Pásztortarhonya

.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
s az Úr házában lakom egész életemben.

                                                                                                                                         (Zsolt 23. 1-4.)

A pásztortarhonya ilyenkor tavasszal legalább annyira kedvencem, mint a tojásos nokedli. Igen, a saláta miatt. Mindkettőhöz kitűnően illik a tavasz e korai finom zöldje. A pásztortarhonya számtalan variációban készülhet: főzhetjük így vega módra. Aztán tehetünk bele füstölt szalonnát. Vagy füstölt parasztkolbászt. Vagy mindkettőt. Készíthetjük pörkölttel is. Kerülhet bele erdei-mezei gomba is szezonban. Nyáron készíthetjük egészen lecsósan is, sok paprikával, friss paradicsommal.
Ez az az étel, amit nem érdemes túlbonyolítani - a fűszerezésére gondolok. A legegyszerűbben a legfinomabb, csak sóval, hagymával és pirospaprikával ízesítendő. A legfinomabb házi tarhonyából. Én valamiért megmagyarázhatatlanul vonzódom a bolti sörétes tarhonyához is - ezzel is finom. És gyors.

Hozzávalók 4 főre:
25-30 dkg vöröshagyma,
50 dkg tarhonya,
70 dkg burgonya,
6-7 evőkanál olaj,
1 csapottabb evőkanál pirospaprika,
só,
1,5 liter víz,
ilyenkor télen 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
és 1 evőkanál darált paprika (Erős Pista vagy Édes Anna.)
Nyáron 1 paradicsom
és egy nagy paprika.
Ha húsos változatban készítjük:
20 dkg füstölt szalonna,
20 dkg parasztkolbász.
A pörköltes verzióhoz:
körülbelül 2-3 főre való kész pörkölt.

A burgonyát megtisztítottam és pici kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vágtam és az olajon a tarhonyával együtt kis lángon sütni kezdtem. Addig tartsuk kis lángon, míg a hagyma megüvegesedik. Ekkor tegyük nagy lángra és folyamatos kevergetéssel pirítsuk meg a tarhonyát úgy, hogy egészen szép barna színű szemek is legyenek benne. A pásztortarhonyának a jó ízét egy részről a jól lepirított tészta adja meg.
Mikor jó már a tarhonya, húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a burgonyát, a pirospaprikát, sűrített paradicsomot és paprikakrémet, majd öntsük fel vízzel. Hagyjuk nagy lángon felforrni, aztán mikor már forr, tegyük át a tűzhely legkisebb lángára, és ott is kis lángra. Tegyünk rá fedőt, addig főzzük, míg már csak a tetején marad egy kevés víz. Ez körülbelül 10-15 perc. Hagyjuk rajta a fedőt, de kapcsoljuk le a lángot. Hagyjuk a gőzben jó 20 percig. És felforrás után már ne kevergessük, nem szükséges.

Ha szalonnával-kolbásszal készítjük, akkor a kis kockákra vágott szalonnát is tegyük bele az elején a hagyma és a tarhonya mellé. A kolbászkarikákat csak akkor, mikor hozzákeverjük a burgonyakockákat is. A paprika-paradicsom is ekkor kerülhet bele, mindkettőt csak vágjuk félbe.
Ha pörkölttel készítjük, akkor csak annyi a dolgunk, hogy a tésztát kevés olajon jól megpirítjuk, majd a forróra melegített pörkölthöz tesszük, felöntjük a tarhonya mennyiségének a duplája vízzel, hagyjuk felforrni, majd fedő alatt kis lángon a fentiek szerint készre főzzük.
A pásztortarhonya csak burgonyával például köretként is szerepelhet, natúr sültek - tarja, oldalas - mellé.

