Citromos joghurttorta

Az önfejlesztés a pokolba vezető út. Minden erőfeszítés, amely arra irányul, hogy valamivé alakítsd magad - valami ideállá -, egyre nagyobb és nagyobb őrületet teremt. Az ideál minden őrület alapja.

Az állatok nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. A fák nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. Nem próbálnak valaki mássá lenni. Egyszerűen élvezik azt, amilyenek.

Te te vagy. És az egész, a létezés azt akarja, hogy te - te legyél. Ezért teremtett téged a létezés, máskülönben egy más modellt teremtett volna. Azt akarta, hogy itt légy, ebben a pillanatban.

Ezért egyszerűen fogadd el magadat. Ha el tudod fogadni magadat, megtanultad az élet legnagyobb titkát, és akkor minden magától érkezik. Csak légy önmagad. Felesleges felfelé húzni magadat; felesleges más magasságúnak lenned, mint amilyen vagy. Felesleges másik arcot viselned. Egyszerűen légy, ami vagy, és ebben a mély elfogadásban megindul a virágzás, és egyre jobban és jobban önmagad leszel.

Amint egyszer eldobod azt az ideát, hogy másvalaki légy, nincs több feszültség. Hirtelen minden feszültség eltűnik. Itt vagy, ragyogsz, ebben a pillanatban is. És nincs más tennivalód, mint ünnepelni és örülni.

(Osho: Mindennapra)

Családunkban novembertől megkezdődik a szüli- és névnapok végeláthatatlan sora... Egészen március elejéig.

Ez a torta a keresztfiunknak készült, névnapjára. Kérdeztem, mit szeretne. Azt felelte, süssek valamit... Rendes gyerek! :))

Hozzávalók a kisebb tortaformához:

a piskótához:

3 tojás,

3 evőkanál kristálycukor,

3 evőkanál liszt,

1 mokkáskanál olaj.

A jogurtkrémhez:

4 kisdobozos natúr joghurt vagy 2 nagydobozos,

2 dl tejszín,

kb. 1 - 1 és 1/2 citrom leve,

csipet só,

jó sok porcukor (kb. 8-10 evőkanálnyi),

2 citrom reszelt héja,

1 zacskó Horváth Rozi féle zselatinpor.

A díszítéshez:

2 tábla fehércsoki,

4 dl tejszín,

1 egész citrom,

jó sűrű cukorszirup.

Három tojásból piskótát sütöttem. A tojásokat szétválasztottam külön tálakba. A nagyobbik tálban felvertem a fehérjét robotgéppel. A kisebbik tálban a sárgáját kikevertem a cukorral és az olajjal, míg kifehéredett és szép sima, kicsit habos lett. Aztán a cukros sárgáját hozzákevertem óvatosan a fehérjehabhoz, majd 3 kanál lisztet is hozzákevertem. A tortaformát kivajaztam és liszteztem, beleöntöttem a masszát és 3/4-es lángon megsütöttem. Mikor kihűlt, két lapba vágtam.

A joghurtokat és a tejszínt beleöntöttem egy nagyobb tálba, belereszeltem a citromok héját, hozzáöntöttem a citromlét és cukroztam. Csipet sót is tettem bele. A joghurtnak erősen citromosnak-édesnek kell lennie, mert hűlés után a zselatinnal veszít az ízességéből. Szóval ne sajnáljuk sem a citromlét, sem a cukrot belőle.

A zselatint nagyon kevés vízben feloldottam - kb. 2 decinyiben - és fölforraltam, állandó kevergetés mellett. Míg hűlt, addig is kevergettem, nehogy megszilárduljon, mert a joghurthoz csak épp langyosan lehet csak hozzáönteni. Apropó, zselatin. Ezentúl csak Horváth Rozi félét fogok használni, mert gyorsan és szépen megköt, nem csomósodik és nincs semmi mellékíze. Meg vagyok elégedve vele, amit a többi, másfajta zselatinokról nem mondhatok el.

A tortaformát kibéleltem folpackkal, aztán alulra beletettem a piskóta alsó lapját. Ráöntöttem a joghurtot, a tetejére pedig a piskóta másik lapja került. Hűtőbe tettem. Egy óra múlva már szilárd volt, ekkor gőz fölött felolvasztottam a fehércsokit, és a tetejére kentem. Visszatettem a hűtőbe. Mikor a csoki is megszilárdult, kivettem a formából, leszedtem az oldalairól a folpackot, és óvatosan, 3 lapos fakanalat alácsúsztatva áttettem a tortapapíros tálcára.

A tejszínt kevés porcukorral és 2 habfixálóval fölvertem kemény habbá, ezzel díszítettem a torta oldalát és a teteje szélét. Nagyon sűrű cukorszirupot főztem (2-3 evőkanál kristálycukor és épp csak annyi víz, amennyiben oldódott és még ezt is beforraltam), a citromdarabkákat ebbe tettem kihűlésig, aztán díszítettem vele a tortát.

Könnyű torta, olyan igazi lájtos édesség.

A tetejét nehéz szelni, a csoki miatt. Később jutott csak eszembe, hogy úgy kellett volna csinálnom, mint a dobos tetejét. Előre el kellett volna vágnom cikkekre a felső piskótalapot, és különtéve kenni rá az olvasztott csokit, végül szilárdulás után, már csokisan ráhelyezni a cikkeket a joghurtkrém tetejére... Ha valaki így csinálja, akkor a piskóta kihűlése után egyből ezt a lépést csinálja meg, a jogurtkrémet csak utána.

