Körözött

Nagyon szeretem a juhtúrót. Bármilyen formában. Sztrapacskára, vagy csak kikeverve kis vajjal, tejföllel natúran. De a körözöttet is nagyon szeretem.

Hozzávalók:
25 dkg juhtúró (brinza),
7 dkg vaj,
1 evőkanál tejföl,
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika,
csipet frissen őrölt bors,
1 púpos mokkáskanál őrölt köménymag,
diónyi vöröshagyma vagy lilahagyma vagy újhagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma.

A hozzávalókat kikeverjük. És kész. :))

Na jó, csak vicceltem. Szóval, amennyi juhtúróm van, annak a harmadát szoktam beletenni vajból és jól összedolgozni. Aztán egy nagyon kevés tejföllel lazítok rajta. Tényleg csak kevéssel. Fűszerezem, a fokhagymát reszelve, a vöröshagymát nagyon pici kockákra vágva szoktam hozzákeverni. Most zöldhagyma zöld szárát tettem bele. Hagymából és fokhagymából nem kell sok bele, csak épp hogy ízt adjon neki. A juhtúrónak önmagában is erős a karaktere.

Szoktak még hozzákeverni egyébként egy leheletnyi barnasört is, illetve egy nagyon kevés szardellapasztát. Valamint nagyon finom benne a kapribogyó is.

Alapvetően a köménymag az, ami nélkül a körözött számomra elképzelhetetlen.

Pirítóssal isteni finom, jó étvágyat hozzá!

Ha nincsen juhtúró hozzá, tehéntúróból is szoktam csinálni.
Hozzávalók:
25 dkg túró
10 dkg krémfehérsajt (feta)
3 dkg vaj
2 púpos evőkanál sűrű, zsírdús tejföl
só,
frissen őrölt bors
1 mokkáskanál pirospaprika
1 púpos mokkáskanál őrölt kömény
diónyi vöröshagyma reszelve
1 kisebb gerezd fokhagyma reszelve

Fish and chips - mediterrán módra

,A  túlságosan tiszta vízben nincsen hal."

                                                                                                                        (Caj Ken-tan)

Volt egy kibontott fél doboznyi hámozott paradicsomom a hűtőben, el kellett használni. Ez a recept azt hiszem, talán göröghonból való. Igazi mediterrán íze van.

Hozzávalók így télen 4 főre:
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
12-14 db közepes burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 citrom,
1 teáskanál szárított oregano,
só,
frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi kristálycukor,
3-4 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyákat alapos mosás után hajában előfőztem, fölforrással együtt úgy fél órát. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, hogy kicsit lehűljön, majd megtisztítottam és vékony karikákra vágtam egy nagy tálba. A hagymát is negyedkarikákra vágtam, a citromot pedig alaposan megmostam és a felét karikáztam, aztán a gerezdek mentén kis darabokra vágtam, bele a tálba. A paradicsomokat is apróra vágtam, a levébe belekevertem a cukrot, és azt is a burgonyához adtam. Nyáron véleményem szerint nem kell bele cukor, mert az édes kerti paradicsom nem annyira fanyar, mint a konzerv. Az egészet sóztam, borsoztam, oreganót és olívaolajat csurgattam hozzá. (Nyáron természetesen ha van friss oreganónk, azzal készítsük.) Mindezt jól összekevertem, és egy jénai tálba tettem. Egy fél deci vizet is öntöttem alá, majd fóliával letakarva előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Fél órát hagytam a gőzben, aztán levettem a takarót róla, és hagytam hogy kicsit megpiruljon.
Sózott, lisztbe forgatott halat sütöttem hozzá.

Figyelem! Aki nem rajong a kesernyés ízért, az hámozza meg a citromot úgy, hogy a fehér részt teljesen vágja le. Én szeretem, úgyhogy héjastul használom mindig a citromot.

Joghurtos torta

Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.

(LGT)

Megszületett! Ma van anyukám szülinapja, és ezt a gyönyörűséget Mennyei Manna oldalán találtam.

Nem is írom le a receptet, kattintsatok IDE.

Nagyon izgultam ám... Igazából nem tudok sütni, nem is szeretek. De a mai alkalom megkívánta. Ez a torta nem jöhetett volna létre, ha kedvenc sógornőmtől nem kaptam volna tegnap telefonos segítséget. :)

Joghurtos kiwiturmix

A képzelőerő? Fontosabb, mint a tudás.

