Kapros túrós lustarétes



Mostanában gondolkodom a költözésen. Szeretnék kertet, szeretnék többet levegőn és szabadban lenni. El is indultunk, több helyet meg is néztünk. Falura gondolok.
És nem. Nem találom az otthonom.
Rájöttem, miért.
Azért, mert nagyon rút környezetben élünk. Csúnyák a falvak és csúnyák a városaink. És én ettől nagyon tudok szenvedni. Nem tudom, miért. Mintha lenne bennem valami ős-emlékezet, nagyon régről... Mikor még a világ lélegzetelállítóan szép hely volt. Csodálatos városokkal és falvakkal. És én ehhez az ős-emlékezethez mérem a jelen látottjait. És nem találom a helyem...
Mikor kinmegyek a falumúzeumba, vagy olyan helyeken járok mint Salföld, vagy Hollókő, vagy Tokaj, vagy Kőszeg, Sopron - érzek valami harmóniát. A falumúzeum nagyon hangulatos, tudnék ott élni. És azt hiszem, régen minden falu ilyen volt. Emberközeli és természetközeli. Meg tudom érteni a népdalokat, melyek a szülőfaluról szóltak. Ha ma is olyan kis ékszerek lennének, soha ki sem tenném a lábam. Legfeljebb, hogy megküzdjek a sárkánnyal és elnyerjem a legkisebbik királyfi szívét - de amúgy örömmel élném le az életem egy Természethez igazodó kis faluban is.
Ma pedig... sír a lelkem. Főút megy keresztül minden falun, kamionok és autók döngetnek. Szörnyű kockaházak mindenütt. Sehol a szépség, sehol a harmónia.
A városok is rondák, hihetetlen rondák... Ha eszembe jut Egyiptom pompás építészete, vagy Teotihuacán és hasonló városok mérnöki tökéletessége, sírni tudnék. Vagy akár az ókor gyönyörű letisztultsága, Róma és Athén fennkölt szépsége. Ezeken a helyeken az ember is valahogy más. A lélek igazodik a külső szépséghez. Felemelnek ezek a helyek. Rhodosz óvárosa, Olaszország kis falvai, Toscana kis gyémántként csillogó falucskái... Vagy Afrika szavannába idomuló kis kunyói... Vagy az arab világ mesés csipkepalotái... mind-mind emberhez méltók. Mikor ilyen helyeken járunk, valahogy mássá válunk, könnyebbé, emelkedettebbé. Sokan azt mondják, a feng sui marhaság. Pedig nem. A környezet igenis nagyon hat ránk. Másképp érezzük magunkat egy szeméttelepen, vagy egy ronda gyárkomplexumban, mint az Akropolisz oszlopai között. Igenis, nagyon erős hatások ezek.
Nem mindegy, milyen a környezetünk. Ma egy városba beérve hatalmas kockák fogadnakaz út mentén végestelen végig: multik. Csúfabbnál csúfabb szörnyetegek. Mellettük gyárak és lepusztult utcák...
Ma is képeznek ugyan építészeket. Igen. A mérnöki munkát megtanulják. De nem tanulnak meg látni, és nem tudják, mi a szépség. Amit pedig végképp nem tanítanak nekik: hogy az épületeket a környezettel harmóniában tervezzék meg. És amit végképp nem tudnak: ráérezni a varázsra, arra a dimenzióra, ami ott, az adott helyen már jelen van - csak ki kéne bontakoztatni, láthatóvá kéne tenni. De ehhez kiüresített elmével és fogékony érzékekkel el kéne tölteni egy időt az adott helyn. Annyit és addig, míg meg nem látom, milyen épület illik hozzá. Addig el sem szabadna kezdeni tervezni, addig egy vonalat sem szabadna húzni a papíron.
Sajnos, ha a jövő jut eszembe, akkor sötét hangulatú sci-fik képei villannak be. Lepusztult városok, és csúnyaság, és rútság mindenütt.

Még keresem az otthonom. Talán egyszer megtalálom.

