Waldorf saláta

Egy igazi télvégi, tavaszeleji böjtbeillő saláta.

Furcsa módon még nem csináltam, pedig imádom a zeller-alma párost, égbenköttetett frigyük nagy klasszikus. A salátát a híres Waldorf Astora főpincére kreálta egy nagy fogadásra és a többi már történelem: annyira kedvelt lett, hogy a világ minden táján ismerik, és a nevezetes szálloda étlapján is szerepel a mai napig is. Köszönöm Zsuzsának, a Bodzás Vendégház háziasszonyának, hogy nemrég megemlítette, és igazán precízen leírta a történetet is.

Nem írok mennyiségeket, salátát - már sokszor említettem - érzésre készítünk. De úgy nagyjából: a zsülienre vágott zeller és almacsíkok körülbelül egyforma kupócot képezzenek. Egy főre szerintem fél alma és ennek megfelelő zeller kell, mert ez a saláta tipikusan egy kiváló előétel. Ha főfogásnak ennénk, duplázzuk. A dió pirításához kell: kristálycukor, pirospaprika, cayenne bors, koriander- és édeskönyénymag frissen mozsárban porítva, és csipet só. Ezzel a keverékkel megszórjuk és alaposan összekeverjük a diót, és sütőpapíros tepsire téve 200 fokon megpirítjuk. A cukor karamellizálódik rajta, és a dió pedig extra ropogós lesz, nagyon finom. (Az a veszély fennáll, hogy elcsipegetjük, mert annyira jó, szóval ezt vegyük figyelembe :)) )

Mivel hoztam az eredeti receptet, az én variációmat írom le, mert bár elhíresült ételről van szó, kicsi változtatások megengedettek. Az enyémen az öntet csak natúr krémes görögjoghurtot tartalmaz, jól kikeverve némi mézzel, fehérborecettel, dió- és szőlőmagolajjal és sóval. (Valahogy nekem ezekhez az alapanyagokhoz a fehérborecet jobban ízlik, mint a citromlé. De verjusvel is naggyonaggyon el tudom képzelni!)

A saláta összeállítása: a zsülienre vágott almához és zellerhez adtam némi durvára vágott fűszeres pirított diót, és összekevertem az öntettel. De úgy is tálalható, hogy az összevágott pirított diót nem keverjük a salátába, hanem csak a tetejére szórjuk.

Csak pár percet hagyjuk állni és már fogyasztható is. Karakteres és nagyon finom saláta.

Kinder tejszelet

Nem újdonság tudom, de ma nagyon sütire vágytam. Valami egyszerűre, gyorsan elkészíthetőre és krémesre. Volt itthon mascarpone, és ezzel a sütivel már régóta szemeztem, mert a bolti változatát is szeretem. Gyakorlatilag tényleg azonos a plagizált verzió az eredetivel, és hát nem tudom, most mennyibe kerül, de így tutira olcsóbb, kiadósabb. És nincs benne semmilyen fölösleges adalék.

Hozzávalók egy 36*22-es tepsihez:
a piskótához:
5 db tojás
9 dkg kristálycukor
9 dkg búzaliszt
2,5 dkg holland kakaópor
1/2 sütőpor
csipet só
krém:
25 dkg hűtőhideg mascarpone
3 dl hűtőhideg tejszín
6 evőkanál víz
1 csapott evőkanál zselatinpor (Horváth Rozi)
13 dkg porcukor
2 vaníliás cukor vagy vaníliapor vagy kivonat
csipet só
a tetejére:
20 dkg csokoládé
1/2 evőkanál olaj

A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tojásokat a cukorral habosodásig vertem - pár perc kell neki, s aztán hozzákevertem a csipet sóval, kakaóporral, sütőporral elkevert lisztet, de azt már kézzel. Olyan 12 percig sütöttem.

Kivétel után lehúztam róla a sütőpapírt, és rácson hagytam kihűlni.

Közben a kevés vízben elkevertem a zselatint, és folytonos keverés közben felforraltam, majd félretettem hűlni. A mascarponét a kézi robotgéppel kissé fellazítottam, hozzáadtam a cukrot, a csipet sót, a vaníliát, s kevés tejszínt és homogénre kevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többi tejszínt is és felvertem habbá, végül az egészen langyosra hűlt zselatinos vizet is hozzákevertem a géppel.  

A kihűlt piskótalapot kettévágtam úgy, hogy két eredeti nagyságú lapot kapjak. Nem könnyű, mert vékony. Ezután megkentem az alsó lapot a krémmel, és ráillesztettem a másik lapot, és kissé lenyomkodtam. 

Az apróra vágott csokit víz fölött a kevés olajjal felolvasztottam, és megkentem a  süti tetejét. 