(Albert Einstein)

Mostanában - mint általában így tél vége felé - nagyon sok turmixot iszom. Nevezhetjük lassi-nak is indiai nevén, vagy a mostanában divatosabb és kimondhatatlanabb smoothie elnevezést is ráaggathatjuk - de nem kedvelem a sznobságot gaszto-témában sem, úgyhogy maradnék a szimpla turmix névnél. :) Mindenféle gyümölccsel szeretem. Télen narancs-, alma-, banán- és kiwiturmixot szoktam készíteni. Nyáron természetesen mindig idénygyümölcsből.
Hozzávalói: gyümölcs, tej vagy natúr joghurt vagy e kettő keveréke (ez most joghurtos), ízlés szerint cukor vagy méz, esetleg fűszerek (kardamommag, fahéj, szegfűszeg, bazsalikom, stb...) és egy csipet-leheletnyi só. A kiwishez jól illik a menta vagy citromfű, a kardamommag is, ha van.

Jó kis reggeli ez! Egészséges és finom. Anyukák figyelmébe: ezekkel a virágocskákkal díszítve szerintem egy gyerek sem utasítaná vissza... :)

Szilvalekváros kukoricaprósza

„A képek, amelyeket festeni szándékozok, átmeneti állapotot képeznek és megpróbálnak a jövő irányába mutatni anélkül, hogy teljesen eljutnának oda.”

(Jackson Pollock)

Ezer és egy éve nem sütöttem kukoricaprószát, pedig nagyon szeretjük. Ráadásul, a spájzban még sok üveg, tavalyról eltett szilvalekvárom várja hogy beteljesedjen léte értelme: a pocakunkba kerülhessen. Azt hiszem, legutóbb akkor készítettem, mikor egy művészeti galériában dolgoztam, egy megnyitóra. Mindenkinek annyira ízlett, hogy pár perc alatt eltűnt a nem is kis mennyiségű prósza. Apropó, művészet.




Hát nem olyan, mint egy Jackson Polock festmény?
Szerintem teljesen olyan, és még ehető is... :)



A felső kép a prósza, az alsó pedig Jackson Pollok alkotása.


Hozzávalók egy nagy gáztepsi prószához:
20 dkg kukoricadara,
20 dkg kukoricaliszt,
4 dl kefír vagy aludtej,
1 dl tejföl+ a tetejére a csurgatáshoz,
1 tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
1 teáskanál sütőpor,
1/2 dl víz,
zsír vagy olaj,
szilvalekvár.

Mint felvilágosítottak - amit köszönök szépen - nem csak zalai tájételről van szó. Erdélyben is készítik.
Tehát, a hozzávalókat egy tálban alaposan összekeverjük - én tettem hozzá egy kis vizet is, hogy lazább legyen -, és alaposan kizsírozott tepsibe öntjük. Megpöttyözzük szilvalekvárral, megcsorgatjuk olvasztott zsírral és vízzel kicsit higított tejföllel. Forró sütőben megsütjük. Hamar sül, és nem is ajánlott sokáig sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat. Kockákra vágva tálaljuk. Aki édesebben szereti, megszórhatja porcukorral is. Finom forrón is, kihűlve is.

Jackson Pollockról a Wikipédiában ITT olvashatsz.

Citromillatú forróság

Óda a citromhoz és a nyárhoz


Ó nyár!
Várlak.
Ó forróság!
Várlak.

Citromízű és illatú télben...

Várlak.

(duende)

A pumukliversemet senki se vegye komolyan. :) Fáztam... És várom a forróságot, a nyarat, az éjjeli hűvös limonádékat...
Ezt ma reggel, most alkottam.

Viva la vida és viva la nyár! :)

Becsináltleves (gyerekkori ízek)

A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.

Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.
Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...

Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

Céklavarázs

Ékszer

Múló 
pillanataim gyöngysorát
viselem.

                                   (d.)

Az jutott eszembe, hogy párolt káposztát ennék. De káposzta nem volt itthon, helyette Kata és Mamma eszembe juttatta a céklát. Tehát arra gondoltam, ugyanúgy fogom elkészíteni, mint a párolt káposztát. Lila, lila, gondoltam. Majdnem úgy is lett, csak főzés közben még földerengett a cipolle al balsamico is, úgyhogy ténykedésem némi kanyart vett.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 6-7 bébicékla vagy 1-1 nagyobb cékla,
1 nagy fej lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
só,
friss rozmaringág vagy zsályaágacska,
3-4 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vörösbor,
balzsamecet.