Így hús nélkül kitűnő böjtös étel is. De bármelyik verzióját is készítsük el, a fejes saláta fantasztikusan finom hozzá így tavasszal (és ősszel), de mennyei uborkasalátával, káposztasalátával, kovászos vagy savanyú uborkával, ecetes almapaprikával vagy ecetes cseresznyepaprikával is.
Ehhez az ételhez nagyon finom a tejfölös lével leöntött fejes saláta is: készítünk egy hagyományos salátalevet vízből-ecetből.-sóból-cukorból, majd keverünk hozzá tejfölt is. Mint az uborkasalátánál. És ezzel öntjük nyakon a salátaleveleket.

És aki kedveli a pásztortarhonyát, annak ajánlom egy távoli földrész kissé hasonló ételét, a jambalaya-t (ejtsd: dzsámbálájá). Eszméletlen finom, érdemes elkészíteni. Ajánlok hozzá jófajta bort vagy sört, s persze valami tüzes, igazi New Orleans-i jazz zenét. :)

Házi ecetes tormakrém

.

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.

                                                         (Fodor Ákos)

Közeledik a húsvét... Átnézegettem a blogom, mi hiányzik még az ünnepi asztalról. Már receptileg értem. :) Mert idén sem lesz másképp, a hagyományos finomságok kerülnek asztalra most is. Hideg tojásos töltött dagadó, főtt sonka, főtt füstölt parasztkolbász, főtt tojás, sárgatúró, kalács... Már ami az ünnepi hidegtálat illeti. A húsvét címke alatt érdemes nézelődni.
Maradt egy hiányosságom: a házi tormakrém.

Bevallom nem szoktam készíteni, mert venni szoktam. És most már azt is tudom, miért. Egyrészről mert vannak finom kész krémek, másrészről a tormareszelés könnyfakasztó műfaj. A szó szoros értelmében. Teleríttam 10 papírzsepit, mire másfél nagy tormaszárat lereszelgettem. Napszemüvegben. :)) Védőfelszerelésként tettem fel, de hiábavalónak bizonyult. Akinek van búvárfelszerelése, javaslom öltse fel, míg eme műveletet végzi. Bár csak az oxigénpalackos komoly felszerelés jöhet szóba. A légzőcsöves hobbifelszerelés sem tormapáraálló szerintem.
Viszont jelentem: isteni finom lett a legyártott késztermék.



Hozzávalók 1 kisebb adaghoz:

12 dkg reszelt torma (tisztítva és reszelve ennyi),
1 dl forró víz,
2 cl 20%-os ecet (vagy 4 cl 10%-os és kicsit kevesebb víz),
kb. 2 evőkanál méz,
1/2 csapott teáskanál só.



Ez a mennyiség körülbelül 1 és 1/2 bolti kisüveges tormának felel meg.
Tehát a tormát lereszeljük. Papírzsepiket kézhez készítjük.
Majd fölforraljuk a vizet, aztán az ecetet, sót, mézet elkeverjük benne és mindezt a tormára öntjük. Ennyi lenne. Egy napi állás jót tesz neki, mert összeérik. Érdemes mindenképpen mézzel ízesíteni, mert hihetetlen jó ízt ad neki. Ebben az esetben a méz nem csak édesítőanyag, hanem fűszer is.
Készíthetjük nem felforralt lével is, de számomra úgy ehetetlenül erős a torma. Még így leforrázva is nagyon csípős. Ha gyerekek is fogyasztják mindenképpen forrázzuk le, mert különben nem tudják megenni - olyan erős lesz a krémünk.

Majonézes tormakrém: Egyszerűen majonézzel elkeverjük a kész ecetes tormakrémünket. Kissé érdemes kinyomkodni, hogy ne higítsa el nagyon a majonézt.

Almás tormakrém: reszelt almát keverünk a kész ecetes tormakrémünkhöz. Mindezt tetézhetjük majonéz hozzákeverésével is. Akinek van a spájzában almalekvár, egyszerűen keverje azzal.

Sörös tormakrém: a kész ecetes tormakrémet kissé kinyomkodjuk és erős ízű barnasörbe keverjük. Ebbe is illik a reszelt alma is akár.

