2009. április 16., csütörtök

Sajtos cukkinitallérok bundában



A megkínzott nők gyakran fejlesztenek ki hátborzongató mélységű és szélességű káprázatos ítélőképességet. Nem kívánom ugyan senkinek, hogy szenvedések árán jusson hozzá a tudattalan rejtelmeinek megismeréséhez, tény azonban, hogy a súlyos elnyomás olyan tulajdonságokat hív életre, amelyek kárpótolnak a veszteségekért és védelmet nyújtanak.
Általában a nők életének félútján jön el az az idő, mikor meg kell hozniuk azt a döntést - ami egyben a jövőt illető legfontosabb pszichikus döntés is -, hogy megkeseredett életet éljenek-e vagy sem. Ez általában a harmincas éveik végén, vagy negyvenes éveik elején következik be. Ilyenkor érnek el arra a pontra, hogy "torkig vannak mindennel" és "betelt a pohár" és "minden csak púp a hátukon". Húszas éveik álmai talán gyűrötten hevernek egy sarokban. Talán szívük összetört, házasságuk csődöt mondott, túl sok volt a be nem tartott ígéret.
A hosszú életet megélt testben felhalmozódott a törmelék. Nem lehet megkerülni.
Aki utazott már a régi Mexikóban, Új-Mexikóban, Dél-Coloradóban, Arizonában vagy egyéb déli részeken, az láthatta az apró fehér kereszteket az utak mellett. Ezeket hívják descansosnak, nyugvóhelyeknek. Nevek állnak rajtuk, és a kereszteket néhol elborítják a mű- vagy valódi virágok. A descansos szimbólumok halált jeleznek. Ott, azon a helyen szakadt meg váratlanul egy élet útja.
Húszéves koruk előtt a nők ezer halált halnak. Ebbe vagy abba az irányba indulnak, s megszakadt útjuk. Reményeik, álmaik szakadtak félbe. Mindezeket felőrölte a descansos malma. Aki szerint ez nem így van, az még mindig alszik. Igaz ugyan, hogy mindez elmélyíti az individualizációt, a differenciálódást, a felnövekedést, a környezetből kinövést, a virágzást, az éberré és tudatossá válást, azért ezek egyben mélységes tragédiák is, és meg kell őket gyászolni.

Descansost úgy készíthetünk, hogy szemügyre vesszük életünket és megjelöljük a kisebb halálok és a nagyobb halálok helyszíneit. Én ilyenkor a legszívesebben azt csinálom, hogy egy nagy, fehér papíron megrajzolom egy nő életvonalát, s kisgyermek korától kezdve a mai napig kereszttel jelölöm azokat a helyeket, ahol énjének és életének darabkái meghaltak. Bejelöljük, hogy mely utakra nem lépett rá, mely ösvények szakadtak félbe, hol történt útonállás, árulás és halál. Apró kereszteket rajzolok oda, ahol gyászolni kellett volna, vagy ahol még mindig gyászolni kell.
Azt javaslom mindenkinek, hogy üljön le, s életvonala megrajzolásával készítsen descansost, kérdezze meg: "Hova is rajzoljam a kereszteket? Mely helyre kell emlékeznem, melyek az áldott helyek?" Mindegyik olyan jelentést hordoz, amelyet az ember jelen életébe áthozott. Emlékezni kell rájuk, egyben azonban el is kell felejteni őket. Ehhez időre van szükség. És türelemre.

Légy magadhoz jó, készítsd el a descansost, önmagad azon aspektusainak nyugvóhelyét, melyek egykor elindultak valamerre, de soha nem érkeztek meg. A halál helyeit, a sötét időket jelölik, ugyanakkor szenvedésedre is emlékeztetnek. Átalakító erejűek. Sok minden szól amellett, hogy a földhöz szögezzünk bizonyos dolgokat, hogy ne követhessenek bennünket mindenhová. Okkal helyezzük őket nyugalomba.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)


A helyzet az, hogy még mindig lapult egy fél cukkini a hűtőben. :)) És hát húsvétkor és után nem igazán eszünk zöldségfélét. Legalábbis, míg a maradékok el nem fogynak ugye... Nos, ez utóbbi megtörtént, így ma zöldséges fogásra vágytam.
Semmi extra egyébként, csak bundásfinomság is régen volt. Sima rántott cukkinihez kevés volt a maradék, így kissé felturbóztam. Egyébként szerintem kiváló meleg előétel is lehet akár. Én olívás-citromos fejes salátával ettem.

