Sebze Corbasi: Török zöldségleves

Életünk annyira gazdag eseményekben, hogy minden pillanatban rengeteg választási lehetőség előtt találjuk magunkat, bár az az igazság, hogy egyikre sem kellene jó vagy rossz lehetőségként tekintenünk, mivel minden tapasztalat önmagában mentes az ítéletektől. A tapasztalatok nem felcímkézve érkeznek, "ez jó", vagy "ez rossz". És bár megtapasztaljuk őket, nem fordítunk rájuk megfelelően figyelmet. Nem úgy tekintünk az életünkre, mint aminek iránya, értelme van.

(Csögyam Trungpa)

Ezt a levest tegnap találtam, ugyanis a Terebessen kutakodtam új receptek után. Még fogok is, mert nagyon jó dolgokat olvastam. Azt hiszem, a március a nemzetközi konyha jegyében fog nálam telni, közelebbről: a mesés arab, török konyha lesz a főszereplő.
Amilyen egyszerű ez a leves, olyan finom. Nem szép dolog a torkosság, de be kell vallanom, három tányérral ettem belőle - igaz mást nem is ebédeltem, csak ezt a finom levest. Nem lehet abbahagyni... A receptet megtartom, mert nagyon ízletes, egyszerű, olcsó és hamar elkészül. Nagyon friss, tavaszias ízű. Nekem most friss kaprom nem volt, de szárított igen - azzal szórtam meg és így is nagyon finom volt. A recept húslét ír a felöntéshez, én 2 teáskanál ételízesítőt adtam a vízhez, mert vega módra készítettem. A mennyiségeknek a felét vettem, és még így is 5-6 bő tányérnyi leves lett belőle. Egyébként jó sűrű leves, sűrűbb, mint a fotón tűnik. Miután állt egy kicsit, sűrűbb lett, mert a rizs elég sok levet felszívott.

Hozzávalók:
2 sárgarépa
4 burgonya
5 nyers káposztalevél
1 zellergumó
2 póréhagyma
1 hagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
5 dkg rizs
2 evőkanál paradicsompüré
5 dkg vaj
2 l zöldségalaplé
1 jókora csokor friss kapor
1 kávéskanál só

Az apróbb kockákra vágott sárgarépát és zellert a petrezselyemzölddel kb. 5 percig vajon pároljuk. Felöntjük a húslével, megsózzuk, belerakjuk a kockára vágott burgonyát, felszeletelt káposztát, póréhagymát, rizst. Közepes lángon lassú tűzön főzzük készre, tálaláskor megszórjuk az apróra vágott friss kaporral.

(Necil Togay: A török konyha, Aladdin konyhája; Terebess Ázsia E-Tár)

Pórés, tejszínes burgonya csőben sütve

Nem számít, milyen korrupttá, kapzsivá és szívtelenné válhat a kormányunk, a gazdaságunk, a médiánk és a vallási és jótékonysági intézményrendszerünk, a zene akkor is csodá­latos lesz.

(Kurt Vonnegut)

Egyre nehezebb változatosan étkezni... Abban az időszakban vagyunk, mikor már nagyon unjuk a gumósokat, káposztaféléket, de még semmi kilátás a friss zöldfélékre. Nálam ilyenkor is marad és mindig jólesik: a krumpli.

Gyönyörű friss és olcsó póréhagymát kaptam a zöldségesnél, és mivel kettőnkre főzök csak, a fele került bele ebbe a finomságba. A másik feléből még nem tudom, mi alakul majd. Talán egy jó leves...

De lássuk a hozzávalókat, 4 főre:

12 db közepes burgonya,

1 egész szál póréhagyma,

2 dl tejszín,

2 dl tej,

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

1 mokkáskanál gyömbérpor,

1 csokor petrezselyemzöld,

1 mokkáskanálnyi őrölt koriander,

20 dkg trappista sajt,

5 dkg vaj.

