A 90 napos szétválasztó diéta

 .

A dühös természetű ember a kelleténél indulatosabb, és sokkal több emberre haragszik, mint akik erre rászolgáltak; a halvérű azt sem tudja, hogy kire és miért haragudjék: érzéketlen és rezzenéstelen. Közöttük áll az erény: a szelídség.

A vakmerő semmitől sem fél, azoktól a dolgoktól sem riad vissza, amelyektől a józan ész óva intené; a gyáva ellenben örökösen reszket, ő a rettegés birodalmában él. Közöttük áll az erény: a bátorság.

A mértéktelen túlzottan sóvárog, és túllép minden lehetségesen, nem tudja, hol a határ; az érzéketlen mozdulatlan, akár a kő, beéri azzal, ami kéznél van, nem vágyakozik a jobb s a több után. Közöttük áll az erény: a mértékletesség.

A nyerészkedő csak a hasznot lesi, abban talál üdvösséget, az élteti, amíg él; a vesztő mindig a sor végén kullog, számára az élet szerencsétlenségek áradata. Közöttük áll az erény: a jogszerűség.

A fennhéjázó illegeti, mutogatja magát, míg a szerény kevesebb annál is, mint amennyi valójában. Közöttük áll az erény: az igazság.

A hízelgő folytonosan dicsér, és képtelen az őszinteségre, nem azt gondolja, amit mond, és nem azt teszi, ami látszik; a gyűlölködő gonosz és kíméletlen másokkal, számára egyetlen lény méltó rangra, hírnévre, elismerésre: saját maga. Közöttük áll az erény: a szeretet.

Túlságosan sokat adni mások véleményére - ez a tetszelgő sajátja; de aki fütyül arra, hogy tettét tetszőnek vagy elítélendőnek tartják, nem különb annál az önhittnél, aki mások nélkül ítél és ítéltetik. Közöttük áll az erény: az önérzet.
A felfuvalkodott roppant sokra tartja magát; a kishitű ellenben semmire. Közöttük áll az erény: a nemes becsvágy.

Az elpuhult nem tűr semmilyen fájdalmat, még azt sem, amely a hasznára válnék; teste és lelke sajog a legkisebb kellemetlenségtől is. Vele szemben áll a tompa - őt átvitt értelemben fanyarnak, nyomorultnak is nevezhetnénk -, neki a szenvedés az élet legtermészetesebb velejárója, szenvedni számára annyit jelent, mint örülni, vagy boldognak lenni. Közöttük áll az erény: az állhatatosság.

A tékozló túlzásba viszi a költekezést, miközben testi-lelki értékeit elherdálja. A túloldalon áll a fösvény, ő minden tekintetben alatta marad az emberi mértéknek. Közöttük áll az erény: a nagyvonalúság.

Hasonlóképpen áll a dolog pazarlóval és a kérkedővel. Míg a pazarló és a kérkedő túllépi a mértéket, a szűkkeblű és az álszerény messze alatta marad. Közöttük áll az erény: az áldozatkészség.

Az álnok mindenből hasznot húz: trágyából aranyat csihol, sárból palotát épít - fortéllyal, csalással, hazugsággal; az együgyű, azt sem fogadja el, ami a természet folytán neki járna. Közöttük áll az erény: a belátás.

A szemérmetlen senkire sincs tekintettel, fölötte áll mindenkinek, lenézi a hagyományokat, a világ törvénye hozzá nem ér fel. Párja a szégyenlős, aki viszont nem tartja magát sokra, joggal hihetnénk, senki sem érdektelenebb a számára, mint saját maga. Közöttük áll az erény: a szemérem.

Az irigy bosszankodik mások szerencséjén; mások jó sora annyira bosszantja, hogy még azokra is irigykedik, akik megérdemelten jutottak hozzá. Az irigyekkel szemben álló szélsőségnek nincs külön neve, - mondjuk, ők a rábólintók, belenyugvók, puhányok -, ott viszik túlzásba a dolgot, hogy még azon sem tudnak méltatlankodni, amin pedig kellene: ha olyanoknak megy jól a sora, akik azt nem érdemelték meg. Könnyen veszik az igazságtalanságot, miként a falánkok az ételt. Közöttük áll az erény: a jogos felháborodás...

A végletek között megtaláltuk az erényt. Mégis hány ember kényszerül nélkülözni az arany középutat... A léleknek két része van: az egyik gondolkodik, a másik érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg. A végletek messze állnak az erénytől: vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve, felékesítsük igazi nevével.
 

(Arisztotelész)

"A 90 napos diétát állítólag amerikai sportorvosok dolgozták ki. Veszélye nincs, még a természetgyógyász is javasolja! Az eredmény 90 nap alatt 15-20 kg (magas súlyfeleslegnél), és még a magas vérnyomást is megszünteti. A fogyókúra a felesleges kilók leadása mellett megváltoztatja a szervezet működését, amivel garantálja, hogy a leadott kilók nem jönnek vissza. Ha kevesebb kilót kell leadni, a diétát előbb abba lehet hagyni, de a szervezetben nem jön létre a fent említett változás.
A diéta lényege a szétválasztás. Ez azt jelenti, hogy a gyomorba mindig egyféle táplálék jut, amit így könnyen lebont. A napok sorrendjét mindenképpen be kell tartani. A diéta a fehérjenappal kezdődik, ezt követi a keményítőnap, szénhidrátnap és gyümölcsnap, majd ismét a fehérjenap következik, így követi egymást a 4 nap sorban, 90 napon át. A diéta alatt havonta egyszer víznapot kell tartani, amely gyümölcsnap után következik, utána pedig fehérjenap jön. Cukormentes kávé és tea korlátlan mennyiségben fogyasztható.
A reggeli minden nap ugyanaz: gyümölcs, esetleg 100 %-os, cukor hozzáadása nélkül készített gyümölcslé. Gyümölcs a délelőtt folyamán is fogyasztható, ebéd előtt 1 órával azonban már nem. (A banán is gyümölcs, tehát ez is ehető.)

1. nap: Fehérjenap

EBÉD: Főtt vagy sült hús, hal, tojás, sajt, valamint joghurt, kefir, túró (20 dkg összesen).
Ehhez bármilyen nyers salátát fogyaszthatunk, korlátlan mennyiségben. 1 szelet kenyér is fogyasztható (bár elhagyásával eredményesebb a diéta). Ebéd után 2 dl tészta nélküli levest kell inni. (Vannak, akik elhagyják, a diéta így is működik!) Tejet, sajtot csak ezen a napon lehet enni.
VACSORA: Ugyanaz ehető, ami ebédre, csak leves nélkül, kicsit kisebb mennyiségben.

2. nap: Keményítőnap

EBÉD: Bármilyen zöldségféle (bab, borsó, zöldbab, kukorica, lencse, sárgarépa, burgonya…), főzve vagy sütőben sütve. Keményítő a rizs is. Ételízesítő, só, ketchup, főtt paradicsom használható. Nyers salátát is ehetünk korlátlan mennyiségben, valamint 1 szelet kenyeret (elhagyásával eredményesebb a diéta).
VACSORA: Bármilyen zöldségféle főzve, sütve, párolva, saláta… vagyis ugyanaz, mint az ebéd, csak kisebb mennyiségben.

3. nap: Szénhidrátnap

EBÉD: Főtt tészta vagy pizza. Vagy bármilyen sós sütemény (egy adag pizzának megfelelően). Ízesítésként paradicsomszósz vagy kevés zöldség használható.
VACSORA: Két kisebb szelet torta vagy 2-3 apró kalács, esetleg 3 gombóc fagyi, és 1 szelet étcsokoládé. (Aki nem kívánja az édes ízeket, ehet sós süteményt is…)

4. nap: Gyümölcsnap

EBÉD: Bármilyen gyümölcs, korlátlan mennyiségben.
VACSORA: Bármilyen gyümölcs, minden mennyiségben!