(Én elfelejtettem, de mikor már kicsit szilárdul a csoki, késsel érdemes meghúzogatni a szeleteket a csokiban, mert később kemény lesz és törik vágásnál, én így jártam. Nem vagyok egy nagy cukrász, na.) 

Tegyük hűtőbe pár órára, hogy a zselatin megkössön, és akkor szépen lehet szeletelni.

Ennyire egyszerű, és tényleg olyan, mint a bolti. Fincsi.

Tipp: úgy is csinálhatjuk, hogy a nagy gáztepsiben sütjük meg a piskótát, és akkor csak ketté kell vágni keresztben, és az egyik fele kerül alulra, a másik felülre, így nem kell parázni a vágásnál. :)

Mustáros-fűszeres sült burgonya

Ez a burgonya olyan ízletes, hogy önmagában is ehető egy salátával. De remekül működik köretként is, vagy adhatjuk feltétnek például sóska- vagy spenótfőzelékhez vagy kapormártáshoz is. 

Hozzávalók 4 főre: 
12 db közepes burgonya
3 evőkanál mustár (lehet magos is)
só
fűszerek ízlés szerint, most nálam:
cayenne bors, oregano, fokhagymapor
4 evőkanál olívaolaj

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy nagy gáztepsit béleljünk ki szilikonos sütőpapírral.
A mustárhoz adjuk hozzá az általunk választott fűszereket, és ez tényleg nincs kőbe vésve, mindenki saját ízlésének megfelelően variálhat velük. Öntsük hozzá az olívaolajat is, sót is tegyünk hozzá, és keverjük krémmé.

A burgonyákat alaposan mossuk meg, és vágjuk negyedekbe. Tegyük őket egy nagy tálba és forgassuk össze a fűszeres krémmel. Tegyük sütőbe és körülbelül 1 órán át süssük piros-ropogósra. 

Úgy is készíthetjük, hogy nem mustárkrémet használunk, hanem mozsárban porrá őrölünk mustármagot, és azt keverjük a többi fűszerrel és az olívaolajjal. Ha nem sózzuk meg a keveréket, ropogósabbra sül, de ez csak a mustárporos verzióra igaz, mert a mustárkrémekben van só.

Abbahagyhatatlan szezámmagos keksz

Azt hiszem, megtaláltam a kedvenc sütimet, keksz kategóriában. Nagyon fellengzős leszek (de igazmondó): isteni, abbahagyhatatlan, utolérhetetlenül finom, a csúcs és nincs tovább, stb... stb... 😋😍

Mondjuk imádom a szezámmagot... és ez a süti nagyon szezámmagos, nagyon szájbanolvadóan puha és kicsit ropogós is egyszerre. Ja, és végtelenül egyszerű elkészíteni is. Először sütöttem, de nem utoljára.

A recept a Bastie's Bistrotól van, ezer köszönetem érte. De ahogy lenni szokott, kicsit módosult. Mivel volt készen szemne, vagyis tisztított vaj, azt tettem bele. Általában van, mert sok ételhez használom: akár húsokhoz, akár zöldségételekhez is pazar. És bár szeretem az édeset, nekem a cukormennyiség nagyon soknak tűnt, úgyhogy levettem belőle. Valamint vaníliát nem tettem bele, mert azt akartam, hogy a szezámmag íze tényleg abszolút érvényesüljön. És kevés rétes liszt is került bele, hogy ropogósabb legyen. 

Hozzávalók olyan 40 db sütihez:
13 dkg szezámmag
12 dkg puha vaj (vagy tisztított vaj)
12 dkg világos nádcukor
1 csapott mokkáskanál só
1 csapott mokkáskanál sütőpor
1 tojás
5 dkg rétesliszt
7 dkg sima fehérliszt

Melegítsük elő a sütőt olyan 170-180 fokra.

A szezámmagot serpenyőben megpirítottam. Csak enyhén szabad, világosra, mert különben megég és keserű lesz. Ha már színesednek a szemek és érezni azt a finom aromáját, akkor jó is. Ne hagyjuk ott, végig figyeljük és kevergessük. Ez a művelet amúgy sem több 3-4 percnél.

A puha vajat keverjük habosodásig a tojással, cukorral, sóval, sütőporral, majd adjuk hozzá a közben langyosra hűlt szezámmagot is, végül a lisztet is keverjük a masszához.

A tepsiket béleljük ki szilikonos sütőpapírral, és vizes kézzel vagy kiskanállal diónyi gombócokat képezzünk a tésztából, amiket egymástól legalább 10-15 centire tegyünk, mert elterülnek sütés közben. Süssük 7-10 percig, míg kissé megpirul a sütik széle körben. A tepsin hagyjuk kihűlni, mert kivételkor még nagyon puhák.