(duende)





Kaporszezon van. Ilyenkor én kaprot kaporral. Nagyon szeretem. Mint ahogy ezt a végtelenségig variálható lustarétest is. Készítettem már meggyesen, és diósan. Ez most kapros túrós lett, és édes. Ha lett volna itthon a fagyasztóban még gyalult tök, akkor kapros-túrós-tökös rétes lett volna. Leírom azt a variációt is. Bár majd tökszezonban fogok én készíteni még lustarétest... mákosan.

Hozzávalók:
20 dkg liszt,
40 dkg túró,
1 nagy csokor kapor,
12 dkg porcukor,
1 csapott teáskanál sütőpor,
1 csipetnyi só,
12 dkg vaj,
2 tojás,
1 és 1/2 dl tej vagy tejszín.

A lisztet a porcukorral kimértem és összekevertem, a sóval és sütőporral együtt. A kaprot finomra vágotam és a túróhoz kevertem. A két tojást felvertem egy tálban a tejjel együtt. A vajat mikróban megolvasztottam és a felével kikentem a kisebb tepsimet (20*30-as), illetve belecsurgattam még. Erre szórtam a cukros liszt egyik felét, majd rámorzsoltam a kapros túrót. Erre szórtam a liszt maradékát, megcsorgattam a maradék vajjal és a tejes tojással. Előmelegített 3/4-es sütőben sütöttem készre.

Tipp: Ha valaki nem kedveli az édes kapros-túróst, készítse cukor nélkül, kevés sóval. A cukor mennyisége helyett plussz annyi lisztet tegyen még hozzá.
A kapros-tököset én így készíteném:
Minden hozzávaló ugyanaz a mennyiség, de túróból elég a 25 dkg. Plusz: 1/2 kg gyalult tök, picit megsózva, csak leheletnyit és fél óra múltán alaposan kinyomkodva.
A rétegek is ugyanazok: vaj, liszt-cukor, kapros túró, tök, liszt, vaj, tojás.
A tökös-kapros is lehet sós is, természetesen.

Megjegyzések

Bodza üzenete…
Szívemből szólt az írásod!

Gyönyörű a kép, tényleg csak nézek, hogy most már tudok
a "fénygépedről". :)
Várom a nagy képet!
Ági, aki főz üzenete…
Én is keresésben vagyok. De nem érzem azt amit te. Illetve azt még érzem, hogy nincs meg az igazi, de a helyszín már körvonalazódik. Budafok.

Amúgy meg Szabadka és Palics szép. Most is. Balatonfüred is. Nekem Budapest is, igaz csak bizonyos részei.

Remélem te is megtalálod majd, amit keresel.
duende üzenete…
Örülök, hogy más is látja, amit én, Bodza.

És köszönöm! :)
Na, lehet hogy mindjárt valamelyikkel megpróbálom... :))
duende üzenete…
Ági, remélem Te is megtalálod a helyet(d)! Budafokot ismerem, anyukám onnan származik. Unokatesómék most is ott élnek, a nagynéném is.

Igen, vannak most is szép helyek. De azok mind régiek. Mindenhol az óváros szép.
De lassan azokat is megfojtja az iparosodás, és az igénytelenség...
ManóAnyó üzenete…
Nem egyszerű megtalálni az igazi "otthont", de én hiszem, hogy nem lehetetlen.
A kapros túrós meg fantasztikus!
napmátka üzenete…
Duende!
Gyönyörű ez a kapros-túrós, bár nekem inkább sósan! Tavaly tettem a kapros-juhtúrós prószába egy kevés szardíniát is, Apunak nagyon ízlett.

Otthon...nem könnyű. Az ember vagy beleszeret egy helybe, vagy nem.
Budafok nem rossz, de zavar, hogy csak bizonyos utcákon járhatnék, ha csak a szép oldalát akarnám látni.