- A diéta alatt igyunk sok folyadékot (elsősorban vizet és gyógyteát). A sok folyadék segít kimosni a szervezetből a lebomló felesleget.
- A fogyás mértéke függ a súlyfeleslegtől. Ez azt jelenti, hogy akinek nagyon sok a súlyfeleslege, gyorsabban és többet fogy, mint akinek kevés."

 (Forrás: Mindmegette.hu)

Vegák is végigcsinálhatják a diétát, mert fehérje a tej, túrófélék, sajtok, tofu, szójagranulátum, szejtán (tönkölybúzahús), tojás.

A Mindmegette oldalon egyébként rengeteg recept is akad a diétához.
Úgy tervezem, ha leadtam már 10 kg-ot, akkor elkezdem az 5 tibeti jógagyakorlatot is és minden nap megcsinálom. Valamint, igyekszem minden nap fél órát sétálni, hogy levegőn is legyek rendszeresen.

Aki gyorsabban akar és kevesebb súlyfeleslegtől megszabadulni, annak ezt a diétát is nagyon javaslom, én régebben ha csak 4-5 kilót akartam fogyni, ezzel hihetetlen gyorsan lement rólam mindig.
Azt már megtanultam, hogy mindegy milyen diétát követünk vagy csinálunk, mind működik. Mert minden diétánál egy lényeges dolog van: tartsd be, csináld végig. Egyikben sincs semmi csoda és mágia, egy a lényeg. Végig kell csinálni oszt kész, nincs mese. :)

Recepteket a diétához itt fönt, a fejléc alatt találtok, "karcsúsító konyha" címen!

És azért lesznek nem szétválasztós receptek is, mert emberem nem diétázik. Szerencsés alkat, bármennyit ehet és szép vékony marad.... Bár lehetne géneket cserélgetni... :)

Vendégposzt: Újévi babgulyás

.

- Mi az hogy VALÓDI? - kérdezte egy nap a Nyúl.
- Azt jelenti, hogy mindenféle zizegő dolgok vannak benned, és fogantyúd van?
- A valódi nem azt jelenti, hogy hogyan készültél - mondta a Bőrlovacska. - Olyasmi, ami megtörténik veled. Amikor egy kisgyerek nagyon-nagyon sokáig szeret, és nem csak játszani akar veled, hanem VALÓBAN szeret téged, akkor Valódivá válsz.
- És az nem fáj? - kérdezte a Nyúl.
- Néha igen - felelte a Bőrlovacska, mert ő mindig igazat mondott. - De ha Valódi vagy, nem bánod ha fáj.
- És hirtelen történik, mintha felhúznának - kérdezte a Nyúl -, vagy apránként?
- Nem egyszerre történik - válaszolta a Bőrlovacska. - Lassanként változol át. Sokáig tart. Ezért van, hogy csak ritkán történik meg olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy éles sarkaik vannak, vagy nagyon kell rájuk vigyázni. Általában, mire valódi leszel, a sok szeretgetéstől a legtöbb szőröd kihullik, a szemed kipottyan, az ízületeid meglazulnak, és eléggé megviselt leszel. De ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak, mert ha egyszer Valódi leszel, nem lehetsz csúnya, csak azoknak, akik ezt nem értik... Ha egyszer Valódi leszel, akkor nem lehetsz újra nem valódi. Ez már örökké tart.

(Margery Williams: A bársony nyúl)

Ismét egy vendégposzt. Szomszédasszonyom főzte ezt az isteni babgulyást ma ebédre. (Néha közös konyhán vagyunk...) Hogy legyen szerencsénk az új esztendőben - aszonta a lencse tavaly nem vált be. Most hatalmas szemű babbal igézte meg Furtuna istennőt, hátha... :) Azért is kerül fel a blogra, mert szerintem életem legfinomabb babgulyása volt ez, sosem ettem még jobbat. Szomszédasszony egyébként építész, méghozzá szuper építész. Láttam már sok házát, sőt, egyik hugomékét is ő tervezte. Imádom hogy élhető házakat álmodik meg: eszébe szokott jutni, hogy valahol el kell férnie a mosógépnek is, az ablakot meg is kell pucolni, valahol a szárítónak is hely kell, hogy egy konyha a ház lelke és el kell férnie egy nagy étkezőasztalnak és hasonlók... Ilyesfajta dolgokat a férfi tervezők valahogy mindig kifelejtenek. Ezért lakhatatlanok a lakótelepi lakások, a kocka falusi házak. Örülök hogy vannak női építészmérnökök is... ha házat terveztetnék, sosem csináltatnám férfi építésszel. Majd szomszédasszonnyal. :)
De térjünk vissza a babgulyáshoz. Ez egy nagy adag, a 4 literes nagy levesesfazékban készült, és majdnem csurig volt, szerintem 8 ember bőven jól lakik belőle.

Hozzávalók:
1 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
3 félliternyi fagyasztott nagyszemű puhabab vagy
60 dkg nagyszemű szárazbab,
2 közepes fej vöröhagyma,
4 gerezd fokhagyma,
1/2 zeller,
3 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag,
1 evőkanál majoránna,
2 csapott evőkanálnyi pirospaprika,
2 fagyasztott paradicsom vagy
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
1 evőkanál darált pritaminpaprika (Édes Anna vagy Erős Pista),
8-10 evőkanál olaj,
só.
A csipetkéhez: 2 tojás, 20 dkg liszt, só.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a kockázott húst és a többi fűszert is, és pörköltnek megfőzzük. Mikor már majdnem puha a hús, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a babot is, a kockákra vágott zellert és összefőzzük. Végül csipetkét főzünk bele.
Ha szárazbabból készül, akkor előző este áztassuk be a babot.

Csipetke: a lisztet összegyúrjuk a tojásokkal, kevés sóval. Jó kemény tésztát kapunk. Egy mélytányérat bőven belisztezünk, majd a tésztát a bal kezünkbe fogjuk úgy, hogy az ujjaink felőli részt elvékonyítjuk. Innen csipkedünk le a jobb kezünkkel borsónyi kis darabokat,a miket az ujjainkkal megsodorgatunk gömbölyűre. A tésztának azt a részét, ahonnan csipegetünk, mindig lisztezzük, így nem fog ragadni, és a csipetkéket is mindig lisztezzük, így nem ragadnak össze. Szomszédasszony gulyásában nem ilyen csipetke van, ő azt hiszem csak kiskanállal galuskatésztát szaggatott a levesbe. Én a fent leírtat ismerem csipetkeként és én úgy is szoktam készíteni. Mindkettő jó, kinek melyik szimpatikus. A klasszikus csipetke időigényesebb jóval.

Könyvajánló

.

Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind,
ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind,
lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik.
Az étel nedvéből álló Lélektől különbözik a lélegzetből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja.

(Upanisádok)

A képen látható finom édesség Hémangi, a Vegavarázs blog szerzőjének szakácskönyvéből van.
Csak annyit árulok el, hogy a desszert neve malpura - finom minifánkocskák gyümölcsös joghurtban. (Elvégre fánkszezon van...)



A könyv igényes, tele jobbnál-jobb receptekkel és szépséges fotókkal. Nem csak indiai ételeket tartalmaz, hanem például olyan klasszikusokat is mint a paprikás krumpli vagy a tökfőzelék. Bátran ajánlom ezért mindenkinek. Az indiai különlegességek is elkészíthetők, mert minden alapanyag könnyedén beszerezhető hozzájuk. Amit Hémangi művében a legnagyszerűbbnek találok az az, hogy a bonyolultabb indiai recepteket is úgy tudja leírni, hogy nem értjük miért féltünk eddig nekilátni ezeknek a páratlanul finom egzotikus ételeknek.

