.
Elolvastam kedves Kollegináim első kiadványát - fantasztikus jó ötletek, receptek vannak benne! Köszönöm szépen a sok munkát Nekik - Szepykének plusz még a jó ötletért is gratulálok -, sok olyan receptet találtam benne, amit majd az ünnepekre hasznosítani tudok. Öröm volt böngészni, és mindig elámulok, milyen ügyesek tudtok lenni!
Az újságot ajánlom szeretettel mindenkinek, aki húsvéti recepteket, tippeket, ötleteket keres az ünnepi asztalra! ITT megrendelheti bárki, a kiadvány ingyenes csak regisztrálni kell.
Ami külön fantasztikus: gondoltak a vegetáriánusokra is, sok jó húsmentes recept is van benne. Ez különösen fontos szerintem, mert hétköznap elég könnyű vegának lenni - magamról tudom, hiszen 2 évig én sem ettem húst - de az ünnepek mindig egy kicsit fejtörést okoztak.
csak a tavasz jönne már...
2010. március 12., péntek
2010. március 10., szerda
Kiwikompót
.
Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik? (…) Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.
Azért szeretünk valakit, mert fáradunk érte, és azért fáradunk érte, mert szeretjük.
Megeeent egy édes étel... A szokásos kompótmániám... Két édesség van, amit bármely évszakban reggel-délben-este-éjjel szívesen eszem. Az egyik a kompót, a másik a fagylalt. A sütik valahogy egyáltalán nem tudnak lázba hozni. De egy jó kompót!
Nagyon olcsón jutottam a kiwihez, 90 Ft volt egy olyan műanyag kosárkával. Abszolút nem volt puha, ideális kompótalapanyag.
Csupa zölddel fűszereztem: zöldcitrommal, zöld kardamommaggal és egy kevés mentatealevéllel.
A gyümölcsöket meghámoztam, mostam, karikákra vágtam és föltettem főni nagy lángon annyi vízben, amennyi ellepte. Egy csipet sóval, viszonylag sok cukorral, zöldcitrom levével-héjával (nem kell bele sok, mert a kiwi magában is savanykás), egy összetört kardamommaggal és pár levélke szárított mentával. Forrásig főztem nagy lángon, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem a mosogatóba, majd a hűtőszekrénybe. Pár óra elteltével, hidegen fogyasztandó. Egyébként nagyon-nagyon finom - igazán üdítő, savanykás ízű. Még finomabb szerintem, mint az almakompót. (Pedig azt imádom.)
Influenziás lábadozóknak különösen ajánlom. :)
És hogy ne csak édesség legyen, megemlítem, hogy ma chili con carne-t főzök, frissen sült bagettel - most nem tortillával kivételesen.
Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik? (…) Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.
.........................
Azért szeretünk valakit, mert fáradunk érte, és azért fáradunk érte, mert szeretjük.
(Erich Fromm)
Megeeent egy édes étel... A szokásos kompótmániám... Két édesség van, amit bármely évszakban reggel-délben-este-éjjel szívesen eszem. Az egyik a kompót, a másik a fagylalt. A sütik valahogy egyáltalán nem tudnak lázba hozni. De egy jó kompót!
Nagyon olcsón jutottam a kiwihez, 90 Ft volt egy olyan műanyag kosárkával. Abszolút nem volt puha, ideális kompótalapanyag.
Csupa zölddel fűszereztem: zöldcitrommal, zöld kardamommaggal és egy kevés mentatealevéllel.
A gyümölcsöket meghámoztam, mostam, karikákra vágtam és föltettem főni nagy lángon annyi vízben, amennyi ellepte. Egy csipet sóval, viszonylag sok cukorral, zöldcitrom levével-héjával (nem kell bele sok, mert a kiwi magában is savanykás), egy összetört kardamommaggal és pár levélke szárított mentával. Forrásig főztem nagy lángon, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem a mosogatóba, majd a hűtőszekrénybe. Pár óra elteltével, hidegen fogyasztandó. Egyébként nagyon-nagyon finom - igazán üdítő, savanykás ízű. Még finomabb szerintem, mint az almakompót. (Pedig azt imádom.)
Influenziás lábadozóknak különösen ajánlom. :)
És hogy ne csak édesség legyen, megemlítem, hogy ma chili con carne-t főzök, frissen sült bagettel - most nem tortillával kivételesen.
2010. március 5., péntek
Tortavariációk 3: Citromos túrótorta sütés nélkül
.
Minden időben végiggondoltam az élet sok furcsa dolgát, s minden idő más gondolatokat érlelt. Furcsa az emberi élet és titokzatos.
(Wass Albert)
Tegnapra is jutott egy szülinap, de időm ismét kevés volt. Ezért elkészítettem a karamellás túrótorta citromos változatát - fél óra alatt elkészültem. Nem igazán ilyenre terveztem, a tetején egy áttetsző zselatonos rétegnek kellett volna lennie citromgerezd-díszítéssel. De ahhoz legalább egy órát várnom kellett volna, míg megszilárdul a krém - de mennem kellett. Így is mutatós lett, majd legközelebb lesz rá időm remélem...
Pici torta lett, 15 cm átmérőjű.
Hozzávalók:
A tésztához:
15-20 dkg teljes kiőrlésű keksz,
2 csapott evőkanál porcukor,
8 dkg vaj,
annyi tej, amennyitől összeáll.