Mustáros tormakrém: a kész ecetes tormakrémhez mustárt keverünk. Ha dijonit teszünk hozzá, nagyon ütős lesz, ha magos édes német mustárt, akkor szelídebb, de pikánsabb.

Narancsos tormakrém: a vizet helyettesítsük narancslével és reszeljük bele a narancs héját is.

Tormamártás: besamelmártásba keverjük a kész ecetes tormakrémet. Akinél jó marhahúsleves vagy tyúkhúsleves készül majd húsvétkor, a főtt hús mellé tálalhatja. Egészen pazarul illik a jó főtthúsokhoz.

Az ecetes tormakrém jól keverhető például salátaöntetekhez is. Akár olajoshoz, akár majonézes öntetekhez.
A friss torma rendkívül erős és természetes antibiotikum is!

Zabaglione

.

Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen.

                                                               (Kalevala)

Ezzel a klasszikus olasz desszerttel úgy jártunk gyerekkorunkban a tesóimmal, hogy fölfedeztük - anélkül hogy tudtuk volna, hogy ez egy híres itáliai desszert... Ugyanis mikor ránk tört az édesség-ehetnék és semmi sem volt éppen otthon, tojás mindig volt a hűtőben. És hát azt tudtuk, milyen finomak a krémek a sütikbe - sőt még a nyers piskótatészta is finom - mert anyu mindig engedte kicsócsálni a tálakat mikor sütött. Szóval ínséges időkben egyszerűen felütöttünk 2-3 tojást, különválasztottuk a sárgáját és jól kikevertük cukorral. Majd minden apró falatot a végletekig kiélvezve elnyalogattuk. Egyszerűen imáduk, ez volt a kedvenc édességünk. Körbeültük a tálat, mindhármunk kezében egy-egy kiskanál és sorban, rendben mindenki egy-egy kanálkával vehetett belőle. Arra is emlékszem hogy annyira szerettük, hogy még a tálat is az ujjunkkal teljesen tisztára töröltük a végén - persze ezt is szigorú sorrendben, hogy mindenkinek egyformán jusson. A végére ott ültünk körben egy teljesen csillogó tiszta tállal az ölünkben. És mélyeket sóhajtoztunk, hogy elfogyott... (Anyu meg másnap mérges volt, mikor megtalálta a tojásfehérjéket a hűtőben. Mert általában ezen tevékenységünk éjjelre korlátozódott.)
Hát így fedeztük fel a zabaglionét. Ugyanis azt olvastam valahol, hogy az eredetit valóban így nyersen fogyasztották. A vízgőz fölötti felverés már későbbi találmány. Dolce Vitánál olvashatjátok e nagyszerű és egyszerű desszert olasz történetét is.
A zabaglione egy olyan kategóriájú finomság, amit nem lehet szerintem receptben megadni. Vagy csak úgy hozzávetőlegesen. Annyi a lényege, hogy 1 főre 1 tojás sárgáját számoljunk és 1 púpos evőkanál porcukrot. Alaposan keverjük ki, míg habos és krémes lesz és szépen kifehéredik. Ekkor keverjünk hozzá valamilyen alkoholos italt, például desszertbort vagy finom likőrt. Ebből nem kell sok, nehogy nagyon elhigítsa a krémet. Majd vízgőz felett keverjük folyamatosan, míg besűrűsödik.
A képen valójában egy tejszínhabbal kevert zabaglione van. Mikor úgy járok, hogy nagyon jól sikerül úgy besűrítenem a tojássárgáját, hogy még nem rántotta, de mégis eléri a krémesség legmagasabb fokát, akkor nagyon-nagyon sűrű tud lenni, mire kihűl. (Mert egyből hidegvízfürdőbe szoktam tenni, nehogy tényleg rántotta legyen belőle.) Ilyenkor kevés jól felvert tejszínhabbal lazítom.
Az eredeti zabaglione akkor lesz a legfinomabb (tehát mikor nem keverünk hozzá tejszínhabot), ha akkor vesszük le a tűzről, mikor a tojássárgája elkezd hígulni a hő hatására, és ezzel egy időben megnő a térfogata is. Ezután még lelkesen keverjük a habverővel, mert innentől kezd besűrűsödni. Mikor már érzésre nehezebb keverni és a krémben a habverő nyomot hagy és érezzük hogy sűrűbb lett a krém, na ekkor kell levenni a tűzről, mert így lesz a legkrémesebb. A zabaglionénak nem kell nagyon-nagyon sűrűnek lennie, sőt. Kellemesen krémes, lágy, könnyű habosság a jellemzője. Ezt hivatott biztosítani a marsala, vagy bármilyen finom desszertbor. Itthoni viszonylatban tokaji aszú vagy édesebb hárslevelű illene hozzá, vagy valamilyen jó minőségű muskotályos bor. "Kísérőnek" az amaretti keksz szerintem nagyon jól illik hozzá. (A képen egyszerű piskótatallér van, azzal is nagyon finom volt.)