A burgonyát meghámoztam és nagyon vékony karikákra vágtam egy méretes tálba. Sóztam, fűszereztem - a petrezselyemzöld kivételével. A pórét is hozzátettem, karikákra vágva. Egy hosszúkás, tepsi formájú jénait alaposan kivajaztam. Ebbe terítettem el a pórés-fűszeres burgonyát. Ráöntöttem a tejszínt, a tejet, rákockáztam a maradék vajat és lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem fólia alatt 3/4 órán át, aztán levettem róla, hogy kicsit piruljon. Mikor már majdnem készen volt, reszelt sajttal meghintettem és rásütöttem azt is.

Frissen vágott petrezselyemzölddel meghintve tálaltam.

Én így magában ettem, nagyon finom és laktató volt, káposztasalátával. Egyáltalán nem hiányzott a husi mellé, annyira kerek, telt íze volt. A páromnak csirkemájat sütöttem mellé - azt majd böjt után teszem csak fel a blogra.

Jó étvágyat hozzá!

Grillázs és kókuszdió (VKF XXIII)

.

Megmondom őszintén, teljesen elfeledkeztem a VKF-ről. Tegnap este zizzentem rá, hogy itt a határidő, olvasva a többiek finomabbnál finomabb magos receptjeit. Igazából, nem is szándékoztam részt venni, mert megmondom az őszintét: ételekben nem rajongok a magokért. Csak úgy magukban szívesen elrágcsálom őket, vagy még kenyérfélékben szeretem a magosat.

De aztán eszembe ötlött, hogy egy valamiért viszont mindig is rajongtam: a grillázsért. Eszméletlenül szeretem! Nem vagyok édesszájú, de ha mégis rám tör időnként a cukorláz, azt a kis lengyel szezámmagos grillázst szoktam venni. Sőt. Abból mindig szokott lenni aranytartalék - no nem a Fort Noxban, csak a konyhaszekrény egyik fiókjában.

Tehát nekem egyből a grillázs jutott eszembe. Magfélék mindig vannak itthon, sokszor használom őket kenyérsütéshez. Az elhatározást tett követte, és a kis grillázshalmocskák 10 perc múlva már hűltek is...

A grillázsról egyébként elsőként egy középkori tudósításban tesznek említést, mégpedig Mátyás király és Beatrix esküvőjén kápráztatta el a vendégsereget és az uralkodópárt. A grillázstorták azt hiszem, így lettek a lakodalmak közkedvelt szereplői. Ma már sajnos csak kevesen készítik - népi kismesterséggé is vált a grillázskészítés. No nem az olyan grillázsé, amilyet én gyorsan tegnap este megcsináltam, hanem az igazi művészi munkáké. Formázható, így készülnek belőlük épületeket és különféle tárgyakat megformázó darabok. Csodaszépek, elkészítésük nagy ügyességet kíván.

A recept: fél kilogramm cukorhoz körülbelül a fele súlyú magféle szükséges. Az én grillázsomban most tökmag, napraforgómag és szezámmag van. A porcukrot kissé felolvasztottam, beletettem a magokat, a cukor karamellizálódásáig - vagyis addig míg kissé sötétarany színe lett - hagytam a tűzön. Már előtte több lapostányért megvajaztam, azokra raktam a kis lapos halmocskákat. Egyébként márványlapra szokták tenni, de nekem az nincs. Ennyi az egész. Vigyázzunk azért, a forró cukor nagyon nagyon tud égetni! Nekem mindig van kéznél igazi levendula illóolajom... mert ha jól emlékszem, a legutóbbi grillázskészítésnél alaposan megégettem a kezem...

A grillázs nagyon kedves ajándék is lehet névnapra, szülinapra. Én folpackba csomagolgattam őket, így nem ragadnak össze, és a látvány is kedves a szemnek.

Kellemes rágcsálást! :)

A másik "magféle", amit nagyon szeretek, az a kókuszdió. Úgy értem, a friss kókuszdió. Sokszor veszek, és mint minden magfélét, őt is frissen, natúran, csak úgy magában elrágcsálva szeretem a legjobban. A friss kókuszdiónak eszméletlenül finom íze van. Olajos, telt, melegédes zamat... Imádom.

