A tél egyik finomsága, a káposzta saláta

Maya

Az élet nem lehet illúzió.
Papucsomban
ott a lábam nyoma.

A káposzta saláta szerintem az egyik legfinomabb és legegészségesebb saláta. Főleg így télen. Mindenki ismeri, úgyhogy nagy szakmai titkokat különösebben most nem fogok elárulni. De általában az egyszerűség együtt is jár a nagyszerűséggel...
Én most egy nagy fej káposztának csak a negyedét szeltem le és készítettem el. De érdemes többet is csinálni belőle, mert üvegbe téve a hűtőszekrényben két-három hétig is eláll. Ha tiszta evőeszközzel nyúlunk bele minden alkalommal, persze csak akkor.

Hozzávalók:
1 közepes fej káposzta,
1/2 diónyi vöröshagyma,
1 teáskanál köménymag,
2-3 teáskanál só,
4-5-6 teáskanál kristálycukor,
2-3 evőkanál 10%-os ecet.

A káposztát szép vékonyra leszeljük és egy nagy tálba tesszük. Belevágunk egy fél diónyi vöröshagymát is nagyon apró kockákra vágva, és rászórjuk a köménymagot is. Sózzuk is, majd forrásban lévő vízzel leöntjük. Annyi víz kell amenyni ellepi. Így a káposzta kicsit lágyabb lesz. Mikor már langyos, én le szoktam önteni a léből mert túl sok az, amit először ráöntök. Ahhoz túl sok, hogy épp akkora edénybe tudjam tenni, ami befér a hűtőbe is.
Tehát öntök le róla némi levet, aztán ízesítem: cukorral, ecettel és általában még só is kell rá. A káposztasaláta akkor lesz finom, ha a lé elég ízes, ha nem vízízű.
Kihűlés után hűtőbe teszem még fogyasztás előtt pár órára. Jót tesz neki, ha áll egy kicsit - így igazán összeérik. Sokszor járok úgy, hogy az ecetet evés előtt pótolnom kell egy picinykét, mert a káposzta magába szívja.
Ez egy időigényesebb változat, érdemes előző nap elkészíteni.

Van egy másik variációm is, a hozzávalók ugyanazok, csak sokkal gyorsabb. A káposztát a leszelés után a hagymával együtt besózom és hagyom állni fél órát. Aztán jól kinyomkodom, így kerül bele a salátalébe. Ebben az esetben is jót tesz neki, ha fogyasztás előtt egy-két órán át van lehetősége összeérni. De így el lehet készíteni a főzés kezdetekor, és mire asztalra kerülnek a finomságok, a saláta is fogyasztható.
Egy finomra sikeredett káposztasaláta teljességet és kerekséget ad olyan egyszerű ételeknek is, mint a paprikás krumpli, a rakott krumpli... és még sorolhatnám. :-)

Család kedvence

Mi azért idétlenkedünk a kertben, mert a konyhánkban villanytűzhely van meg mikrosütő, viszont rájöttünk, hogy a valódi tűzzel érintkező étel sokkal finomabb. Csak hát ezt az elődeink úgy kétmillió éven át tudták. Prométheusz elhozta a tüzet és ezzel egyebek között a konyhatechnológiát is megalapozta.

(Váncsa István: Ezeregy recept)

Ezt az ételt kedvenc anyóskámtól tanultam. Ha jól emlékszem, Ő pedig anno nagyon régen talán a Nők Lapjából csinálta meg először. Nomen est omen - a név kötelez. Tényleg a család egyik kedvence lett. Nem is lehet kis adagban megcsinálni, csakúgy mint minden rakott ételt. Emellett nagyon kiadós és laktató is és viszonylag olcsó. Amilyen egyszerű, olyan finom, én általában kéthavonta elkészítem, nagyon szeretjük.

