Cseresznyés-diós töltött dagadó

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

(Paul Gauguin)

Vettem délelőtt a piacon egy kicsi dagadót. Aztán úgy jártam, hogy semmi sem volt itthon, ami tölteléknek való lett volna. Legalábbis, a klasszikus értelemben. Nézegettem a hűtőt - semmi. A spájzot - semmi. Aztán a cseresznyés kosárkára esett a pillantásom. Ez az, gondoltam! Kicsit vad, kicsit szokatlan, de jó lehet... Az is lett, egészen fantasztikus finomság sikeredett ebből a meglepő és fura ötletemből.

Hozzávalók:

1 kisebb dagadó,

10 dkg darált hús,

1 zsömle,

1 félmaréknyi cseresznye kimagozva,

félmaréknyi dió,

1 tojás,

só,

2 késhagynyi őrölt fahéj,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,

1 teáskanál balzsamecet,

1/2 gerezd fokhagyma,

2-3 dkg vaj,

1 teáskanál olaj.

A dagadó nagyon vékony végéről levágtam körülbelül egy 10 dkg-nyi darabot és robotgépben finomra daráltam. Aztán a húst óvatosan felszúrtam és ahol kellett varrtam, hogy a töltelék majd ne follyon ki. Csak a szélesebbik végén hagytam egy kézfejnyi nyílást. A húst be is sóztam.

A zsömlét vízbe áztattam, majd mikor bepuhult, kinyomtam és a darált húshoz adtam a tojással, fűszerekkel, balzsamecettel, cseresznyével és diódarabokkal együtt. A diót nem vágtam, úgy ahogy megtisztítva nagy darabokban volt, úgy adtam a töltelékhez. Jól elkevertem a tölteléket aztán betöltöttem a dagadóba, és a még szabadon maradt nyílást is bevarrtam. Egy jénai tálat kivajaztam, kevés olajat is tettem hozzá, erre fektettem a húst. A tetejére is vajat kentem és körülbelül 2 dl vizet aláöntöttem. Alufóliával lefedtem és forró sütőbe tettem. Egy órát sült fólia alatt, aztán anélkül, de már kicsit kisebb lángon. Mikor szép piros lett, kivettem a sütőből.

Hagytam 20 percet állni, mielőtt szeleteltem.

Szokatlan, de nagyon-nagyon finom. Melegen is, hidegen is kitűnő - hidegtálakra is fantasztikus. Ízre is, látványra is. Fűszerként ami még illene a töltelékhez: a csillagánizs, a kardamommag, a gyömbér.

Jégkása forró napokra

Riasztó csend szakadt ránk. Csendesen fütyült a szél, majd egy magányos kutya távoli ugatása ütötte meg a fülem.

- Hallgassátok csak azt az ugatást - folytatta don Juan. - A mi szeretett Földünk így siet a segítségemre, hogy elmondhassam, ami még hátra van. Ez az ugatás a legszomorúbb a világon, amit ember hallhat.

Hallgattunk. Annak a magányos kutyának oly bánatos volt az ugatása, és oly átható körülöttünk a csendesség, hogy fizikailag fájdalmasan hasított belém. A saját életemre kellett gondolnom, hogy nem tudom, hová menjek és mit tegyek.

- A kutya ugatásában az ember szólal meg - mondta don Juan. - Délről hallatszik, a völgy egy házából. Egy ember kiáltozik a kutyáján át, minthogy társak a rabszolgaságban egy életen át, és az unalom sajog benne. A halálhoz esdekel, hogy szabadítsa meg végre tompa és sivár élete láncaitól.

Mélyen megérintettek don Juan szavai. Úgy éreztem, egyenesen hozzám szól.

- Az az ugatás és a magány az emberek érzéseiről beszél - folytatta. - Emberek, akik számára az egész életük olyan, mint egy vasárnap délután; egy nem kifejezetten nyomorúságos, de meglehetősen forró, poros és nyomasztó délután. Jó sokat izzadnak és fontoskodnak. Nem tudják, hová menjenek, mihez kezdjenek. A délután csak a kisszerű bosszúságok és az unalom emlékét hagyja maga után, aztán hirtelen véget ér; máris itt az éjszaka.

Felidézett egy tőlem hallott történetet, egy hetvenkét éves emberről, aki elpanaszolta, hogy úgy elröppent az élete, mintha tegnap még gyerek lett volna. Az öregember azt mondta: emlékszem a pizsamámra, amit tíz éves koromban viseltem. mintha egyetlen nap múlt volna csak el! Hova tűnt az a sok esztendő?

- Itt az ellenszer, ami elpusztítja a mérget - mondta don Juan, és megsimogatta a földet. - Nem a varázslók magyarázata szabadítja fel a szellemet. Nézzetek magatokra. Megkaptátok a varázslók magyarázatát, és nem érzitek a különbséget. Magányosabbak vagytok, mint valaha; mert a rendületlen szeretet nélkül a lény iránt, aki menedéket nyújt nektek, magány az egyedüllét.