A könyv a kert munkáinak örömét is megmutatja a négy évszakon át. A szép képeket nézegetve, az ínycsiklandó fogásokat böngészve kedvet kapunk egy saját konyhakert kialakítására is akár.

Olyan "szeretlek" könyv. Jó kézbe venni, nézegetni, forgatni, olvasgatni - az otthon melegét idézi.

.

Klasszikus lasagne

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.

Még soha nem csináltam lasangne-át. Úgyhogy ez debütálás.
Tegnap elővettem este a fagyasztóból egy adag darált húst. Reggel azon töprengtem, mi is legyen belőle. Végigsoroltam a lehetőségeket: hamburger, kebab, húsgombóc, fasírt, valamilyen rakott étel? És eszembe jutott, hogy nemrég vettem egy doboz lasagne tésztát. A kérdés eldőlt.
Elővettem kedvenc olasz szakácskönyvemet és meg is találtam benne a receptet.

Hozzávalók 4-6 főre:

A raguhoz:
70 dkg darált hús (lehetőleg marha),
fél szál sárgarépa,
1 darabka zeller vagy 1-2 szál zellerzöld levéllel együtt,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 -2 dl hús vagy csontleves (ha nincs akkor 1 maggi marhahúsleveskocka),
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
1 és fél fej közepes méretű vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 hámozott paradicsom konzerv,
1 dl száraz vörösbor.
A besamelmártáshoz:
5 dkg vaj,
3 púpos evőkanál liszt,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
kb. 6dl tej.
Plussz:
0/5 kg száraz lasagne tészta,
10 dkg parmezán.

A kis kockákra vágott vöröshagymát, a reszelt zellert és sárgarépát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon és vajon kevés sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor felengedtem a paradicsomkonzervvel. (Én olyat szoktam venni, amiben már daraboltan van a hámozott paradicsom.) Valamit hozzáöntöttem a bort is, és beletettem a leveskockát is. (Sajnos én nem tudok húslevest lefagyasztani.)
Két órán át fedő alatt főztem a ragut, időnkét vízzel újrapótoltam a szaftját.
Ne sajnáljuk rá az időt, mert a nagyon finom olasz raguknak az a titka, hogy sokáig rotyogtatják őket. Egész más íze lesz, mintha csak 20 vagy 30 percig főznénk.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is: a vajat kissé átpirítottam a liszttel, majd apránként de állandóan kevergetve felengedtem a tejjel. Ne legyen se túl sűrű, se túl híg a besamel. Sűrű palacsintatésztánál kicsit még sűrűbb, kb. úgy a jó. Sóztam, szerecsendiót reszeltem bele.
Sós, olajos vízben előfőztem kb. 3 percig a tésztalapokat. Vigyázat: nagyon össze tudnak ragadni. Elképzeltem, amint a konyhában keresztül-kasul húzott köteleken libegnek a csipesszel feltűzött lasagne-lapok, édes szellő fújja őket... De ezt már csak kínomban, mert nekem nagyon összeragadt, alig tudtam szétszedni őket. Nem tudom mi lenne a jó módszer, pedig hideg vízzel le is öblítettem őket. Lehet hogy az volt a baj, hogy nem darabonként öblítettem át őket, hanem csak egyben ráeresztettem a tésztaszűrőben a vizet. Szóval. Darabonként öblítsük át, ha jót akarunk magunknak.

Egy viszonylag nagy, szögletes hőálló tál aljára olívaolajat csorgattam, majd négy tésztalapot egymás mellé fektettem. Erre tettem egy vékonyabb réteg ragut, meglocsoltam besamellel és megszórtam reszelt parmezánnal. Újabb réteg lap következett, ragu, besamel, sajt. Nézzük meg az elején, menyni lapunk van és az hány réteget ad ki. Ehhez találjuk el a rétegenkénti ragumenyniséget is. Nekem 5 rétegem lett. A tetejére tésztalapok jönnek, besamel, sajt. Én egy nagyon kevés vizet is csorgattam a lapokra. Így lett jó. Tökéletesen bepuhult a tészta, de nem is főtt (vagy sült) túl.
Hideg sütőbe tettem, de nagy lángra. Fél órát volt bent.
Isteni finom. Megértem, Garfield miért imádja. :))

Lasagne-t lehet vegetáriánusan is készíteni. Egy finom zöldségragu kell hozzá, garantáltan nagy sikert fog aratni. Majd készítek olyat is valamikor.

P.s.: A kommentekben a kollégák-kolleginák azt írják, nem is kell előfőzni a lapokat.
Csak több folyadék kell és akkor bepuhul, megfő a sütőben is.

Kapucíner-torta

.

Ami köztünk van
az nem egy
képzelődés

Nem is szomorúság
de nem is öröm

Nem is egy vélemény alkotás
Vagy lelkesedés
De nem is egy bánat

Azok csak jönnek és mennek

Ami köztünk van
az állandó

A most és a jelen

(Dzsalál ad-Dín Rúmi)

Nem tudom kinél láttam a blogasztón, de nem saját ötlet. A szerzője ha olvas, kérem jelezze hogy ő volt az elkövető. :)
Az az igazság, hogy mostanában több kávés süti is szembe jött velem. Még sosem készítettem, pedig nagyon szeretem a kávé ízét édességekben. A kis szeletes csokik közül is mindig is a kapucíner volt a kedvencem.
Na ez a torta olyan. Vigyázat! Őrülten tömény! :)

Hozzávalók a kisebbik méretű tortaformához:

Az aljához:
15 dkg teljes kiőrlésű cukrozatlan keksz,
10 dkg vaj,
kb. 1 dl tej,
1 csapott evőkanál porcukor.
A kávés réteghez:
2,5 dl tejszín,
1 és 1/5 dl hosszúra főzött kávé,
2 púposabb teáskanál Horváth Rozi féle zselatinpor,
1 dl víz,
1 doboz (25 dkg) mascarpone,
4 púpos evőkanál porcukor.
A tejszínhabhoz:
2,5 dl tejszín,
1 habfixálópor,
1/2 csapott evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
10 dkg tortabevonó étcsoki,
3 dkg vaj,
1/2 dl víz.
Díszítésnek:
roletti.

A kekszet összetörtem mozsárban, majd összedolgoztam az olvasztott vajjal, cukorral és tejjel. Annyi tej kell hozzá, hogy összeálljon, de ne legyen nagyon száraz. A tortaformát kivajaztam alul és jól belenyomkodtam a kekszmasszát. Hűtőszekrénybe tettem addig, míg a krémeket elkészítettem.
A zselatinport elkevertem 1 dl langyos vízzel és felforraltam. Aztán robotgéppel felvertem kemény habbá 4 dl tejszínt, majd összekevertem szintén robotgéppel a mascarpone-t, a cukorral, a kávéval, a langyosra hűlt zselatinnal, és a tejszínhabbal. Ráöntöttem a kekszrétegre.
A tejszínt felvertem a cukorral és a habfixálóval és elkentem a kávés krém tetején.

A csokoládét a vízzel és a vajjal fölmelegítettem, míg a csoki teljesen elolvadt. Hagytam langyosra hűlni - közben kevergettem. Rolettirudakat tettem körben a tejszínhab tetejére. Mikor már jó hőmérsékletű volt az olvadt csoki, ráöntöttem a tortára.
Hűtőszekrényben kell neki fél nap, vagy egy éjszakányi dermedés.
Jó tömény, de nagyon finom, olyan habos-babos cukrászdás típúsú süti.

Az eredeti elkövető Chef Viki volt, köszönöm az ötletet! :)

Egy nemzetközi és retrospektív "újrahasznosítva" VKF

.

