Nem is akartam megosztani, de muszáj. Mert valami isteni finom lett. Persze, nekem valahogy a netes kelttészta receptek sosem stimmelnek, szóval úgy fogom leírni, ahogy csináltam, nem úgy, ahogy találtam egy főzős csopiban a receptet. Hát a kelt tésztákkal már csak így van: mindenki keze alatt másképp viselkednek, ezért lehetetlen pontos recepteket írni ebben a kategóriában.
Gyerekként imádtam a perecet. Persze később is, csak nem nagyon lehetett kapni. Itthon meg nem sütöttem, mert nem kissütő-barát: egy tepsire maximum két vagy 3 perecet lehet tenni a formája miatt.
De ezek a rudak más esetek. Hozzák abszolút a perec-érzést, de meg lehet egyszerre többet is sütni belőlük. Egyébként ez volt az eredeti receptúra, amit találtam:
Ez meg az én változatom:
Hozzávalók egy nagy gáztepsihez:
- 28 dkg liszt
- 1,6-1,8 dl langyos tej
- 0,5 dl étolaj
- 1 és negyed csapott teáskanál só
- 2 púposabb teáskanál kristálycukor
- 1,5 dkg friss élesztő
a pancshoz:
- 4 csapott evőkanál liszt
- 1 evőkanál só
- 0,7 dl víz
A tésztát megdagasztjuk, és elég kemény tésztának kell lennie, ezért kézzel a pulton is dagasztható. Hagyjuk duplára kelni, majd 6 gombócba formázzuk, letakarva hagyjuk 5 percig pihenni őket. Aztán vékony, tepsinyi hosszú rudakká sodorjuk, szilikonos papíros tepsire tesszük, letakarjuk, 20 percig hagyjuk kelni. Közben begyújtjuk a sütőt 175 fokra, és elkészítjük a pancsot: a hozzávalókat kikeverjük.
Kicsit hígabb tejföl sűrűségűnek kell lennie, hogy majd tudjunk vele csíkokat csurgatni a rudakra.
Húsz perc elteltével sütőbe tesszük a perecrudakat 175 fokra, alsó-felsőre, és légkeverésre. Öt perc után kivesszük, megcsurgatjuk a rudakat a panccsal, majd visszatesszük még 15 percre, míg szép piros-barnás sültek lesznek.
Tipp: ha vékonyabb, ropogósabb rudakat akarunk, lehet nyolc vagy akár tíz gombócba is osztani a tésztát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése