Aszaltszilvás, vörösboros marhasült

Azt hiszem, az idei év egyik legfinomabb ételét sikerült tegnap úgy exhasmindentbeleafazékba módra elkészítenem... az ünnepi asztalra is szívből ajánlom. Nagyon gazdag ízű, izgalmas, feledhetetlen, ugyanakkor alig-munkával elkészül és puliszkával ajánlom, mert isteni volt hozzá.
Hkrmhhh... viszont fotózhatatlan... :)

Hozzávalók 3 főre:
1 kg csonttal együtt szeletelt marhalábszár (ez nálam spec 2 vastag nagy szelet volt - olyan, amilyen az ossobuccohoz is szükséges),
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 dkg vaj,
1-2 evőkanál olívaolaj,
1 csapott evőkanálnyi sűrített paradicsom,
10 dkg aszalt szilva,
2-3 piros csilipaprika,
1 darabka egész fahéj
3 szem szegfűszeg,
3 szem szegfűbors,
só, frissen őrölt bors,
1 púpos evőkanálnyi narancslekvár (ha nincs kéznél, akkor 1 narancs leve és lereszelt héja plussz 1 púpos evőkanál méz),
3 dl száraz vörösbor,
liszt a szeletek megforgatásához,
plusz víz a sütés közben.

A húst alaposan leöblítettem, megszárogattam. Besóztam, frissen őrölt borssal megszórtam, és vékonyan lisztbe forgattam. Egyrészt megvédi a húst a kiszáradástól - vagyis szaftosabb marad -, másrészt ahogy sül, a liszt kissé megpirul, ami remek ízt ad a szaftnak, no és persze be is sűríti. Egyfajta vékony rántásként működik.
A tepsit, amiben később a sütőbe került az étel, a tűzhelyen a tűzre tettem és a hússzeleteket forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam hirtelen. A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a félkarikákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Aztán hozzáadtam a fűszereket, az aszalt szilvát, a karikázott csilit, a sűrített paradicsomot és az elősütött hússzeleteket. Felöntöttem bőven vörösborral, és elkevertem benne a narancslekvárt is. Kóstoltam, sóztam. Alufóliával lefedve 160-180 fokos sütőbe tettem, és hagytam jó 2 órán át sülni. Közben kétszer levettem a fóliát, és vízzel pótoltam a szaftot, mert kissé elsült alóla. Erre figyeljünk, mert megéghet a hagyma, aszalt szilva és úgy nem jó. Akkor jó, ha bőven marad alatta sűrű, gazdag szaft.
A hús végül olyan puha lett, hogy leomlott a csontról. Egyszerű puliszkával tálaltam és valami mesés volt hozzá.
Ez az étel vadhúsból is finom.

Adni jó

Kedves Olvasóim!

Elérkezett hát megint a karácsonyvárás, az advent - az év talán legszebb és legmisztikusabb időszaka. Még a legmorcosabb lelkűeket is megérinti a hangulata, valami különös varázs van ilyenkor bennünk is, körülöttünk is. Én már nagyon régóta nem törődöm az üzletek kínálatával, nálunk a családban közös megegyezés alapján sok éve nincs ajándékozás. Nem mintha nem lenne jó adni és kapni, csakhát sokan vagyunk már, és egyikünk sem Krőzus, sajnos. Ezért inkább csak a gyerekeknek hoz a Jézuska ajándékot, mi felnőttek pedig örömünket az együtt töltött idővel mérjük, az együtt nevetésekkel, együttlétekkel, beszélgetésekkel, a finom ételek s borok élvezetével. Nagy dolog már az is, hogy bőségesen terített asztalhoz ülhetünk, hogy egészségesek vagyunk és fedél van a fejünk felett.
Évekkel ezelőtt láttam egy videót, amiben egy ember arról beszélt, hogy a feleségével van egy fogadalmuk vagy játékuk. Minden hónapban a fizetésük pár százalékát nem önmagukra költik, hanem olyanokra, akik rászorulnak. Csak hogy meglegyen az adok-kapok egyensúlya. Nekem ez a gondolat és gyakorlat nagyon megtetszett akkor. Azóta mi is gyakoroljuk, s mivel nagyon szeretjük az állatokat, a zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyre szoktunk vinni minden hónapban állateledelt, meg ha van kidobnivaló meleg pulóver, takaró, azt odaadjuk, hogy ne fázzanak az állatkák.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, pedig csak annyit szerettem volna írni, hogy adni nagy öröm, adni jó. Mindenfelé nagy reklámokkal mennek jótékonysági karácsonyi akciók, így hát én is csatlakozom. Viszont semmi csimbumm, nincs nyereményeső és jutalom a jótékonyságért... csak adj, ha úgy érzed, jólesne. Nem lesz megemlítve a neved, nem kapsz jutalomcsontocskát sem kitűzőt. Csak Te fogod tudni, hogy gondoltál másokra is, csak Te fogsz érezni a szíved tájékán melegséget. Látod? Kettőt fizethetsz, s egyet kapsz: jóérzést. Ez az én akcióm.
Két lehetőségre hívnám fel a figyelmet.

"Ha megmentesz egy lelket, egy egész világot mentesz meg." Martin és családja

"Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt." Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megye

Hálás szívvel köszönöm a figyelmeteket, mindenkinek csodákkal teli Adventet s karácsonyi készülődést kívánok, ha addig nem találkoznánk. :)

Te vezess vakon (Advent első fénye)

Mazsolás-túrós kenyérszuflé? puding?

Apám mindig azt mondja: "Az aggály és a kétely a jó szakácsok fő ellenségei. A szuflé vagy megdagad, vagy nem. Sehogy sem lehet beleavatkozni. Jobb ha az ember leül és vár, hogy mi lesz a vége."

(Sisko kapitány, Star Trek) 

Minek nevezzelek te szépség? Szuflénak? Pudingnak? Vagy csak rakott kenyérnek? Tényleg nem tudom. Azt hiszem, nem igazi szuflé, az angolok viszont kenyérpudingnak hívják. Mindegy is, ha finom. És ha hisztek nekem ha nem is, a legjobb dolog, ami maradék szikkadt kenyérrel történhet. Egyébként ez még a múlt szombati buliról megmaradt kilós darabból készült. Semmi sem vész kárba, csak átalakul. :)

A maradékfelhasználós receptekkel mindig bajban vagyok, nagyon nehéz mennyiségeket megadni, mert inkább érzésre rakja össze az ember lánya, mintsem pontos recept alapján.

A jénait kivajaztam jó vastagon, és elég kócosan belerakogattam a kenyérszeleteket, rádobtam a mazsolát, túrót. Három tojást felvertem, reszeltem bele citromhéjat, tettem bele valódi vaníliamagokat, 10 dkg cukrot és 4 dl tejjel felöntöttem. Rácsorgattam a szeletekre és vártam egy órácskát, hogy magukba szívhassák az éltető folyadékot, s aztán forró (kb. 200) fokos sütőbe tettem úgy félórára.
Volt kibontva az isteni citromlekváromból, így 2 evőkanálnyit vízzel öntet sűrűségűre higítottam, s ezzel a mennyei finomsággal még megcsorgattam. Nem volt rossz. :)