Mint mindig, most is úgy jártam, hogy nem akartam VéKáeFezni. De tegnap kínomban rizseshúst főztem - a má' megint mit főzzek pánik hatására - és rájöttem éppen jó az "újrahasznosítva" témához. Akár maradék pörköltünk, akár maradék rizsünk van.

A recept rendkívül egyszerű. Főzz egy sima normále sertéspörköltet, aztán mikor puha a hús, tegyél bele megmosott rizst. Öntsd fel annyi vízzel, amennyi a rizs körülbelüli dupla mennyisége - a szaftot is kalkuláld bele. Tégy rá fedőt és kis lángon főzd addig, míg a rizs majdnem minden folyadékot beszívott. Ekkor vedd le a tűzről és hagyd a fedőt rajta még negyed óráig. A rizs belekerülése után már ne kevergesd az ételt. Ennyi. (Én 45 dkg lapockához egy púpos teásbögre nyers rizst tettem.) Ha maradék rizsünk van, egyszerűen csak melegítsük össze a pörkölttel szaftostól.
Ez egy retrospektív ebéd volt - otthon sokat főzte anyu. Mert jóatyám rizs és pörköltmániás. Én most házi savanyúságokkal tálaltam, de ha apu elé tettem volna, akkor behűtött almakompót járt volna hozzá.

De ha már VKF meg rizses hús... Eszembe jutott egy nagyon híres mindent bele rizses étel. Nem a paella. Hanem a kajun vagy kreol jambalaya. Még dal is született róla.

Szóval a jambalaya tartalmaz húst, füstölt kolbászt, szalonnát, sonkát, zöldségféléket és rizst. Gyakorlatilag mindent beletettek, ami kéznél volt, így készítve egy tartalmas egytálételt.
Azt írja a wikipédia, hogy a kreol és a kajun jambalaya annyiban különbözik, hogy a kajun változatba nem tesznek paradicsomot. Vöröshagyma, zeller, piros kaliforniai paprika mindenképpen kerül a kajun változatba. Húsként tartalmazhat rákot, kagylót, aligátort, kacsát, vaddisznót, őzet, stb. Kerestem nektek egy videót is, többet is megnéztem és azt hiszem, ez a legautentikusabb jambalaya. Valójában ez nem egy újrahasznosításból született étel, de mégis a témához illőnek érzem. Hiszen a szükségből alakult ilyen színesre, tarkára, tartalmasra - abból a szükségből hogy mindent felhasználjanak, ami a konyhában megtalálható.

A harmadik étel, ami illik még a VKF témához, a nemrég főzött francia hagymalevesem. A húsleves fantasztikus átalakulása.

A mezőny nagyon nemzetközi lett. Globalizálódom. :)

A farsang meg az ő fánkja

.

Ma kedvenc levesünket, tejfölös bablevest főztem. Már régen volt terítéken. Gondolkodtam-gondolkodtam mit készítsek mellé levezetésnek. Villanó villanykörte fejemben: farsang-időszak van! És eszembe jutott Whise Lady isteni mekis fánkja. Bevallom, jobban szeretem ezeket a cukormázas fánkokat, mint a hagyományos magyart sárgabaracklekvárral. Tudom. De néha gyereknap is kell. Még ha kicsit hülye is vagyok egészen... :))
Azért feleztem és sima porcukros is lett belőle, mert kedves párom meg imádja a baracklekvárt hagyományos fánkkal.

A tésztán kicsit módosítottam, bár Whise Ladyé tökéletes. Én így "elrontottam", mert elrepülős, nagyon könnyű, szalagos fánkok sikeredtek. Szóval, aki tényleg a nagyon mekis fazont szeretné sütni, ragaszkodjon az eredeti recepthez.

Hozzávalók 16 db fánkhoz:
30 dkg liszt,
1 evőkanál kristálycukor,
1 és 1/2 dl langyos tej,
1 csipet só,
2 dkg élesztő,
1 tojássárgája,
5 dkg olvasztott vaj,
1/2 mokkáskanál búzasikér (el is hagyható vagy használjunk Bl80-as kenyérlisztet ha van).
A mázhoz:
1/2 tojásfehérje,
8 dkg porcukor,
1 teáskanál citromlé,
vaníliás cukor vagy vínília-kivonat.

Az élesztőt és a cukrot elkevertem a langyos tejben, a lisztet egy tálban összekevertem a sóval, sikérrel. Kis méyledést csináltam a közepébe, ide került a tojássárgája, az olvasztott vaj és az élesztős tej. És már dolgoztam is ki a tésztát. Szép simára, amíg fényes lett és elvált a kezemtől és a táltól.
Hagytam nylonnal letakarva duplájára kelni, majd deszkán átgyúrtam és kinyújtottam kb. 1 centi vastagra és a fánkokat kiszaggattam egy nagy pohár és egy kis pogácsaszaggató segítségével. Hagytam kelni letakarva 20 percet. Míg kelt,a mázhoz valókat habverővel jól összekevertem.

Egy közepes lábosban 3-4 cm magasan olajat melegítettem. Akkor jó, ha egy kis darab tésztát beledobunk és az gyöngyözve-táncolva egyből a felszínre rúgja magát és sülni kezd. Ezt a hőfokot kell tartani a sütés közben. Először a fánk azon oldalát sütöttem, ami a deszkán felül volt. És egyszerre csak 3 darabot tettem az olajba, mert megnő. Egy-két perc sülés kell egy-egy oldaluknak. Azon forrón, a kiszedés után porcukroztam, illetve kentem a mázzal, szórtam meg a színes cukorkákkal.

Isteni. Nem tudtam abbahagyni, csak a 6.-ik darabnál...

Fahéjas, mazsolás sertésmáj

Csak összerittyentettem, mert még ma is maradékhasznosítok: aszalódó narancsok, almák, regement zöld újhagymaszárak csokorban, s láss csudát: valami hihetetlen jó sült ki belőlük. Ez ám az alkímia.

A májat akciósan, 200 Ft/kg-os áron vettem. Luxus a tányéron, ami a pénztárcát is kíméli.

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg sertésmáj kb. fél cm-es szeletekre vágva
3 nem túl nagy gerezd fokhagyma
3 nagy vagy 4 kisebb alma hámozva, gerezdekre vágva
4 narancsnak a leve és 1-nek a héja reszelve
6 dkg mazsola
1 csokor újhagymának a hosszú, zöld szárai apróra vágva
egy kb. 10 cm-es friss rozmaring ágacskának a levelei apróra vágva
frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanálkányi őrölt fahéj
2 teáskanál méz
1,5 dl száraz rozébor
kevés liszt
1 evőkanál olívaolaj
3 dkg vaj

 

A májszeleteket vékonyan beliszteztem és a vaj-olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Félretettem, majd az almagerezdeket is serpenyőbe tettem és őket is nagy lángon sütöttem a mézzel együtt. Mikor kissé karamellizálódtak, levettem a lángot és az apróra kockázott fokhagymát is beletettem, hagytam, hogy az illata felszálljon, majd felöntöttem borral. Hagytam forrni 1- 2 percig, aztán a narancslét is a serpenyőbe öntöttem. Visszatettem a májszeleteket, borsoztam, fahéjat tettem bele, és az aprított rozmaringot is hozzáadtam a mazsolával egyetemben. Hagytam forrni nagy lángon, míg a levét felére elfőtte és kissé besűrűsödött a szaftja. És készen is volt. Forrás után már csak 5-10 percig szabad főzni, így nem keményedik meg a máj. Tálalás előtt sózzuk csak. A reszelt narancshéjat is csak a végén adjuk hozzá.

Köretnek kölest készítettem, mert nagyon szeretem. Jól illett hozzá. De polentával (puliszkával), kuszkusszal vagy bulgurral is nagyon jó lenne. És természetesen főtt burgonyával vagy rizzsel is.

