Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd
mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni,
megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a
lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem
akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken
ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az
ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a
képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem
akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a
Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán
elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a
hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb
gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék
felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat
szellőjében hűsölő búzatáblákat.
Viviane Villamont: Kisdarázs
Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.
Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.
A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott,
meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni
is.
