Pritaminpaprika cukkinivel töltve

A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.

(Richard Bach)

A pritaminpaprikának egészen utolérhetetlen íze van. Ilyenkor szezonban mindennap eszem, ha tehetem. Ez a töltött szépség nagyon finomra sikerült. Milyen jó hogy a konyhai kísérleteknek néha egészen fergeteges a végeredménye.

Ez a kiváló töltelék akár paradicsomba, akár krumpliba, akár hagymába töltve tökéletes szerintem.

6-8 pritaminpaprikába való töltelék:

1 kisebb cukkini,

6-8 darab aszalt paradicsom,

12-15 szem olajbogyó,

1 közepes vöröshagyma,

3 gerezd fokhagyma,

2 evőkanál olívaolaj,

1 szép hosszú kosszarv paprika (pfefferoni),

só,

frissen őrölt bors,

1 csokor petrezselyemlevél,

4 csapott evőkanálnyi zsemlemorzsa,

úgy érzésre parmezán (szárított is kiváló hozzá),

10-15 dkg reszelt trappista sajt.

A paprikáknak kalapot vágtam, a magházat eltávolítottam.

A cukkinit lereszeltem a reszelő vastagabb felével, amivel a tököt is szokás reszelni.

Olívaolajon üvegedésig pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd hozzátettem a cukkinit is. Sóztam, borsoztam, apróra vágott petrezselyemzöldet, olajbogyót, aszalt paradicsomot, kosszarvpaprikát is kevertem hozzá.

Mikor megpuhult a keverék, lezártam alatta a lángot. Zsemlemorzsát, parmezánt és reszelt sajtot kevertem még hozzá, aztán betöltöttem a paprikákba. Hőálló tálba sorakoztattam őket, olívaolajjal kicsit meglocsolgattam és előmelegített, forró sütőben megsütöttem.

 

.

Karamellizált sárgarépa gyöngyhagymával

Minden amit hallunk vélemény, nem tény, és minden amit látunk nézőpont, nem a valóság.

(Marcus Aurelius)

Ez az egyik legkedvencebb köretem vagy ha úgy tetszik, néha főételem.

Ilyenkor a legfinomabb, mert a zsenge sárgarépa egészen más ízű, mint a kifejlődött, öregebb példányok. Azt hiszem, ilyenkor hívják bébirépának.

Hozzávalók 4 főre:

személyenként 10-12 bébirépa,

személyenként 8-10 db gyöngyhagyma,

2 dkg vaj,

1 evőkanálnyi olívaolaj,

kakukkfű (friss a legjobb),

2-3 levél menta,

2 gerzd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1/2 zöldcitrom leve,

1 teáskanálkányi méz,

petrezselyemzöld.

A bébirépát csak megmostam, nem kell tisztítani másképp. A gyöngyhagymát vízbe áztattam - így könnyen lejön a külső száraz héja. A répákat nem túl vékony karikákra vágtam és egy serpenyőben a gyöngyhagymákkal együtt a vajon, olívaolajon pirítani kezdtem sóval, mézzel, borssal.

Mikor jól megpirult, öntöttem alá kevés vizet és fedő alatt félpuhára pároltam. Aztán a fokhagymát is hozzáadtam vékony szeletekre vágva, valamint kakukkfűlevélkékkel és mentával ízesítettem. Zöldcitrom levével pedig meglocsoltam. Ismét nagy lángra téve újra megpirítottam.

Tálaláskor megszórtam petrezselyemlevéllel.

Fenségesen finom. Akár köretként, akár önmagában is. Párolt rizzsel is ajánlom.

Bruschetta

Légy jó, és ne várj ezért jutalmat sem a földön, sem a túlvilágon. A szem sem vár jutalmat azért, mert lát, a láb sem azért, mert jár.

(Marcus Aurelius)

Egészséges és finom.
Fokhagymás pirítós paradicsommal, egészen leegyszerűsítve. De vannak még járulékos elemek hozzá: extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors, friss bazsalikomlevelek.

Nem írok mennyiségeket. Étvágy szerint a paradicsomokat felkockázzuk kis darabokra. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és friss bazsalikomleveleket vágunk még a keverékbe. Frissen sült, fokhagymával megsimogatott pirítósra halmozzuk és hammm bekapjuk.

Tegnap rozsos kenyeret sütöttem tökmaggal, kevés köménymaggal. Igazán jól illett a bruscettához.

Az egyszerűség valóban nagyszerűség. Ez az egyik nyári kedvenc vacsoraétkem.

Modortalanságok

*

Elolvastam a "modoros" gasztroblog- kritikáját... A kommenteket is.
Van benne igazság is. Meg nem igazság is.
Az írás találó. Tény, s való. Bár könnyű más pipilőjével a csalánt verni.

Azonban hozzászólni ott nem kívánok. A hozzászólások hogy úgy mondjam - modorosak?! Még ha azok lennének. Sajnos kritikán aluliak.
Egy-két kivétellel.

Arra lennék csak kíváncsi, a kommentelők hogy írnák le és milyen fotóval illusztrálnák a kreálmányaikat. Milyen szavakat használnának vajon? Valószínűleg egy új nyelvet kéne kitalálniuk, nehogy őket is modoros jelzővel illessék... Esetleg meg is kéne fizetniük egy fotóst, hogy értékelhető képek tartozzanak a receptekhez? Valószínűleg igen. És az elkészül ételek minőségéről most ne is beszéljünk.

A gasztroblogot írók zöme munka és család mellett ír, fotózik. Talán nem jelöltethetnénk magunkat a következő irodalmi Nobel-díjra - de nem is ez a cél. Sokak saját szórakoztatásukként csinálják, sokak virtuális receptfüzetként nevezik meg oldaluk funkcióját, sokak pedig szeretnék átadni, megosztani a főzés terén meglévő, nem is kevés tapasztalatukat.
Lehet hogy modorosan, igen. De azt gondolom, aki ezen fönnakad az nem mást keres, mint hogy legyen mibe belekötnie. A modoros blog kiváló példa erre. Mindig azok kritizálnak a legélénkebben, akiknek sem tehetségük, sem kitartásuk, sem intelligenciájuk nincs semmihez. Csak a kritizáláshoz.

A férfiak-nők témához. Nem minősítem, hogy a pasik mit és hogyan képesek ömlengeni a fociról, autóversenyről és egyebekről. Mi nők mindezt a főzés-sütés terén csináljuk.
Hagyjuk élni egymást, ha kérhetem.

Végül: kíváncsi lennék a tisztelt hozzászólók vajon hányszor kerestek jó recepteket a neten. Szerintem már sokszor. De persze, ezt nem kell bevallani.

Vannak "sznob" blogok is. Igen. Azok is kellenek. Vannak hétköznapi blogok - igen. Azok is kellenek. És minden blog mögött ott az ember. Az ember, aki nem tökéletes, aki férj, feleség, anya, apa, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, különmunkát vállal. Aki huzamosabban olvas egy-egy blogot, meglátja mindezt. És nem azt értékeli a másikban, hogy esélytelen a Pulitzer-díjra, vagy hogy nem egy Capa színvonalú fotós - hanem a munkát, a kitartást, és az adás-megosztás önzetlenségét.

A "modoros" meg csak kritizáljon. Jó időtöltés az is. Bár kreatívnak nem nevezném. Viszont jól el lehet csámcsogni egy darabig a témán... Míg korgó gyomruk nem figyelmezteti őket arra, hogy kritikával még senki sem lakott jól.