Ez a recept működne vadhússal is, kacsával is, vagy marhahússal is szerintem.

A kölest roppant egyszerű megfőzni: amennyi a gabona, két és félszer annyi víz kell hozzá. Csak feltesszük a szűrőben átmosott kölest enyhén sós vízben főni, forrás után a lehető legkisebb lángra tesszük és fedő kell rá. Mikor beszívta a vizet nagyjából - ez mennyiségtől függ, de nem több 10-15 percnél -, hagyjuk még fedő alatt negyedóráig és készen is van. Egy főre olyan 10 dkg kölest számolhatunk.

Francia hagymaleves

Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.

(Cheyenne szólás)

.
Hozzávalók 4 főre:
6 nagy fej vöröshagyma,
3-5 dkg vaj,
1 teáskanál olaj (lehet olíva),
1,2 liter víz vagy húsleves vagy zöldségerőleves,
ha nincs húslevesünk akkor 2 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
4-6 szem borókabogyó,
kakukkfű,
1 - 1 és1/2 dl fehérbor,
1 mokkáskanál kristálycukor.
Levesbetét:
zsömle vagy kenyérszeletek sajttal megszórva és pirítósnak megsütve.

A hagymát tisztítás után negyed karikákra vágtam, nem túl vékonyakra és a vajon, a kevés olajon pici sóval megdinszteltem. Először kislángon hogy üvegesedjen át, aztán rápirítottam a cukorral, de csak óvatosan, kicsit nagyobb lángon. Ne elégjen a hagyma, csak karamellizálódjon, addig süssük, míg szép barnás színe lesz. Felöntöttem vízzel, tettem bele 2 maggi marhahúsleveskockát (ennek elég tűrhető íze van), ízesítettem frissen őrölt borssal, kakukkfűvel és borókabogyóval. A borókákra kissé ráütöttem a mozsártörővel, hogy szétnyíljanak. Húsz percig forraltam, majd hozzá öntöttem a fehérbort is. Kóstoltam, kell-e bele még só vagy bors.
Míg a leves főtt, elkészítettem a sajtos pirítósokat is. Tálaláskor minden tányér leves tetejére tegyünk egy-egy darabot. Pillanatok alatt beszívja a levest és már fogyasztható is.
Ha nagyon autentikus akarnék lenni, akkor a sajttal megszórt pirítóst a tányérak tetejére tenném és betolnám a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon. De ennyire nem vagyok francia, meg olyan levesestáljaim sincsenek amik bírnák a sütőt... Egyébként a francia hagymaleves egy nagyon sűrű leves. Tényleg rengeteg hagyma kell bele, így lesz tartalmas.
Isteni.

Figyelem! A levest kismamáknak nem ajánlom, mert a borókabogyó természetes szere a születés-szabályozásnak. Úgy értem, el lehet tőle vetélni. És nagyon erős szer. Valamint vesebetegek se fogyasszák sűrűn és nagy mennyiségben, mert erősen ingerli az említett szervet is.

Amennyiben nincsen kisbabánk sem vesepanaszunk, ellenben köszvény vagy ízületi fájdalom gyötör bennünket, úgy külsőleg kitűnő szer bedörzsölésre. Bedörzsőlő szer: 1 evőkanál borókabogyót összetörve áztassunk be 2 dl házipálinkába. Négy hét után szűrjük le. Ezt a leszűrt pálinkát használhatjük külsőleg bedörzsölésre az ízületekre.

Egy egzotikus gyümölcs: a licsi

.

A licsi az egyik legkedvencebb gyümölcsöm. És ismét lehet kapni. Nem is drágán.
Talán azért szeretem annyira, mert íze emlékeztet a bodzáéra. Édes, lédús, üdítő finomság.







Külső héja rücskös, kemény és nagyon szép színű. Kívül matt, belül lakkosan fényes. A húsa puha, lágy, hófehér, zselés állagú. Magja viszonylag nagy, szép csokoládébarna.
Ehetjük frissen, készíthetünk belőle kompótot, megszáríthatjuk a húsát teának is. Kandírozható is, valamint pohárkrémekbe, koktélokba is nagyon finom. Salátákban pedig igazi különleges hozzávaló lehet.
Imádom. Kilószámra szoktam venni ilyenkor. Kiadós, mert egy kilónyi mennyiség egy jó nagy kupac gyümölcsöt jelent - könnyű, szinte súlytalan.
Az egzotikus gyümölcsökért általában nem vagyok oda nagyon, mert sokszor a szép külső viszonylag ízetlen húst takar. Az itthon termő finomságoknak nincs párja. Mégis, vannak kivételek nálam is - a licsi ilyen.

A LICSISZILVA vagy KÍNAI IKERSZILVA, a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozó, Kína déli területein őshonos, szép formájú, lombos örökzöld fa; gyümölcséért termesztik. Összetett levelei 2-4 pár, 50-75 mm hosszú, tojásdad vagy lándzsás levélkékből állnak. Kicsiny, szerény virágai olykor 30 cm hosszú laza fürtvirágzatot alkotnak. A fürtökben termő, kb. 25 mm átmérőjű, tojás vagy gömb alakú, téglavörös héjú gyümölcs húsa fehér, közepén nagyméretű mag ül. A C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen, befőttként és szárítva egyaránt fogyasztják. A friss gyümölcshús pézsmaillatú; szárítva savanykás-édes. A licsi régóta kedvelt gyümölcs Kínában. 1775-ben került Jamaicába, Floridában állítólag 1916-ban szüretelték az első termést. Azóta a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Afrikában, Indiában sok helyütt és Hawaiin is termesztik. A fát magról vagy bujtással szaporítják, a gyümölcsösökben a csemetéket egymástól 7-10 m távolságra ültetik. A fákat nemigen kell metszeni, és különösebb gondozást sem igényelnek. 3-5 év alatt termőre fordulnak.

(Terebess)

A licsinek magas a C vitamin tartalma, de B1 vitamin is található benne. Valamint vas, kálcium és foszfor is. Termőhelyén a növény leveleit, szárát, gyökerét is használják gyógyászati célokra.
Magját csíráztathatjuk, elültethetjük. Hogy nálunk aztán termőre is fordulna, az kétséges. De kísérletezni lehet vele, mert fának is szép ez a növény.

Zöldségreneszánsz: a kerekrépa és a csicsóka

Van egy tartozásom. A kerekrépa, vagy tarlórépa fotóját ígértem.
Ma végre volt a piacon, mert a kerekrépát nálunk is csak olyan árusoknál lehet találni, akik saját kiskertjükben termelik meg. Nagykereskedőknél nem kapni. Amint a répán látszik is, biotermény. Nem a legszebb, de permetszert nem látott.
Tehát igy néz ki. A savanyított répát ebből készítik, hasonlóan mint a savanyú káposztát. Csak vastagabb csíkokra vágják. Az íze nagyon kellemes, kicsit csípőskés - hasonlít a retekére. És kicsit a káposztáéra is - olyasmi, mintha a kettő kombinációja lenne. Nyersen salátának is finom, vagy akár szendvicsekre, mint a retek. Készítenek belőle főzeléket is, levest is, egytálételt is - amit én savanyú répa néven közöltem pár napja.

A másik zöldségféle a csicsóka. Már a neve is belopta magát a szívembe. Olyan jó hangzása van, jó kimondani is: csicsóka. Mint a madárcsicsergés, olyan.
Ez a zöldségféle is csak pár éve éli újra reneszánszát. Pedig nagyon egészséges, és szinte bárhol megél, kiirtani is alig lehet. Sok gyógyhatása is van, és nyersen fogyasztva jobb mint bármilyen mű-vitamin. Nagyon finom az íze, kissé édeskés, kissé olajos, mégis roppanós-friss. Nem beszélve arról, hogy nagyon olcsó is. Dulminánál olvastam sok finom csicsókás receptet. Én leginkább csak nyersen elrágcsálom. Külsőre egészen olyan, mint a gyömbér. Wikipédia a csicsókáról itt.