Engem az olyan luxuskörnyezet is zavar, ahol minden parkosított, úszómedencézett, kamerázott. Persze az ellenkezője is, a lepusztult, igénytelen helyek.
A nomádporta körül még olyan emberléptékű minden. Nem tudom, később mi lesz, hogyan változik. A civilizáció elől nincs menekvés.
Az ember nem is szeretne menekülni előle, hiszen vannak jó oldalai, de vele járó, kevéssé kellemes dolgok is.
Nehéz kérdés. Azt hiszem, amíg nem igéz meg egyetlen vidék sem, nem érdemes elindulni.
Abban viszont nem hiszek, hogy a nagyvilágban különb helyek vannak, mint nálunk. Mindenütt ott van a szépség is, és az ellenkezője is. Együtt - így kell elviselnünk - hacsak nem érintetlen tájakra vágyunk.
Én Budapestet sem tudom turistaszemmel nézni. Sőt, leginkább itt szembetűnők az ellentétek...nemcsak az épületek, az emberek között is...
Bodza üzenete…
Napmátka, én annyira gyűlölöm Budapestet, hogy el sem tudom mondani.
(Pedig itt lakunk közvetlen mellette.)
Én megtaláltam azt, ahol szeretnék élni, de nem mehetünk oda, a férjemnek, gyerekeimnek messze van
Székelyudvarhely.
Mian üzenete…
Annyi szép hely van és valahol minden hely vár valakire. Én ezt hiszem! Minden csak idö és türelem kérdése.
A túrós nagyon inycsiklandó! Én ezt úgy ismerem, hogy Olaszrétes és meggyel-túróval. Most, hogy írtál a kaporról, holnap csinálik is gyorsan egy kapor mártást. Imádom! :)
trinity üzenete…
Duende,
nagyon jó volt olvasni....

Ha utazni tudunk ilyen helyekre(jajj, a nagyobbik része csak vágyakozás ám- de a maják ősi városát egyszer látnom kell élőben is!!!!)az engem rettentő hosszú időre feltölt.
Vannak emlékeim, köztük 15 éves is, de ha becsukom a szemem, most is fenn járok a hegyekben Krétán,egy ici-pici faluban, ahol a bérelt kis Panda is alig fér el, a pipázó bácsik kinn ülnek egy pohár vörösborral a ház előtt , árulják a csodás szőnyegeket és esteledik...És olyan béke , olyan nyugalom van, minden, mint a lassított felvételeken....Mintha tegnap lett volna....

A túrós-kaprosod a még nem kóstoltak közt van-de megkívántam...
Névtelen üzenete…
Szivembol szolt amit irtal az otthoni varosok, falvak zomerol! Remelem van kivetel, en pont azt keresem ;-)) Fontos, nagyon fontos hogy nez ki a kornyezetunk, mert minden pillanatban hatassal van rank. A tudatalattinkat, lelkunket vagy simitja, vagy borzolja. Akkor mar inkabb simogasson, nemde? ;-))

Aki tagadja, hogy a feng shui nem segit, az eppen a lenyeget nem erti, nem erzi. Esetleg hatarozottan igenytelen...

Erdekes modon en is mostanaban kezdtem gondolkodni, hogy hol is telepedjunk majd meg nyugdijaskent. Sok kivanalmam nincs. Nem kell nagy, nem kell draga, es a legkevesbe legyen 'popec' helyen. De legyen olyan helyen, ahol az ember mar akkor mosolyogni kezd, mikor beforuldul az utcaba.

Az uzenetet mar szelnek eresztettem ;-)). Bizom benne, hogy megleljuk egymast :-))

Sok sikert a sajat mosolyra fakaszto kornyezeted meglelesehez!!

Jah, majd feledtem! A fotod is, meg a recept is inycsiklando ;-)) Tagadhatatlanul nagy hatassal vannak ram a szep fotok :o))

Udv: Ancsa
sedith üzenete…
Hmm, a rétes irtó jól néz ki, a tököset viszont csak sósan tudnám elképzelni. Bár, amilyen semleges ízű a tök... biztos édesen sem lenne rossz!

És a második hmmm.
Tényleg nehéz megtalálni az otthont. Az igazit. Én megvagyok pillanatnyilag a két és fél szobás (azt hiszem, nálatok így hívják őket) lakásunkban, de állandóan csak kertes házon jár az eszem. A férjem abszolút nem vágyik olyanba és pillanatnyilag meg sem tudnánk engedni magunknak. Pedig MOST lenne jó és fontos, amikor még ilyen kicsik a lányok.