A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam. A lilahagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon pici sóval üvegesre fonnyasztottam, majd hozzáadtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát is, és még így együtt pároltam 1-2 percig. Ezután tettem hozzá a darabolt céklát. Sóztam, rozmaringágat dobtam mellé, vörösbort és kevés vizet öntöttem alá. Fedő alatt pároltam puhulásig. Kétszer pótoltam alatta a vizet, mert mindig csak keveset öntöttem alá. Mikor már puha volt a cékla, meglocsoltam kevés balzsamecettel és fedő nélkül nagy lángon elforraltam majdnem az összes levét. Ami maradt, az egy hihetetlen sűrű, finom ízű kivonat volt... Az jutott eszembe, hogy olyan, mint a lekvár.

Ez a párolt cékla nagyszerű köret, egészen különleges. Vadhúsokhoz abszolút ajánlanám. Előételnek is kiváló például ruccola levelekkel.

De finom barnarizzsel is, vagy hajában sült vagy főtt burgonyához is. Sajnos, mind megettem. Pedig kihűlve majonézzel vagy joghurttal elkeverve isteni lett volna hideg salátának is. Jó étvágyat hozzá! :)

Calzone

A hazugságok kényelmesek, de megóvnak az üdvösségtől, igazságtól, létezéstől. Az ember pontosan olyan, mint a hagyma. És a művészet a hagyma lehámozásában rejlik: hogyan jutunk el legbensőbb magjáig:

1. Fizikai érzékek.

Az első réteget a megrontott fizikai érzékek alkotják. Egyetlen pillanatra se gondold, hogy érzékeid olyanok, mint amilyennek lenniük kellene. Alapos edzést kaptak - megrontották őket. Minden érzékünk leromlott. Nem lehetünk természetesek - ezért vesztette el az ember a méltóságát, az ártatlanságát, a kecsességét, az eleganciáját. Ez az első réteg. Éleszd fel az érzékeidet.

2. Rögzültségek.

A második réteg a beléd nevelt társadalmi, politikai, vallási, ideológiai - rögzültségek, hitrendszerek rétege. Ezek tesznek kommunikációképtelenné. Pedig az élet kommunikáció.

3. Kimagyarázás.

A harmadik réteg az álindokok keresése, a kimagyarázás, a mentségek. Ezek mind kölcsönözöttek. Egyetlen egy sem a te, saját hiteles élményed, mégis egyfajta kielégülést ad: azt gondolod, hogy racionális lény vagy. A valódi józan ész csak akkor születik meg, ha intelligens vagy. Az intellektualitás és az intelligencia nem ugyan az.

4. Szentimentalizmus.

A negyedik réteg az érzelmesség, a szentimentalizmus. Álérzések, sok hűhó semmiért. Tehetetlen együttérzés, semmire sem jó, hamis érzések. A valódi érzés részvétel, elkötelezettség. Ez az ismérve: az érzésed cselekedetté válik. Ha csak érzés marad, akkor hamis.

5. Elfojtás.

Az ötödik réteget a megrontott, megmérgezett ösztönök adják: az elfojtás. Gurdjieff gyakran mondta, hogy minden központod áthelyeződött, átfedésben van egymással, zavarja a másikat, áttéved a másik területére, ezért nem tudod, mi micsoda. Így az egész rendszer neurotikussá válik.

6. Leromlott intuíció.

Majdnem teljesen öntudatlanná váltunk az intuíció jelenségével szemben. Nem tudjuk, hogy létezik valami efféle, mert az intuíció a hatodik réteg. Az az öt réteg olyan vastag, hogy sosem sikerül megéreznünk a hatodikat. Az intuíció egészen más jelenség, mint a józan ész. A józan ész egy sort követ, egy logikát, következtet, lépésről lépésre halad. Az intuíció ugrik: ez egy kvantumugrás. Az intuíciónak nincsenek eljárásai, a problémáról egyszerűen átugrik a megoldáshoz. Egy villanás az egész. Amikor eldobod a józan ész rögzültségeit, mikor átjutsz az öt rétegen, akkor kivirágzik az intuíció.

Az intuíció azt jelenti, hogy összhangban vagy önmagaddal, tökéletes összhangban. Ennek eredményeképpen a megoldások a semmiből bukkannak fel.