Hozzávalók 6 főre (egy 36-szor 22-es tepsihez):
90 dkg hús: sertéskaraj vagy tarja
45 dkg rizs,
4 nagy vöröshagyma vagy 6 közepes,
só,
őrölt bors,
mustár,
olaj vagy zsír vagy vaj
a tetejére:
4 dl tejföl,
2 tojás
20 dkg reszelt sajt
só
frissen reszelt szerecsendió
vagy
5 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
20 dkg reszelt sajt
2 tojás
só
frissen reszelt szerecsendió.

A rizst megfőztem, simán csak vízben sóval. A húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, mustároztam. Majd elősütöttem vaj és olívaolaj keverékén, és egy tányérra félretettem. A visszamaradt zsiradékon sóval megfonnyasztottam-pirítottam a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymát. (Ha kissé karamellizálódik, az csak jót tesz neki.) A tepsibe vagy jénaiba alulra kerül a sült hagymaréteg fele, erre a húsok, rá a hagyma másik fele, a gomba, végül a főtt rizsréteg. Ezt kissé lapogassuk rá, hogy tömörebb, és egyenletes legyen.
A tetejére vagy tejfölt keverek el jól felvert tojással, ízesítem és reszelt sajtot keverek hozzá.
Másik variáció, mikor besamel kerül a tetejére: a vajon a lisztet kissé átfuttatom, majd apránként fölengedem a tejjel. Kissé sózom is, reszelek bele szerecsendiót. Mikor langyosra hűl, hozzáadom a 2 jól felvert tojást és a reszelt sajtot is, és ezt kenem a rizs tetejére.
Elméletileg kockákat lehet vágni belőle tálaláskor, nekem sosem sikerül, frissenm forrón nehéz egyben tartani a kockákat. Szépen csak kihűlés után lehet vágni, tányérra tenni.
Legfinomabb hozzá az almakompót vagy almaszósz. Higgyetek nekem, a sertéshús és az alma párosa verhetetlen. Salátaidényben fejes salátával is nagyon jó,vagy nyáron paradicsomsalátával is isteni. Ha nem kedveli valaki az édes-sós párosítást, még a káposztasaláta elmegy hozzá.
Lehet dúsítani egy sült szalonna réteggel is, vagy kolbászkarikákkal is. Vegetáriusok készíthetik csak gombával, szerintem úgy is nagyon finom. De el tudom képzelni padlizsánnal, cukkinivel is. Csak akkor kicsit fűszeresebben készíteném.

Káposztás cvekedli

"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet.
Mindig az a csók a legszebb csók, mit el nem csókolunk."

(Karády Katalin)

A káposztás cvekedli érdekes dolog. Mint a magyarság. Pont középen van... A németek káposztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Az olaszok tésztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Végre valami, amiben mi jártunk a legjobban! Mert ezen étel a világon - legalábbis szerintem - az egyik legistenibb.

A káposztás tésztáról nekem mindig Karády Katalin jut eszembe. Egyszer régen olvastam az életéről egy könyvet. Abban volt egy sztori. Elmeséli hogy egyszer egy barátnőjével moziba mentek. És akkor még nem volt popkorn... Viszont voltak jó kisvendéglők Pesten. Szóval mozi előtt betértek egy kockásabroszospörkölteskisföccsös helyre, és vittek két adag káposztás cvekedlit - a moziba. Rágcsa gyanánt.

Nos, a történetnek majdnem lincselés lett a vége... Ugyanis a nézőközönség úgy cuzammen rákívánt eme illatos étekre, és a film ki tudja mennyire lebilincselő képsorait elhomályosította a cvekedli illata. :-)

Hát... ez is olyan, amit csak mi ismerünk és szeretünk, és ami összeköt bennünket...

Még karácsony előtt vettem a káposztát, aztán kimaradt a menüsorból. És ma nem volt kedvem a mínusz 13 fokban boltba menni. És időm is volt. Úgyhogy ma házi, saját készítésű tésztával csináltam a fent dicsőített csodát. Minden összejátszott, a csillagok állása úgy tűnik, a tésztagyúrásnak kedvezett.

