Szeretlek zöld - Parajsaláta elegánsan, gazdagon

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

(Frederico Garcia Lorca: Alvajáró románc - részlet)

Ez egy roppant egyszerű, viszont nagyon finom saláta. Nekem legalábbis az egyik nagy kedvencem - ma dél óta. :)) Minden van benne, amit nagyon szeretek, remek kombinációnak sikeredett. Mivel fejes saláta még nincs, spenót viszont már van - átsegíthet bennüket ezen a tavasz eleji "már nagyon zöldre vágyom" időszakon.
Kell hozzá:
friss spenótlevelek,
olajbogyó (az én salátámba chilivel töltött került),
füstölt lazac (lehet nyers, lehet olajos konzerv - a salátámban ez utóbbi van),
feta sajt,
újhagyma,
extraszűz olívaolaj,
némi só,
kevés citromlé.

A spenótleveleket megtisztítottam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd nagyobb darabokra tépkedtem. A tál aljára került ágyként, picit sózva. Rászórtam a haldarabokat, a morzsolt fetát, a félbevágott oljabogyókat, a karikákra vágott újhagymát és a csíkokra szelt aszalt paradicsomot. Olívaolajjal meglocsoltam, citrom levével megcsepegtettem. És már ettem is. Isteni!
Halat sem fogyasztó vegák természetesen készíthetik hal nélkül is, úgy is nagyon finom.

(Carlos Saura: Flamenco - Verde que te quero verde: Zöld, szeretlek zöld)

Szalmakrumpli

A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, ha komolyan vesszük.

(Carl Gustav Jung)

 

Szerintem nincs ember a földön, aki ne szeretné a jó sült krumplit. Vagy hasábkrumplit, vagy nevezhetem szalmakrumplinak is. Ezek a nevek egy finomságot takarnak.

De vajon olyan egyszerű-e finom, igazán ropogós darabokat sütni?

Azt hiszem, nem. Több tényezőnek is össze kell állnia, hogy olyan igaziigazi sültkrumplit tudjunk majszolni.

Először is, nem mindegy a burgonya fajtája. Én most körbe néztem a neten, egy helyütt a rózsakrumplit ajánlják. Azt nem ismerem személy szerint. Én mindig agriát veszek, mindenhez. Ez az a bizonyos sárga belsejű krumpli. Nagyon jó íze van, és tényleg bármi készíthető belőle. Alkalmas finom ropogós hasábkrumplinak is.

Megtisztítom, és először hosszában kb. 7-10 mm-es szeletekre vágom a krumplit, majd utána ugyanilyen széles hasábokra vágom a szeleteket.

Aztán egy nagy tálban addig mosom, míg a keményítő lemegy róla, és tiszta lesz rajta a víz. Hideg vízben kell végezni a műveletet. Sőt, ha hagyjuk állni még egy kis ideig egy csipet sóval a vízben a krumplit, tutira nagyon ropogósra fognak sülni. Sütés előtt egy konyharuhára szedjük ki és alaposan itassuk le róla a vizet. Mert ha vizesen tesszük a forró olajba, úgy fog fröcskölni, hogy nem ússzuk meg égési sérülés nélkül. Szóval legyen szinte száraz a burgonya.

A második tényező a jó bő, gyöngyözően forró olaj. Akinek van frituja, persze könnyeben boldogul, de nekem nincs. Serpenyőben szoktam sütni, jobb híján. A lényeg, hogy éppen annyi burgonya kerüljön az olajba, amenyni kényelmesen elfér. Mert így tényleg tud sülni, és nem párolódni fog. Ha sokat teszünk egy adagba, lassan készül el, megszívja magát olajjal és főni fog, sülés helyett. Mindig győződjünk meg róla, hogy elég forró-e az olaj, mielőtt beletesszük a krumplihasábokat.

A harmadik. Duplán sütöm. Vagyis először az összes krumplit egyszer megsütöm, világosra. Kiszedem egy szalvétával bőven kibélelt tálba. Mikor mind készen van, újra adagonként a forró olajba teszem a krumplikat, de ilyenkor már csak 1-1 percre. Újra szalvétás tálba szedem ki.

Így garantáltan nagyon ropogós sültkrumplit ehetünk. Így magában is isteni csemege, tartármártásba, vagy ketchupba mártogatva. De egy finom tavaszi vegyessaláta mellé is remek. Vagy zalzikihez. Vagy bármilyen húshoz, halhoz. Szóval mindenhogy finom! A burgonyát vághatjuk 3-4 milliméter vastag karikákra is.

Kókuszos, citromos görög süti

- Mondd csak, Hora mester, - kérdezte végül -, valójában mi az idő?
- Hisz épp most fejtetted meg magad – felelt Hora mester.
- Nem úgy gondolom – magyarázta Momo -, hanem, hogy maga az idő mégiscsak valami. Hiszen van. A valóságban mi?
- Szép volna – mondta Hora mester -, ha ezt is magad válaszolnád meg.
Momo soká töprengett.
- Itt van – mormolta környezetéről megfeledkezve -, annyi bizonyos. de megfogni nem tudjuk. Megtartani sem tudjuk. Lehet, hogy olyasmi, mint az illat? De olyasmi is, ami egyre csak elmúlik. Vagyis keletkeznie kell valahol. Talán olyasmi, mint a szél? Nem, nem! Már tudom! Talán valamiféle zene, csak nem halljuk, mivel mindig jelen van. Habár azt hiszem, hallottam olykor, egészen halkan.
- Tudom – bólintott Hora mester -, ezért hívattalak ide magamhoz.