Még egy. A citromok héját én dörzsis szivaccsal és mosogatószerrel nagyon alaposan meg szoktam mosni. Állítólag valamilyen vegyszerrel vannak kezelve, szóval soha ne reszeljünk belőle mosás nélkül!

Gombás rizotto

A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni.

(Viktor E. Frankl)

Ritkán eszem rizst, de a rizottókat néha megkívánom. Nagyon változatosan készíthetők, akár zöldségfélékkel, akár hússal, akár hallal.

Én most gombásan készítettem.

Hozzávalók 2 főre:

18 dkg kerekszemű rizs,

30 dkg vargánya vagy más ízletes erdei gomba (ha nincs, akkor sampion gomba),

1 közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,

só,

frissen őrölt bors,

kakukkfű,
9 dl alaplé,

parmezán,
2 dkg vaj,

2 evőkanál olívaolaj.

A gombát megmostam, és szeletekre vágtam. Az olívaolajon elkezdtem sóval, borssal és kakukkfűvel erős lángon pirítani, egészen addig, míg zsírjára nem sült és szépen meg nem pirult egy kicsit. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát is, és innentől kis lángon pároltam a hagyma üvegesedéséig. Mikor megfonnyadt a hagyma, beletettem a rizst is. Addig kevergettem-sütöttem, míg a rizsszemek is megüvegesedtek, majd kevés alaplevet öntöttem hozzá. Folyamatosan kevergettem, mindig csak annyi lével öntve fel, amennyit a rizs magába szívott. Mikor már puha volt a rizs is, reszelt parmezánt és vajat is kevertem hozzá.

Az olaszos rizotto - mert ez most annak készült - kicsit tocsogós, nagyon sűrű, kevés szaftja marad, a rizs pedig al dente benne. Tehát nem kell pépesen puhára főzni a rizst, a szaftját sem szabad teljesen elfőzni róla. A vajat mindig csak a végén teszem bele, ettől még krémesebb lesz.

Figyelem! Azonnal fogyasztandó, mert ha állni hagyjuk, beszívja a szaftját, gezemicévé válik, és úgy már nem az igazi.

Az olasz rizottókba szoktak tenni fehérbort is, akinél épp akad kéznél, ne habozzon! Bátran tegyen bele, méghozzá a legelején még az alaplé előtt, és hagyja elfőni. Nekem most nem volt itthon csak vörösborom, az pedig elszínezte volna. De bor nélkül is finom volt.

Sárgarépa-zalziki

… és a világ forog tovább,
… és a világ forog tovább...

És én nem nézek hátra,
nem nézek hátra.

(duende)

Ezt a kencét a Mindmegettén találtam. Aztán rájöttem, hogy kétféleképpen is elkészíthető, és isteni finom.
Az egyik variáció - ez volt amit találtam:

Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa,
20 dkg füstölt sajt,
1-2 dl majonéz,
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
durvára vágott dió.

A neten talált receptben egyébként a dió helyett petrezselyemzöld szerepelt.

A sárgarépát lereszeljük, és picit besózzuk. Hagyjuk állni hogy levet engedjen, aztán jól kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a reszelt füstölt sajtot is, a majonézt és a tejfölt, a durvára vágott diót. Jól összekeverjük, hagyjuk kicsit összeérni.

A második - saját - varia:

Csöpögtessünk ki joghurtot, hogy jó sűrű legyen. A reszelt sárgarépát szintén jól kinyomkodva hozzákeverjük, a dióval együtt. Ebbe nem kell füstölt sajt, mert a sűrű joghurtnak magában is nagyon finom, krémsajtra emlékeztető íze van. Ebbe a variációba a darált dió helyett tehetünk egy kevés szárított mentát, aki szereti. Véleményem szerint jól illik a sárgarépához.

A fűszeres minibagettekkel ettem, felséges volt.

Fűszeres minibagettek

A múlt nem határoz meg semmit sem, legfőképpen a jelenünket nem, a jövőnket pedig még kevésbé. A „jövő” határozza meg a „jelent”, és megváltoztatja a „múltunkat” is. Furcsa, igaz? Az „idő” visszafelé teremt, a jövőből.

Élet

A mag csírának álmodja magát,
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.

S az Élet újra magnak álmodja magát.

(duende)

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
2 dkg élesztő,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanálnyi szárított bazsalikom,
2 mokkáskanálnyi szárított oregano,
2 teáskanál lenmag,
1 evőkanál napraforgómag,
1 gerezd fokhagyma,
olívaolaj.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a fűszereket - a fokhagyma kivételével - és a magokat. Hozzáöntöttem az élesztős vizet és alaposan kidolgoztam a tésztát. Míg fényes lett, elvált a kezemtől és az edény falától is. A munkalapot beliszteztem, és alaposan átgyúrtam azon is, aztán liszteztem, tálat borítottam rá és hagytam kelni egy órát. Közben egy gerezd fokhagymát lereszeltem egy kávéspohárba, és felöntöttem fél deci olívaolajjal, jól elkevertem. Majd újra átgyúrtam, és sodrófával kb. másfél centi vastagra kinyújtottam, téglalap alakúra. Késsel csíkokat vágtam belőle. A csíkokat megtekertem, vagy gömbőjűre sodortam és kettőt összetekertem, aztán lisztezett tepsibe tettem a minibagetteket. A tetejüket megkentem a fokhagymás olívaolajjal.
A sütőt begyújtottam, és míg bemelgedett, addig hagytam kelni a tésztarudakat. Kb. 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon illatos, nagyon ízletes, és nagyon veszélyes. Nem lehet abbahagyni az evését, ha egyszer belekóstoltál! :))