Élettani hatásait tekintve: életben tarthatna akár több évig is bennünket, ha egy lakatlan szigetre tévednénk, annyira tápláló.

"A kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek.

Ázsiában főzéshez is használják. A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon."

(Forrás: Terebess Fűszerkalauz)

Svéd gombasaláta

Svéd gombasalátát akkor szoktam készíteni, mikor buli van nálunk és sok a vendég. Ilyenkor a svédasztalos megoldást szoktam előnyben részesíteni, és ha már svédasztal... hát szokott lenni rajta svéd gombasaláta is. Múltkorában sok gombát vettem, nem használtam el mindet a rizottóhoz. A maradékból lett a saláta.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sampion gomba,

2 közepes fej vöröshagyma,

5-8 evőkanál sűrített paradicsom,

2-3 babérlevél,

1 mokkáskanál kakukkfű,

1/2 mokkáskanál bazsalikom,

1 mokkáskanál oregano,

frissen őrölt bors,

1/2 citrom vékonyan levágott héja,

1/2 citrom leve,

só,

3 evőkanál olívaolaj,

kb. 1 teáskanál kristálycukor.

A gombát felszeleteltem, és olívaolajon a fűszerekkel zsírjára sütöttem. A hagymát negyedkarikákra vágtam, azt is hozzáadtam és kis lángon a hagyma üvegesedéséig pároltam. Ekkor hozzáadtam a sűrített paradicsomot, vizet, a cukrot, a citromlevet és héjat, a babérlevelet.

Főztem 20 percig, addig míg a sűrített paradicsom újra besűrűsödött kicsit.

Hagytam kihűlni és hűtőbe tettem pár óraára. Tálalásnál a babérleveleket, citromhéjdarabokat eltávolítottam belőle.

Az eredeti svédgombában nincs bazsalikom és oregano, van mikor úgy készítem. De ma fűszeresebb kedvemben voltam.

Gombaszezonban erdei gombából szoktam csinálni, még finomabb.

Pirítóssal felséges. Tipp: ha nincs kedvünk hidegen fogyasztani, melegszendvicsre is kiváló, jó sok reszelt sajttal. Én tegnap így ettem, és nagyon finom volt. :)

Hamisgulyás

.

Megpróbálni az elméleteinket a valóságra húzni: őrültség.
Csak lenni, figyelni, látni és tudni: tiszta állapot, és harmóniában van minden létezővel.

(duende)

Vega koromban a hamisgulyás volt az egyik kedvenc levesem. Most is az... Igazából semmi extra nincs a receptben, ugyan az, mint az igazi, csak hús nélkül. Nagyon gazdag, laktató, finom leveske. Azért leírom.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes szál fehérrépa,
2 közepes szál sárgarépa,
1/2 zeller egy kisebb kiadásúból,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 közepes burgonya,
só,
1 teáskanál ételízesítő,
1 teáskanál édes anna,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
2 kisebb babérlevél,
1 teáskanálnyi köménymag,
1 mokkáskanálnyi szemesbors,
2 teáskanál pirospaprika,
1 szárított csöves pirospaprika,
5-6 evőkanál olaj.

Az olajon az apró kockákra vágott vöröshagymát pici sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a darabolt zöldségeket és a köménymagot, és fedő alatt úgy 5 percig hagytam együtt párolódni. Aztán félrehúztam a tűzről és pirospaprikát szórtam rá. Elkevertem, majd fölöntöttem vízzel. Fűszereztem, és puhulásig főztem. (A fokhagymát egészben tettem bele.)
Aki szereti még gazdagabbá tenni, az főzhet bele csipetkét is:
ehhez az adaghoz 1 egész tojás kell, némi só, és annyi liszt, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A tésztát aztán kis gombócokká kell csipkedni: a hüvelyk- és a mutatóujjal lecsippentünk egy kis darabot és a két ujjunk között kis gombóccá formáljuk. Nagyjából borsónyi méretűeket kell gyártani.
A hamisgulyás is nagyon finom sörkiflivel, vagy pogácsával, vagy friss házikenyérrel, kenyérlángossal.