(Osho: Intuíció)

Nagyon sokszor sütök pizzát... Meg tudnék élni rajta, imádom. Hiába, az olasz vér, ugye... :)

Egyszer lesz egy igazi kemencém is, mert abban az igazi. De addig is, házi Vesta tűzhelyem is jó szolgálatot tesz. Köszönet néki, mert élőlény számomra, társ.

Calzone-t még nem csináltam, most ez volt soron.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

40 dkg liszt,
1 teáskanál só,
2 evőkanál olívaolaj,
2 dkg friss élesztő,
1 mokkáskanál kristálycukor,
kb. 2,5 dl langyos víz.
A töltelékhez:
1 dobozos hámozott paradicsomkonzerv,
1/2 szál füstölt parasztkolbász,
rengetegsok sajt (én vegyesen füstöltet és trappistát tettem bele),
1 közepes fej vöröshagyma,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
némi só,
1 mokkáskanálnyi kristálycukor,
1 mokkáskanál bazsalikom,
késhegynyi őrölt rozmaring (vagy friss, vágott rozmaring),
1 teáskanál oregano (szurokfű).
A kenéshez:
olívaolaj,
1 gerezd reszelt fokhagyma.

A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, adtam hozzá olívaolajat is. Egy csészében langyos vízzel és cukorral simára kevertem az élesztőt, majd ezt is a liszthez adtam, és tésztává dagasztottam. Addig, míg szép sima lett, elvált a kezemtől és az edény falától. Liszteztem, tiszta nylonzacsival letakartam és kb. 3/4 órát hagytam kelni.

A töltelék: A hagymát negyed karikákra vágtam, a kolbászt fél szeletekre, a sajtot és a paradicsomokat kisebb kockákra vágtam. Mindezt egy tálba tettem, a konzerv paradicsom levével együtt. Sóztam, pici cukrot tettem hozzá, fűszereket és olívaolajat. Jól összekevertem.

Mikor a tészta megkelt, négy darabba vágtam, és minden darabot gombóccá formáztam. Hagytam kelni 20 percet, aztán kisebb kerek lapokká nyújtottam. A tészta egyik felére tettem a töltelékből, de a szélén hagytam kb. 2 centi helyet üresen, amit aztán megvizeztem, majd ráhajtottam a töltelékes részre a másik felét - az üresen hagyott tésztát. Jól összenyomkodtam. Kiolajozott tepsibe tettem, és megkentem a fokhagymás olívaolajjal. Körülbelül 25 percig sütöttem, háromnegyedes lángon.

A töltelék bármi lehet... Csak sok sajt legyen benne. Vegák természetesen zöldségekkel töltsék: gomba, spenót, cukkini, stb...

