Csócsamócsa (egyszerűsített somlói)

Ez a süti ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de nálunk nagy kedvenc. Sőt, azt kell mondanom, valahányszor vendégeknek csináltam, el voltak ájulva tőle. Pedig csak egy kis pudinggal rétegezett piskóta, némi mazsolával, dióval, csokiöntettel és tejszínhabbal. A sütit egyszer anyu kreálta azt hiszem, és az egyik hugomtól származik a csócsamócsa név, de hogy ez honnan jött neki, arra már nem emlékszem. Az idők homálya fedi, de a recept megmaradt. Egyfajta hamis somló-szerűség, talán.

 

 

✍️Hozzávalók a tésztához: 10 dkg liszt, egy csipet só, 10 dkg porcukor, 2 tojás, 1/2 sütőpor, 2 evőkanál víz, 1 vaníliás cukor. 

A tojásokat a cukorral robotgéppel jól kihabosítom, adok hozzá vizet is, majd spatulával összekeverem a sütőporos liszttel, és szilikonos papírral bélelt tepsiben előmelegített, 180 fokos sütőben 10-15 percig sütöm. 

✍️Hozzávalók a krémhez: 2 db vaníliás pudingpor, kb. 6-8 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint, ki milyen édesen szeretné), 1 liter tej. 

A hozzávalókból pudingot főzök. 

✍️Hozzávalók a csokiöntethez: 6 evőkanál kakaópor, 6 evőkanál kristálycukor, egy csipet só, 5 dl víz, 3 dkg vaj. 

A kakaóport a cukorral együtt folyamatosan kevergetve fölforralom a vízzel. Hagyom kb. 5 percig kis lángon forrni, majd lekapcsolom a lángot. A vajat ekkor keverem el benne. 

✍️ Egyéb hozzávalók: durvára darált dió, rum, mazsola, tejszínhab. 

Soknak tűnik a leírás, pedig egyszerű a történet: Egy nagyobb tálba rétegezem a hozzávalókat. A tésztát kisebb darabokra tépkedem. Alulra egy sor tészta, ezt megcsöpögtetem rummal, megszórom darált dióval, megszórom mazsolával. Aztán egy réteg puding jön, aztán megint tészta, rum, darált dió, mazsola. Amíg a készlet tart... 🙂 A tetejét darált dióval díszítem, hagyom kihűlni, a tálat folpackkal lefedem és hűtőbe teszem pár órára. Ha vendégeket várunk, érdemes előző este elkészíteni. Vagy kistányérra, vagy üvegpohárban tálalom. Evőkanállal galuskákat szaggatok a nagy tálból, meglocsolom csokiöntettel, tejszínhabot teszek a tetejére, és még egy kis csoki, csak a díszítés kedvéért.

Spenótfőzelék tükörtojással

A meditáció a jelenre való éberség.

(d.)

A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.

A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.

A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.

Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.

És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.

Nudli

Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.

(William Blake)

A nudli mindig jó ötlet, bármilyen formát is öltsön... :-)
Most a hagyományos, édes változatát készítettem.

Hozzávalók 4 főre (jó bőven...):
1 kg megpucolt krumpli (Agria),
2 kisebb tojás (vagy 1 nagy),
2 púpos evőkanál búzadara vagy rétesliszt,
3 evőkanál olaj,
só,
30 dkg + 10 dkg liszt,
20 dkg zsemlemorzsa,
10 evőkanál olaj.

A krumplikat hámoztam és kockákra vágva, sós vízben megfőztem. Leszűrtem (a levéből ilyenkor mindig krumplilé-levest csinálok, nem öntöm ki), összetörtem jó alaposan, és hagytam kihűlni.

Közben egy széles, nagy lábosban az olajon zsemlemorzsát pirítottam.

A kihűlt tört burgonyához hozzáadtam a tojásokat, a búzadarát, az olajat, kevés sót és 30 dkg lisztet. Összedolgoztam, majd lisztezett deszkára borítottam a tésztagombócot. Közben egy nagy fazékban sós vizet tettem föl forrni. Azért írtam 30 dkg + 10 dkg lisztet, mert eredetileg 30 dkg ment hozzá a krumplihoz. A plussz tíz elment a lisztezésekre, illetve arra, hogy a tésztát két darabba vágtam és először csak az egyik gombócot nyújtottam ki és alakítottam nudlivá. Mire a második gombóc sorra került, kissé meglágyult a tészta, ezért azt még egy kevés liszttel átgyúrtam a deszkán a nyújtás előtt. Ez a 30 dkg lisztmennyiség elég pontos, de ha 5-8 dkg-mal több megy bele az is lehetséges, mert a krumplik nem egyformán lisztesek. Azért is írtam oda, hogy én Agriát használok hozzá. Ez egy sárga belű, nagyon jó ízű krumpli és mindennek alkalmas. A lényeg az, hogy a nudlitészta ne legyen túl lágy sem, ne ragadjon, de ne gyúrjuk be keményre sem, mert akkor nem lesz finom. Ezek a mennyiségek így jók, pontosak.

