2020. március 16., hétfő

Fözés karantén idején

Ha már annyi mindenki a beszél a karanténról, én is. Először is azért, mert egyszerre van és nincs gyakorlatom benne. Mivel hosszú évek óta itthon vagyok, én már régóta egyfajta bezártságban élek. Viszont ez csak egyszemélyes volt, mindenféle külső korlátozástól mentes. Ez a mostani helyzet más, mert gyakorlatilag meg fog állni az élet. 




Gondolom, aki már megtehette, feltöltötte a készleteit. Nem is azért érdemes kicsit felhalmozni (és itt a kicsit szón hangsúly van: józan ésszel gondoljuk át, miből mennyi lesz elég körülbelül 2-3 hónapra, többet nem érdemes felhalmozni, mert aztán meg megy a kukába és azt nem szeretnénk, meg jusson másnak is), mert hogy nem lesz élelmiszer, hanem mert így nem kell kijárni naponta, illetve elkerülhető az esetleges sorban állás, valamint sokaknak munkakiesés is lesz ez az időszak, tehát pénzkiesés is, így a spórolós főzés mindenképpen javallt. Aki még csak eztán tervezi a nagybevásárlást, annak már lesznek nehézségei: tömeg, és kifogyott készletek.
Először is, miből érdemes többet tartani otthon?

  • Szárazáruk: bab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó. Meglepődve tapasztaltam ma, hogy a magyar sokkal jobban szereti a sárgaborsót, mint a lencsét, ugyanis előbbit nem kapni sehol, lencse viszont van még mindenhol. Ezt is megértük: felesborsó hiány van. Pedig hogy szidta mindenki anno a menzai betonfőzeléket...
  • Gabonafélék: rizs, gersli, zabpehely, kukoricadara, köles, hajdina, bulgur, kuszkusz és a legalapvetőbb: liszt. 
  • Cukor, porcukor, só, kakaópor, kávé, teafélék.
  • Fűszerkészlet, pirospaprika, leveskockák, ketchup, mustár, majonéz.
  • Porélesztő, illetve élesztő, ez utóbbi remekül fagyasztható.
  • Akinek van fagyasztója: húsfélék, fagyasztott zöldségek és gyümölcsök.
  • Aki tudja tárolni: füstölt húsok, kolbászfélék. Illetve ezek vákumfóliázott változatai. 
  • Vákumozott zacskós savanyú káposzta, savanyúságok, lekvárok, befőttek, üveges zöldségfélék: zöldbab, bab, lencse, gomba, stb..., tonhalkonzerv.
  • Alma.
  • Száraztészták.
  • Paradicsomkonzervek, pürék, levek.
  • Fóliázott sajtok.
  • Tojás, zsemlemorzsa.
  • Hagyma, fokhagyma (ilyenkor hasznod a granulátum is), krumpli, fejes káposzta, kelkáposzta, sütőtök, cékla, sárgarépa, fehérrépa, zeller - vagyis az elállós zöldségfélék.
  • Zsiradékok: vaj, margarin, zsír, olajok, ecet.
  • Alapvető gyógyszerek, C-vitamin, Kalcium, kötszerek, köhögéscsillapító szerek, fertőtlenítők.
  • Tisztítószerek, papírzsebkendő, törlőkendők, WC papír, tusfürdő, fogkrém, fogkefe, mosószer, öblítő, hypo, szódabikarbóna, teafaolaj.

A karantén nem csak készletfelhalmozást jelent, hanem a spórolósan főzést is, azt is, hogy mindent felhasználunk, étel nem megy a kukába. Sokunk eddig is így főzött, de sokaknak ezt most kell megtanulni: hogy az étel élet és érték.

Ha van maradék kenyér, ami már több napos: felvágható kenyérkockának, megszárítható és később krémlevesekhez, zsömlegombóchoz kiváló. Bundás kenyér. Kenyérfelfújtak, pl. máglyarakás. Ha még nem annyira száraz, de már nagyon morzsás: zsemlemorzsának vagy robotgéppel, vagy kézzel kimorzsolható, megszárítható. Leves sűrítéséhez, például ilyen a finom nyári hideg gaspacho is, de sok olasz leves is szikkadt kenyeret használ sűrítésre. És itt jön be a képbe még anyukám kedvenc húsleves utáni mártása a főtt hús mellé, a zsemlemártás. De nézzetek körül a leves címkénél, több kenyéralapú levesrecept is van a blogon.

