2014. június 16., hétfő

Cukkiniből finomat - derelyét


Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.

(Arthur Schopenhauer)







Bajban vagyok, mert nem mértem semmit... inkább csak ötletadónak teszem fel, mert nagyon finom volt. Egy kisebb cukkinit meggrilleztem, jó füstösre. Két újhagymát egy kis zöld szárrésszel együtt megfuttattam vajon 2 kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Robotgépbe tettem mindezt és hozzáadtam két kicsi megfőzött burgonyát is. Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, szárított bazsalikommal és kevés őrölt fahéjjal. Megdaráltam. Körülbelül 25 dkg lisztből 2 tojással, pici vízzel tésztát gyúrtam. Pogácsaszaggatóval derelyéket készítettem a töltelékből és tésztából. Egy olasz dobozos paradicsomkonzervet daraboltam, sóztam, kicsit cukroztam és összeforraltam. Vajra szedtem a derelyéket, meglocsoltam a paradicsomszósszal és ízletes, finom, reszelt keménysajttal (parmezánhoz hasonló) megszórtam. Mennyei volt.
Ez kétfős adag egyébként.

2014. június 7., szombat

Barna csiperke mozzarellával


Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt.

(Michael Ende)







Igen finomra sikeredett, egyszerű töltött gomba.

Hozzávalók 2 főre:
6 nagy (tenyérnyi) tölteni való csiperke,
60 dkg újburgonya,
1 zacskós mozarella vagy 15 dkg (nálunk a piacon lehet kapni kimérve minimozzarellát),
5 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
1/2 csokor petrezselyem,
10-12 zsályalevél,
só, frissen őrölt bors,
2 nagy paradicsom,
2 szál újhagyma zöldjével együtt,
2 gerezd fokhagyma,
3 cl száraz rozé bor (vagy fehérbor).

A burgonyát megtisztítottam és félbe vágtam, majd sós vízben megfőztem, leszűrtem, a vaj felével óvatosan elkevertem.
A gombákat megmostam, a szárukat kitörtem. Egy kislábosban a vaj és olívaolaj felén megfuttattam az apróra vágott újhagymát, fokhagymát és a szintén apró kockákra vágott gombaszárakat. Sóztam, borsoztam és pár levél apróra vágott zsályával és a petrezselyemzölddel ízesítettem. hozzáadtam a sűrített paradicsomot is és a bort is, hagytam addig sülni, míg a levét elfőtte.
A gombákat besóztam. A tepsit kikentem az olaj másik felével. A gombafejekbe elosztottam a tölteléket, tettem rá mozzarellát és egy-egy levél zsályát. Tepsibe helyeztem, köré tettem a burgonyákat és a karikákra vágott, kissé megsózott paradicsomokat is. Előmelegített forró sütőben 20-25 percig sütöttem.
Illik hozzá a sós-cukros-ecetes lébe forgatott fejes saláta.


Ez az étel még sokkal fincsibb, ha tudunk szedni erdőmező kincseket: közepes méretű őzlábgombát, vagy nagyobb vargányafejeket, vagy galambicát vagy igazi fenyőalja- vagy réti csiperkét.

2014. május 31., szombat

Eperpuding


Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.

(Winston Churchill)





Nem is tudom, feltegyem-e... :) sima kis retro pudig, bóti porral, de igazi eperrel. Sz'val eperturmixra készültem, aztán ez lett belőle, megoldván a hétvégi édességkérdést.
Nézzétek el nekem. Nem vagyok egy süteménygyártó kisiparos, sose vótam, sose leszek.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg tisztított eper,
15 dkg kristálycukor,
1 CBA-s vaníliapuding,
csipetnyi só,
1 dl víz,
6 dl tej,
1 dl tejszín.

Az epreket feleztem és 1 dl vízzel és a cukor felével föltettem főni. Forrás után még 5 percig hagytam, hogy az eper teljesen bepuhuljon. Aztán turmixban teljesen pépesítettem. Átszűrtem egy közepes lábosba, hogy ne maradjanak benne magok.
A pudingport a maradék cukorral és csipet sóval és kb. 2 dl tejjel simára kevertem. A maradék tejet és a tejszínt hozzáöntöttem az eperléhez és felforraltam. Mikor forrt, hozzáadtam a kikevert pudingport. Kevergettem míg besűrűsödött és készen is volt.
Poharakba töltöttem, a poharak tetejére azonnal folpackot tettem, hogy a puding ne bőrösödjön be.
Kihűlés után egy éjjelre hűtőbe tettem. Tálaláskor eperdarabokkal, tejszínhabbal díszítettem.




