A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele először. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fűszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.
Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sőt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltően ingerlően csodálatos ízű s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függőséget okoz a maga fahéjas csábításával.
Hozzávalók 4 főre:
25 dkg liszt
1/2 csapott mokkáskanál finom só
1/2 csapott evőkanál kristálycukor
6 evőkanál olaj vagy 4 dkg vaj
0,5 l forrásban lévő víz
a hempergetéshez:
10 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál fahéj
a csokiöntethez:
2 dl tejszín
10 dkg étcsokoládé
a sütéshez:
4 dl étolaj
nyomózsák
A vizet felforraltam sóval, cukorral, vajjal, s mikor már forrt, a lisztet is hozzá kevertem. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt, és elvállt az edény falától.
Hagytam kissé hűlni, majd az olajat egy serpenyőben felhevítettem és nyomózsákkal kis rudakat, csigákat eresztettem a forró, de nem füstölően - vagyis nem túl forró - olajba. Ha gyöngyözve sül, nem túl erőteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sőt, kihűlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem, amit egy tepsi alján terítettem szét.
Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.
Egy a lényeg: olyan lágy, de egybenmaradós masszának kell lennie a
tésztának. Mint amilyen az égetett tészta is, talán annál kicsit
sűrűbbnek.
Csokoládészósz: a tejszínt felforraljuk, majd lezárjuk a lángot alatta. Az apróra vágott csokoládét addig kevergetjük benne, míg teljesen elolvad.
Ez pediglen egy tök jó churro-torta. :)
3 megjegyzés:
Ettem churro/s/t.
A spanyol emberek* hétvégén reggel elmennek a "csurroszozóba", kiülnek az asztalokhoz a szabadba és ez a reggelijük.
Ez eltart egy ideig, mert spontán találkozások és vidám beszélgetések
alakulnak ki. (*már akik szeretik a churrost)
A sütőde mellé ki voltak rakva díszes feliratú, kb. 5 kg-os papírzsákok,
amiben a speciális liszt volt, amiből a churros készül.
(Tojásos tálcákat nem láttam.)
Tényleg könnyű a tésztája, de ilyen helyen egész nap ég az olaj.
Ha túl gyorsan sötétre sül, nehéz lesz az olajtól.
A tied pont jó színű lett.
Ezen nem is csodálkozom, mert minden ételed olyan szép a fotókon.
Sok jó élményt kívánok neked a konyhádban.
nagyon klasszul néz ki :-)
Kedves Kati! Köszönöm szépen! :) Sajnos én még nem jártam Spanyolországban, de talán egyszer majd eljutok. :) És akkor én is eszem ott, eredeti churro-t. :)
Köszi Anikó! És milyen finom... :))
Megjegyzés küldése