A túrókrémhez:
25 dkg túró,
1 dl tejszín,
1 és 1/2 citrom leve,
1 citrom reszelt héja,
2 evőkanál vaníliás cukor,
4-5 evőkanál porcukor (ízlés szerint).
A zselatinhoz:
1 és 1/2 dl víz,
1 citrom leve,
3 csapott evőkanál porcukor,
1 citrom reszelt héja.
Az összetört kekszet eldolgoztam az olvasztott vajjal, cukorral és annyi tejjel, amitől összeállt. Belelapogattam a formába és hűtőbe tettem.
A vizet a citromlével és a zselatinnal forrásig melegítettem, majd cukroztam, citromhéjat reszeltem bele. Egy tálban a túrót összetörtem, citromhéj, vaníliás cukor és tejszín került még bele, majd botmixerrel teljesen krémesítettem. Kóstoljuk, elég citromos-e, elég édes-e. A zselatin felét is hozzáöntöttem. Ráöntöttem a kekszalapra és hűtőbe tettem 25 percre. Ekkor a tetejét citromgerezdekkel díszítettem és a zselatint óvatosan rácsorgattam. Mivel még folyós volt a krém, az én tortámnak ilyen érdekes lett a teteje. Jól néz ki így is, de ha van időnk a krém teljes szilárdulásáig várni, akkor szép áttetsző zselatinréteggel fedhetjük. Tejszínhabbal díszítettem.
Nagyon finom, nagyon citromos. És egészséges is, mert minden nyersen van a tortában. :)
Apu egyik kedvenc dala. Rogyásig hallgatta anno... persze totál hangerőn... :) (Én is szeretem...)
2010. március 3., szerda
A kétszeregyszersemsült torta
.
Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.
Az úúúgy voooolt, hogy tortát akartam sütni. Meg is sütöttem a tésztát - ami nem sikerült... Gyorsan kellett cslekednem, így elővettem a Dolce Vitánál már régebben kinézett karamelles tortát, amit nem is kell sütni. Így lett a tortám kétszer és mégis egyszer sem sült torta. :))
Karamellimádó vagyok, nem tehetek róla. Igaz,a torta nem nekem készült, de akinek csináltam, ő is szereti. A halak jegye nagyon népszerű a famíliában, sorban jönnek szülinapok.
Az én tortám trikolor lett, mert a tetejét elkevertem olvasztott csokival is.
Hozzávalók a kisebbik tortaformához:
A tésztához:
20 dkg teljes kiőrlésű, cukrozatlan keksz,
10 dkg porcukor,
10 dkg vaj,
1-2 dl tej.
A krémhez:
6 evőkanál kristálycukor (mehet púposan),
50 dkg ricotta túró,
5 dkg vaj,
20 dkg csokoládé,
1/2 dl víz,
1 kevés olaj.
A kekszet mozsárban összetörtem, majd 10 dkg olvasztott vajjal, a porcukorral és annyi tejjel, amennyitől összeállt, összedolgoztam. A tortaformát alul megvajaztam és belelapogattam a kekszes masszát. Hűtőbe tettem.
A cukrot karamellizáltam középsötét színűre, majd hozzáadtam az olvasztott vajat és egy kevés ricottát is. Kis lángon kicsit kevergettem, majd lezártam a gázt. Belekevertem a többi túrót is, végül botmixerrel krémesítettem.
A fele krémet a kekszalapra kentem, majd ráöntöttem az olvasztott csoki felét, ismét karamellkrém jött és olvasztott csoki. kanállal márványosra kevertem a tetejét. Három órát állt a hűtőben, ezalatt szépen összeállt. Nagyon finom!
Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.
(Albert Einstein)
Az úúúgy voooolt, hogy tortát akartam sütni. Meg is sütöttem a tésztát - ami nem sikerült... Gyorsan kellett cslekednem, így elővettem a Dolce Vitánál már régebben kinézett karamelles tortát, amit nem is kell sütni. Így lett a tortám kétszer és mégis egyszer sem sült torta. :))
Karamellimádó vagyok, nem tehetek róla. Igaz,a torta nem nekem készült, de akinek csináltam, ő is szereti. A halak jegye nagyon népszerű a famíliában, sorban jönnek szülinapok.
Az én tortám trikolor lett, mert a tetejét elkevertem olvasztott csokival is.
Hozzávalók a kisebbik tortaformához:
A tésztához:
20 dkg teljes kiőrlésű, cukrozatlan keksz,
10 dkg porcukor,
10 dkg vaj,
1-2 dl tej.
A krémhez:
6 evőkanál kristálycukor (mehet púposan),
50 dkg ricotta túró,
5 dkg vaj,
20 dkg csokoládé,
1/2 dl víz,
1 kevés olaj.
A kekszet mozsárban összetörtem, majd 10 dkg olvasztott vajjal, a porcukorral és annyi tejjel, amennyitől összeállt, összedolgoztam. A tortaformát alul megvajaztam és belelapogattam a kekszes masszát. Hűtőbe tettem.
A cukrot karamellizáltam középsötét színűre, majd hozzáadtam az olvasztott vajat és egy kevés ricottát is. Kis lángon kicsit kevergettem, majd lezártam a gázt. Belekevertem a többi túrót is, végül botmixerrel krémesítettem.
A fele krémet a kekszalapra kentem, majd ráöntöttem az olvasztott csoki felét, ismét karamellkrém jött és olvasztott csoki. kanállal márványosra kevertem a tetejét. Három órát állt a hűtőben, ezalatt szépen összeállt. Nagyon finom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)