Thai ihletésű gazdag, melengető leves

.

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

"Mélyen magamba nézek,
és nem törődöm azzal, amit az emberek tesznek és beszélnek.
Csak a rendes dolgokkal törődöm."

 
"Minek komolyan venni az életet,
ha az élet egy képzelt kaland,
amiből sosem kerülünk ki élve."
 

"Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz,
akkor te halott vagy."

 
"Isten egy küldetéssel küldött engem a földre.
Csak ő állíthat meg, az emberek sohasem."

 
"Mindig az az otthonom, ahol vagyok.
Az otthonom nem egy anyagi valóság...
az otthonom az elmémben létezik"

(Bob Marley)

A zenét Napmátkának ajánlom. Különös tekintettel a jó szövegre... Is. Meg a reggae-re is, persze. Tánc? :-)

Ma valami igazi melengetőre vágytam és folyadékra. Ami mindezt egyesíti: egy jó, tartalmas leves. (És legalább hűtőt is nulláztam.)
Úgy tűnik, a január nem csak a körkérdések hava nálam, de a nemzetközi konyháé is. :-)
Ez egy gazdag, keleti ihletésű leves. Azt nem tudom, milyen a thai konyha, vagy a kínai vagy a japán, de én bátran elneveztem thai ihletésűnek a levesemet. Nem vak ez a ló csak bátor, alapon.


Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb-közepes cékla,
1/2 kisebb zeller,
4-5 kínaikel-levél,
1 közepes sárgarépa,
4-5 kisebb gumó csicsóka,
3-4 mogyóróhagyma vagy fél szál póréhagyma,
2-3 evőkanál olaj,
1 gerezd fokhagyma,
1 nagyobb diónyi friss gyömbér,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál mustármag,
1 teáskanál koriandermag,
só,
frissen őrölt bors,
3 csillagánizs,
2 evőkanálnyi balzsamecet,
2 teáskanál kristálycukor,
1 chilipaprika,
3 evőkanál szójaszósz,
1 erőleveskocka vagy 1 és 1/2 liter húsleves,
20 dkg darált hús,
3 tojás,
1 csomag üvegtészta,
2 csapott evőkanál étkezési keményítő.


Első lépcsőben a zöldségeket megtisztítottam, a kellevél és csicsóka kivételével mindent kockákra vágtam. Említett kettőt csíkokra.
Az olajon az apróra kockázott mogyoróhagymát üvegesre pároltam a szintén apróra vágott fokhagymával és gyömbérrel együtt, majd hozzáadtam a három nehezebben puhuló zöldfélét is: a zellert, a sárgarépát és a céklát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Aztán felöntöttem vízzel és ízesítettem. Sóval, leveskockával és a fűszerekkel - a petrezselyemzöldet kivéve. A koriandert és mustármagot mozsárban megtörtem.
Míg a leves főtt, elkészítettem a többi hozzávalót. A darált húst kevés sóval és borssal, valamint egy tojással jól elkevertem. Az üvegtésztára forrásban lévő vizet öntöttem, hagytam benne úgy 5 percig, aztán leszűrtem egy tálba. A maradék tojásokból kevés olajon sóval rántottát sütöttem.
Mikor a levesben minden puha volt, hozzáadtam a csicsókát és a kelleveleket is. Ezek könnyen puhulnak. Amikor újra felforrt a leves, teáskanállal mini húsgombócokat szaggattam bele. Mikor mind a levesben úszkált, a rántottát is a levesbe tettem kis darabokra vágva. Az étkezési keményítőt nagyon kevés hideg vízben feloldottam és szintén a leveshez adtam. Még 5 percig hagytam kis lángon forrni a levest, aztán lezártam. Ezután kevertem hozzá a balzsamecetet. Ennél a levesnél is muszály szájjal főzni, mert az ízeknek egyensúlyban kell lenniük: édes-sós-csípős-savanyú ízű leves ez - tényleg lélekmelengető, ha jól sikerül. Leves, de olyan gazdag, hogy majdnem nevezhető egytálételnek is.
Az üvegtésztát és a frissen aprított petrezselyemzöldet külön tálaltam hozzá.
Kicsit bonyolultnak tűnik, de nem az. Nagyon finomra sikerült.
Vegák is elkészíthetik, húsgombóc és leveskocka nélkül is nagyon ízletes.

Kukoricapelyhes, lenmagos házikenyér

Miről ismerszik meg a magányos madár?
Először is, hogy a legmagasabbra száll;
másodszor, hogy saját fajtája társaságát is kerüli;
harmadszor, hogy az égre célozza a csőrét;
negyedszer, hogy nem határozható meg a színe;
ötödször pedig megindító, csöndes énekéről.

(Keresztes Szent János: Beszédek a fényről és a szeretetről)

Még mindig tombol a tél és a szél - és kenyérért sem volt kedvem lemenni. Inkább sütöttem egyet. Még jó, hogy túlélésre van berendezve a spájzom... Három előnye is volt. Egy: a frissen sült házikenyér utolérhetetlen, kettő: amíg ment a sütő, isteni meleg volt a konyhában, hiába fütyült be az északi szél az ablakréseken. Három: csipkebokor vessző... :-))


Van egy tartozásom is, Katától nem csak a függőségeim tárgya kérdést kaptam, de egy díjat is. Köszönöm!
Természetesen, akiknek a kérdést továbbítottam, a díj is ugyanúgy jár! Vegyétek át. :-) (Ha nem baj, külön már nem értesítelek ki benneteket.)


A kenyér hozzávalói (sacc/kb.):
50 dkg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
8-10 szem köménymag,
2 teáskanál lenmag,
5 evőkanál kukoricapehely,
1 csomag szárított élesztő.

A porélesztőt 3 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem egy nagyobb bögrében. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a magokkal és a kukoricapehellyel. Hozzáadtam az élesztős vizet és kidagasztottam, míg elvált a kezemtől és az edény falától is a tészta. Alá és fölé liszteztem és letakartam a tálat egy tiszta nylonzacsival. Hagytam kelni 2 órát. Aztán átgyúrtam, formáztam és tepsibe tettem. Megint hagytam kelni egy fél órát. Bevagdostam és előmelegített, 3/4-es lángú sütőben kb. fél óráig sütöttem.
Holnap isteni lesz az olívás-sós-citromos tört avokádóval... :-)

Mediterán hangulat - narancsos kacsa (csirkéből)

"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

(Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

 

Ma az orromat sem volt kedvem kidugni a lakásból. Kinéztem reggel az ablakon, és csak latyakot, hóesést láttam, no meg érzékeltem az északi szelet. Átfúj a konyhán...

Még jó hogy múltkor vettem egy egész csirkét, vendégekre számítván. Éppen jól jött most. A naphiány ártalmas, legalábbis rám nézve. Úgyhogy úgy döntöttem, mediterrán ebéd lesz. Megcsináltam a narancsos kacsát, csak csirkéből. Azért kacsából finomabb. De a rizsnek... így is isteni íze lett! A csibe sem volt rossz, de hát szegényke nem veheti fel a versenyt ízességben szárnyas társánál.
A receptet anno leírtam a karácsonyi menüajánlatnál.

És pótolom velünk élő négylábúnk képét, estére előbújt a szekrény második polcáról. Jobb felső sarok, egy puha fekete pulóvert bérel. Már hosszabb ideje... (Kimosni már asszem esélyem sincs, annyira rajta a hófehér szőr...)

