Azt hiszem, mindenkinek aki főz és süt, megvannak a maga konyhai katasztrófái és mumusai. Nekem például a sütemények kevés kivétellel, mert nem is szeretem őket. Meg nem is tudok sokszor olyan kis mennyiséget készíteni, hogy ne legyen kidobandó maradék.
Hát, most találtam egy újabbat. Visszatértem a kenyérevők táborába - ugyanis a pofátlanul drága gluténmentes cuccokért (ráadásul ehetetlenül pocsék a lisztek legtöbbje) nem vagyok hajlandó ötszörös meg tízszeres árat fizetni -, úgy döntöttem tehát, hogy kilenc hónap diéta után meggyógyultam. Jót tett, és tényleg rendbe is jöttem.
Újra elkezdtem kenyeret sütni, és már egész jókat is csinálok, tehát elhatároztam, megpróbálkozom a kovászolt kenyérrel.
Írták ugyan hogy büdös a kovász, de azt nem gondoltam, hogy ennyire irritálóan az, legalábbis számomra. Szabályosan rosszul lettem tőle. Egy próbálkozásom volt ma a kenyérsütéssel - ha már megcsináltam a kovászt -, na, az is katasztrófa lett. Mondjuk meg sem kóstoltam, mert annyira undorodtam a kovásztól, hogy nem volt gusztusom a kenyérhez sem.
Úgyhogy nem fogom gyarapítani a kovászoskenyérimádók & sütők táborát. Ráadásul a kovász "etetgetéséhez" sincsen türelmem. Nem mintha akkora munka lenne vagy nem lennék gondoskodó típus, de pragmatikus és praktikus is vagyok, nekem ennyit nem ér meg, ráadásul a fent írtak miatt meg pláne nem.
Hát, fekete bárány lettem, a nagy kovászos kenyér divat fekete barikája. De lehet, hogy más is járt így, ahogyan én, csak azok mélyen hallgatnak. Mert a bárányok ugyi....
 |
| kép innen |
Az élesztős kenyérrel sincsen semmi baj. Pláne ha itthon sütöm, mert csak liszt, víz, só és nagyonnagyon kevés élesztő van benne. Semmi adalékanyag, csak ami kell egy finom kenyérhez. Maradok is ennél. Divatok jönnek-mennek, de nem kell mindnek felülni. A nagy macaron őrületből is kimaradtam, meg még egy-kettőből. Ha kovászos kenyeret ennék, majd veszek, vannak már ügyes pékek, akik megsütik helyettem.
4 megjegyzés:
Nagyjából egyet is értek veled. A mai kor nem igen kedvez az ilyen pepecselős-odafigyelős tevékenységeknek. S bár látszik, hogy elment a szekér a pergős-pezsgős életünkkel és visszavágyunk ezekre a pepecselős tevékenységekre, irtó sok mindent kellene ehhez átalakítanunk a mindennapjainkban. S mivel én ezen volnék - de mégsem ilyen egyszerű - így időnként nevelgetek kovászt, legtöbbször viszont élesztős kenyérkéket sütök. Villamos árammal - nem kemencében:))
:) Én szeretek egyébként "pepecselni", de a kovász szaga elborzasztó. Vagy csak én reagálok rá ennyire rosszul, az is lehet. Nagyon érzékeny szaglásom van - pedig dohányos vagyok -, de szerintem az átlagembernél vagy 5-ször jobb az orrom. Talán ezért reagálok erre a szagra ennyire erősen.
De az öregtésztás módszert mindenképpen kipróbálom, annak nincs ilyen szaga, nem kell etetgetni, nem kell figyelni arra, hogy most érett a kovász, akkor sütni kell, meg nem kell egy majd 24 órás kelesztési folyamatot végigfigyelni, szóval maradok az élesztős kenyérnél, de az öregtészta kap egy esélyt. :)
És ugye, az is tökéletes, ami nem a legleg, villamos kemencésen, élesztősen, a lényeg, hogy az emberlyánya szíve-lelke így is belésül. :)
Én csak így késve olvasom a bejegyzést és megnyugtat, hogy nem én vagyok ( csak ) béna kovászból:) Kovász + élesztő kombóval régóta sütök kenyeret, kemencében, na az ia megér egy misét, szépeket, finomakat. De rettent idegesítő, mikor még a nokedlihez is odaírják, hogy kovásszal.......
:) Szerintem is rettentő idegesítő. :))
Megjegyzés küldése