Én pl. nem vágyom a nagyon primitív helyekre. Imádom Mamáék faluját, olyan gyönyörű helyen laknak, benn, a faluban még aszfalt sincs, a szomszédjuk pedig már csak a végtelen határ. Feltöltődöm és békét érzek, amikor ott vagyok. De ha ott kellene élnem, nem hiszem, hoyg tudnék. Igaz, nagyvárosba sem vágyom. De azért szeretek meghúzódni itt, a város közelében, ahhonnan azért részesülhetünk a város minden előnyéből és mégis, ha kinézek az ablakon, erdőt, földeket láthatok. A valóban primitív élettel megelégszem a nyári szabadság idejére, amikor a hegyekben egy kis hézikóban vagyunk, ahol még villany sincs. Annyi ideig kitűnő állapot.:)

Tudom, te sem arról írtál, hoyg villany nélkül szeretnél élni, hanem inkább arról, hogy hogyan nézzen ki külsőleg az a hely, ahová költöznél. Én nagyon is egyetértek azzal, hoyg a környezet meghatároz, de azért szerintem az az igazán fontos, hogy belül, a házadban érezd jól magad. Azt pedig úgy alakítod, ahogy szeretnéd.

Remélem, megtalálod a helyet, ahol a majdani otthonod mindenféle szempontból ínyedre és lelkedre való lesz, de ha arrafelé mégsem, hát gyere "erre"!:D Bár itt sem minden falu szép, sajnos, itt is sok a doboz-ház, azért úgy érzem, hoyg még mindig nagyobb az ember és természet közötti harmónia, mint máshol. Egy kiruccanást megérhet!:)
Puszi
Renata üzenete…
Egyetértek, drága Duendém!
Mi falun élünk, amolyan városiasságra törekvőben, s főként ilyen szemléletű emberek lakják.
Én/mi mások vagyunk, mondjuk nekem nem meglepő, eddig mindenhonnan kicsit kilógtam. Épp azokat a számukra nem értékeket, dolgokat szeretnék leírni, maguk mögött tudni, ami viszont számomra érték. A földtúrás "már csak nem...ha a répa a boltban olcsóbb?" szemlélet.... Jó, igen, olcsóbb...De mitől?
Igen az én répám drága, drágább, mert két kézzel szeretgetem, nevelgetem.
Nekem kicsit nagyobb az életterem, szeretem, ha van elég nagy hely ahhoz, hogy ne lássak át a másikhoz és hogyha nem kívánok, akkor ne kelljen feleslegesen beszélgetésbe elegyedni, mert éppen el vagyok foglalva a gondolataimmal vagy napokig csak egy téma köt le és nem tudok kizökkenni belőle.
Szeretek itt élni...
nekem az okoz meghasonlást, hogy munkába BE KELL menni, az meg egy teljesen más világ, más öltözködés, viselkedés...
Álmaimban meg ott a provence-i farm hatalmas mezők vannak: levendula és gabonatáblák....
duende üzenete…
Igen ManóAnyó, én is ezt hiszem, hogy nem lehetetlen! :)
Köszi, finom volt! :)
duende üzenete…
Kinek hogy Napmátka! Én mindenhogyan szeretem, sósan is. Csak most gulyást főztem, és édesebbre vágytam utána.

És ez a kulcsszó, igen. Vagy beleszeretek egy helybe, vagy nem.
Én is a természetességet szaretem. Lehetnek gyönyörű épületek, meg minden, de tágas legyen, nyitott. Ne pedig egy amerikaias külváros csupa zárt udvarral. Van egy hely, nem messze tőlünk, sok kis házikóval, kertekkel és egy sincs elkerítve. Hihetetlen hangulatos, és pont attól, hogy nincs sehol kerítés. Mintha maguktól nőttek volna ki a házak, mint a gombák. És köztük gyönyörű zöld és viros és fás minden. Tetszik.

