Burgonyafánk

  Hiába telt el közben annyi idő, tökéletesen fel tudta idézni a hangokat, az illatokat, új ruhája suhogását a frissen felvikszelt padlón. Pedro válla fölött visszanéző tekintetét... Az a tekintet! Tita éppen egy habcsókokkal teli tálcát vitt az asztalhoz, amikor egyszer csak izzón magán érezte a bőrét perzselő tekintetet.
  Megfordult, s szeme találkozott Pedro szemével. Abban a pillanatban tökéletesen megértette, mit érezhet a fánk tésztája, amikor érintkezésbe kerül a forró olajjal. Olyan valóságos volt az egész testét átjáró forróság érzése, hogy már-már attól tartott, akár a fánk tésztájából, a testéből is buborékok fakadnak majd mindenütt - az arcán, a hasán, a szívében, a mellein - nem állhatta hát tovább ezt a tekintetet, s szemét lesütve átsietett a szalonon, annak túlsó végébe, ahol Gertsrudis éppen Az ifjú szempár című valcert játszotta a gépzongorán.
  A tálcát egy asztalra tette, szórakozottan fölemelt egy Noyó likőrrel telt poharat, mely épp a keze ügyébe esett, s leült Paquita Lobo, a birtokszomszédnőjük mellé. Mit sem ért, hogy távolabb került Pedrótól; a vére továbbra is tüzes izzással futkározott az ereiben. Orcáit heves pirosság öntötte el, s bárhogy igyekezett, képtelen volt olyan helyet találni, ahol tekintete megpihenhetett volna.

(Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!)

Farsang van, vagyis fánkszezon. Tegnapról maradt burgonyapüré, abból készítettem ezt a fánkot, és mert virágos kedvemben vagyok, hát szépséges kis csillagvirágok lettek belőlük.
Receptet nehezen adok meg, mert függ a kész pürétől, a liszttől, s más egyéb körülménytől... Mi minden kell, hogy egy virág kinyíljék...

Hozzávalók 2 főre (körülbelül):
30 dkg kész burgonyapüré,
2 kisebb tojás,
pici só,
20 dkg liszt,
5 dkg rétesliszt,
1 teáskanál sütőpor
és ha kell, kevés tej vagy tejszín.

A légyeg az, hogy a hozzávalókból egy nudlihoz hasonló állagú tésztát készítsünk. Lágy legyen, vagyis könnyű és "repülős", ugyanakkor ne ragadjon, de álljon össze és legyen formázható.
Lisztezett deszkán nyújtsuk ki, és bármilyen formára szaggatva bő (tényleg bő és közepesen forró) olajban süssük ki.
Papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj lecsöpöghessen.

Porcukrozva bármilyen lekvárral kitűnő édesség, de ha sósan fogyasztanánk, jó fokhagymás tejfölt javasolnék mellé, vagy valamilyen finom ragu köreteként is remek. Legyen az húsragu, vagy akár bármilyen fűszeres zöldségragu. Bármihez illik...

Fokhagymás, citromos kelkáposzta

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)

Sokan nem kedvelik a kelkáposztát, én viszont nagyon szeretem. És ez tényleg nem a megszokott főzelékforma. (Nem mintha azzal baj lenne, mert azt is imádom.) Tökéletes köretként is, de akár önálló fogásként is, mondjuk párolt rizzsel.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej kelkáposzta,
5 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 citrom levágott héja és pár csepp leve,
szárított oregano ízlés szerint,
2 teáskanálnyi sós lében eltett zöldbors vagy
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 fej fokhagyma,
1 teáskanálkányi méz.

A kelkáposztát megtisztítottam és a torzsán keresztül 8 cikkbe vágtam (így egyben marad), aztán kissé sós forrásban lévő vízbe tettem és majdnem készre megfőztem.
Közben a vajon-olívaolajon megsütöttem a fokhagymagerezdeket és a nagyobb darabokban hagyott citromhéjakat kevés sóval, oreganoval, mézzel, pici citromlével. Kóstoljuk, úgy lehet az édes-savanykás ízt összhangba hozni. Aki nem szereti a kesernyés ízt, csak a citrom héjának sárga részét tegye bele.
(Ne süssük túl nagy lángon, mert megéghet a fokhagyma.)
Mikor már puha volt a fokhagyma is, a citromhéjak is, hozzátettem a zöldborsot is, és a kelkáposztacikkeket is. Most már nagy lángon jól átsütöttem, hogy igazán összesimuljon az egész étel.
Citromlé helyett savanyítható kevés fehérborral is, ha épp az van kéznél.
És igazán sóban eltett citromhéjjal finom, ha van otthon készleten.

Téli vitaminsaláta

Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.