Sodrófával a tésztát fél centi vastagra kilapítottam, és pizzavágóval másfél centis csíkokra vágtam. Milyen jó találmány is a pizzavágó! Régebben mindezt késsel csináltam, de folyton ráragadt a tészta, és csak gezemicéltem vele, de vágni?! A pizzavágó viszont nagyon éles, forog... isteni dolgozni vele.

Szóval, a csíkokat aztán fél centis kis csíkokra metéltem, és a deszkán átsodorgattam őket.

A lobogó, forrásban lévő vízben kisebb adagokban kifőztem. Meg kell várni, míg följönnek a víz tetejére, és még egy percig hagyni őket, aztán szűrővel kiemelni, és zsupsz a morzsába! És nem keverni, csak rázogatni.... Mit szólna ehhez James Bond?! :-) Szóval jó méretes, nagy lábosba készítsük a morzsát, hogy legyen hely rárázogatni a morzsát. Különben összetörne a nudli.

Az olaszok gnocchija ugyan ez.

A nudli kitűnő natúran is, zsírra vagy olajra kiszedve. Köretként szaftos ragukhoz fantasztikus. De bármivel ehető, ugyanúgy, mint a tészták, túróval, tejföllel, stb... Egyszerűen szalonnapörcös-hagymás zsírba forgatva is tökéletes.

A mákos nudli is nagyon finom. Akkor nem kell morzsára szedni csak csupaszon hagyni, kevés olajjal elkeverve hogy ne ragadjon össze. A tetejére szórjuk egyszerűen a tányérokon a porcukorral elkevert darált mákot.

Sajtos-tejfölös spagetti

Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.

                                                                 (William Shakespeare)

Megunhatatlan és örök. Ha villámgyors ebédre vágyom, akkor a tészta mindig jó ötlet. Köztük is az egyik legegyszerűbb és legfinomabb a sajtos-tejfölös tészta. A spagettit kifőzöm, jó forrón vajdarabkákkal elkeverem, reszelt sajtot és tejfölt locsolok rá, és a titkos összetevő: szerecsendiót reszelek rá nem is keveset. Voilá! És már lehet is nyammogni. :-)

Van egy másik variációm is, ez pedig a petrezselymes-fokhagymás változat. Fél csokor petrezselyemzöldet jó apróra vágok, amit némi olívaolajon egy gerezd reszelt fokhagymával és sóval kis lángon megfuttatok. Mikor kész, lekapcsolom a lángot, és hozzákeverem a tejfölt, aztán mindezt elkeverem a spagettitésztával. Sajttal megszórva tálalom.

Zuzapörkölt tarhonyával

Aki vétkezik, maga ellen vétkezik, aki igazságtalan, magával szemben igazságtalan, hiszen önmagát teszi gonosszá.

(Marcus Aurelius)

Ha már csirkepörkölt, akkor zuza. Fűszeresebbre szoktam készíteni, mint egy hagyományos pörköltet.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg csirkezuza,

1 nagyon nagy fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

1 kisebb babérlevél,

1/2 mokkáskanál köménymag,

1 teáskanál majoránna,

frissen őrölt bors,

só,

1/2 mokkáskanál ételízesítő,

1 nagy paradicsom,

1 sárga paprika,

1-2 cseresznyepaprika,

3 evőkanál olaj.

A zuzát nagyon alaposan meg szoktam tisztítani. A nagyobb darabokat kettőbe vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon megdinsztelem, majd félrehúzom a tűzről, és beleteszem a pirospaprikát, aztán a zuzát. Egy dl vizet aláöntök, és mehet a tűzre rotyogni. Fűszerezem, és fedő alatt párolom puhára. Kell neki jó két óra, és a paradicsomot csak a közepe felé teszem bele, mikor már kicsit puhult a hús. A főzési idő alatt a folyadékot természetesen sokszor kell pótolni. A fokhagyma félbevágva kerül a pörköltbe.

Tarhonyával szeretem a legjobban, amit úgy készítek, mint a rizst szokás: kevés olajon jól megpirítom (ez fontos, mert így lesz íze a tarhonyának és nem kell megijedni a túlpirítástól, mert úgyis fakul mikor a vizet hozzáöntjük), aztán két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom és kis lángon főzöm fedő alatt. Nem kevergetem. Mikor már csak kevés víz marad rajta (kb. fél cm-nyi a tetején), lekapcsolom a lángot, és fedő alatt hagyom hogy beszívja a maradék vizet és teljesen megpuhuljon. 20 perc elég is neki.

