A "valódi" és "hamis" túrógombóc

Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik. Nem hiszi, ez így van maradandón, az úgy van kétségbevonhatatlanul, mert mondták, rótták, kötötték érte az ebet, vagy mert írva vagyon.

(táltos hagyomány)

Az íze rendkívül hasonlít az igazi túrógombócéra. És elronthatatlan. :) Horváth Ilona szakácskönyvéből való.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 liter kefír vagy aludttej vagy joghurt vagy író (nálunk Zalában kultúra),
1/2 liter víz
25 dkg búzadara,
1/2 mokkáskanálnyi só,
2 vaníliás cukor,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 evőkanál olaj,
15 dkg zsemlemorzsa.

Ebből a mennyiségből kb. 24 darab, pingponglabdányi gombóc jön ki. Ha nagyobb étkű a család, érdemes 4 főre 1,2 liter folyadékból készíteni, arányosan annyival több darával.

A kefirt habverővel simára kevertem a fél liter vízzel, sóval, cukrokkal és felforraltam. Hozzáadtam a darát is, és kis lángon kevergetve főztem addig, míg a daraszemek kissé megduzzadtak, és jól besűrűsödött a massza. Hagytam állni, hogy még sűrűbb legyen és kissé kihűljön.

Közben az olajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Mikor már hozzányúlhatóra hűlt a massza, kissé vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és meghempergettem a zsemlemorzsában, tejföllel és porcukorral tálaltam.

Kell hozzá 2-3-4 főre (nálunk általában a túrógombóc második fogás egy gazdagabb leves után, így több fogy belőle, de ha egy kétfogásos ebéd után csak desszertként ennétek, akkor 4 embernek is elég):

 

50 dkg krémes túró (én jobban szeretem, mint rögössel)

2 nagy tojás

8 dkg búzadara

fél csapott teáskanál só.

A 3 liter főzővízbe: 3 teáskanál só.

A morzsához: 2 evőkanál olaj vagy vaj, 4 púpos evőkanál apróbb szemű szemlemorzsa.

A tálaláshoz: porcukor és tejföl.

 

A túrót alaposan összedolgozzuk a sóval, búzadarával, tojásokkal. Lefedjük és 3-4 órára hűtőbe tesszük. Legjobb reggel korán megcsinálni, és ebéd előtt közvetlenül kifőzni.

 

A zsiradékon a morzsát szép világosra pirítjuk. Figyeljünk oda rá, mert hajlamos megégni, már akkor vegyük le a tűzről, mikor még csak éppenhogy színe van, és kevergessük tovább a tűzről levéve még 2-3 percig, míg a lábos alja már nem lesz tűzforró.

 

Kifőzés: a sóval felforraljuk a vizet, közben vizezett kézzel egyforma gombócokat formázunk a masszából. Mikor forr a víz, beletesszük. Ha feljöttek a felszínre, még egy percig főzzük, majd a morzsára kiszedjük 4-5 darabonként. A lábast körkörösen mozgatva finoman hagyjuk, hogy a gombócok felvegyék a morzsát, majd áttesszük egy tálba őket. És így járunk el, míg az összes gombócot meghempergettük a morzsában. Tejföllel és porcukorral tálaljuk.

A klasszikus kaszinótojás

Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben. 

(Tatiosz) 

Régebben, mikor még az ebédeim rohanósak voltak egy-egy munkahelyen, sokszor vettem magamnak kaszinótojást franciasalátával. Nem tudom miért, de imádtam.

Egyik nap jártomban-keltemben megláttam az egyik boltban a pultban. Nem vettem, mert volt itthon más ennivaló.

De elraktároztam mint vacsoraötletet. Ma ebédfőzés közben el is készítettem, nagyon gyorsan és egyszerűen megvan. Most nem csináltam mellé franciasalátát, lájtosabbra vettem. A piac tele van finom őszi fejes salátákkal, hát vettem egy fodros szépséget hozzá.