(Márai Sándor)

Jó régen nem jelentkeztem, most meg jövök egy nemrecepttel... :) Csak egy egyszerű téli vitaminbombasaláta, de nagyon finom. Lereszeltem egy nagy sárgarépát, egy darabka zellert, egy darabka céklát, tettem hozzá fél fehér salátahagymát, megsimogattam a lelkét egy kevés balzsammal ecettel, sóztam, pici mézet is tettem rá, s olívaolajt, tökmagolajat. Borsozható is, de én a csilit is csilivel, úgyhogy azt morzsoltam rá... mert tényleg imádom... A kézitáskámban pl. mindig van parfüm mert az illat, az illat... az kell, napszemüveg csak mert dögös és olyan olaszosszínésznős és persze csili mert vannak olyan elvetemült rokonok és vendéglősök, akik nem tartanak készleten, és persze kagylóhéjak és szép kavicsok és madártollak. Ezek fontosak.

Önmagában is finom, de... hm. Hajában sült krumplival meg. Isteni. Nem beszélve arról, milyen jó meleget csinál a tűzhely a konyhában ebben a zord télben. És a saláta színe is... maga a tűz.

Mákos baklava

Tömjén, amely a szél szárnyán úszik, és lágyan bomlik ki, akár egy zászló – a lázadás zászlaja; ördögi kigőzölés, amely azonban korántsem kéntől bűzlő, ahogy gyerekkorunkban tanultuk, hanem minden illatszernél szédítőbb és ígéretesebb, ezernyi fűszer egybevegyülő párlata, amelytől zúgni kezd a fej, és felszárnyal a szellem. Én pedig egyszer csak ott találom magam a templom előtt, amint kiszolgáltatom fejem a szélnek, és minden erőmmel azon vagyok, hogy beszívhassam ezt az illatot.
...

A szél mindig ugyanannak a falnak a tövéhez sodor vissza bennünket.

(Joanne Harris: Csokoládé)

Este csajos beszélgetős-pezsgőzős buliba megyek, oda sütöttem ezt a mákos baklavát. A bakalava és én - égben kötettett páros vagyunk... igazi szerelem ez. A baklava édes, erőteljes, olyan, hogy ha csak egyetlen falatot is eszem belőle, úgy érzem: ez a teljesség. Semmi sem hiányzik, kerek, egész, mámorító.
A szirupba rózsavizet tettem és mézet, s csak azt sajnálom, hogy azt a csodálatos illatot nem tudom szavakba foglalni, amit e két hozzávaló a konyhámba varázsolt. A mesés kelet illata volt... Csábító és bűvöletbe ejtő.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsinyihez:
2 csomag 6 darabos réteslap,
20 dkg darált mák,
20 dkg porcukor,
2 narancs reszelt héja,
12 dkg vaj.
A sziruphoz:
20 dkg méz,
2,5 dl víz,
4 evőkanál rózsavíz.

A darált mákot összekevertem az átszitált porcukorral és a reszelt narancshéjjal. A vajat felolvasztottam, és jól kikentem vele a tepsit. Az első csomag réteslapot kibontottam, kihajtogattam és kettévágtam, illetve pontosan a tepsi méretéhez igazítottam. Beletettem az első lapot, megkentem vékonyan vajjal, majd rátettem a következőt. Hat lapot rétegeztem így. Aztán megszórtam mákkal, rá réteslap, vajjal megkentem, s rá még egy lap, vajjal megkentem. Megint mák, megint 2 lap. Pontosan annyi réteget csináltam így, hogy a végére a másik csomagból is 6 darab lap maradjon. Tehát mikor végeztem a rétegezéssel, akkor a tetejére megint 6 lap került. Ezután egy jó éles késsel fölvágtam a süteményt, mert sülés után már nem lehet.
Előmelegített sütőbe tettem nem nagy lángra, mert körülbelül 20-25 percig sütöttem, és így nem égett meg, szép lassan pirult.
Míg sült a baklava, a sziruphoz valókat fölforraltam és hagytam forrni addig, míg besűrűsödött. Ez körülbelül 10 perc forralást jelent. Akkor sűrűbb, ha a habja megváltozik, nagyobb buborékok jelennek meg a tetején. Akkor már jó.
A kisült süteményre azon forrón ráöntöttem a szirupot. Hagyjuk állni pár órát, és aztán... megkóstolható. :)
Lehetett volna gazdagítani aszalt datolyával, vagy fügével is, de most éppen nem volt itthon.
Ha nincs rózsavíz kéznél, narancsvirágvízzel is nagyon finom a szirup. Vagy frissen facsart narancslével akár, víz helyett.
A karácsonyi asztalra is méltó finomság szerintem.