amennyi ellepte a paprikákat. Hozzákevertem még egy sűrített paradicsomot is. Sóztam, egy kanál cukrot is hozzátettem - a többit csak a végén kevertem hozzá.
Fedő alatt főztem kis lángon, forrástól számítva 25 percig.
Közben elkészítettem a világos rántást. A 25 perc elteltével a paradicsomos léből apránként hozzákevertem a rántáshoz, míg elég híg nem lett - csak ekkor öntöttem a lábosba a paprikákra. Finoman elkevertem-rázogattam és hagytam felforrni. Forrás után már csak 5 percig főztem.
A végén még kevertem hozzá 3 evőkanál cukrot, illetve kóstoltam is, hogy elég sós-e.
Vigyázat. Nekem a töltött paprika mártása édesen az igazi. Szóval kóstoljuk a végén, nem mindenki szereti igazán édesen. Szerintem viszont így a legfinomabb.
Ennyi idő alatt biztosan megfő a töltelék is, és a paprika sem fő szét teljesen.
Ha marad a töltelékből gombócokként szoktam megfőzni a paradicsom mártásban, a töltelékek mellett.
Én nem szoktam ízesíteni a paradicsommártást semmivel (babérlevél vagy zeller) ennél az ételnél, mert a paprika az ízesítője - fantasztikus ahogy belefő az íze. Végül is ez az étel jellegzetessége, ezért töltjük paprikába a tölteléket. Különben csak húsgombóc lenne paradicsom mártással - és annak egész más a karaktere.
Friss, házi fehér kenyérrel ajánlom.