Itt van. A böjti szél. Állok a konyhaablakban, a cigarettám parazsát felizzítja ez az őrült hurrikán. Meleg van. Hiába cibál és ijeszteget, tavaszt érzek benne. Hallgatom az orkánszerű dübörgést, és a szomszéd erkélyén a csilingelő szélcsengőt. Bambuszból van. Olyan a zenéje, mint egy no előadásnak. Képzeletemben látom is a szereplőket, a mozdulataikat, a maszkokat. Egyszer megnézhettem egyet - nevezik kabukinak is - és egészen lenyűgözött. Biztos voltam benne, hogy a szélhez köze van, bár ezt tudatosan nem tudtam, s lám, valóban.* A bambusz szélcsengő idézte fel az emléket.
Az ég éjfekete, a felhők is eltűntek, látom a csillagokat. A tér fáinak világítóan mély jádezöld a színük, pont olyan, mint vihar idején a Balaton hullámainak.
Varázslatos ez az éjszaka, talán mert a tavasz ígéretét hordozza. Vagy egy órán át álltam az ablakban, és csak hallgattam, miről mesél a szél.
Most már van a spájzomban egy ilyen feliratú üvegcse is: sült szódabikarbóna. :)) Mert a tennapi éccaka annyira japános hangulatba ringatott, hogy elkezdtem a jutyúbon no szinházat nézni. S aztán meg japán ételeket, mert nekem felkínálja ezt is, szokásom ugyanis gasztro témájú filmeket is nézni. No és persze a rámen. Nem vagyok rajongója a japán konyhának, de a rámen az más. Az egy isteni húsleves udon vagy soba vagy ramen tésztával. Sok tésztával. Míg az udon búzalisztből készül, kézzel vágják, a soba hajdinalisztből, szintén kézzel vágott, a rámentészta nyújtott.
Olvastam már erről a tésztáról, többek között azt is, hogy kínai eredetű, és ott egy bizonyos tó enyhén lúgos vizével készítik, attól lesz olyan egyszerre lágy és nyújtható, s ugyanakkor főzés után mégis harapható, al dente, amint az olaszok mondanák. Ezt a tojás nélküli tésztát Kínában inkább nyújtják, Japánban pedig vágják, és sok vastagsága lehet, régiónként eltérő. No és találtam hozzá receptet, hogyan készíthető mégis házilag.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 csapott teáskanál sült szódabikarbóna
2 dl meleg víz
A szódabikarbónát 120 fokos sütőben süssük 1 órán át. A lisztet szitáljuk tálba. A meleg vízben oldjuk fel a sült szódabikarbónát. (Sokkal nehezebben oldódik, mint a nem sült.) Adjuk hozzá a liszthez a szódás vizet, gyúrjuk tésztává. Hagyjuk pihenni 1 óráig, majd tésztagéppel többször nyújtsuk át. Szép sima legyen. Aztán több darabban 5-ös fokozatig nyújtsuk, végül a gép spagettivágóján is engedjük át. Lehet kézzel is vágni, olyan 3-5 milliméter szélesre. Forrásban lévő sós vízben főzzük ki, ha feljön a víz tetejére kész is van, lehet leszűrni. Majd hideg vízzel öblítsük át. Ázsiai levesekbe, ételekbe használhatjuk. Ha ráment készítenénk, ez a mennyiség olyan 4-5 tál leveshez elegendő.
Az állaga egész más, mint a tojásos tésztáké, nem ragad annyira, masszívabb, ugyanakkor sima és jól nyújtható. Főzés után csúszós és harapható.
* Ősi japán mítoszok a Napot jelképező szellemi erőt
istennő alakjában őrizték meg. Az Ő neve: Amateraszu. A régi legenda
szerint egy nap szörnyen megharagudott fivérére, a Vihar istenére.
Bánatában egy barlang mélyére rejtőzött, melynek bejáratát hatalmas
sziklatömbbel torlaszolta el. Attól kezdve a világot zord sötétség és
hideg borította. Az istenek kétségbeesve próbálták előcsalogatni, bátyja
még önkéntes vezeklésbe is kezdett. Mindhiába. A Napistennő
hajthatatlan maradt.
Ekkor Uzume, a Szépség és Művészet istennője járult a barlang elé és
lassú, fenséges áldozati táncot lejtett. Amateraszu nem tudta legyőzni
kíváncsiságát. Elhengergette a nyílást torlaszoló hatalmas követ. A
csodás tánc annyira lenyűgözte, hogy szíve egészen megengesztelődött, s
többé nem tért vissza a barlangba.
A hagyomány így emlékszik arra, mikor a színház visszaszerezte a
világnak az elveszített napfényt...
A „nó" egy igéből származik, jelentése: képesség, tudás, művészet, alkotás. A nó-színház
a japán klasszikus színjátszást foglalja magába, melynek alapvonásai
megegyeznek a más kultúrákból ismert (pl. görög) színházak jellegével.
Vagyis gyökerei a templomokban, ill. a templomok körül zajlódó
népünnepélyek misztériumjátékaihoz nyúlnak vissza. A központi szerepet
mindenütt a Nap töltötte be. A Fényt – mint a legfőbb jóság, igazság,
akarat és bölcsesség szimbólumát – meg kell védelmezni a sötétség
erőivel szemben. Az ember figyelmét évről évre vissza kell terelni ahhoz
az ősi egységhez, harmóniához, melyből öncélúan kiszakadt. Elvezetni a
természet és önmaga természetének lényegéhez; emlékeztetni az istenek és
emberek közötti örök szövetségre; megtisztítani; ráébreszteni, mire
képes.
2 megjegyzés:
Duende, hogy mire nem vagy képes, egyenesen elképesztő :-) Főztél hozzá jó marhahúslevest is ????
Nekem is van bambusz szélhárfám a bejárati ajtóm előtt, imádom én is a hangját amikor fúj a szél.
Egyszer épp itt voltak a lányomék amikor viharos szél fújt éjjel, a szobájuk ott van közel a bejárathoz, a vejem nem tudott aludni a szélhárfától, de szerencsére nem ment ki és nem szedte le, csak másnap reggel picit ki volt borulva, nem is értem, hogy miért :-)
Anikó, nem nagy dolog ez a tészta. Egészen egyszerű ám. :) Most nem, babgulyásom volt, abban kóstoltam. De legközelebb majd húslevesben.
Csodálatos hangja van. Nemrég tehették fel, eddig nem hallottam, de a tegnap előtti hatalmas szélben gyönyörűen muzsikált. Misztikus és furcsa hangja van, egészen különös dimenziókba repített.
Én sem értem. :))
Megjegyzés küldése