Én sem arra gondoltam, hogy ott különb helyek vannak. Hiszen említettem itthoni városokat is. Arra gondoltam, hogy globálisan milyen gyönyörű lehetne ez a Föld, helyette csak egyre csúnyítjuk. Globálisan.

És hát, azért valljuk be, másutt tényleg vannak lenyűgöző helyek, legalábbis engem lenyűgöznek. Jobban, mint magyarország bármely helye. Ez egyszerűen természeti és kulturális sajátosság. Na jó. Kivétel a Balaton.
De nem ragaszkodom szűkebb hazámhoz.
A világban mindenütt ott a szépség is, tudom. Csak látom a tendenciát, merre haladunk, sajnos.
Régen tudták hogy a Természet is él, hogy nem egy élettelen valami. Ezért is tudtak úgy építkezni és környezetet alakítani, ahogy. Ma pedig halottnak érzem az építészetet, mert nincs harmóniában. Nem árad belőle az a plusz valami, az a megfoghatatlan lenyűgöző belső csoda. Üres lett, mert üres az ember is, materialista. Monoton, és gépszerű.
duende üzenete…
Bodza, megnéztem képeken, nagyon szép hely! Hangulata van. Sok híres ember is élt ott, tanult ott. Ezt teszi a hely szelleme.
Talán egyszer sikerül odaköltöznötök! Ne add fel! :)
duende üzenete…
Így igaz, Mian, idő és türelem, és hogy tudjunk álmodozni róla! :)
Akkor Te is kaporfüggő?! :))
ZinczyKa üzenete…
Jó, amikor magad írsz.
Az ember addig költözik, amíg megtalálja, amit vagy akit keres. Lehet, hogy örökké költözésre van ítélve, lehet, hogy nem. Előre nem lehet tudni. De ha menni kell, akkor menni kell.
duende üzenete…
Azt nekem is látnom kell egyszer, Trin! :)

És igen, ne is mondd...
Mikor először (és utoljára) jártam Görögországban, a határon olyan sírás fogott el, hogy nem tudtam abbahagyni. Azt éreztem: végre itthon. Hazaértem.
duende üzenete…
Kedves Ancsa!

Akkor együtt keresünk! :) Remélem, Te is megtalálod a helyet, ami élhető, és remélem, én is! :)

Én is szélnek, széllel eresztettem... :)

És köszönöm szépen. Nagyon szeretem a kapros-túróst! :))

És én is így gondolom. Mindenkinek megvan az erő-helye, ami különösen jó számára. Feltölti. Szerintem nagyon fontos, hogy ezt a helyet megtaláljuk. Egészséget, hosszú életet és alkotókészséget ad, magyarul: inspirál. Nagyon fontos, hogy ilyen környezetben éljünk. Legalábbis számomra fontos.
duende üzenete…
Edit, köszönöm az invitálást, és tervben is van egy Erdélyi körút! :)

Mindenki más, másutt érzi jól magát. Azt hiszem, én kétlaki lennék legszívesebben, akárcsak Te. Télen egy szép kisvárosban, tavasztól őszig a természetben. Ez lenne számomra is az ideális! :)
duende üzenete…
Ne is mondd Renáta! Rémület.
Ha kertem lenne... Olyan gyönyörű kis konyhakert is lenne benne, hogy csak csuda! Minden saját termesztésű lenne. :)

Igen, én is szeretek elvonulni. Szeretek egyedül és csendben lenni. És a természetben lenni. Úgy el tudok lenni a fákkal, madarakkal, virágokkal hetekig, hogy észre sem veszem, hogy egy hete meg sem szólalatam, csak állatokkal és növényekkel beszélgettem... Ezen ki is szoktak akadni. Mármint rajtam. Mert amúgy temperamentumos és nagyhangú vagyok. De van egy ilyen oldalam is. Gyerekkoromban is, mikor kint a hegyen töltöttünk egy nyarat, rendre eltűntem és csak este kerültem elő, nagyanyám nagy megkönnyebbülésére. Elvoltam magamban. Virágokat rajzoltam, és néztem a bogarakat, meg ültem az almafán óraszám...