Citromos joghurttorta

Az önfejlesztés a pokolba vezető út. Minden erőfeszítés, amely arra irányul, hogy valamivé alakítsd magad - valami ideállá -, egyre nagyobb és nagyobb őrületet teremt. Az ideál minden őrület alapja.

Az állatok nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. A fák nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. Nem próbálnak valaki mássá lenni. Egyszerűen élvezik azt, amilyenek.

Te te vagy. És az egész, a létezés azt akarja, hogy te - te legyél. Ezért teremtett téged a létezés, máskülönben egy más modellt teremtett volna. Azt akarta, hogy itt légy, ebben a pillanatban.

Ezért egyszerűen fogadd el magadat. Ha el tudod fogadni magadat, megtanultad az élet legnagyobb titkát, és akkor minden magától érkezik. Csak légy önmagad. Felesleges felfelé húzni magadat; felesleges más magasságúnak lenned, mint amilyen vagy. Felesleges másik arcot viselned. Egyszerűen légy, ami vagy, és ebben a mély elfogadásban megindul a virágzás, és egyre jobban és jobban önmagad leszel.

Amint egyszer eldobod azt az ideát, hogy másvalaki légy, nincs több feszültség. Hirtelen minden feszültség eltűnik. Itt vagy, ragyogsz, ebben a pillanatban is. És nincs más tennivalód, mint ünnepelni és örülni.

(Osho: Mindennapra)

Családunkban novembertől megkezdődik a szüli- és névnapok végeláthatatlan sora... Egészen március elejéig.

Ez a torta a keresztfiunknak készült, névnapjára. Kérdeztem, mit szeretne. Azt felelte, süssek valamit... Rendes gyerek! :))

Hozzávalók a kisebb tortaformához:

a piskótához:

3 tojás,

3 evőkanál kristálycukor,

3 evőkanál liszt,

1 mokkáskanál olaj.

A jogurtkrémhez:

4 kisdobozos natúr joghurt vagy 2 nagydobozos,

2 dl tejszín,

kb. 1 - 1 és 1/2 citrom leve,

csipet só,

jó sok porcukor (kb. 8-10 evőkanálnyi),

2 citrom reszelt héja,

1 zacskó Horváth Rozi féle zselatinpor.

A díszítéshez:

2 tábla fehércsoki,

4 dl tejszín,

1 egész citrom,

jó sűrű cukorszirup.

Három tojásból piskótát sütöttem. A tojásokat szétválasztottam külön tálakba. A nagyobbik tálban felvertem a fehérjét robotgéppel. A kisebbik tálban a sárgáját kikevertem a cukorral és az olajjal, míg kifehéredett és szép sima, kicsit habos lett. Aztán a cukros sárgáját hozzákevertem óvatosan a fehérjehabhoz, majd 3 kanál lisztet is hozzákevertem. A tortaformát kivajaztam és liszteztem, beleöntöttem a masszát és 3/4-es lángon megsütöttem. Mikor kihűlt, két lapba vágtam.

A joghurtokat és a tejszínt beleöntöttem egy nagyobb tálba, belereszeltem a citromok héját, hozzáöntöttem a citromlét és cukroztam. Csipet sót is tettem bele. A joghurtnak erősen citromosnak-édesnek kell lennie, mert hűlés után a zselatinnal veszít az ízességéből. Szóval ne sajnáljuk sem a citromlét, sem a cukrot belőle.

