Karácsonyi narancsos kalács

Hangulat

Séta a hóesésben, este.
Csillagfényben úszó város.

Zajokat csitító
Fehér takaró
Borítja szívemet is.

A csend körültáncol,
Melegít, átölel.

Hóember a téren.
Nyakában piros sál,
Kezében kusza ág.

Azt mondja: Helló.
Azt mondom: Helló!

Beírtuk egymást
A Létezés Könyvébe.

(duende)

Megszállt az ihlet, meg karácsony múzsája. Ezen kívül, kalácsra vágytam.

Hát. Ritkán sikerült elsőre ilyen jól kísérleti süteményem. Valójában egy Planétás recept az alapja, de ott oltári mennyiséget adtak meg és teljesen el van írva a recept. Szóval kénytelen voltm én kikísérletezni a jó menyniségeket normále adagra. (Ki süt 1 és negyed kiló lisztből kalácsot?! Meg 7 tojásból?!)

Hozzávalók:

A tésztához:
35 dkg liszt,
1 csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 8-10 dkg),
4 dkg olvasztott vaj,
1 narancs leve,
1 és 1/2 narancs reszelt héja,
1 tojás,
1 dl langyos tej,
3 dkg élesztő.
A tetejére:
1 tojásfehérje,
5 dkg porcukor,
1 félmarék mandula,
8-10 db aszalt füge,
ugyanilyen mennyiségű birsalmasajt (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal vagy aszalt sárgabarackkal),
esetleg színes cukordara.

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral együtt. A lisztet egy tálba szitáltam, majd belereszeltem a narancshéjatt, hozzáadtam a sót, az egész tojást, a narancslevet, a vajat és végül az élesztős-cukros tejet. Jól kidolgoztam a tésztát, hólyagosra, fényesre. Lágy legyen, de ne follyon. Szóval ha folyadék még kéne bele, langyos tejet adjunk hozzá. De nekem így pont jól jött ki a sűrűsége. (A narancslé mennyiségétől is függ.)
Beliszteztem, nylonnal légmentesen letakartam és egy órát hagytam kelni.
Közben apróra vágtam a tetejére való mandulát, birsalmasajtot és fügét.

Mikor megkelt kellően a tészta, átgyúrtam kissé és négy darabba vágtam. Mind a négy darabot gombócformára alakítottam és egy bőségesen kivajazott, kilisztezett kislábosba tettem. Ismét letakartam és hagytam kelni körülbelül 3/4 órát. A sütőt közben begyújtottam és a porcukorral habbá vertem a tojásfehérjét. Aztán belekevertem az összevágott finomságokat és a kalács tetejére tettem a mázat. Háromnegyedes sütőben sütöttem körülbelül 40 percig.

Tényleg finom! A narancs valami hihetetlen jó ízt ad a tésztának, a tetején lévő finomságok pedig jól kiegészítik. Ízben is, és állagban is, mert a kalács eszméletlen puha lett, a teteje pedig finom ropogós. Gondolkodtam hogy muffinsütőben sütöm, de győzött az időhiány és a lustaság... :))
A nevére pályázatot kéne kiírnom, mert most éppen semmi értelmes és kreatív név sem jutott eszembe. Fáradt vagyok, úgy tűnik.
Tegnap este viszont sétáltam egyet a hóesésben. Gyönyörű volt a város.

Hóember még nem volt - a vers egy pár éve létezett sárgarrépaorrúval való találkozásom során született. Talán esik még a hó, és akkor születnek új hóemberek is. És lehet szánkózni végre és talán fehér karácsonyunk is lesz már.

Zelleres, csicseris raguleves

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)

A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.

A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.

Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.

Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.

Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.

Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.

Krumplis palacsinta csőben sütve

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(Dsida Jenő: December)

Ez az étel férjuram egyik kedvence. Egyszerűen krumplipürével töltött palacsinta, tejfölözve, sütőben piros-ropogósra sütve.
Anyóska szokta csinálni, én meg eltanultam tőle.

Szóval. Kell hozzá másnapos, vastag palacsinta. Mert ha friss és túl vékonyra van sütve, akkor elázik a krumplitól és a tejföltől. Tehát a legjobb a soktojásos, másnapos palacsinta.
A töltelék simára tört krumpli, némi tejjel kikeverve, estleg kevés vaj vagy olaj mehet hozzá.
A palacsintákat betöltöttem, majd rétegeztem egy kiolajozott jénaiban. Tejfölt elkevertem nagyon kevés vízzel (mert én mindig 20%-ost veszek és az nagyon sűrű) és kevés olajjal, majd a kész tekercsekre öntöttem. (Ennyire nem kell higítani a tejfölt, mint a képen, csak nekem most így sikerült... megburult a vizescsésze.) Forró sütőben aztán megsütöttem.
A kész palacsinta jelentem pillanatok alatt elfogyott, tehát esélyem sem volt lefotózni...



Salátaszezonban nagyon finom hozzá a hagyományos cukros-ecetes-sós-vizes fejessaláta. Ilyenkor télidőben pedig plussz tejfölt is kínálok mellé.