Hozzávalók:

kicsi cukkini (olyan, ami még nem magos),
só, őrölt bors,
reszelt olvadós sajt (én füstöltet, trappistát vegyesen reszeltem le),
frissen reszelt szerecsendió,
petrezselyemzöld (kaporral is fantasztikus lehet),
kevéske vöröshagyma nagyon apró kockákra vágva,
a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa és bő olaj.


A cukkiniket megmostam és vékony karikákra szeltem. Besóztam. A sajtokat lereszeltem és elkevertem sóval, őrölt borssal, reszelt szerecsendióval, aprított petrezselyemzölddel, vöröshagymával. Jól összegyurmázgatva két cukkiniszelet közé ügyeskedtem a sajtkeveréket, majd paníroztam lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába - de duplán. (Panírozás előtt jól nyomjuk össze a tallérokat, szépen egyben maradnak.) Jó bő olajban kisütöttem.
Salátaágyon tálaltam. A fejes salátát csak icipicit sóztam, olívaolajjal és kevés citromlével meglocsoltam, majd finoman átkevertem.
Ha éhesebbek vagyunk és főételnek fogyasztjuk, ajánlom még mellé a krumplipürét is.

13 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Nagyon meg tudnám most enni! :))

trinity írta...

A recept is jó- de most ez a részlet a könyvből, a descansosról: ez roppant érdekes....
Valóban-szerintem más is így van vele: mikor kissé lelazult, alfa szerű állapotban monoton cselekvést végzek,váratlanul rengeteg múltbéli esemény úszik be a tudatomba...És tudom, hogy ezek még nincsenek többnyire feldolgozva. Dolgozni kellene rajt....
Annyi hasznos könyvre hívod fel a figyelmem: köszönöm!!!!!

Wise Lady írta...

A cukkinit imádom mindenhogyan. Legyen már szezon.

duende írta...

Majd legözelebb küldök belőle palócvidékre! :)

duende írta...

Nagyon szívesen, Trin! :)

erős ildikó írta...

Mi is szeretjük nagyon az ilyesmit, dehogy hiányzik ilyen finomságok mellett a hús. Rántott, zöldséges ételek bármikor jöhetnek, sajttal pláne!

duende írta...

Én is nagy rajongó vagyok, Whise Lady. Annyi finomság készíthető belőle, roppant jól variálható alapanyag.
Hihetetlen, hogy vagy ötször főztem a három kicsi cukkiniből. Jó, ketten vagyunk, ma pedig egyedül vagyok.
Szezonban egy fájdalmam van: a piacon csak óriásira nőtt cukkiniket árulnak. Egy őstermelő sem szedi le, mikor ilyen guszta kicsik és zsengék. A nagyon nagy darabok pedig tölteni sem igazán jók, elég fásak. csak főzeléknek. Szóval nem értem én eztet. Illetve értem. Többet nyom, drágábban lehet eladni.
Ezért is örültem, hogy most igen olcsón, és szép darabokat tudtam venni. Mert amúgy én is szezonmániás vagyok... :))

duende írta...

Igen, sejtettem hogy tetszeni fog, Napmátka. Már ismerem az ízlésedet. :)) Bizony hogy isteni finomságok ezek! Főleg most már friss salátákkal... egészen mennyei.

SZINTIA írta...

Nagyon tetszik!

Renata Kalman írta...

Mi is ettünk rántott cukkinit, hozott a férjem cukkiniket.
A nagyok tényleg nem olyan jók, mert már magosak vagy üregesek. Nálunk kiszámíthatatlan a nyári hozam, volt olyan év, hogy gyalult cukkinivel lett tele fagyasztóm (ebből télen fasírt készült), no meg persze kapott belőle boldog-boldogtalan (habár annyira nem lelkesedtek érte), aztán másik évben semmi... Nagyjából 3 évente van nagy szezon itt nálunk.

Renata Kalman írta...

ja és most nézem a módszeredet, én meg nemrégiben padlizsánt töltöttem meg, s rántottam ki.
a cukkinit csak simán massza+morzsa, és kisüt.

duende írta...

Ne is mondd, Reni. A hugoméknak van kertjük, és detto ez a helyzet. Tavaly előtt nem győzték adogatni a cukkiniket boldog-boldogtalannak, annyi volt. Tavaly talán ha egyszer kaptam tőle, mert épp csak termett.
A padlizsán is nagyon finom! :)

duende írta...

Köszi Manna! :)