Cipolle al balsamico - hagyma balzsamecetben

Ezt az ételt egy kedves barátomnak ajánlom. Mozzarella-függő. :-))

Hatására én is vettem, újrakóstolás céljából. Azt hiszem, az eredeti bivalytejből készült mozzarella lehet az igazi, a nagy ő. Legalábbis nekem. A tehéntej elég semleges ízű, így az ebből a fehér itókából készült sajt is semleges.

Ismerem a szokásos mozzarella-paradicsom-bazsalikom szentháromságot, de most tél van. A paradicsom így szóba sem jöhet... De aztán a múzsa homlokon csókolt. Eszembe jutott, hogy kedvenc olasz szakácskönyvemben van egy egészen zseniális, oltári finom, egyszerű és olcsó csoda. És már sokszor készítettem.

Cipolle al balsamico annyit tesz: hagyma balzsamecetben.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg apró lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
2 evőkanál balzsamecet,
0,5 dl száraz vörösbor,
2 teáskanál méz,
1 szárított erőspaprika (annak csak, aki szereti),
só,
frissen őrölt bors,
5-10 friss zsályalevél.

A megtisztított lilahagymákat hosszában negyedbe vágtam, majd olívaolajon friss rozmaringgal, mézzel, frissen őrölt borssal és sóval erős lángon átsütöttem. Rozmaringgal készítettem, mert friss zsályám most nem volt, pedig nagyon finom hozzá. De rozmaringgal is fenséges lett. Tehát karamellizálódtak-megpirultak a hagymagerezdek. Ezután rájuk öntöttem a bort, a balzsamecetet és némi vizet, és az egészet kicsit beforraltam. Kóstoltam is közben, mert akkor finom, ha egyensúlyban van az édes-sós-savanykás íz. Mikor készen volt, hagytam kihűlni a levében és még hűtőbe is tettem pár órára. Az sem árt meg neki, ha egy éjszakát áll a finom páclében.

A mozarrellát is pácoltam: sóztam, rozmaringot, erőspaprikadarabokat raktam rá és megöntöztem olívaolajjal. A balzsamecetes hagyma egészen fantasztikusan illett a mozzarellához. Hm. Jó kis étel... Fogyókúrához is kiváló egyébként, vagy sült húsok köreteként, vagy el tudom képzelni hajában sült krumplihoz is.

Utazás gasztronómiában - szakácskönyveim

Palócprovance-tól jött egy újabb körkérdés, amiben is arról érdeklődött, melyik az 5 legkedvesebb szakácskönyvem?

Nem volt nehéz listáznom mert sajnos, igen kevés művel rendelkezem a gasztronómia világából. Szeretnék több szép és tartalmas kiadvánnyal dicsekedni, de mindenre nem fussa.


Elsőként említem Horváth Ilona szakácskönyvét. Alapmű, mindenkinek ajánlom. A főzés alapműveleteitől a bevásárláson, tartósításon át az egész profiknak való receptekig minden megtalálható benne. Az én példányom már elérte a saláta-állagot...

2. A Planétás. Anno, huszonpár évvel ezelőtt lehetett csomagonként vásárolni a kis kártyákat. Nekem szerencsém van mert anyu mindet megvette és összegyűjtötte, no és nekem is adta. Rengeteg recept, nagyon jól követhető leírásokkal. Aranyossy Árpád, Csizmadia László, Lelkes Lajos és Wenszky Ágnes szerkesztette, Kiss István illusztrálta, és a Mezőgazdasági Kiadó adta ki.

3. Újabb beszerzésem egy Itália ízeit tartalmazó könyv, "Az olasz konyha alapjai". Remek képekkel és remek receptekkel. Örülök hogy anno megvettem, ma már szerintem sehol sem kapható. Bár nem biztos. A Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg, az írópáros: Cornelia Schinhari és Sebastian Dickhaut.

4. Ma már sajnos nincs köztünk Polcz Alaine. Csodálatos ember, remek pszichológus volt. Nagyon sok könyve jelent meg, legtöbb a lélekről, a haldoklásról. De írt szakácskönyvet is, Főzzünk örömmel! címmel. Mikor megvettem kiolvastam, mint egy könyvet, mert olyan. Nagyon-nagyon szeretem.

5. Utolsóként egy nem recepteket tartalmazó könyvet említenék, Romváry Vilmos Fűszerek könyve című összefoglalóját. Sokszor belelapozok, mert társít ételeket fűszerekhez és fordítva. De leginkább azért forgatom, mert én sokszor használom a fűszereimet - van vagy hetven valahány - orvosságként is. Megtalálom a könyvben az adott növény minden tulajdonságát: honnan származik, milyen anyagokat tartalmaz - valamint azt is, milyen gyógyhatásai vannak.

Hát, röviden ennyi. A kérdést továbbítom Napmátkának, Renátának, Áginak, Katának, ZinczyKának, Mammának.

Szupersajtos sörkilfli

Töröld le könnyeid,
égesd el álmaid,
repülj a szíved szárnyain.

(duende)

Az álom privát világ, teljesen privát! Senki sem tud belépni az álmodba. Nem tudod megosztani az álmodat a szerelmeddel. Férj és feleség egy ágyban alszanak, de külön álmodnak. Lehetetlen megosztani egy álmot, mert az semmi. Hogyan oszthatnád meg a semmit? Olyan, mint egy buborék, nem létező, ezért egyedül kell álmodnod. Ezért - vagyis az alvók, a sok-sok alvó miatt - létezik annyi világ. Megvan a saját világod. Ha alszol, bezárva élsz a saját gondolataidba, elképzeléseidbe, álmaidba, vágyaidba. Mindannyiszor, ha találkozol valakivel, két világ ütközik. Összeütköző világok - ez a helyzet. Figyelj!
Nézz meg egy férjet és egy feleséget. Egyáltalán nem beszélgetnek. A férj az irodán gondolkodik, a fizetésen, a feleség a karácsonyi ruháján gondolkodik. És ez nem csak férjekre-feleségekre igaz. Semmilyen párbeszéd nem lehetséges, mert belül két külön világ rejtőzik. Csak konfliktus lehetséges.
Az álom privát világ, az igazság nem az. Az igazság nem lehet privát. Az igazság nem lehet az enyém vagy a tiéd, az igazság nem lehet keresztény vagy hindu, az igazság nem lehet indiai vagy görög. Az igazság nem lehet privát. Az álom privát. Az igazság a nyílt ég. Mindenkié, egyetlen.
Ezért van, hogy mikor Lao-ce beszél, más a nyelv, amikor Hérakleitosz beszél más a nyelv, de ugyanazt mondják, ugyanarra mutatnak rá. Ők nem élnek külön világokban. A privát világ eltűnik az álmaikkal, a vágyaikkal, az elmével. Az elmének külön világa van, de a tudatosságnak nincs külön világa. A felébredetteknek egy közös világuk van... Mindazok, akik ébren vannak, egy közös világban élnek. Ez a létezés.

