2011. január 21., péntek

Török vöröslencseleves (ezogelin corbasi)

.
Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.

(Carl Sagan)


Az utóbbi két évben meglehetősen rákaptam a hüvelyesekre. Előtte nem nagyon főztem, ettem. Valamiért elfelejtődtek. Azt hiszem, az indiai konyha iránti rajongásom változtatott az áldatlan állapotokon. Indiában ugyanis nagyon népszerűek - főleg a vegetáriánusok körében - a dahl-ok, vagyis a gazdag, laktató egytálételek: csicseriborsóból, babfélékből, lencsefélékből, sárgaborsóból. Már régóta szemeztem a  vöröslencsével és ma úgy hozta az élet, hogy olyan boltban jártam, ahol egyszerűen felkínálta magát.
Ez az étel azonban török. Nem csak az indiai, de az arab konyha is a szívem csücske. A török konyhát is beleértve. Anno Áginál, aki főz csodálkoztam rá erre a nagyon laktató, sűrű, szinte főzelékszerűen gazdag levesre. Aztán utánanézegettem a neten és több helyen is megtaláltam.
A vöröslencse csodálatosan égőnarancs színű. Kicsi szemű (valós mérete kisebb mint a képen), villám gyorsan megfő. Áztatás nélkül is 20-30 perc alatt szétfő. Tehát ettől a lencsefajtától ne is várjuk, hogy egyben marad. Ahogy puhul, el is oldódik, színe kifakul. Íze nem különösebben jellegzetes - sőt, inkább azt mondanám: jellegtelen. Mintha a lencse és a sárgaborsó keveréke lenne, de jelentősen letompított ízvilággal. Akár az általunk ismert lencsét vagy sárgaborsót idézem vissza a számban, mindkettő sokkal-sokkal jellegzetesebb, erőteljesebben meghatározható zamatú. Ennek ellenére ez a leves nagyon finom.


Hozzávalók 2 főre:
15 dkg vöröslencse,

1 nagy fej vöröshagymának a fele (kb.6-8 dkg),
2 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
5 dkg rizs,
5 dkg bulgur (búzatöret),
1 evőkanál szárított menta,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
1 és 1/2 liter víz vagy alaplé (vagy víz és 1 és 1/2 leveskocka).
A tetejére:
5-6 evőkanál olívaolaj,
1 mokkáskanál pirospaprika
és aki szereti 1/2 mokkáskanál
erős pirospaprika,
plussz: citromgerezdek.

A vaj és olívaolaj keverékén megdinszteltem kevés sóval az apró kockákra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Mikor üvegessé vált, hozzátettem a vöröslencsét, a sűrített paradicsomot és a rizst is, majd felöntöttem másfél liter vízzel. Zöldség-alaplével az igazi, ha nincs tehetünk bele másfél leveskockát, de anélkül is jó.
Fűszerezzük borssal és pirospaprikával. Mikor a lencse szétfőtt a levesben, hozzátesszük a bulgurt is és a szárított mentát. Sok kell bele, úgy az igazi. Tényleg nagyon illik ehhez az ételhez. Még tíz percig főzzük, és készen is van. Ha túl sűrű lenne, vízzel higítható.
Egy pici lábosban kissé felmelegítjük az olajat (én fokhagymás olívaolajat használtam), félrehűzzuk a tűzről és belekeverjük a pirospaprikát. Én erőset is tettem bele és nagyon illett a leveshez. Tálaláskor ezzel a szép színű olajjal megcsorgatva díszítjük, citromgerezddel kínáljuk. Nagyon finom hozzá a citrom savanyúsága, ezzel válik kerekké a leves ízvilága.

Ez pedig talán egy még autentikusabb, és jóval egyszerűbb recept.

5 megjegyzés:

Anikó írta...

Imádom én is a lencsét, meg az összes hüvelyest, nagyon egészségesek, igen, érdemes kipróbálni a különlegesebb fajtákat is de a nálunk hagyományos karakteresebb, és tök finom, az árról nem beszélve:-)))

4Gyerek írta...

na, akkor vagy nálunk nem eget rengető a vöröslencse ára, vagy a hagyományosé sokkal magasabb mint nálatok. mert oké, a vörös drágább, de nem említésre méltó.

duende írta...

Anikó: én is nagy rajongójuk lettem!


4gyerek: Nálunk sokkal többe kerül, mint a lencse vagy a sárgaborsó. Egy 25 dkg-os csomag 450 Ft körül van, vagyis kilója 1800 Ft. Azért ez elég húzós. Míg a sima lencse, sárgaborsó kilója 4-500 Ft.

Ági, aki főz írta...

Nálam azóta is terítékre kerül 2-3 hetente. Vagy törökösen, vagy indiai fűszerekkel, kókusztejesen.

duende írta...

Ági: a zacsi másik felét majd kókusztejjel főzöm, remek ötlet!