2009. május 6., szerda

Kitört az aranyláz! Kaland híján: csak galuska formájában...



Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudta, hogy ő maga is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.


(Jack London)






Az aranygaluska is egy klasszikus desszert. Méltán szeretett, mert egyszerűsége dacára isteni finom. Ráadásul, kelt-tészta rajongó vagyok és ha már sütésről van szó: ezerszer inkább egy kelt tészta, mint egy torta... Még nincsenek igazán idénygyümölcsök, ezért is döntöttem tegnap e mellett az édesség mellett.
Sajnos a részállapotokról most nem készült fotó, mert iszonyúan siettem. De talán így is érthető lesz a leírás, igyekszem!
Hozzávalók 6 adaghoz:
A tésztához:
25 dkg simaliszt,
2,5 dkg porcukor,
2,5 dkgg vaj,
2 dkg élesztő,
3 g só,
1 db egész tojás,
1,3 dl tej,
1 db citrom héja.
A vaníliasodóhoz:
7,5 dl tej,
1 db vaníliarúd belseje vagy vaníliás cukor vagy vanília-esszencia,
4 db tojássárga,
5 dkg cukor,
4 dkg liszt,
2 cl törköly vagy szilva vagy bármilyen jó minőségű házipálinka.
A szóráshoz, kenéshez:
8 dkg darált dió,
8 dkg kristálycukor,
8 dkg olvasztott vaj.
Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejben a cukorral együtt. Egy nagy tálba kimértem és beleszitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. Beleütöttem a tojást, belereszeltem a jól megmosott citrom héját, hozzáadtam az élesztős-cukros tejet és a vajat. Jól kidolgoztam, míg a tészta rugalmas de lágy maradt, és elvált a kezemtől és a tál falától. Gombócba formáztam, lisztet szórtam alá és a tetejére, és egy tiszta nylonzacskóval légmentesen letakarva hagytam duplájára kelni.
Közben elkészítettem a vaníliasodót: A tojások sárgáját csomómentesen elkevertem a cukorral és a liszttel - ha nem menne mert túl sűrű lenne, kevés hideg tejet adhatunk hozzá -, közben a tejet feltettem forrni a vaníliarúddal. Mikor felforrt, apránként a lisztes-cukros tojássárgákhoz kevertem, mindig csomómentesen. Mikor ezzel megvoltam, visszatettem a tűzre kis lángra. Ez fontos, mert így tud besűrűsödni. Végig kevertem habverővel, hogy csomómentes maradjon. Mikor besűrűsödött, levettem a tűzről és hozzákevertem a szilvapálinkát, aztán hidegvízfürsőben néha átkeverve kihűtöttem. Közben a diót robotgéppel durvára daráltam és elkevertem a kristálycukorral egy mélytányérban.
Mikor a tészta duplájára kelt, deszkára tettem és 1 cm vastagra sodrófával kinyújtottam. Egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam úgy, hogy ne maradjon maradék a tésztából. Tehát olyan fura kis formák lettek: félholdak és háromszögek, meg gomba-formák. Aztán egy közepes tepsit kivajaztam és liszteztem. A vajat felolvasztottam, és minden darabot minden oldalról megvajaztam egy kenőtollal, aztán a diós cukorba hempergettem. Sorban egymás mellé helyeztem a tepsiben őket. A maradék diós cukrot a tetejére szórtam a kis halmoknak.
Begyújtottam a sütőt, közben hagytam még kelni a tésztát. Húsz perc múlva 3/4-es lángon sütni kezdtem. Szép piros-barnára hagytam sülni, ez kb. 25 perc volt. A vanílisasodóval tálaltam.
(forrás: desszert.eu)


A sodó valami fergetegesen sikerült, a pálinka teljesen megbolondította. Melegen ajánlom a rum helyett - meg sem közelíti az ízélményt!
Tipp: vannak emberek, aki rajonganak a mákért. Kórosan! :)) Pl. az egyik sógorom, és a sógornőmék egyik fia. Abszolút tudom ajánlani az aranygaluskát mákosan is. A vaníliasodó is nagyszerűen illik a mákhoz is. Én úgy készíteném, hogy a mák nagyját ledarálnám, de egy-két kanálnyi egészmákot is kevernék hozzá. Így roppanósabb-rusztikusabb lenne a sütemény. Jó étvágyat hozzá!

12 megjegyzés:

szmari írta...

Kórosan rajongok a mákért, de sokkal kórosabban az aranygaluskáért. Akarva, akaratlan mindig rátalálok a gasztroblogokon. A férjem szerint különös tehetségem van hozzá :-)).
Nem halogathatom tovább, bár a nagy családom csak tőlem függ, nem a máktól, diótól:-)), a héten nekem is sütnöm kell.
Köszi az ínycsiklandozást :-))

Wise Lady írta...

Gyönyörűséges ez az aranygaluska. Mi is imádjuk.

erős ildikó írta...

Jaj-jaj-jaj nekem... Mit is mondhatnék??
Káprázatos (akárcsak Te magad...)!

Kata írta...

Ennek örülök, mert még nem találtam meg (eddig) az én igazi aranygaluska receptemet:)

duende írta...

Nagyon szívesen, Mari! :) Ugye tudtam én hogy vannak mákfüggő mákvirágok is?! :)))

duende írta...

Köszönöm, Whise Lady! :)

duende írta...

Most elpirultam, Napmátka. Nagyon köszönöm. :)

duende írta...

Köszönöm szépen. Limara! :)

duende írta...

Kata, ezt a receptet bátran merem ajánlani. Tökéletes.

trinity írta...

Most az arányokat fejből nem tudom-de a technológiát tekintve épp így csinálom!
A szilvapálinka nagyot dobhatott az amúgy is tökéletes sodón!Na, ezt még nem próbáltam-de igen jól hangzik:)))

duende írta...

Merem ajánlani, Trin! :))

Renata Kalman írta...

Hű de rég csináltam, tavaly télen!