Spanyol omlett (tortilla)

.

Ma dolgos napom volt, így egyszerűt ettem csak. Többször készítettem már csak mindig vacsorára, ezért nem is tudtam fotózni. Mondjuk amilyen éjszakai sötétség volt ma, épp csak sikerültek a képek. Egész nap esik... ami jó, mert már nagyon kellett az eső.

Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
2 cl tej,
1 nagyobb burgonya,
1 nagyobb fej lilahagyma,
só,
4 evőkanál olaj.

A burgonyát és hagymát vékony karikákra vágtam, sóztam és teflonserpenyőben az olajon, fedő alatt kis lángon pároltam. Mikor elkészült a krumpli, a tojásokat kevés sóval és a tejjel jól felvertem, és a serpenyőbe öntöttem. Kis lángon sütöttem, míg a teteje is már majdnem megszilárdult. Rátettem egy nagy tányért és egy lendületes mozdulattal fejtetőre fordítottam serpenyőstől. Így a tortilla a tányérra kerül és megfordul. Visszacsúsztattam a serpenyőbe és a tetejét is hagytam megsülni - ez cirka fél perc. Újra rátettem a tányért és újra felfordítottam. Így most a tojáslepény visszakerült eredeti felállásába.
Azonnal fogyasztandó.
Éva írta a kommentben, hogy Spanyolországban másképp csinálják. Megpárolják a fentiek szerint a krumplit, hagymát, hagyják kissé kihűlni. Kissé összetörik a fakanállal kisebb darabokra. Felverik a tojást és ebbe teszik a párolt burgonyát, hagymát. Kevés olajjal felforrósítják a serpenyőt és az egészet beleöntik. A sütése ahogy leírtam fent.
Spanyolországban nagyon népszerű, tölteléke gyakorlatilag bármi lehet. Adható mellé fejes saláta vagy savanyúság is akár. Más az állaga, mint egy rántottának: valahogy olyan könnyű, légies.
Friss kenyérrel, habzó sörrel kitűnő gyors ebéd vagy vacsoraétel.

Fűszerkavalkád

.

Valamit kerestem a neten, és találtam egy remek oldalt. Fűszerkeverékek. Fűszerolajak, házi mustárok, mit-mihez, stb.

 (kép innen)

Az arab részt kissé hiányosnak találtam, de a Terebessen megleltem.

Tésztavarázs a fazékban

.

Nohát. Engem is elért a tésztavarázslat. :) Konkrétan egy csodás szakácskönyvről van szó: írója Michael Roux, több Michelin csillagos séf, aki - csillagok ide vagy oda - több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a házi tésztakészítés terén.

Könyve megtöri a mítoszt, miszerint tésztát készíteni bonyolult és nehéz dolog. Leírásait követve még egy kezdő keze alól is fantasztikus tésztaköltemények kerülhetnek ki. Műve hiánypótló a szakácskönyvek nem kis garmadájában, mert a házitészta valamiért mostohagyermeke lett nem csak az éttermek, de a hétköznapi konyhák világának is. Michael Roux rendkívül inspiráló: aki kézbe veszi a Tésztavarázst, nem egykönnyen teszi le ezt a szép kiadványt.
A könyvben fejezetekre tagolódnak a különféle tésztákból készült finomságok.  Pizza, linzer, leveles tészta, égetett tészta, filotészta, pástétomtészta. S mindezen receptek szép fotókkal vannak illusztrálva, követhetően leírva, modern ízkombinációkkal, nagyon ötletesen megkreálva. E könyv gazdagon kínálja a finom tésztaételeket, mindent megtalálunk benne, mi szemnek s szájnak ingere - sósan és édesen is. Alapmű.

A könyv a T. bálint Kiadó gondozásában jelent meg. Szavazhattok is a könyvre, a Libri Aranykönyv játékában vesz részt. A Libri értékes nyereményeket is kisorsol a szavazók között.

 

Néhány szép fotó a könyvből.

Egy skót finomság: a scone

Imádom a teát.

Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét, s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek, és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt - forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.

A tea az álmodók bora.

(Kosztolányi)

Én is megvettem az új GoodFood magazint. Azt hiszem, ebben nem fogok csalódni, mint az új Magyar Konyhában. A magyar nyelvű GoodFood magazinban rengeteg a recept, ráadásul olyanok, amik egy egyszerű konyhában is könnyen megvalósíthatók. Gyönyörűek a fotók, idényjellegűek a receptek.
Ma az ebédhez meg is sütöttem a scone-t. Ismét az angol konyha egy remeke - pontosabban skót remek, csak az angol konyhát is meghódította: a délutáni teázás ugyanis elképzelhetetlen valamilyen sütemény vagy szendvics nélkül. Hasonlít az ír szódabikarbónás kenyérhez. Villámgyorsan elkészül (összeállítással, sütéssel együtt maximum 30 perc) és nagyon finom. Pogácsaszerűség, csak édes. Kiválóan kiválthatja a mi pogácsánkat is ha sósan készítjük el, és ha mondjuk nincs időnk a tészta kelésére várni órákat. Állaga könnyű, puha, borzas. Tényleg jó. És villámgyors.
Én most csak fél adagot sütöttem, de így is az 5 centis pogácsaszaggatóval kiadagolva 12 darab lett belőle. A teljes adagot írom le azonban, ami ennek a duplája.

Hozzávalók 22-24 darabhoz (5 centis pogácsaszaggatóval):

45 dkg liszt,
2 csapott teáskanál sütőpor,
1 teáskanál szódabikarbóna,
1/2 csapott mokkáskanál só,
10 dkg hideg vaj felkockázva,
2 púposabb evőkanál porcukor,
275 ml író vagy joghurt,
2 evőkanál tej,
2 teáskanál vaníliakivonat,
10-15 dkg cseresznye vagy mennybefőtt (magozva, lecsöpögtetve),
a tálaláshoz:
eper vagy meggy vagy málnalekvár és tejföl.

Begyújtjuk a sütőt. Az átszitált lisztet keverjük el a sütőporral, szódabikarbónával, sóval. Adjuk hozzá a kockázott vajat és morzsoljuk el a tésztát. Tényleg morzsára kell hasonlítania. Gyorsan dolgozzunk és csak a tenyerünkkel, a vaj ne nagyon melegedjen fel. Ezután hozzáadjuk a tésztához a cukrot és meggyet, elkeverjük, majd hozzáöntjük az írót, tejet és vaníliaesszenciát is. (Én a tejet kihagytam, csak írót tettem a tésztába.) Gyorsan összedolgozzuk (nem kell nagyon, épp csak álljon össze), lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk másfél-két centi vastagra és kiszaggatjuk. Kissé lisztezett sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, tetejét tejjel megkenjük (én elfelejtettem) és 200-220 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.

Tálalás: kettévesszük a sütiket, lekvárral és tejföllel megkenjük, a tetejét ráhelyezzük és lehet fogyasztani.