Hál istennek, nekem már nem kell sehova bemenni. Frusztrált is elég sok évig. Gyűlölöm. És hülyeségnek tartom. Az ember nem munkára született. Legalábbis nem olyanra, amit ma "munkának" neveznek...
duende üzenete…
Így igaz, ZinczyKa. Én elég vándor típus vagyok. Időnként szükségem van a megújulásra, és ahhoz szükség van a változásra is. Külsőre is. :)

Már egyszer írtam valahol: én nomád lennék legszívesebben. De az már... a múlté, sajnos. Túlnépesedtünk áés a világ szűkös lett.
Palócprovence üzenete…
A rút környezet sokszor nem csak az igénytelenségből fakad, hanem a szegénységből is. Meg aztán haladás címén sokan maguk mögött akarják hagyni a múltat, kényelemre vágynak. A csúnyaságtól több ezer éves kultúra se véd meg, Róma külvárosi részeinek panelrengetege éppen olyan lehangoló, mint a mi városaink betonkockái. Pedig az olaszok igazán tudják mi a szép, mi a stílusos.
A szomszéd rétje pedig mindig zöldebb... és arra, hogy ez talán nem is így van, túl későn jövünk rá. Hiszen "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Szerintem, egy helyet igazán szerethetővé az ott élő emberek teszik.
És hogy ez falun vagy városon van? Kinek hol. Sok-sok érv van pro és kontra. Nem titok, hogy én a falusi élet mellett tettem le a voksomat, annak ellenére, hogy sokkal drágább itt az élet, mint városon, nincs munkalehetőség (a válság előtt sem volt) és ha mégis, arcpirítóan kevés pénzért. Mégis, nekem jó itt. Bár néha, mint a mostani pécsi utunkon is, eljátszom a gondolattal, milyen jó lehet néha több napos expedíció nélkül színházba menni esetleg moziba, vagy csak egy kicsit városiasan élni...
fakanal üzenete…
Miközben valamelyest egyetértek azzal, amit a falvak, városok csúnyaságáról mondasz, ellent is kell mondanom. Egyiptom és Athén építészete... no igen, a kezdetekkor. De aki sétált mostanában például Kairóban (és én megtettem), az azt érzi, hogy úristen, el innen, ezt nem lehet kibírni. És a mai Athén sem a szépségéről híres. Szóval azt gondolom, hogy minden helyről él bennünk egy idealizált kép, és azok a helyek főleg attól szépek, hogy messze vannak. Mivel azonban a magyar valóság itt van az orrunk előtt, annak a hiányosságait pengeélesen látjuk.
duende üzenete…
Tudom, tudom, Palócprovance... Igazad van. Amiről írtam, egy látomás, mert látom a szépséget is. Látom azt is, minden lehetne sokkal-sokkal szebb is. És mindez, ahogy írtad is: rajtunk múlik. Rajtunk is. Nem menekülök egy "de szép lenne ha" világba. Csak szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanannyi energiávl, csak több odafigyeléssel mennyivel élhetőbb lehetne a környezetünk.

Tudom, hogy vidéken élsz. És számomra nagyon szép, ahogy élsz, és olyan értéket közvetítesz, amit én is értéknek tarok. Nagy értéknek. Ahol olyan szívek dobognak, mint a Tiéd, vagy Bodzáé, vagy Napmátkáé, Vagy Trinityé, vagy Sofiaé, Ágié... és még sorolhatnám (senkit sem hagynék ki) Ott rossz élet nem lehet. Épp ezért tartom a blogot, még egy gasztoblogot is környezettudatos dolognak.
duende üzenete…
Erről írtam is, Fakanál. Hogy van bennem egy ős-emlékezet, és azt a képet látom.
De miért ne teremthetnénk most is szépet? Ennek nincs akadája. Rajtunk múlik. Rajtunk is múlik.
Magyarország egy kis ékszerdoboz lehetne. És ha az egyszerű, hétköznapi embereket nézem, az is. Mert hihetetlen sokat dolgoznak, és hihetetlen sok energiájuk van abban, hogy ahol élnek, az szép si legyen.
Amiről írtam, azok a nagy "trendek".
fakanal üzenete…
Alighanem én nálad sokkal pesszimistább vagyok e tekintetben, és sajnos azt gondolom, hogy nagyon keveset tesznek az átlagemberek azért, hogy a környezetük, ahol élnek, szép és tiszta legyen. No de mindegy, nem akarok én vitát szítani, csak kikívánkozott belőlem:)
duende üzenete…
:))