Biztosan mindannyiunknak vannak ilyen bolti kedvencei... Ti milyen bolti szörnyecskéért vagytok oda? :)

Nekem a kaszinótojás ilyen. Meg a parizer. Meg a grillcsirke. Meg a mignon. És a virsli, a jó roppanós bécsi vagy frankfurti virsli. Szomszédasszonyom pl. a bolti fasírtpogácsáért érez megmagyarázhatatlan vonzalmat, pedig elmondása szerint ízetlen, tiszta zsömle, és mégis. Neki ez szokott lenni a bevett gyorskajája, ha dolgozik és nincs idő rendes ebédre.

Nem adok meg mennyiségeket, mert étvágyfüggő. Kell hozzá friss tanyasi tojás, majonéz, frissen őrölt bors, szardellapaszta, mustár, tejföl, pici cukor.

A főtt tojásokat kettévágtam hosszában, a sárgáját egy tálkában kikevertem szardellapasztával (ne sajnáljuk), pici sóval (kóstoljuk meg mert a szardellapaszta nagyon sós), majonézzel (csak vigyázva, nehogy elhigítsa a sárgáját), mustárral (ezzel is óvatosan, ne legyen nagyon mustárízű), tejföllel (épp csak kategória), frissen őrölt borssal (ízlés szerint).

A majonézt összekevertem negyede annyi tejföllel mint a majonéz volt, kevés mustárt, pici cukrot és frissen őrölt borsot adtam hozzá.

A tojásokba visszatöltöttem a sárgájakrémet és vágással lefelé egy nagy tálra tettem. A tartármártást rácsurgattam a tojásokra. Díszítettem és ennyi lenne.

A boltin a tartármártás sűrűbb, kissé gumiszerű - szerintem abba egy kevés zselatint is tesznek, hogy jobban megálljon a tojáson, hogy formásabb legyen és díszíthetőbb.

Ha valaki abszolút klasszikusan enné, ITT megtalálja a franciasaláta receptjét.

Én most a salátára csak lehelletnyi sót, olívaolajat és pici citromlevet tettem.

Ma alkotó napom volt. Elkészítettem a fejlécemet koszorúként is. A levelek, amiket fotóztam, szépen megszáradtak időközben. Semmi más nincs a kis koszorún, mint falevelek és gesztenye. A konyhaablakomba tettem. Bár a képen sok nem látszik belőle - nem tudtam lefotózni, mert kevés a fény, az is hátulról jön... De nagyon jó kis őszi hangulatot varázsol a konyhámba a nagy tál mellett, ami telis-tele van almával és gesztenyével, a vázában pedig rőtnarancs őszirózsa van. Szép évszak az ősz is.

Joghurt grillezett fügével

Ez volt ma a reggelim. Vagy ebédem. Sosem veszek semmilyen gyümölcsjoghurtot. Mindig itthon készítem, natúr joghurtból, friss gyümölcsből.

Alkalmas reggelinek, desszertnek, nasinak, könnyű vacsorának is.

A fügét fél centis szeletekre vágtam. A mogyorót, mandulát és diót összevágtam nagyobb darabokra és összekevertem sűrű mézzel, őrölt fahéjjal, és kevés jó gyümölcspálinkával. A szendvicssütő tálcájára sorakoztattam a fügeszeleteket, rájuk halmoztam a mézes magokat és rágrilleztem a gyümölcsre. Egy kehelybe sűrű joghurtot kanalaztam - görög joghurtot - és a tetejére tettem a karamellizálódott mézes fügéket.

Nem csak fügével működik a recept. Készíthetjük körtéből, almából, szilvából - ha van még -, narancsból is.

Szilvalekváros, csokis muffin

A pénz a hatodik érzék. Muszáj, hogy legyen az embernek, különben nem tudja a másik ötöt sem igazán kihasználni.

