Sárgarépa-zalziki

… és a világ forog tovább,
… és a világ forog tovább...

És én nem nézek hátra,
nem nézek hátra.

(duende)

Ezt a kencét a Mindmegettén találtam. Aztán rájöttem, hogy kétféleképpen is elkészíthető, és isteni finom.
Az egyik variáció - ez volt amit találtam:

Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa,
20 dkg füstölt sajt,
1-2 dl majonéz,
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
durvára vágott dió.

A neten talált receptben egyébként a dió helyett petrezselyemzöld szerepelt.

A sárgarépát lereszeljük, és picit besózzuk. Hagyjuk állni hogy levet engedjen, aztán jól kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a reszelt füstölt sajtot is, a majonézt és a tejfölt, a durvára vágott diót. Jól összekeverjük, hagyjuk kicsit összeérni.

A második - saját - varia:

Csöpögtessünk ki joghurtot, hogy jó sűrű legyen. A reszelt sárgarépát szintén jól kinyomkodva hozzákeverjük, a dióval együtt. Ebbe nem kell füstölt sajt, mert a sűrű joghurtnak magában is nagyon finom, krémsajtra emlékeztető íze van. Ebbe a variációba a darált dió helyett tehetünk egy kevés szárított mentát, aki szereti. Véleményem szerint jól illik a sárgarépához.

A fűszeres minibagettekkel ettem, felséges volt.

Fűszeres minibagettek

A múlt nem határoz meg semmit sem, legfőképpen a jelenünket nem, a jövőnket pedig még kevésbé. A „jövő” határozza meg a „jelent”, és megváltoztatja a „múltunkat” is. Furcsa, igaz? Az „idő” visszafelé teremt, a jövőből.

Élet

A mag csírának álmodja magát,
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.

S az Élet újra magnak álmodja magát.

(duende)

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
2 dkg élesztő,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanálnyi szárított bazsalikom,
2 mokkáskanálnyi szárított oregano,
2 teáskanál lenmag,
1 evőkanál napraforgómag,
1 gerezd fokhagyma,
olívaolaj.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a fűszereket - a fokhagyma kivételével - és a magokat. Hozzáöntöttem az élesztős vizet és alaposan kidolgoztam a tésztát. Míg fényes lett, elvált a kezemtől és az edény falától is. A munkalapot beliszteztem, és alaposan átgyúrtam azon is, aztán liszteztem, tálat borítottam rá és hagytam kelni egy órát. Közben egy gerezd fokhagymát lereszeltem egy kávéspohárba, és felöntöttem fél deci olívaolajjal, jól elkevertem. Majd újra átgyúrtam, és sodrófával kb. másfél centi vastagra kinyújtottam, téglalap alakúra. Késsel csíkokat vágtam belőle. A csíkokat megtekertem, vagy gömbőjűre sodortam és kettőt összetekertem, aztán lisztezett tepsibe tettem a minibagetteket. A tetejüket megkentem a fokhagymás olívaolajjal.
A sütőt begyújtottam, és míg bemelgedett, addig hagytam kelni a tésztarudakat. Kb. 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon illatos, nagyon ízletes, és nagyon veszélyes. Nem lehet abbahagyni az evését, ha egyszer belekóstoltál! :))

Lencsefasírt

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:

- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:

- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)

Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg lencse,

2 tojás,

só,

őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika,

1 mokkáskanál frissen tört köménymag,

1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

2 babérlevél,

1 csapott evőkanál búzadara,

zsemlemorzsa,

1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)

A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!

Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.

Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.

Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.

Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.

Körözött

Nagyon szeretem a juhtúrót. Bármilyen formában. Sztrapacskára, vagy csak kikeverve kis vajjal, tejföllel natúran. De a körözöttet is nagyon szeretem.

Hozzávalók:
25 dkg juhtúró (brinza),
7 dkg vaj,
1 evőkanál tejföl,
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika,
csipet frissen őrölt bors,
1 púpos mokkáskanál őrölt köménymag,
diónyi vöröshagyma vagy lilahagyma vagy újhagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma.