Hideg almakrémleves

Először is, elszigeteltségben nem létezik élet. Létezni annyit tesz, mint kapcsolatban állni, és kapcsolatok nélkül nincs élet. A kapcsolat a két ember közötti kölcsönhatásra való tudatosságot jelenti. Vajon mire alapulnak általában a kapcsolatok? A kölcsönös egymásrautaltságra és segítségnyújtásra - nemde? Legalábbis ezt állítjuk. Ám vajon mit látunk, ha félretesszük a szavakat, az egymás előtt viselt érzelmi álcáinkat?
A kölcsönös kielégülést - igaz? Ha nem szerzek örömöt neked, megszabadulsz tőlem, ha viszont a kedvedben járok, elfogadsz engem házastársként, barátként, vagy szomszédként. Ez egyszerűen tény... De mit jelent a valódi kapcsolat? A valódi kapcsolat félelem nélküli közösséget jelent, amelyben kellőképpen szabadok vagyunk ahhoz, hogy megértsük egymást, és közvetlen módon kommunikáljunk egymással. Ha két ember között valódi kapcsolat van, azaz közösségben élnek egymással, az óriási hatásokkal jár. Ilyenkor nem létezik elszigeteltség, nincs felelősség és kötelesség, csak szeretet van. A felelősség és kötelesség szavakat mindig az elszigetelten, falak mögött élő emberek hangoztatják. Aki szeret, az nem beszél ilyesmiről - egyszerűen csak szeret, és ezért megosztja másokkal az örömét, a bánatát, vagy akár a vagyonát is. Vajon elmondható ez általában a családokra? Nyilvánvalóan nem. Következésképp a család pusztán egy ürügy arra, hogy továbbvidd a neved, a hagyományaidat, hogy szexuális és pszichológiai értelemben megkapd, amire vágysz, azaz a család csupán az én folytonosságát szolgálja, és a halhatatlanság, az állandóság egy formájává vált. A családot ezenkívül használjuk még a kielégülés eszközeként is: a külső, üzleti, politikai vagy társadalmi életben kegyetlenül kihasználjuk embertársainkat, otthon pedig próbálunk kedvesek és nagylelkűek lenni. Ez abszurd! A világban szenvedünk, ezért otthon igyekszünk békére és kényelemre lelni, azaz kapcsolatainkat használjuk az öröm, a kielégülés eszközeként, ez pedig annyit tesz, hogy nem szeretjük, ha bármiféle zavart okoznak az életünkben. Azaz, akkor törekszünk kapcsolatokra, ha azokban kölcsönös kielégülésre lelünk; és ha ez nem következik be, változtatunk a kapcsolatainkon - elválunk, vagy együtt maradunk ugyan, de máshol keresünk örömöt, vagy egyik kapcsolatból a másikba vetjük magunkat, míg rá nem lelünk arra, amit keresünk, azaz kielégülésre és a biztonság, a kényelem érzésére. ha nem lelem örömömet valakiben, ha az adott személy nem okoz számomra kielégülést, holott én arra törekszem, akkor természetes, hogy konfliktusok lépnek fel közöttünk, hiszen mindketten egymás által vágyunk elérni a biztonságot, és ha ez a biztonság bizonytalanná válik, féltékenyek, erőszakosak és birtoklóak leszünk. Vagyis kapcsolataink folyton birtoklásba és ítélkezésbe torkollnak, mindig megjelennek bennük az "én" biztonságra, kényelemre és kielégülésre vonatkozó követelései, és ez természetesen nem azonos a szeretettel.
A kapcsolatok a megnyilatkozásról szólnak, azonban mivel nem akarunk megnyilatkozni, elrejtőzünk a biztonságban, így kapcsolataink elsekélyesednek, elveszítik a jelentőségüket és szépségüket. Valódi kapcsolatok csak a szeretetben létezhetnek, a szeretet azonban nem azonos a kielégülésre való törekvéssel. A szeretet csak akkor létezhet, ha önzetlenek vagyunk, és ha közösséget élünk meg, nem csupán a partnerünkkel, de a legmagasabb rendű entitással, a valóssággal is - ez pedig csakis akkor következhet be, ha megfeledkezünk az énünkről. Általában azonban nem a szeretet fontos a számunkra, hanem szeretetünk tárgya, a másik személy; a szeretet helyett az ember válik fontossá, akinek a szeretetünket adjuk... A szeretet az egyik legnehezebben megérthető dolog. Semmiféle intellektuális késztetés nem eredményezhet szeretetet, semmiféle módszer, eszköz vagy önfegyelem nem képes erre. A szeretet olyan létállapot, amelyben megszűnnek az én tevékenységei, ám ez nem következhet be azáltal, hogy pusztán elfojtjuk vagy megfegyelmezzük e tevékenységeket - vagy igyekszünk kitérni előlük. A tudatosság minden szintjén meg kell értenünk énünk tevékenységeit. Időről időre megéljük a szeretet pillanatait, amikor nincsenek bennünk gondolatok és indítékok, ám az ilyen pillanatok nagyon ritkák, ezért hát igyekszünk ragaszkodni hozzájuk, és így falat emelünk az élő valóság és a mindennapi lét közé.

(J. Krishnamurti: Végső szabadság)

Rövid és egyszerű leszek, mint ez a leveske... :)
Mint említettem, nagyon szeretem télen az almakompótot. Most is azt főztem, de már elég tottyadt volt az almácska. Így krémleves lett belőle.
Főztem egy almakompótot, csak most a kardamommagot és a grapefruitot kihagytam belőle, a többi ugyan az. És kicsit tovább főztem most. Jól lehűtöttem, a levéből vettem el pürésítés előtt, mert soknak találtam (megittam szörp gyanánt). Botmixerrel pürésítettem és némi tejszínt öntöttem hozzá. Voilá, ennyi a leves. Ja, jól behűtve az igazi. Tejszínhabbal és durvára vágott dióval tálaltam.
Aki szereti benne az "akadékot", főzzön bele mazsolát, de azt ne turmixolja össze, vegye ki pürésítés előtt. Valamint: megbolondítható valamilyen jóféle alkoholos itallal, egészen nyugodtan... Elbírja.
Isteni könnyű leveske lehet valamilyen forró-friss-fűszeres sülthusi előtt. És univerzális a dolog. Mert lehet enni desszertként is. :))