Tehát ennyi a trükkje. Semmi más nem kell hozzá, mint jó minőségű tanyasi tojás sárgája, cukor és valamilyen finom likőr vagy bor. És mégis. A világ legfinomabb édessége.
És készen van 10-15 perc alatt.
Na igen.
Nemsokára jövök a pavlova tortával. Tortákkal.

Csokis pavlova.
Kávés pavlova.
Citromos pavlova.
A sorrend még nem biztos. Csak a sorozatgyártás.
Három pavlovára elegendő fehérjém gyűlt össze.
Aztán meg táncolhatom le a fölösleget...
Édes élet, nesze neked! :)

Apropó. Kiváló húsvéti desszert is, hiszen tojásból van. Meg könnyű elkészíteni. Ajánlom az ünnepekre is.

Vörösboros sült cékla krémleves

.

Hasznos életszabály, ha egyszerűen azt mondjátok magatoknak: "Jöjjön, aminek jönnie kell."

(Paramhansza Jogananda)

A boldogság titka az élet igenlésében rejlik, nem pedig annak irányításában.

(Joe Vitale: Hoponopono)

Igazából nem-recept. Hanem ez is a konyhai maradékok újrahasznosításához egy ötlet, csakúgy mint a nemrég feltett kenyérmaradék-hasznosítási bejegyzésem.
A sült, párolt zöldségek igazán csak frissen finomak. Azonban nem kell kidobnunk ha lenne maradék belőlük, mert krémlevesnek például még tökéletesek másnaposan is.
Tegnap sült céklát készítettem (tejszín nélkül csak fűszerekkel és olívaolajjal), ez alakult át ma levessé. Egyébként is. A leves a kedvenc műfajom a gasztronómia palettájáról.
Most sok fokhagymagerezddel, zsályával és édesköménnyel fűszereztem a sült céklát, no meg olívaolaj, balzsamecet és méz került még rá sütéskor.

Ma aztán feltettem annyi folyadékkal főni, amennyi ellepte. Ez 1 narancs levéből, körülbelül 0,5 dl száraz vörösborból és vízből állt. A cékla 30 dkg volt, ez 2 főre pont elegendő.
Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, még kevés mozsárban összetört édesköménymaggal, kevés mézzel és 1/4 zöldségleveskockát is tettem bele. Akinek van zöldségalapleve azzal készítse, persze sokkal jobb mint a leveskocka - de kinek van mindig otthon alapleve?
Mikor főtt úgy 15 perce, botmixerrel pürésítettem. Tálaláskor sűrű natúr joghurt került még bele.

Gersliropogóssal ettük, így valódi egytálétel lett ebből a kis egyszerű levesből.
Ropogós nélkül, csak önmagában ehetjük jól behűtve is, igazi nyári hideg levesként.