"A gránátalma a szír Atargatisz istennő szimbóluma. Atargatisz különböző változatai rendkívül elterjedtek az ókori Keleten (Asratum, Atirat, Asera, Aszerdusz).
A görögökhöz Derkétó vagy Dea Szüra néven került át, de a ciprusi Aphrodité
mítoszainak nagy része is ide vezethető vissza. Az azonosságukat a
gránátalma is megerősíti, ami a görögöknél Aphroditéhez kötődik, majd
Rómában Venushoz.
Cipruson úgy tartották, hogy Aphrodité ültette az első
gránátalmabokrokat. Valószínűleg a sok mag miatt termékenységgel
kapcsolatos hatást tulajdonítottak neki. Más mítoszokban is sokszor
szóba kerül a görög mitológiában is, többek közt Perszephonénak azért kellett visszatérnie az Alvilágba Hadészhoz, mert kiderült, hogy evett egy szem Alvilágban termett gránátalmát.
Rodosz szigete nagy valószínűséggel az ott ma is dúsan tenyésző gránátalma virágáról kapta az ógörög nyelven rózsát jelentő nevét." (Wikipédia)
Ha szép gránátalmát látok, nem tudok ellenállni neki. Az egyik kedvenc téli gyümölcsöm. Nem csak ízre, de a színe, a formája, a belseje, mind vonzó. Van valami mágikus ebben a gyümölcsben. Készítettem vele egy kis csipegetnivalót a karácsonyi asztalra is. Vacsorához készítettem, amolyan saláta vagy előétel félének. Volt a tálon ruccola, narancs, angolzeller, gránátalma, diós brie sajt. Meglocsoltam kevés mézzel, balzsamecettel, dióolajjal. Fűszereztem frissen őrölt borssal, icipici sóval.
Még maradt a gyümölcsből, valami finomságot még készítek vele, azt hiszem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése