Amikor megszületett az a nemzedék, amelyhez én is tartozom, a világból
már kiveszett az aggyal és szívvel is bíró lényeknek kijáró gyámolítás.
Az előző nemzedékek romboló munkája oda vezetett, hogy a világ, amelybe
beleszülettünk, ne adhasson többé biztonságot vallási téren, támaszt
erkölcsi téren, nyugalmat politikai téren.
A világ ma az ostobáké, az érzéketleneké és a nyüzsgőké. Az élethez és a
diadalhoz való jogot manapság csaknem ugyanazokkal az eszközökkel lehet
megszerezni, amelyekkel az ember a bolondokházába kerülhet: a
gondolkodásra való képtelenséggel, amorális viselkedéssel, kóros
élénkséggel.
A vallási hitnek főként és elsősorban csak a kiindulási pontja igaz, tudniillik, hogy az ember helyzete reménytelen. Kérdem: lehet-e a reménytelenségben is hinni? Mert nekem ez a hit elég; és nem vagyok reménytelen.
Ami valóban irracionális, és amire tényleg nincs magyarázat, az nem a
rossz, ellenkezőleg: a jó. Éppen ezért engem már rég nem a vezérek,
kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek, akármennyi
érdekességet tudtok is elmondani a lelki világukról, nem, a diktátorok
élete helyett engem már réges-rég kizárólag a szentek élete érdekel,
mert én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem találok
pusztán ésszerű magyarázatot.
(Kertész Imre)
2 megjegyzés:
:-)
:)
Megjegyzés küldése