2014. május 29., csütörtök

Almás galette



Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)




Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

2014. május 27., kedd

szegfűgombás vaj


El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

(A Karib-tenger kalózai)





A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is. Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is. Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk. Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot, és a sor még folytatható lenne.

Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.

A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós.
Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. 

És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb... 

2014. május 25., vasárnap

Epres triffle & rántott padlizsán



A mai ebéd. Egyszerű de pazar, legalábbis számomra. Epres triffle és extra rántott padlizsán újburgonyával, salátával. A triffle egy angol réteges desszert, Anikónál láttam meg, és épp valami hasonlót terveztem. Bár módosult, mert pudingporom nem volt itthon, ellenben fehér csokoládéból egész készletet rejtegetek titkos páncélrekeszemben, és úgy gondoltam az eperhez nagyon jól illik.

Hozzávalók egy nagy tálnyihoz:
50 dkg eper,
10 db babapiskóta (az az olasz, amit tiramisuhoz is használunk),
3 cl fehér rum (ha nincs, bármilyen nem túl jellegzetes ízű pálinka vagy likőr is megteszi, de pálinkából kevesebbet tegyünk bele),
6 dl tejszín,
15 dkg fehér csokoládé,
csipet só,
1 púpos evőkanál porcukor,
1 dl bodzaszirup vagy eperszörp,
1 dl víz,
epres menta levelek.

A fehér csokit apró darabokra vágtam, 1,5 dl tejszínt felforraltam, majd addig kevergettem benne, míg teljesen elolvadt. Hagytam kihűlni. Az epret letisztítottam, jól megmostam, félbevágtam, a porcukor felét, a bodzaszirupot, csipet sót adtam hozzá és jól átkevergettem. Hagytam kicsit állni, hogy levet eresszen. Mikor már szép eperpiros volt a lé rajta, lecsepegtettem és a léhez hozzáadtam a rumot és a vizet. A maradék tejszínt a porcukor másik felével habbá vertem, aztán finoman elkevertem a kihűlt folyékony fehércsokival. A piskótákat félbe tördeltem és a szirupos folyadékba mártogattam. Alulra került egy réteg piskóta, rá eperdarabok, arra krém és még egyszer ugyanígy, végül a tetejét a maradék eperszemekkel és mentalevelekkel díszítettem. Folpackkal lefedtem a tálat és 3-4 órára hűtőbe tettem.



A padlizsánt általában nem rántva képzeljük el... mindenkinek a krém vagy a grillezett változat jut eszébe róla, amiből aztán bármi készíthető (pl. ez az isteni manti barna vajjal) vagy a muszaka vagy a török padlizsánsaláta vagy az imám elájult és még folytathatnám a sort... De állítom, hogy a zöldségfélék közül rántva a padlizsán a legeslegfincsibb. Legalábbis így extrásítva elképesztően ízletes. Ha jól sütjük, egyáltalán nem olajos, belül krémes, kívül ropogós.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy padlizsán (vagy 2 kisebb étvágy szerint különben meg...),
2 tojás,
1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum,
liszt,
3 dkg natúr kukoricapehely,
6 dkg zsemlemorzsa,
1 evőkanál szezámmag,
bő olaj a sütéshez.

A padlizsánt mostam, szárazra töröltem és fél centis karikákra vágtam. A héja maradhat rajta. Megsóztam a szeleteket. A tojásokat felütöttem, nagyon pici vízzel higítottam, kissé sóztam és hozzáadtam a fokhagymagranulátumot. Alaposan felvertem, hogy a granulátum oldódni tudjon. A zsemlemorzsához hozzákevertem a szezámmagot és a kézzel csak úgy nagyjából, rusztikusra összemorzsolt kukoricapelyhet. Tettem fel egy serpenyőben 2 centinyi olajat melegedni. Bepaníroztam a szeleteket, majd sütöttem közepes lángon. Ha nem elég forró az olaj, akkor szívja meg magát, tehát a közepes, kellően felforrósodott olaj a jó hőfok. Papírtörlőre szedtem ki őket.Újburgonyával és joghurtos cukorsalátával mennyei volt.