A hozzávalókat kikeverjük. És kész. :))

Na jó, csak vicceltem. Szóval, amennyi juhtúróm van, annak a harmadát szoktam beletenni vajból és jól összedolgozni. Aztán egy nagyon kevés tejföllel lazítok rajta. Tényleg csak kevéssel. Fűszerezem, a fokhagymát reszelve, a vöröshagymát nagyon pici kockákra vágva szoktam hozzákeverni. Most zöldhagyma zöld szárát tettem bele. Hagymából és fokhagymából nem kell sok bele, csak épp hogy ízt adjon neki. A juhtúrónak önmagában is erős a karaktere.

Szoktak még hozzákeverni egyébként egy leheletnyi barnasört is, illetve egy nagyon kevés szardellapasztát. Valamint nagyon finom benne a kapribogyó is.

Alapvetően a köménymag az, ami nélkül a körözött számomra elképzelhetetlen.

Pirítóssal isteni finom, jó étvágyat hozzá!

Ha nincsen juhtúró hozzá, tehéntúróból is szoktam csinálni.
Hozzávalók:
25 dkg túró
10 dkg krémfehérsajt (feta)
3 dkg vaj
2 púpos evőkanál sűrű, zsírdús tejföl
só,
frissen őrölt bors
1 mokkáskanál pirospaprika
1 púpos mokkáskanál őrölt kömény
diónyi vöröshagyma reszelve
1 kisebb gerezd fokhagyma reszelve

Fish and chips - mediterrán módra

,A  túlságosan tiszta vízben nincsen hal."

                                                                                                                        (Caj Ken-tan)

Volt egy kibontott fél doboznyi hámozott paradicsomom a hűtőben, el kellett használni. Ez a recept azt hiszem, talán göröghonból való. Igazi mediterrán íze van.

Hozzávalók így télen 4 főre:
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
12-14 db közepes burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 citrom,
1 teáskanál szárított oregano,
só,
frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi kristálycukor,
3-4 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyákat alapos mosás után hajában előfőztem, fölforrással együtt úgy fél órát. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, hogy kicsit lehűljön, majd megtisztítottam és vékony karikákra vágtam egy nagy tálba. A hagymát is negyedkarikákra vágtam, a citromot pedig alaposan megmostam és a felét karikáztam, aztán a gerezdek mentén kis darabokra vágtam, bele a tálba. A paradicsomokat is apróra vágtam, a levébe belekevertem a cukrot, és azt is a burgonyához adtam. Nyáron véleményem szerint nem kell bele cukor, mert az édes kerti paradicsom nem annyira fanyar, mint a konzerv. Az egészet sóztam, borsoztam, oreganót és olívaolajat csurgattam hozzá. (Nyáron természetesen ha van friss oreganónk, azzal készítsük.) Mindezt jól összekevertem, és egy jénai tálba tettem. Egy fél deci vizet is öntöttem alá, majd fóliával letakarva előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Fél órát hagytam a gőzben, aztán levettem a takarót róla, és hagytam hogy kicsit megpiruljon.
Sózott, lisztbe forgatott halat sütöttem hozzá.

Figyelem! Aki nem rajong a kesernyés ízért, az hámozza meg a citromot úgy, hogy a fehér részt teljesen vágja le. Én szeretem, úgyhogy héjastul használom mindig a citromot.

Joghurtos torta

Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.

(LGT)

Megszületett! Ma van anyukám szülinapja, és ezt a gyönyörűséget Mennyei Manna oldalán találtam.

Nem is írom le a receptet, kattintsatok IDE.

Nagyon izgultam ám... Igazából nem tudok sütni, nem is szeretek. De a mai alkalom megkívánta. Ez a torta nem jöhetett volna létre, ha kedvenc sógornőmtől nem kaptam volna tegnap telefonos segítséget. :)

Joghurtos kiwiturmix

A képzelőerő? Fontosabb, mint a tudás.