Kenyérsütés házilag. A legegyszerűbb a dagasztás nélküli házikenyér, bárki meg tudja csinálni. Ha spórolnánk az élesztővel, Limara tanácsait érdemes betartani. Ha nem lenne élesztőnk, az ír szódabikarbónás kenyér, vagy a szódás pogácsájuk - ami készíthető sósan is - is süthető. Savanyú tejtermék (kefír, író, joghurt, tejföl) hiányában kevés ecet vagy citromlé is beindítja. Ha nincs semmilyen szerünk a buborékosításra, akkor süthetünk indiai laposkenyereket: csapatit, rotit, paratha kenyeret, tortillát, stb... Csinálhatunk szamoszát, isteni finom.

Krumpli, tészta főzővizét nem öntjük el, remek alaplének.

Ha otthon gyúrnánk a tésztákat, ilyenkor érdemes spórolni a tojással, vagyis nem az olasz alapszabályt betartani, miszerint ahány 10 dkg liszt, annyi tojás, hanem mondjuk 30-40 dkg lisztenként egy tojás, a többi víz.
Ez az időszak remek például arra is, hogy megtanuljunk házitésztákat csinálni, mert sokaknak lesz rá ideje. Ajánlom a csodás, gyakorlott olasz nagyikat.  

Ha szeretjük a joghurtot vagy kefírt, lehet otthon készíteni akár tartós tejből is.

Ha nincs túl nagy fagyasztód, süss le húst sok zsírban (azaz konfitáld), tedd vindőbe (mondaná nagyanyám), azaz olyan fém vagy üveg tálba, edénybe, aminek van fedője is, és így hűvös helyen sokáig tudod tárolni a húst.

Végül: nincs olyan ételmaradék, ami nem alakítható át egy kis kreativitással, bátran kísérletezhetünk.

Perpill ennyi jutott hirtelen eszembe. Nézelődjetek a blogon. Olvassatok, sétáljatok a természetben, nézzétek meg az elmaradt filmjeiteket, sorozataitokat, hallgassatok koncerteket, nézzetek előadásokat, színházi közvetítéseket, meditáljatok, fessetek, varrjatok, kössetek, kertészkedjetek, cseteljetek órákat a családdal, barátokkal. stb... annyi mindent lehet otthon is csinálni.



2020. március 1., vasárnap

Hideg almaleves



Igencsak romlásnak indultak az almák a gyümölcstálamban, így mentőötletként ez a leves jutott eszembe mára. Tegnap este meg is főztem, reggelre fincsi hideg lett.

Hozzávalók 6-8 tálkához:
5-6 normál méretű alma tisztítva, kis kockákra vágva
2,2 liter víz
0,5 liter zsírdús tej
1 vaníliás pudingpor
2 vaníliás cukor
3 evőkanál világos nádcukor
15-20 dkg kristálycukor
1 teáskanál só
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 fahéjrúd
6 szem szegfűszeg
2 evőkanál rózsavíz
1 evőkanál rum
2-3 evőkanál citromlé
a tetejére tálalásnál: mézes-mogyrós kukoricapehely

Föltettem a vizet főni a cukrokkal, sóval, fahéjrúddal, szegfűszegekkel, citromlével, gyömbérrel, és míg felforrt, megpucoltam az almákat és kis kockákra vágtam. Mikor már jó lobogósan forrt a víz, besűrítettem a hideg tejjel felhigított vaníliás pudinggal, s mikor újra forrt, beletettem az almakockákat is, és újraforrásig kevergetve főztem, végül azonnal hidegvízfürdőbe tettem. A vizet kétszer cseréltem alatta, hogy hamar hűljön, nehogy az almakockák túlpuhuljanak. Mikor már épp csak langyos volt, hűtőszekrénybe tettem éjszakára. 
Mindenképpen kóstoljuk mikor hűl, mert kellhet bele akár só, akár cukor, akár más ízesítő. Kóstolással tudjuk igazán a szánkra igazítani az ízét. Annyira finom, hogy akár desszertként ehető. :)

2020. február 6., csütörtök

Vajon sült sertéskaraj laskagomba mártással, zsömlegombóccal



Az úgy volt, hogy ettem volna egy kis vadast. (Főleg a gombóc miatt, imádom a zsömlegombócot, szerintem kár hanyagolnunk és csak vadashoz ennünk ezt az isteni köretet.) Meg ettem volna svéd húsgolyókat is. Közben meg jártomban-keltemben szép laskagombát láttam, megvettem. Mit vót mit tenni, kombináltam. Ímígyen ez lett a mai ebéd.