Savanyúsággal, káposzta-, fejes- vagy uborkasalátával isteni. Házi tarhonyával is szuper.

Zöldbableves

Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek. E szellem kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát.

(Albert Einstein) 

Végtelenül egyszerű, de nagyon finom leves.

Hozzávalói 4 főre:
1/2 kg zöldbab
30 dkg burgonya
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma reszelve
2 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó)
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 csokor petrezselyemzöld (vagy kapor)
só (az alaplé sós, vigyázzunk)
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 teáskanál 10%-os ecet

A kis darabokra vágott zöldbabot és a karikázott burgonyát fölteszem főni alaplében. Közben vöröshagymával, fokhagymával rántást készítek, és mikor puha a zöldség a levesben, berántom. Hagyom forrni pár percig, végül pici cukorral, ecettel ízesítem. Tényleg finom, tényleg egyszerű.

Arab stílusban ízesített zezámmagos kolbászkák

Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét,
gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében.
Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha
napsugár meg zefír áradna szét a légben.

(Ibn Rúmi: A bor)

Ma reggel a Terebessen arab recepteket olvasgattam. Megihlettek, bár ezt az arab stílusban fűszerezett kolbászkát már többször készítettem. Isteni finom, az egyik kedvenc ételem. Saját kreálmány egyébként. Nem autentikus arab étel, csak stílusában az.

Hozzávalók a kolbászkákhoz 4 főre: 75 dkg darálthús (lehet vegyes is), 1 tojás, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 dl víz, szezámmag, és a fűszerek: só, frissen őrölt bors, mozsárban tört koriander, köménymag, szegfűbors, őrölt fahéj, reszelt szerecsendió. (Én most zöldhagyma zöldjét is vágtam bele, mert gyönyörűt kaptam a piacon.)

A hozzávalókat kézzel alaposan összedolgozom. Egyedül a szezámmagot nem kell beletenni. Kis fanyársakat metszőollóval kettévágtam, majd vizes kézzel rájuk varázsoltam a darált húst. Aztán megforgattam a szezámmagban.

Köret: Bulgur vagy kuszkusz, és sült vegyes zöldség.

A bulgurt elég ha csak dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percig. A kuszkusz a kisebb szemű változata a bulgurnak, mindkettő búzatöret, csak egyik nagyszemű, a másik kisszemű.Ugyanúgy készítjük, mint a bulgurt, de csak másfélszeres vízzel.

Vegyesköret: 

Cukkinit és sütőtököt daraboltam bele egy tepsibe, sóztam-borsoztam-olívaolajoztam, és kevés zöldhagymazöldjét is kevertem hozzá. Húsz percre előmelegített sütőbe tettem.

Tiramisu

Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)

Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.

A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...

Ecetes burgonyasaláta

Örök kedvenc, megunhatatlan.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg (lehetőleg kifli) krumpli,
1 egész alma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 csokor zellerlevél (vagy 1 szár angolzeller),
1 púpos teáskanál só,
1 és 1/2 púpos evőkanál kristálycukor (vagy ennek megfelelően méz),
kb. 1/2 dl 10%-os ecet (lehet balzsam- vagy dióecet is),
1 evőkanál extraszűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj (opcionális)
8 dl víz

A burgonyát hideg vízben héjastul fölteszem főni. Mikor kész, hideg víz alatt hagyom hogy kihűljön, csak utána tisztítom meg a héjától. (Ha hagyjuk egy-két óráig hidegben, akár víz alatt, akár hűtőbe téve a burgonyát, sokkal szebben szeletelhető lesz. De mindenképpen nem szétfővős fajtát válasszunk.)

Kikeverem a salátalevet, és a krumplit belekarikázom. Belevágok egy almát is vékony szeletekben, és a hagymát félkarikákban. A zellerleveleket is beleteszem. Finoman átkeverem, a tetejét meglocsolom olívaolajjal vagy repcével és kevés tökmagolajjal, és hagyom összeérni. Amikor nincs zellerlevél, akkor papírvékonyra és gyufaszál alakúra vágott zellergumóval, vagy angolzellerrel készítem. Egy kisebb darabka elég ehhez az adaghoz.

Nagyon finom forró frissensültekhez, fasírthoz, rántott finomságokhoz.

Fokhagymakrémleves

Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.

(Brian Wansink)

Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy fej fokhagyma,

3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,

3 csapott evőkanál liszt,

1 erő- vagy húsleveskocka,

2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,

só, őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

korpás kenyér, füstölt sajt.

A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.

Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.

Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.

Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.

*