A zselatint nagyon kevés vízben feloldottam - kb. 2 decinyiben - és fölforraltam, állandó kevergetés mellett. Míg hűlt, addig is kevergettem, nehogy megszilárduljon, mert a joghurthoz csak épp langyosan lehet csak hozzáönteni. Apropó, zselatin. Ezentúl csak Horváth Rozi félét fogok használni, mert gyorsan és szépen megköt, nem csomósodik és nincs semmi mellékíze. Meg vagyok elégedve vele, amit a többi, másfajta zselatinokról nem mondhatok el.

A tortaformát kibéleltem folpackkal, aztán alulra beletettem a piskóta alsó lapját. Ráöntöttem a joghurtot, a tetejére pedig a piskóta másik lapja került. Hűtőbe tettem. Egy óra múlva már szilárd volt, ekkor gőz fölött felolvasztottam a fehércsokit, és a tetejére kentem. Visszatettem a hűtőbe. Mikor a csoki is megszilárdult, kivettem a formából, leszedtem az oldalairól a folpackot, és óvatosan, 3 lapos fakanalat alácsúsztatva áttettem a tortapapíros tálcára.

A tejszínt kevés porcukorral és 2 habfixálóval fölvertem kemény habbá, ezzel díszítettem a torta oldalát és a teteje szélét. Nagyon sűrű cukorszirupot főztem (2-3 evőkanál kristálycukor és épp csak annyi víz, amennyiben oldódott és még ezt is beforraltam), a citromdarabkákat ebbe tettem kihűlésig, aztán díszítettem vele a tortát.

Könnyű torta, olyan igazi lájtos édesség.

A tetejét nehéz szelni, a csoki miatt. Később jutott csak eszembe, hogy úgy kellett volna csinálnom, mint a dobos tetejét. Előre el kellett volna vágnom cikkekre a felső piskótalapot, és különtéve kenni rá az olvasztott csokit, végül szilárdulás után, már csokisan ráhelyezni a cikkeket a joghurtkrém tetejére... Ha valaki így csinálja, akkor a piskóta kihűlése után egyből ezt a lépést csinálja meg, a jogurtkrémet csak utána.

Még egy. A citromok héját én dörzsis szivaccsal és mosogatószerrel nagyon alaposan meg szoktam mosni. Állítólag valamilyen vegyszerrel vannak kezelve, szóval soha ne reszeljünk belőle mosás nélkül!

Gombás rizotto

A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni.

(Viktor E. Frankl)

Ritkán eszem rizst, de a rizottókat néha megkívánom. Nagyon változatosan készíthetők, akár zöldségfélékkel, akár hússal, akár hallal.

Én most gombásan készítettem.

Hozzávalók 2 főre:

18 dkg kerekszemű rizs,

30 dkg vargánya vagy más ízletes erdei gomba (ha nincs, akkor sampion gomba),

1 közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,

só,

frissen őrölt bors,

kakukkfű,
9 dl alaplé,

parmezán,
2 dkg vaj,

2 evőkanál olívaolaj.

A gombát megmostam, és szeletekre vágtam. Az olívaolajon elkezdtem sóval, borssal és kakukkfűvel erős lángon pirítani, egészen addig, míg zsírjára nem sült és szépen meg nem pirult egy kicsit. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát is, és innentől kis lángon pároltam a hagyma üvegesedéséig. Mikor megfonnyadt a hagyma, beletettem a rizst is. Addig kevergettem-sütöttem, míg a rizsszemek is megüvegesedtek, majd kevés alaplevet öntöttem hozzá. Folyamatosan kevergettem, mindig csak annyi lével öntve fel, amennyit a rizs magába szívott. Mikor már puha volt a rizs is, reszelt parmezánt és vajat is kevertem hozzá.

Az olaszos rizotto - mert ez most annak készült - kicsit tocsogós, nagyon sűrű, kevés szaftja marad, a rizs pedig al dente benne. Tehát nem kell pépesen puhára főzni a rizst, a szaftját sem szabad teljesen elfőzni róla. A vajat mindig csak a végén teszem bele, ettől még krémesebb lesz.