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg liszt,

4 egész tojás,

1 nagy fej káposzta,

só,

5 teáskanál kristálycukor,

5 evőkanál olaj (zsírral mégjobb).

A káposztát megtisztítottam a torzsájától, aztán robotgéppel lereszeltem. Besóztam és állni hagytam vagy úgy húsz percet. Egy nagy lábosba 5 evőkanálnyi olajat öntöttem, és hozzátettem a jól kinyomkodott reszelt káposztát is. Fedő alatt kis lángon hagytam párolódni. Húsz perc elteltével hozzáadtam a cukrot és még egy kevés sót is tettem bele. A káposztás tészta ugyanis csak akkor finom, ha a sült káposzta kellően ízes. Vagyis kell rá só is, cukor is. a két íz legyen egyensúlyban. Második trükk: csak akkor lesz finom, ha kellően megpirul-barnul a káposzta. Mert csak ekkor karamellizálódik kicsit rá a cukor, ekkor kapja meg azt a jellegzetes ízét. Szóval ne féljünk, ha kicsit odakap, föl lehet keverni és eloszlik az egészben aztán.

 

 

Míg a káposzta puhult, elkészítettem a tésztát is.

Az átszitált liszthez hozzátettem a 4 tojást és némi vízzel együtt jó rugalmas tésztává dolgoztam. (Sót nem tettem bele, a főzővízbe viszont nem sajnáltam.) Négy darabba vágtam, a darabokat egyenként gombócokká gyúrtam, majd letakarva félretettem őket - egy kivételével. Lisztezett deszkán jó vékonyra kinyújtottam, derelyevágóval kockákra vágtam és lobogó, sós, forrásban lévő vízben kifőztem. És aztán utána a természetesen a maradék három tésztagómbóccal is így jártam el.

Eszembe jutott még egy dolog a káposztás tésztáról. Az egyik hugom hónapokat szokott Görögországban tölteni. Mielőtt jön haza, az anyu mindig megkérdezi, mit főzzön? És mindig káposztás cvekedlit kér...

Mézes, kurkumás hagymaleves

 .

Légy kedves, amikor csak lehetséges. Mindig lehetséges.

(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)

Még mindig ördögűzök... Ezt a levest is influenza elleni vakcinának készítettem. Mellesleg, nagyon finomra is sikerült. (Lehet hogy szabadalmaztatom.) A kurkuma nagyon hatásos gyógynövény is, ezért is került a leveskémbe. Immunerősítő, emésztést segítő, májregeneráló, epetisztító, antibiotikus fűszer, rákgyógyszer. "Szent por", az "élet fűszere" az indiai hagyományok szerint. Érdemes elolvasni róla a link alatti cikket.

A vakcina - bocsánat, a leves hozzávalói 4 főre:
4 nagyobb fej vöröshagyma,
4 dkg vaj vagy olaj,
2 evőkanál méz,
2 evőkanál liszt,
1 teáskanál ételízesítő (vagy ha van zöldség-alaplé még jobb),
1 csapott teáskanálnyi kurkuma,
1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 késhegynyi őrölt fehérbors,
frissen reszelt szerecsendió,
1 dl száraz fehérbor.

A vöröshagymákat vastagabb félkarikákra szeltem, és a vajon a mézzel átpirítottam. Hogy karamellizálódjon kicsit a méz. Aztán megszórtam liszttel, és még fél percig kevergettem. Majd félrehúzva a tűzről belekvertem a fűszereket is, és apránként, folyamatosan kevergetve vizet öntöttem hozzá. Így szép simára el lehet dolgozni. Visszatettem a tűzre, sóztam, ételízesítőt adtam hozzá és hagytam fölforrni. Forrás után még tíz percig főztem, végül hozzáadtam a bort és még két percig főztem - míg újra föl nem forrt.
Pirított, sajtos kiflikarikákkal tálaltam.