Az öröm bennünk az adüton,
a legrejtettebb szentély.
(Hamvas Béla: Patmosz)
Egy, a Kolumbia partjainál fekvő Neguá városába való férfi fel tudott mászni az égbe.
Visszatérve elbeszélte az utazását. Elmondta, hogyan látta az
emberi életet odafentről. Azt mondta, pici lángok tengerei vagyunk.
- A világ - mesélte -, a sok ember, pici lángok tengere.
Minden egyes ember a saját lángjával világít.
Nincs két egyforma láng. Vannak nagy lángok és kis lángok
mindenféle színben. Vannak olyan lángok, melyek annyira mozdulatlanok,
hogy még a szélben sem rezdülnek meg,
mások lángja olyan vad, hogy szikrával szórja tele a levegőt. Vannak
bolond lángok, melyek sem nem égnek, sem nem világítanak, másokban
viszont olyan vadul izzik az élet, hogy rájuk sem lehet nézni pislogás
nélkül, és ha a közelükbe ér az ember, maga is lángra kap.
(Eduardo Galeano: Ölelések könyve, fordította Ingrid Alexovics)
2 megjegyzés:
♥
:)
Megjegyzés küldése