2009. február 25., szerda

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta




Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)




A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!
Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.
Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.
Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.


Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.

8 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Úgy látszik, a Te érdeklődésedet is felkeltette Renáta levese! :))

erős ildikó írta...

Nagyon szép a képed hangulata is, valahogy illik ehhez a naphoz, a böjt kezdetéhez. Renáta levese az én fejemben is motoz... a Te változatod is izgalmas lett!

Névtelen írta...

Engem becsapott a kép. Úgy láttam, mintha csak a tányér alján lenne valami. Mondtam is ez ám a böjt! ::))

Renata Kalman írta...

Nem is sejtettem, hogy ekkora "népszerűséget" vívok ki ezzel a kis bíborszínű izével. Törni kell a fejem rendesen, hogy valami fogukra valót kitaláljak, mármint a porontyoknak. Csak tudnám kitől örökölték ez a válogatósságot! :))

A férjem egy másik kategória, Ő alapjában véve ragadozásra termett, plusz neki semmi tejre emlékeztető nem jöhet szóba, a fehér már a gyanús kategória! Így ha úgy adódik, krémesítésnél a tejszínt mindenki maga adagolja. Hiába növényi, ha nála már ez is oda tartozik :)

Summa summárum: jó kis levest hoztál össze. A gyömbér jó ötlet, főleg hogy még a hideg is tartja magát.
Lucifernek sztem próbálkozz valami kénkövet idéző chilis ízzel :) Lehet, hogy még jobban meghálálja...

duende írta...

Igen, Palóvprovance! Ha nem ehettemm volna most ilyet, nem is tudom, mi lett volna velem... Nagyon rákivántam. :))

duende írta...

Köszi Napmátka! :)

duende írta...

:))
Nem is jársz messzi az igazságtól Lucifer! Az lenne az igazi böjt! :)

duende írta...

:))

Reni, tényleg mennyei ez a leveske! Még azuramnak is nagyon ízlett, pedig alapvetően nem céklarajongó, de egy nagy tányérral bevágott belőle, és nagyon izlett neki!

És ez a szin... A narancssárga után ez a biborszin a kedvencem.

Lucifer, csilirajongó vagy?:))