2014. május 23., péntek

Bodzás limonádé


Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)




Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

2014. május 12., hétfő

Svájci gyökérkenyér


- Talán madár? - kérdezte az apját Lucien.
Père Lessard a pékség hátsó helyiségében a dagasztóasztal felett állt, és mintákat rajzolt a lisztbe az ecsettel olyan lelkesen, hogy fehér alkarja nagy havas sonkának látszott.
- Vitorlás hajó - felelte.
Lucien előbb erre, majd arra billentette a fejét. - Á, igen, már látom. - Dehogy látta.
Az apja meggörnyedt, és hirtelen kimerültnek látszott. - Dehogy látod. Nem művész vagyok, Lucien, hanem pék. Apám is pék volt, és az ő apja is. A családunk kétszáz éve eteti az embereket itt a dombon. Egész életemben az élesztőt szagoltam és a lisztport szívtam be. A családunk és barátaink egy nap sem maradtak éhen, még háború idején sem. A kenyér az életem, fiam, és mire meghalok, egymillió veknit megsütök.
- Igen, papa - mondta Lucien. Látta már apját búskomornak, általában pirkadat előtt, mint most, amikor az első vekniket várták a kemencéből. Megpaskolta apja karját, mert tudta, a kenyér hamarosan megsül, és a pékség nyüzsgése nem hagy időt madárnak látszó hajókon búsulni.

(Christopher Moore)





A recept Szemirámisztól származik, köszönetem érte. Hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, mivel csak össze kell keverni fakanállal a hozzávalókat, aztán Isten nevében kelni hagyni. Nevét a gyökérhez hasonlatos formájáról kapta.

Hozzávalók 2 darabhoz:
50 dkg liszt (ha hozzájutunk BL80-as),
4 dl langyos víz,
1,8 dkg friss élesztő (vagy 0,5 dkg szárított),
1,5 dkg só (csapott teáskanálnyi),
1 mokkáskanál cukor.
Plussz: ha ízesítetten készítenénk, fűszerek vagy magok vagy aszalt paradicsom, olajbogyó, stb...

A lisztet nagy tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a sót, cukrot is és a vízzel kikeverjük. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze a tészta. Lefedjük tiszta nylonzacsival a tálat és ha este készítjük, reggel formázzuk és sütjük, ha pedig reggel keverjük össze, este sütjük.
Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, kettőbe vágjuk. A darabokat téglalap alakúra kilapogatjuk-nyújtjuk jó vékonyra, majd feltekerjük, hogy bagett-formája legyen. Aztán megcsavarjuk párszor, hogy a gyökér formát elnyerje. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire rakjuk őket, vízzel megspricceljük (vagy csettel megkenjük), liszttel finoman meghintjük. Újra letakarjuk és hagyjuk kelni még körülbelül 1 órán át. Közben a sütőt előmelegítjük 180-200 fokra és cirka 30 percig sütjük.
Ha fűszereznénk, azt akkor mikor kilapítjuk: szórjuk meg és úgy tekerjük fel a kenyeret.

2014. április 28., hétfő

Sóskaleves csicserivel


Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem az esőt. Egy csöppecske a tenyerembe is hullott. Beszélgetek vele.
- Nini, csöppike! Nézd, mennyi testvéred van odakint! Kieresszelek-e közéjük?
- Ha hívnak, megyek, hiába marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok, hiába küldesz.
- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz mozdulni.
- Úgy eltűnök, hogy észre se veszed.
- Hogy csinálod azt, csöppecske?
- Szállok szárny nélkül, járok láb nélkül. Én vagyok a világ vándora.
- Hol jártál már, csöppikém?
- Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből a nap fölkapott, szelek szárnya hordozgatott. Égen szálló felhő voltam, tenyeredbe onnan hulltam.
- Öreg is lehetsz te akkor, mint az országút.
- De megfiatalodom minden percben. Ma vízcsepp vagyok, holnap pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.
- Fáradt lehetsz, cseppecském. Tudod mit? Maradj itt nálunk.
- Nem lehet. Már hívnak, mennem kell.
- Hova mennél? Ki parancsol neked?
- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan fölszippanthat, ha akarom, ha nem.
- No, én megvédelmezlek, csöppikém. Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem talál a nap.
Erre már nem felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ vándora már az égen van aranyszélű felhőben.

(Móra Ferenc: A világ vándora)





Tegnap este arab padlizsánkrémet (baba ganusht) készítettem. A tahinimártásból maradt egy kevés, így ma a levesben nyert új értelmet és szép véget. Kicsit indiai, kicsit arabos beütésű, gazdag, laktató fogás, főleg frissen sütött lapos kenyérrel tálalva.