- Csak e tündöklő lény iránt érzett szeretet adhat szabadságot a harcos szellemének; a szabadság pedig öröm, gazdagság és bőség. Ez a lecke maradt az utolsó pillanatra, a végső egyedüllét percére, amikor az ember szembenéz a halálával és az egyedüllétével. Mert csak ilyenkor nyer értelmet.

(Castaneda: Mesék az erőről)

Nohát. Ez is egy nem-recept. :)
Biztosan mindenki ismeri a strandokon és fagyisoknál kapható jégkását. Én személy szerint nagyon szeretem...
Ez most ribizliből készült - de málnából, meggyből, narancsból, citromból is finom.

A gyümölcsöt megmostam és le sem száraztam. Csak összetörtem, majd elkevertem porcukorral - ízlés szerint. Aztán egyből átpaszíroztam szitán és vízzel higítottam kissé. Majd a fagyasztóba tettem és időnként megkevergettem. Akinek olyan robotgépe vagy turmixa van, amelyik tud jégkását készíteni, annak nem kell kevergetni sem, csak jégkockatartóban fagyasztani le a gyümölcslét. A gép aztán majd összetöri.
Mennyei - 1000 %-os gyümölcsíz! :)

*

Málnás clafoutis

A clafoutis egy egyszerű francia sütemény, amit eredetileg magozatlan cseresznyével készítettek, de más idénygyümölcsökkel is szokták csinálni.  Egy nagyon gyors, egyszerű kis sütiről van szó, és épp ilyet kerestem. Könnyű kis desszert, mintha a piskóta és a tejpite keveréke lenne.

Hozzávalók:
20 dkg gyümölcs
6 dkg liszt
10 dkg kristálycukor (ebből valamennyi vaníliás legyen)
1 tojássárgája
2 tojás
1,5 dl tejszín
1 dl tej
1 csipet só
1,5 dkg vaj a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A tojásokat a csipet sóval és a cukorral jó habosra vertem kézi robotgéppel. Majd spatulával hozzákevertem a lisztet is, de vigyázva, hogy a habos tojás habos is maradjon. Végül a tejet és tejszínt is belekevertem. Alaposan kivajazott tálba öntöttem a tésztát. Megszórtam a gyümölccsel és 30-40 percig sütöttem.

Ír szódabikarbónás kenyér

A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.

(Omar Khajjám)

Tegnap este a Paprikán láttam az Idesüss című műsorban. A lényege, hogy villámgyors kenyér, pillanatok alatt elkészül. Végeredményben a sütő, a szódabikarbóna és az író végzi az igazi munkát, nekünk csak épp össze kell dobni a hozzávalókat. Nem is szabad kidolgozni ezt a tésztát, különben kemény lesz.
Bármilyen formában süthető, ugyanúgy, mint az élesztős kenyértészta.
Én most tettem bele teljes kiőrlésű rozslisztet is, tehát félbarana kenyér lett belőle. És kis lanaglikra (kenyérlángos) formáztam.

Hozzávalók 4 kisebb langalihoz:
30 dkg fehér liszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 mokkáskanál finomabb só a tésztába,
nagy szemű só a tetejére,
olívaolaj,
1 mokkáskanál szódabikarbóna,
1 kis dobozos kefír vagy joghurt vagy író vagy kultúra,
2 dl langyos víz.

A kefírt elkevertem az épp csak langyos vízzel. Egy nagy tálba szitáltam a fehér lisztet, hozzáadtam a rozslisztet is, a sót és a szódabikarbónát. Kézzzel alaposan elkevertema szárazanyagokat. Hozzáöntöttem a kefíres vizet. Szétálló ujjakkal épp csak összekevertem a tésztát - tehát nem összeszorított ujjakkal, mint ahogy dagasztani szoktam. A tésztának ragadósnak és lágynak kell lennie. Tehát ha még kell hozzá víz, tegyünk hozzá, ha pedig túl folyós, lágy lenne, akkor kevés lisztet adjunk hozzá. De a mennyiségek körülbelül stimmelnek, amiket megadtam.
A nagy gáztepsit jó alaposan beolívaolajaztam, erre tettem a négy gombóckát, amit kézzel szétlapogattam. Kis mélyedéseket is hagytam bennük, az ujjaim nyomát. Bőven meglocsoltam őket olívaolajjal és megszórtam nagyszemű tengeri sóval. Kettőre tárkonyleveleket is tettem, a levesből maradt ki - sokat találtam levágni a kis fűszerkertemből.
Előmelegített forró sütőben 15 percig sütöttem körülbelül.





Kicsit szokatlan ízű, mert az élesztős kenyerekhez vagyunk szokva. De ízlett. Meglepően puha és könnyű szerkezetű a tésztája. Azt hiszem, így nyáron kiváló lesz vacsorákhoz - juhtúróval, túrókrémekkel, friss sajtokkal és paprikával-paradicsommal - isteni. És villámgyors.