2010. december 15., szerda

Kókuszos halleves meg még ezer ötlet...

.

A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.

(Ranschburg Jenő)


A masssska maradékát ebédeltem. :)) Ez lenne az. Na jó. Mielőtt félreértés lenne. Megvettem őszőrmók uraságának a heti nyershal-adagját és kicsit több lett - nekem is maradt egy szép nagy filé. Megsütni kevés lett volna, de levesbe pont elegendő volt. Egyébként, aki kedveli a megszokottól kissé eltérő ízeket, bátran ajánlhatom. Nagyon finom volt. Ez a leves is úgy készült, hogy menet közben vagy ezer ötletvariáció eszembe jutott. Úgyhogy a receptírás végére el fogunk jutni a kókuszlikőrig is, kassskaringós utakon... :)

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tengeri halfilé,
1 nagy póréhagymának a zöld levelei,
1 doboz kókusztej,
1 evőkanál olaj,
0,5 l erőleves vagy víz és 1 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál koriandermag,
1 piros vagy zöld csili (szárított is jó vagy csilipehely is jó),
2-3 citromfalevél (ha nincs akkor citromhéj is jó),
1-2 citrom vagy 2-4 zöldcitrom,
1 doboz csicseriborsókonzerv.
Levesbetétnek:
vagy 2 félmarék barnarizs előfőzve,
vagy 2 félmarék fehérrizs,
vagy 1 fél zacskó ázsiai spagetti tészta vagy
félzacskó üvegtészta.
Vagy amit én készítettem: szezámmagos tésztaháromszögek.

A leves nagyon egyszerű. A pórénak a zöld részét levágjuk és alaposan megmossuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A halfiléket nagyobb kockákra vágjuk, besózzuk és frissen őrölünk rá borsot. Egy lábosban olajat hevítünk (napraforgót) és rádobjuk a halkockákat és a pórécsíkokat. Épp csak kapja meg nagy lángon, ne nagyon kevergessük, mert akkor széttörhetjük a halkockákat. Fölengedjük kókusztejjel, alaplével. (Ennek híjján vízzel és erőleveskockával). Fűszerezzük frissen tört koriandermaggal és nagyon apróra összevágott citromlevéllel, csilipaprikával. Ha nincs citromfácskánk, a jó alaposan megmosott citromnak a lereszelt héja is megteszi. Akár sárga, akár zöldcitroménak. Csavarunk bele citromlevet, jó bőven. Citromból kb. 1/2 citrom levét, zöld citromból 2 darabnak a levét. Beletesszük a koncerv csicserit is, levestől. Ha nincs csicserikonzerv, a leves anélkül is tökéletes. Hagyjuk fölforrni majd kis lángon pötyögni 10-15 percig. Ha rizst is főzünk bele, azt egyből a fölengedés után szórjuk a levesbe, 15 perc alatt roppanós-puhára fő. Ha barnarizzsel készítenénk, akkor már megfőtt rizst adjunk a leveshez, mert a barnarizs sokkal lassabban puhul meg. Ha tésztával főzzük, azt a vége előtt 7-8 perccel főzzük bele. Ha üvegtésztát használunk, azt külön edényben csak forróvízzel leöntjük míg áttetszővé válik, majd leöblítjük és csak a kész leveshez hozzákeverjük.




Én kis szezámmagos rágcsákat sütöttem a leves mellé, mert a kókusztej édességéhez a pirult szezámmag gazdag diós aromája jutott eszembe. Valójában, ha nem teszünk csicseriborsót a levesbe, ezzel a ropogós sült tésztacsipsszel is tökéletes. Ha teszünk a levesbe csicserit, nem kell a szezámmagos ropogtatnivaló, mert a csicseriborsónak is van egy kissé diós aromája.



És a szezámos rágcsa: 6 dkg kukoricaliszt, 6 dkg sima liszt, csipet só, 1 púpos evőkanál szezámmag, 8 cl víz, 1 csapott mokkáskanál sütőpor. A tésztát összedolgozzuk, kissé lisztezett deszkán kinyújtjuk, megszórjuk még szezámmaggal és azt is kissé belesodorjuk a sodrófával. 4 centis csíkokra vágjuk a tésztát, majd a csíkokat háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban kisütjük.


A levest plussz citromgerezdekkel tálaljuk, mert ahogy összeáll az íze, a kókusztej édessége jelentősen tompítja a citrom fanyarságát. Így pedig mindenki maga szájíze szerint savanyíthatja a levesét.
Főzés közben eszembe jutott egy akár karácsonyra való elegáns édes, jól behűtött kókuszkrémleves is. Nagyon egyszerű. Úgy készíteném 4 főre, hogy 2 tojás sárgáját kikevernék 1 evőkanál kukoricaliszttel, pici vízzel. Egy doboz kókusztejet fölforralnék 4 dl vízzel, zöld kardamommagokkal, vaníliával, csipet sóval, pici cukorral, majd hozzákeverném a forró levest a lisztes sárgájákhoz. Visszatenném a tűzre és kis lángon folyamatos keveréssel besűríteném, majd egyből hidegvízfürdőbe tenném. Ekkor egy kevés fehér rumot is tennék bele. Hűtőbe tenném jópár órára, hogy úgy igazán lehűljön. Olvasztanék kis lábosban barna nádcukrot, szórnék bele kókuszreszeléket, pici fahéjjal. Egy vékonyan kiolajozott tányérra simítanám, míg kihűl és megszilárdul a karamell. Aztán mozsárban ripityára törném. :) Ezzel szórnám meg tálaláskor a leves tetejét, és ha lenne még otthon banáncsipsz, azt is tennék a tetejére.
Lehet hogy holnap megcsinálom, és akkor külön is felteszem a blogra, majd még meglátom. :)

Na és erről a hideg, édes kókuszkrémlevesről jutott eszembe a kókuszlikőr. Azt meg úgy csinálnám, hogy 1 doboz kókusztejet felforralnék ugyanannyi vízzel, ízesíteném vaníliával, cukorral, 3 tojás sárgáját kikevernék habosra, majd a felforrt kókuszlével fölengedném. Visszatenném a tűzre és kissé besűríteném. Azonnal hűteném, tennék bele vagy 1 dl fehérrumot és hűtőben hagynám várakozni legalább 12 órát. Ezt a likőrt nem lehet sokáig tárolni, izibe el kell fogyasztani. :)
Na. Csak elértünk a kókuszlikőrig... :)

8 megjegyzés:

Ritmus írta...

Nekem a kókuszleves és a likőr tetszik a legjobban! A cica ihlette, nem? Jól emlékszem, hogy kókusznak hívják?!

Padparadsa írta...

Nnnnagyonnnn guszta! ;)

duende írta...

Igen Ritmus, Kókusz a becsületes neve. :)


Köszi Padparadsa! :)

Ildikó írta...

Valami igazán finom és különleges levesen törtem a fejem szentestére. És lám, itt a megoldás. Az édes kókuszleves lesz a befutó :).
Köszönet a receptért és az ihletadásért, a tojáslikőrt is meg fogom bolondítani egy kis kókusztejjel.

duende írta...

Kedves Ildikó!

Nagyon szívesen! :)

Bianka írta...

Téynleg nagyon ötletes és fantasztikusan néz ki

chriesi írta...

Az én kutyámat Parmezánnak hívják. :))) Izgalmas leves.

duende írta...

Köszönöm szépen Bianka!


Chriesi: :))) Köszi!