Hozzávalók 4 főre:
10 dkg friss sóskalvél,
1/2 csokor újhagyma zölddel együtt,
2 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 kicsit púpos evőkanál liszt,
1,5 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó),
só (nem feltétlen kell),
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kurkumapor,
1 mokkáskanál gyömbérpor,
1/2 mokkáskanál római kömény,
4 evőkanál szezámöntet (tahinimártás),
1 üveg főtt csicseriborsó (DM-ben kapható, 400 grammos),
1 teáskanálnyi méz.
Plussz tálaláskor szórjuk meg friss, vágott mentával.

A sóskát megmostam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd apróra vágtam. Az újhagymának a fehér részeit a vajon és olajon pici sóval üvegesedésig megfuttattam, megszórtam liszttel, 1-2 percig kevergetve pirítottam, majd alaplével apránként és jól elkevergetve felöntöttem. Beletettem a sóskát, az apróra vágott újhagymazöldeket, a fűszereket, a tahiniszószt, mézet, a jól átmosott és lecsöpögtetett csicserit, és hagytam felforrni. Forrás után kb. 10 percig hagytam főni és készen is volt. Kóstoljuk a végén, és ízesítsük, ha valami hiányozna belőle (só, citromlé, fűszerek, méz.). Frissen sütött lapos kenyérrel tálaljuk, megszórjuk friss mentával, kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk. Isteni.

Tahiniszósz: 4 púpos evőkanál szezámmagot száraz serpenyőben megpirítottam (vigyázzunk, nagyon óvatosan, mert hamar megég, mikor már érezzük a finom illatát vegyük le a tűzről és tegyük tálba), kávédarálóval finomra őröltem. Hozzákevertem 1/4 citrom levét, adtam hozzá sót, 1/2 evőkanálnyi olívaolajat és annyi vizet, amennyivel krémes és szósz állagúra tudtam keverni. Nem kell sok hozzá, óvatosan adagoljuk, ne legyen híg. Mondtam már hogy imádom a tahiniszószt?! :)


2014. április 25., péntek

Alapragu - bármilyen zöldséggel kiegészíthető

A tudattalan és a tudatos tudat mélyrétegei alkotják a termőföldet, amelyben létünk gyökerei táplálékot keresve szétterjedhetnek, hogy az életet adó szellemi táplálékot magukba szívják.
Szigorúan egyéni folyamatról van szó. A külvilággal kapcsolatos elvárások, a tekintélyre való hagyatkozás, a csodavárás gátolja lelki gyökereink terjeszkedését azon eltemetett középpont felé, ahonnan a bennünk lüktető Élet fakad.

(Robert Linsen)



Annak idején nagyon szerettem Keith Flojd műsorait. Amit a legjobban szerettem benne, hogy remek ragukat készített. Sajnos, nincs meg a szakácskönyve... Szóval ahogy az élelmiszer-árak kúsznak már nem is lassan az égig és nem is addig, hanem má' a csillagokig, úgy döntöttem, létra köll, vagyis valahogy úgy kell főzni, hogy hó végén ne csak zsíroskenyér legyen bár az is isteni újhagymával meg retekkel. A jót, finomat, olcsón enni egyik alapköve a jó ragu szerintem. Így hát kreáltam egy alapragut, ez dúsítható aztán mindenféle zöldséggel, aminek épp szezonja van. Kerülhet bele zöldborsó, sárgarépa, karfiol, káposzta, cukkini, paprika, paradicsom, padlizsán, zöldbab, és még sorolhatnám... Lehet tejszínnel is lágyítani a végén, vagy akár elvinni olaszosabb-paradicsomosabb irányba is. A tejfölt sem utasítja vissza. A hozzá adható köretek is sokfélék lehetnek, például zsömlegombóc, nudli, krokett, főtt krumpli, rizs, kukoricapuliszka, tészta, nokedli, tarhonya, stb... Bármelyikkel isteni.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg hús (lehet sertés, szárnyas, marha - ez most lapocka),
10 dkg vöröshagyma (tisztítva),
1 csokor újhagyma (ha nincs, anélkül is jó),
5 gerezd fokhagyma,
1/2 evőkanál mustár,
kb. 1/2 evőkanál liszt,
3 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj (vagy 1 nagy evőkanál zsír),
só,
mozsárba frissen tört:
1 teáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál édesköménymag,
1/2 mokkáskanál bors,
3 szem szegfűszeg,
1 pici darabka fahéj,
1/2 marék szárított vargánya,
0,5 dl száraz fehérbor (vagy rozé),
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé (leveskockából is jó),
és egy csipet cukor az ízek kereksége miatt.
Ehhez jönnek külön megfőzve az aktuális zöldségek, majd a főzés végén a raguhoz keverve.