Figyelem! Azonnal fogyasztandó, mert ha állni hagyjuk, beszívja a szaftját, gezemicévé válik, és úgy már nem az igazi.

Az olasz rizottókba szoktak tenni fehérbort is, akinél épp akad kéznél, ne habozzon! Bátran tegyen bele, méghozzá a legelején még az alaplé előtt, és hagyja elfőni. Nekem most nem volt itthon csak vörösborom, az pedig elszínezte volna. De bor nélkül is finom volt.

Sárgarépa-zalziki

… és a világ forog tovább,
… és a világ forog tovább...

És én nem nézek hátra,
nem nézek hátra.

(duende)

Ezt a kencét a Mindmegettén találtam. Aztán rájöttem, hogy kétféleképpen is elkészíthető, és isteni finom.
Az egyik variáció - ez volt amit találtam:

Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa,
20 dkg füstölt sajt,
1-2 dl majonéz,
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
durvára vágott dió.

A neten talált receptben egyébként a dió helyett petrezselyemzöld szerepelt.

A sárgarépát lereszeljük, és picit besózzuk. Hagyjuk állni hogy levet engedjen, aztán jól kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a reszelt füstölt sajtot is, a majonézt és a tejfölt, a durvára vágott diót. Jól összekeverjük, hagyjuk kicsit összeérni.

A második - saját - varia:

Csöpögtessünk ki joghurtot, hogy jó sűrű legyen. A reszelt sárgarépát szintén jól kinyomkodva hozzákeverjük, a dióval együtt. Ebbe nem kell füstölt sajt, mert a sűrű joghurtnak magában is nagyon finom, krémsajtra emlékeztető íze van. Ebbe a variációba a darált dió helyett tehetünk egy kevés szárított mentát, aki szereti. Véleményem szerint jól illik a sárgarépához.

A fűszeres minibagettekkel ettem, felséges volt.

Fűszeres minibagettek

A múlt nem határoz meg semmit sem, legfőképpen a jelenünket nem, a jövőnket pedig még kevésbé. A „jövő” határozza meg a „jelent”, és megváltoztatja a „múltunkat” is. Furcsa, igaz? Az „idő” visszafelé teremt, a jövőből.

Élet

A mag csírának álmodja magát,
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.

S az Élet újra magnak álmodja magát.

(duende)

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
2 dkg élesztő,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanálnyi szárított bazsalikom,
2 mokkáskanálnyi szárított oregano,
2 teáskanál lenmag,
1 evőkanál napraforgómag,
1 gerezd fokhagyma,
olívaolaj.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a fűszereket - a fokhagyma kivételével - és a magokat. Hozzáöntöttem az élesztős vizet és alaposan kidolgoztam a tésztát. Míg fényes lett, elvált a kezemtől és az edény falától is. A munkalapot beliszteztem, és alaposan átgyúrtam azon is, aztán liszteztem, tálat borítottam rá és hagytam kelni egy órát. Közben egy gerezd fokhagymát lereszeltem egy kávéspohárba, és felöntöttem fél deci olívaolajjal, jól elkevertem. Majd újra átgyúrtam, és sodrófával kb. másfél centi vastagra kinyújtottam, téglalap alakúra. Késsel csíkokat vágtam belőle. A csíkokat megtekertem, vagy gömbőjűre sodortam és kettőt összetekertem, aztán lisztezett tepsibe tettem a minibagetteket. A tetejüket megkentem a fokhagymás olívaolajjal.
A sütőt begyújtottam, és míg bemelgedett, addig hagytam kelni a tésztarudakat. Kb. 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon illatos, nagyon ízletes, és nagyon veszélyes. Nem lehet abbahagyni az evését, ha egyszer belekóstoltál! :))

Lencsefasírt

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:

- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:

- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)

Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg lencse,

2 tojás,

só,

őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika,

1 mokkáskanál frissen tört köménymag,

1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

2 babérlevél,

1 csapott evőkanál búzadara,

zsemlemorzsa,

1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)

A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!

Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.

Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.

Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.

Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.