Krumplis pogácsa

Egy zen mester, Rinzai haldoklott, a halálos ágyán feküdt. Valaki megkérdezte tőle:
- Mester, az emberek meg fogják kérdezni a távozásod után, mi volt a tanításod lényege? Sok dolgot mondtál, sok dologról beszéltél, nehéz lesz összesűrítenünk. Mielőtt elmész, kérlek sűrítsd össze te magad, egy mondatba, s mi majd gondosan megőrizzük.
A haldokló mester kinyitotta szemét, eleresztett egy hatalmas kiáltást, egy oroszlánüvöltést. Alig akarták elhinni, hogy ebben a haldokló öregemberben ennyi energia lehet. Nem számítottak rá. Rinzai viselkedését nem lehetett kiszámítani, mindig is ilyen volt, de még egy ilyen kiszámíthatatlan embertől sem várták, hogy utolsó pillanatban ilyen oroszlánüvöltésre legyen képes. És ahogy mindannyian döbbenten nézték - persze leállt az elméjük - Rinzai azt mondta:
- Ez az!
Majd lehunyta szemét és meghalt.
Ez az...
Ez a pillanat, ez a csendes pillanat, ez a gondolatoktól nem fertőzött pillanat, ez a csend, mely körülölelte a meglepődést, ez az utolsó oroszlánüvöltés a halál torkában - ez az.

Igen. Az irány ennek a pillanatnak a megéléséből születik. Ebben rejlik a szépség.
Légy éber, mindig meglepő, kiszámíthatatlan, lüktessen benned az élet, az ismeretlen. Nincs térkép, merre indulj. A pillanat csak a felfedezés nagy szenvedélyével ajándékozhat meg.
Az az ember, aki bízik, akit izgalom borzongat még a halál kapujában is, az képes az oroszlánüvöltésre. Még haldokolva is - mert tudja, hogy semmi sem hal meg -, még a halál pillanatában is ezt mondja: ez az!
Mert minden egyes pillanat: ez az! Lehet élet, lehet halál; lehet siker, lehet kudarc; lehet boldogság, lehet boldogtalanság.

Minden egyes pillanat... ez az.

(Osho: Intuíció)

Hát a krumplis pogácsa receptjével bajban vagyok, mert sosem mérem ki a hozzávalókat. Általában akkor készítem, ha van maradék főtt burgonya. Nagyon finom például székelykáposztához, vagy egyszerű vacsoraételnek kefírrel vagy teával. Vagy almával. Én almával szeretem a legjobban.
Megpróbálom összeszedni a hozzávalókat:
kb. 3 nagyobb krumpli főve és összetörve,
35-40 dkg liszt,
2 meglehetős kanál zsír vagy vaj vagy margarin,
1 teáskanál só,
2 dkg élesztő,
1 tojás,
1 kiskanál kristálycukor,
és annyi kefír vagy joghurt (vagy tejföl), amennyivel dagasztható tésztát tudunk készíteni (kb. 4 dl).

Az élesztőt nagyon kevés langyos vízben a cukorral simára kevertem. A lisztet egy tálba szitáltam, összekevertem a tört krumplival, a sóval és hozzáadtam a felolvasztott zsiradékot is, valamint az élesztőt és a kefírt. Összedolgoztam, míg elvált a kezemtől és az edény falától a tészta. Beliszteztem, egy tiszta nylonzacsit húztam a tálra és hagytam kelni. Mikor megkelt duplájára, deszkára borítottam, újra átgyúrtam kicsit, hagytam pihenni 20 percet, aztán kinyújtottam kb. centi vastagra. A tetejét késsel berácsoztam és kiszagattam. Zsírozott tepsibe tettem és a tetejüket megkentem a felvert tojással. Hagytam sütés előtt ismét 20 percet állni őket, majd előmelegített forró sütőben megsütöttem. Ezek most kicsit lapik lettek, mert elfelejtkeztem a tésztáról, és kicsit túlkelt, nagyon lágy lett a tészta. De így is jó volt. :)