(Sommerset Maugham)

Hát igen... megint és még mindig a szilvalekvár. Nézzétek el nekem. Utoljára 5 éve tudtam eltenni ebből a fantasztikus gyümölcsből lekvárt és már nagyon ki voltam éhezve rá...


Hozzávalók 12 darabhoz:
18 dkg liszt,
2 csapott evőkanál kakaópor,
1 késhegynyi őrölt fahéj,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
1 csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
15 dkg kristálycukor,
1 vaníliáscukor,
10 dkg vaj,
1 tojás,
4 cl rum,
6 cl tej,
10 dkg étcsokoládé,
sűrű házi szilvalekvár,
tortadara,
12 muffinpapír.

Az étcsokit késsel nagyobb darabokra összevágtam. A vajat felolvasztottam és a muffinpapírokat egy ecset segítségével kivajaztam. A maradék vaj a tésztába került.
A lisztet egy nagyobb tálba tettem az összes hozzávalóval egyetemben - a darabos csokit, a lekvárt és a tortadarát kivéve. Robotgéppel alaposan, habosra kikevertem. Ezután kevertem bele a darabos csokit.
Minden muffinpapírba tettem masszát, de csak a feléig. Ezután minden darabra tettem 1 nagy teáskanálnyi szilvalekvárt, aztán befedtem a maradék muffintésztával. A tetejét jó bőven megszórtam tortadarával. Háromnegyedes lángú, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem.
Azt hiszem, a szilva fahéjjal történt égben köttetett házassága újabb taggal bővült: a csokoládé legalább annyira méltó párja. Éljen a többférjűség! :)




Ma igen jó délelőttöm volt. Nem csak a muffin sikerült igen finomra, de bolhapiacon is jártam és nagyon élveztem. Már legalább 3 hónapja nem voltam, úgyhogy a mainak minden percét kiélveztem. És nem csak nézelődtem, csodálatos kincsekkel tértem haza.
Mondom sorban, ahogy a képen van: 9 db gyönyörű üvegkehely. Alkalmas fagyiknak, tiramisuhoz, panna cottához, pudingokhoz és majonézes salátákhoz. A kilenc darab volt 1000 forint.
Három darab francia öntöttvas sütőedény, 2 egyszemélyes és egy ovális kétszemélyes. A három került 1500 ft-ba. Ezer éve vágytam ilyen öntöttvas edényekre. Az ovális kenyérsütéshez is jó lesz alapnak.
Egy teásdoboz (10 dkg-os) és egy sütis villa-kanál vagy mi. A kettő volt 200 Ft. Sajnos csak ezt az egy teásat leltem, pedig múltkor Marvin hozott nekem 6 féle fantasztikusan isteni teakeveréket, egyik finomabb mint a másik... Muszáj lesz még szereznem ilyen dobozokat, ha meg akarom őrizni az aromájukat.
Csodálatos sárgaréz edény és egy kiöntő. A kettő együtt volt 1200 Ft. Valami gyönyörűségesek élőben...
Egy nagy - kétszemélyes törökkávés pitli, vörös és sárgaréz - 300 HU forintért.
És egy faragott néger fej - valamelyik festményemhez majd felhasználom. 100 forint.
Összesen 4300 forintot költöttem és micsoda gyönyörűségeket vettem! Egyébként a grillserpenyőm, ami már több fotón szerepelt, szintén bolhás - komoly 200 forintot fizettem érte. És a szilvalekváros képeknél látható volt remek gyümölcsmosóért is komoly 200 pénzt adtam. Érdemes bolhára járni hiába na, mindig megállapítom! És még otthagytam egy gyönyörű, antik, legalább 200 éves széket. Bőr üléssel (dombormintáscsodaszépséges) és támlával, cizellás réz szegecsekkel... Milyen jó lett volna nekem az étkezőbe a számítógépasztalkámhoz... Barokk irodaszék. Van ilyen? Nálam lett volna.... Jövő héten megint megyek és ha megvan a szék, megveszem! :)