Nem baj, ha kikívánkozik! :)
KataKonyha üzenete…
Azt hiszem, én egy kicsit szerencsés vagyok; na nem teljesen ott élek, ahol szeretnék, de ez már majdnem az igazi! Egy lakótelep szélén, társasházban, csupa kedves emberekkel - sőt mára már barátokkal - együtt. Ami hiányzik, már csak egy nagyobb kert, egy kicsit nagyobb lélegzet levegővel, de ennek ellenére jól érzem magam.
Én azért hiszek abban, hogy az is egy érv a lakóhelyünk mellett, hogy kivel osztjuk meg, milyen szomszédaink vannak, és ebben iszonyú nagy szerencsénk van. Mert ha szeretném, akkor bent maradok a házban és végzem a teendőimet, ha akarom, mehetek nyüzsögni a többiekkel, és ez nagyon jó érzés!

Teljesen ideális szerintem sajnos nem létezik, mert mindennek van valami hátulütője, ezt az olvasott hozzászólásokból is kiderül. De ha tehetjük, igenis keressük meg azt a helyet, ahol a lehető legjobb nekünk.
duende üzenete…
Ez szerintem is nagyon fontos Kata! Hála égnek, nálunk is normális szomszédok vannak. Tulajdonképpen nekem is csak egy kis kert hiányzik. Nyáron nagyon nehéz a négy fal között, a betontenger közepén. De ami késik, nem műlik! :)
Sajtkukac üzenete…
Napok óta azon gondolkoztam, mi volt az a süti, amit kinéztem magamnak valahol. Aztán a jószerencse megint idevezérelt, merthogy ez a kapro-túrós volt :-) Ma meg is sütöttem, fantasztikusan finom lett! A férjem, aki előre bejelentette, hogy ő nem szeretne kapros süteményt enni, vagy ötöt behabzsolt belőle :-)
Szegény vendégeknek alig jutott! Köszi a receptet, tényleg isteni és gyors.
Niki
duende üzenete…
De örülök, Niki! :) Nálunk is pillanatok alatt elfogyott! :)))

A lustarétes egy fantasztikus találmány! :))
Névtelen üzenete…
Szia, apum felhívott hogy menjünk látogatóba, és úgy enne valami kapros-túróst, úgyhogy ide vezetett az utam, és elkészítem neki. A városképekkel kapcs. nem javítalak ki, ha így látod. a jószerencse viszont elvihet téged majd szívednek és szemednek kedvesebb helyekre ahol egyből érezni fogod, ez az! Járj nyitott szemmel, sok kis kincs van itt is. A falvak - ahol én lakom is ilyen - fő útján áthaladva nem is sejtenéd egy utcával lejjebb már teljesen más világba érkezel, ahol csönd van, gondozott kis házak, kertecskék körül szorgoskodnak lakóik.
Köszi a recipét! N
duende üzenete…
Kedves N!

Örülök hogy tetszik a recept! :) Nagy kedvencem.
Remélem, apudnak is ízleni fog! :)

Van szép, de a tendencia sajnos a nem-szép. Van, de kevés, sajnos.
Névtelen üzenete…
I will not approve on it. I think precise post. Especially the title-deed attracted me to review the unscathed story.
Névtelen üzenete…
Amiable brief and this fill someone in on helped me alot in my college assignement. Say thank you you as your information.
Névtelen üzenete…
Solar eneragy is the future for the world.
[url=http://www.solarcourses.org/]solar water pump[/url]