(Osho: Éberség)

A savanyú répa volt még ma is az ebéd főszereplője, de kellett mellé egy kollégina, hogy ne csak monológ legyen a színpadon...
A sörkifli mellett döntöttem. Viszont volt némi túrómaradékom, már kissé megszikkadt sajtok, kibontott tejföl is a hűtőben. Így hát turbósítottam a hagyományos sörkiflit.
Összekeveretem egy tálban a maradék túrót (kb. 10 dkg volt), 4 darab medvesajtot, úgy 15 dkg sajtot reszeltem a keverékbe, plussz annyi tejfölt adtam hozzá, hogy kenhető masszát kapjak. Sóztam is kicsit.
Megcsináltam a sörkiflitésztát szokásosan, ki is nyújtottam kerek lappá, aztán rákentem a massza felét (mert két nagy gombócom lett a tésztából), majd meglocsoltam némi olvasztott margarinnal is, és pizzavágóval 12 szeletre vágtam. Ugyanúgy feltekertem, mint a sörkiflit szokás, tojással megkentem, köménymaggal megszórtam, plussz még reszelt sajttal is. Háromnegyedes lángon megsütöttem, előmelegített sütőben.
Nagyon isteni lett, tényleg szupersajtos - igazi sörkorcsolya, a javából! (Nem lehet abbahagyni... pláne frissen... csak halkan megjegyzem... )

Sütőtök krémleves

A férfiak csodákra képesek. Igazán mondom. Jó dolog a számítógép, az internet, a fényképezőgép. Imádom használni őket. De ma, ahogy felvágtam ezt a csodálatos zöldséget, sajnáltam hogy az illatot nem tudom mellékelni... Az a friss, egyszerre édes-fanyar illat, ami a sütőtökből áradt, leírhatatlan. Ha költő lennék, ódát írnék a sütőtökhöz. A színe a kedvenc színem, az íze bársonyosmeleg, az illatát pedig egyetlen parfüm sem tudná utolérni.

Sokszor eszem csak sütve, de krémlevest is szoktam készíteni belőle. Vegánoknak való recept, mert tejszín nélkül is fenséges!

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy kanadai sütőtök fele,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 evőkanál semleges ízű olaj (én szőlőmagolajjal készítettem, de a napraforgó is megteszi),
fűszerek: só, frissen őrölt bors, őrölt kömény, őrölt koriander, őrölt gyömbér,
a tetejére tökmag megpirítva,
puffasztott kölesgolyók.

Az olajon megüvegesítettem a kis kockákra vágott vöröshagymát a kisebb kockákra vágott sütőtökkel együtt. Hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem vízzel. Mikor megpuhult a tökhús, botmixerrel pürésítettem. A hagyma nagyon teltté tette az ízét, a fűszerekkel csínján bántam.

A sütőtök azért is fantasztikus krémlevesnek, mert nagyon sűríti önmagát, nem kell bele plusz anyag. Tálalásnál azért az én tányéromba löttyintettem egy kis tejszínt is, de elhagyható. Pirított tökmaggal és kölesgolyóval ettük.

Meggyes túrókrém a' la Murphy

Mosolyogj!
A holnap rosszabb lesz a mánál.

                                                                          (Murphy-féle filozófia)

Katasztrófák is előfordulnak a konyhában... És Murphy óta tudjuk, hogyha elő, akkor is. Tiszteltetem, miszter mörfi!

Tiramisut akartam csinálni, névnapi ajándékként. Csak csokisan, mert akinek készítettem, nem rajong a kávé ízéért. Minden olyan szépen kezdődött, aztán eljött a nagy pillanat, mikor a mascarpone-t bele akartam keverni a tojássárgájába. Romlott volt... A habok felverve, a nagy tál kibélelve csokiba áztatott piskótával. De duende nem a lassúságáról híres, és nem is arról hogy bele szokott volna esni a kétségnek nevezett sötét verembe. Szóval lerohantam a sarki boltba túróért. A cukros felferrt tojássárgájába kevertem 1-2 kiskanál bodzalekvárt, attól lett tuti lila színe a krémnek. Ha már nem tiramisu, legyen lila, gondoltam. A krémrétegre meg szórtam jó sok fini meggybefőttet. Szóval ez egy túrókrém lett, meggyel előadva. Akinek vittem, így is nagyon örült neki. Én meg annak, hogy ízlett neki. Úgy egy óra elteltével a nagy üvegtálban már csak a fele adag volt látható. A többi eltűnt a pocakban. :-)

Ennyi a recept. Ja igen. Két evőkanál holland kakóport cukorral és vízzel fölforraltam, majd hagytam kihűlni. Rumot tettem hozzá és ebbe mártogattam a piskótákat. Három tojást szétválasztottam, a tojássárgájákat 20 dkg porcukorral fehéredésig kevertem, a fehérjét külön felverrtem. Harmincöt deka túrót kevertem a cukros tojássárgájához, majd mindehez a felverrt fehérjehabot is hozzákevertem. Itthonra csak két ilyen kehelynyit hagytam belőle.

Tejfölös bableves

Volt egyszer egy asszony. Nem is asszony volt, hanem ember. Illetve maga sem tudta és így senki sem, hogy ember-asszony vagy lány. Néha azt hitte, hogy öreg, máskor meg azt, hogy gyermek. Azt sem tudta pontosan, mikor született. És ezért azt sem, hogy hány éves. Mások sem. Aztán rájött, hogy ez nem is fontos.

(Polcz Alaine)

Ezt a levest anyósom szokta főzni, tőle tanultam. Egyszerűsége ellenére, a világ egyik legfinomabb levese, egyébként igazi zalai tájétel. Anyósom szegény ember bablevesének is hívta, mert maximum egy darabka szalonnabőrt főztek a levesbe, de sokszor még azt sem. Olyan ez a leves, mint azok a nagyon egyszerű, ugyanakkor szenzációsan finom olasz ételek, amikért úgy rajongunk. Pár hozzávaló, és mégis hihetetlen íze van: csak bab, babérlevél, só, hagyma-fokhagyma, tejöl és pici ecet kell a fazékba. Egyszerűen imádom. Aki gazdagabban enné, főzhet bele valamilyen jóféle házitésztát is, de mi nagy karéj kenyérrel szoktuk enni, vagy köménymagos sörkiflivel. De a legfinomabb talán úgy, hogy szikkadt, igazán jóféle házikenyér darabokat tépkedek a tányérba, és rászedem a forró levest. A kenyér megszívja magát, megpuhul, és a babbal együtt nagyon tartalmas, egyszerű és finom fogást produkál. Ebben a tekintetben is hasonlít az olaszok által oly kedvelt kenyérlevesekre.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 liter szárazbab,
1 darabka szalonnabőrke,
2 babérlevél,
1 jó nagy fej vöröshagyma,
2 nagy gerezd fokhagyma,
só,
1/2 teáskanál 10 %-os ecet (el is maradhat),
2 dl tejföl,
1 púpos evőkanál liszt.

Ahogy anyóskám főzte: a babot előző este beáztattam, másnap leöntöttem az áztatóvizet és megmostam a babot szűrőkanálban, folyó vízzel. Hideg vízben föltettem főni a csak félbevágott vörös- és fokhagymával, babérlevéllel, sóval, szalonnabőrkével. Ha nincs félretéve bőrkém, kis kockákra vágott kolozsvári szalonnát szoktam még beletenni, nem sokat, csak hogy ízt adjon.
Mikor megpuhult a bab, a tejfölből és lisztből habarást készítettem, hozzáadtam a leveshez és forrás után még öt percig főztem. Végül az ecetet is hozzáadtam, s kissé azzal is forraltam.

Ha szárazbabból készítjük, azt előző este áztassuk be feltétlenül!

És tényleg nem kell bele sem vegeta, sem semmilyen alaplé higgyetek nekem, és nem, zöldségek sem (ez nem zöldséges bableves!), mert így, ennyire egyszerűen is olyan finom, hogy el nem tudom mondani...

A legfinomabb fejtett babból, de szárazból is tökéletes, viszont mindenképpen tarkababból készítsük, mert annak van a legfinomabb íze.
 

És még egy tipp: mostanában a vöröshagymát nagyon apróra kockázva teszem a levesbe, mert szét szokott főni, és akkor nagyobb darab hagymák úszkálnak benne. Így viszont gyakorlatilag eltűnik a hagyma benne. A fokhagymagerezdeket csak félbe vágom, úgy kerül a fazékba.S a végén az ecet mellett egy csipet cukrot is szoktam beletenni, még harmonikusabb lesz az íze.