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet hosszúkaraj
4 dkg vaj
só, bors
a mártáshoz:
40 dkg laskagomba
2 dl tejszín
2 púposkás evőkanál liszt
fél liter marhahúsleves (kockából is tökéletes)
3-4 evőkanál világos szójaszósz (ízlés szerint)
1 teáskanál kristálycukor
ha még szükséges só
frissen őrölt bors
kakukkfű
a zsömlegombóchoz:
1,5 zsömle
kevés zsiradék (vaj vagy zsír vagy olaj)
fél csokor petrezselymezöld
1 nagy tojás

25 dkg liszt
annyi víz, amennyivel összeáll a liszt és pirított zsömlekocka a tojással kicsit sűrűbb nokedlitésztává (kb. 2,5-3 dl)

Megpirítottam a kockákra vágott szikkadtabb zsömlét kevés zsiradékon, áttettem egy tálba, hozzászitáltam a lisztet, sóztam, elkevertem, ráütöttem a tojást, hozzáadtam az aprított petrezselyemzöldet és vizet, és a szokásosnál kicsit sűrűbb nokedlitésztává kevertem az egészet. (Én nem szeretem, ha túl lágy a zsömlegombóc, azt szeretem, ha haraphatóbb.)
Sózott forrásban lévő vízbe evőkanállal gombócokat szaggattam, és enyhe forrásban 10 percig főztem a  gombócokat, s aztán kiszedtem őket egy tálba.
A vajon megsütöttem a sózott-borsozott, kiklopfolt karajszeleteket, majd félretettem őket egy tányérra. A visszamaradt vajon megpirítottam a szálakra tépkedett laskagombát kevés sóval, majd felöntöttem a marhahúslevessel. Adtam hozzá szójaszószt, cukrot, kakukkfüvet, kevés frissen őrölt borsot és felforraltam, Pár perc forrás után behabartam, újra felforraltam s még pár percig állandó keverés közben hagytam főni, s készen is volt. Ha kicsit sűrű lenne a mártás, higítsunk rajta vízzel.

2020. január 18., szombat

Ázsiai stílusú húsleves leveles kellel

Maradékhasznósítós ázsiai stílusú leves. Tegnap csirkét sütöttem egyben, és annak mindig megmarad a mellehúsa. (Azt szeretjük a legkevésbé.) Jó sok lé is kisült a csirkéből (bóti), sajnáltam kidobni, mert nagyon jó ízű volt. Átszűrtem, főztem vele alaplevet - plusz a fagyasztóban talált ilyen-olyan csontokból -, gyömbérrel, vöröshagymával, fokhagymával, cukorral, ecettel és szójaszósszal. Átszűrtem, belefőztem a piacon talált leveles kelt, gombát. Tálaláskor belekerült a megmaradt mellehúsa, megszórtam még zöldhagyma zöld szárával, retekcsírával, petrezselyemzölddel. Ja, és a tészta házi ramentészta, sült szódabikarbónás vízzel gyúrtam. Isteni vót.  





Négy tányérhoz kell:
1 csirkefarhát és egy kis darab karajcsont (más is lehet, én ezt tettem bele)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 darabka friss gyömbér, 
kb. 2 teáskanál cukor
2 teáskanál rizsecet (nálam fehérborecet)

2 evőkanál világos szójaszósz
leveles kel (helyette kelkáposztalevél is lehet felcsíkozva)
8 darab barna csiperke
kevés fagyasztott zöldborsó
valamilyen csíra (nálam retek)
újhagyma (főleg a zöldje)
korianderlevél (én ahhoz hozzá nem jutok, de nem is szeressem, tehát helyette petrezselyemlevél, de el is hagyható)
sült vagy főtt csirkemell
3 liter víz
plusz
ramentészta