A húst kockákra vágtam, sóztam, vékonyan bekentem mustárral és megszórtam kevés liszttel. A vajon és olajon az apró kockákra vágott hagymákat kis sóval üvegesedésig dinszteltem, aztán nagyra vettem a lángot és a húst jól átsütöttem-pirítottam. Ráöntöttem a bort és hagytam majdnem elfőni, ekkor felöntöttem alaplével (kevéssel, mindig csak apránként adtam hozzá a főzés során, ahogy elfőtt róla), fűszereztem, tettem bele sűrített paradicsomot is. Közben kóstoltam és ha kellett valami pótoltam. (só, fűszer, cukor.)
Közben külön edényben megfőztem a belevaló zöldségeket. Mikor kész volt a ragu, hozzákevertem őket.




2014. április 14., hétfő

Borscs


Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.

(Marlo Morgan)




Na. Úgy jártunk drága szomszédasszonyommal, hogy a mélyhűtője meghalt, mert szeretett. És szoktak benne ideiglenesen állomásozni az én konyhámból való dolgok is, mivel nekem csak egy pici, normál hűtőm van. Szóval leeresztett a fagyasztó, benne egy szép darab marhalábszárral, amivel más terveim voltak ugyan mer' az osobuccot nagyonnagyon, de most muszáj volt gyorsan cselekednem és hát ami még volt mellé, azzal készítettem. Mer' soha semmi nem veszhet el, csak átalakulhat, főleg egy boszorkánykonyhában... Az én hűtőmben nem ideiglenesen állomásozott némi cékla, fél fej káposzta, sárgarépa, zeller - úgyhogy borscs varázsolódott a szép husiból. Valamint áldozatul esett még szomszédasszonyom 25 dkg isteni brinzája is, amit rám hagyományozott végrendeletileg, azt meg sörkifli tésztájába dolgoztam bele... mennyei lett a leves mellé. Csak úgy megjegyzem, ez a borscs nevezetű nem véletlen lett és méltán viághíres. Nagyon finom.

Hozzávalók egy nagy fazóknyi leveshez:
az alapléhez:
90 dkg marhalábszár,
20 dkg vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
3 babérlevél,
1 teáskanál koriandermag,
1 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál egészbors,
só,
4 liter víz.
belevalók:
10 dkg vöröshagyma,
1/2 evőkanál zsír,
30 dkg fehérkáposzta,
30 dkg cékla,
15 dkg zeller,
20 dkg sárgarépa,
30 dkg burgonya,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapott evőkanál sűrített paradicsom,
2 teáskanál 10%-os ecet,
plussz a tálaláskor tejföl.

A husit föltettem főni 20 dkg egészben hagyott, de bevagdosott vöröshagymával, hasonlóképpen a 4 gerezd fokhagymával és a többi fűszerrel. Forrás után hagytam kis lángon pötyögni vagy 2 órán át. Aztán egy nagy serpenyőben (vagy lábosban) a zsíron megfuttattam üvegesedésig a kis kockákra vágott vöröshagymát, rádobtam a megtisztított, kockákra vágott zellert, sárgarépát, céklát és sűrített paradicsomot. Sütöttem kevés vízzel, sóval, cukorral körülbelül 10-15 percig, majd kevés vizet aláöntve, fedő alatt pároltam még 15 percig. Közben kivettem a léből a hagymát, azt kidobtam. A húst is kivettem és apróbb darabokra vágva visszatettem a levesbe. A zöldségekre ráöntöttem az ecetet is, átsütöttem pár pillanatig, és ezt is hozzáadtam a leveshez. Főztem még jó 20 percig, aztán a krumli és káposztakockákat is beletéve addíg, míg ezek is megpuhultak. Végül kóstoltam és ha kellett valami, pótoltam. (Cukor vagy só vagy ecet.)
Tejföllel és sörkiflivel tálaltam. Pazar, mesés, isteni.