(Albert Einstein)

Mostanában - mint általában így tél vége felé - nagyon sok turmixot iszom. Nevezhetjük lassi-nak is indiai nevén, vagy a mostanában divatosabb és kimondhatatlanabb smoothie elnevezést is ráaggathatjuk - de nem kedvelem a sznobságot gaszto-témában sem, úgyhogy maradnék a szimpla turmix névnél. :) Mindenféle gyümölccsel szeretem. Télen narancs-, alma-, banán- és kiwiturmixot szoktam készíteni. Nyáron természetesen mindig idénygyümölcsből.
Hozzávalói: gyümölcs, tej vagy natúr joghurt vagy e kettő keveréke (ez most joghurtos), ízlés szerint cukor vagy méz, esetleg fűszerek (kardamommag, fahéj, szegfűszeg, bazsalikom, stb...) és egy csipet-leheletnyi só. A kiwishez jól illik a menta vagy citromfű, a kardamommag is, ha van.

Jó kis reggeli ez! Egészséges és finom. Anyukák figyelmébe: ezekkel a virágocskákkal díszítve szerintem egy gyerek sem utasítaná vissza... :)

Szilvalekváros kukoricaprósza

„A képek, amelyeket festeni szándékozok, átmeneti állapotot képeznek és megpróbálnak a jövő irányába mutatni anélkül, hogy teljesen eljutnának oda.”

(Jackson Pollock)

Ezer és egy éve nem sütöttem kukoricaprószát, pedig nagyon szeretjük. Ráadásul, a spájzban még sok üveg, tavalyról eltett szilvalekvárom várja hogy beteljesedjen léte értelme: a pocakunkba kerülhessen. Azt hiszem, legutóbb akkor készítettem, mikor egy művészeti galériában dolgoztam, egy megnyitóra. Mindenkinek annyira ízlett, hogy pár perc alatt eltűnt a nem is kis mennyiségű prósza. Apropó, művészet.




Hát nem olyan, mint egy Jackson Polock festmény?
Szerintem teljesen olyan, és még ehető is... :)



A felső kép a prósza, az alsó pedig Jackson Pollok alkotása.


Hozzávalók egy nagy gáztepsi prószához:
20 dkg kukoricadara,
20 dkg kukoricaliszt,
4 dl kefír vagy aludtej,
1 dl tejföl+ a tetejére a csurgatáshoz,
1 tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
1 teáskanál sütőpor,
1/2 dl víz,
zsír vagy olaj,
szilvalekvár.

Mint felvilágosítottak - amit köszönök szépen - nem csak zalai tájételről van szó. Erdélyben is készítik.
Tehát, a hozzávalókat egy tálban alaposan összekeverjük - én tettem hozzá egy kis vizet is, hogy lazább legyen -, és alaposan kizsírozott tepsibe öntjük. Megpöttyözzük szilvalekvárral, megcsorgatjuk olvasztott zsírral és vízzel kicsit higított tejföllel. Forró sütőben megsütjük. Hamar sül, és nem is ajánlott sokáig sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat. Kockákra vágva tálaljuk. Aki édesebben szereti, megszórhatja porcukorral is. Finom forrón is, kihűlve is.

Jackson Pollockról a Wikipédiában ITT olvashatsz.

Citromillatú forróság

Óda a citromhoz és a nyárhoz


Ó nyár!
Várlak.
Ó forróság!
Várlak.

Citromízű és illatú télben...

Várlak.

(duende)

A pumukliversemet senki se vegye komolyan. :) Fáztam... És várom a forróságot, a nyarat, az éjjeli hűvös limonádékat...
Ezt ma reggel, most alkottam.

Viva la vida és viva la nyár! :)

Becsináltleves (gyerekkori ízek)

A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.

Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.
Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...

Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)