(Michael Ende: MOMO)

Tegnap piknikre készültünk. De csak készültünk, mert az időjárás mást gondolt erről. Egész nap borzasztó szürke volt az ég, és lógott az eső lába. Időnként földre is tette... Főznöm nem kellett, volt maradék. Úgyhogy ráértem... Ezt a sütit is Kata oldalán találtam nemrég, és mivel már régóta akartam kókuszosat sütni, belevágtam. Isteni finom és nagyon tömény édesség. Az enyém kicsit máshogy sikerült - azt hiszem, a tejmennyiséget elszámoltam. A mililiter valószínűleg nem deciliter. A mértékegységekkel mindig bajban voltam! Szóval én szerintem sokkal több tejet tettem bele, így egy nagyon repülőskönnyű valami lett a végeredmény. Ezen kívül, nem fahéjasan csináltam, mert nem szeretem sütikben, csak húsételekben. Helyette narancsvirág-vízzel készítettem a szirupot. Nagyon finom illata van. Ja, és bátor voltam, mert egyből a dupla mennyiséget sütöttem meg. Már nem sok van belőle... :))

Hozzávalók a tésztához:

15 dkg liszt,

10 dkg búzadara,

1 evőkanál sütőpor,

15 dkg kókuszreszelék, ,

15 dkg puha vaj,

6 evőkanál porcukor,

4 tojás,

2 dl tej,

1 citrom reszelt héja,

csipet só.

A sziruphoz:

1 evőkanál szárított narancsvirág,

2 dl víz,

2 evőkanál citromlé,

25 dkg kristálycukor.

A tetejére:

5 dkg kókuszreszelék.

A lisztet, darát, a kókuszreszeléket, a sütőport egy tálban összekevertem. A tojásokat szétválasztottam és a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgáját pedig a porcukorrral fehéredésig kevertem, majd a puha vajjal is kikevertem habosra. Ezután higítottam a tejjel. A tojásfehérjehabot és a lisztes keveréket felváltva és óvatosan elkevertem a vajas tojássárgájával. Kivajazott közepes méretű tepsibe öntöttem, és kis lángon 20-25 percig sütöttem. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel. Felvágtam rombuszokra, aztán megcsorgattam a sziruppal. Szirup: a narancsvirágokat pár percig forraltam a vízzel, aztán hozzáöntöttem a cukormennyiséghez a citromlével együtt. Húsz percig forraltam nagy lángon.

Azért olyan borzacskás s ütim, mert nem bírtam kivárni, még forrón fölszeltem. Ha van ideje hűlni és állni, sokkal szebben lehet szeletelni.

Nagyon könnyű tésztája lett így. Egyszerre kókuszos, egyszerre citromos, és nagyon édes. Isteni. Az ilyen édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen édes.

Babsaláta lilahagymával

Nagyobb házunk van, de kisebb családunk;
több gép vesz minket körül, az időnk mégis kevesebb.

Több a diplománk, de kevesebb az ítélőképességünk;
nagyobb a tudásunk, de kevesebb a bölcsességünk;
több a szakértőnk, mégis több a problémánk;
több a gyógyszerünk, de kevesebb az egészségünk.

Eljutottunk a Holdra és visszatértünk,
de nehezünkre esik átmenni az utcán
és üdvözölni az új szomszédot.

Annyi számítógépet építettünk, amely több információt hordoz
és több másolatot készít, mint az emberiség valaha;
mégis egyre kevesebbet kommunikálunk.
Gazdagok lettünk mennyiségben,
de szegényekké váltunk minőségben.

Ez a kor a gyorséttermeké, de a lassú emésztésé;
a kigyúrt embereké, de a törpe jellemé;
a hatalmas profitoké, de a sekélyes kapcsolatoké.

Olyan kort élünk, amikor tele a kirakat,
de a benső üres.
 
(a XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona)

Nagyon szeretem a hagyományos babsalátát. Forrófriss rántott finomságok mellé fantasztikus köret. Legyen az akár hús, akár zöldségféle.
Elkészítése nagyon egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg nagyszemű bab,
1 babérlevél,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
csombor (borsikafű),
cukor,
ecet,
olívaolaj.


A babot előző este beáztatom. Másnap sós, babérleveles, csomboros vízben megfőzöm. Mikor puha már, a főzőlevéből egy merőkanálnyit teszek a salátástálba, ugyanennyi sima vízzel együtt kikeverem hagyományosan salátalének. Sózom, cukrozom, ecetezem. Kóstoljuk a levet, hogy jó arányban legyenek az ízei. A salátalének kicsit töményebbnek kell mindig lennie, mert a belevalók felszívják a sót-cukrot-ecetet. Tehát ne legyen sevízízű, mert akkor nem lesz finom a saláta. Miután kikevertem a lét, beleteszem melegen a babot, hozzávaágom félkarikákra a lilahagymát is. Öntök rá egy kevés olívaoljat és jól elkeverem. Hagyom kihűlni, aztán hűtőbe teszem pár órára. A babsalátának kifejezetten jót tesz, ha hagyjuk összeérni.
Ennyi az egész.