2013. július 21., vasárnap

Zöldbabsaláta kaprival, paradicsommal


Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.

                                                                     (Szabó Lőrinc: A legédesebb)



Nyár van. A saláták, friss zöldségek, gyümölcsök időszaka. Ilyenkor sokkal ritkábban főzök, mert inkább sok gyümölcsöt eszem és rengeteg zöldségfélét - azokat is valamilyen könnyű étel formájában. Idén rengeteg zöldbab termett mindenütt. Én nagyon szeretem, bár sokaknak nem kedvence. De megkockáztatom, hogy így saláta-formában még azok is szeretni fogják, akik nem rajongói egyébként. Tökéletes így önmagában is, de hajában sült újkrumplival egyenesen királyi lakoma. A remegőslágy sárgáját ringató főtt tojás is nagyon passzos hozzá. A nyár a grillszezont is jelenti, ezért sült húsok, halak mellé kitűnő köret is lehet.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg zöldbab,
3 kisebb paradicsom,
2 csapott evőkanálnyi kapribogyó,
1 csokor petrezselyemzöld.
A főzővízbe:
só és cukor.
Az öntethez:
4 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors vagy csili apróra vágva,
kb. 1 evőkanál méz,
1 teáskanálnyi balzsamecet,
1/2 teáskanálkányi mustár.

A zöldbabot megtisztítjuk (levágjuk a végét) és forrásban lévő sós-cukros vízben megfőzzük. Közben elkészítjük az öntetet, vagyis alaposan elkeverjük az olajokat, ecetet, reszelt fokhagymát, mézet, borsot, sót, mustárt. Az öntet akkor lesz finom, vagyis pontosabban akkor fog igazán csodás párost alkotni a zöldbabbal, ha kellően édeskés, ha a mustárt nem túlozzuk el benne és a balzsamecettel is csínyján bánunk.
Mikor puha a bab, tálba szedjük és azon forrón hozzátesszük a félkarikákra vágott paradicsomokat is, a kapribogyókat is, és alaposan átkeverjük az öntettel. Végül durvára vágott petrezselyemzöldet is keverünk bele. Ne hagyjuk ki, mert valami eszméletlen finom a salátában. Ehetjük azonnal is, meleg salátaként, de ha hagyjuk öszeérni az ízeit, tökéletes hideg salátának is. Csak ne hűtőhideg legyen (mert az elveszi az ízeket), csak hagyjuk állni fél-egy órácskát és fogyasztható is.

Tipp: ha még gazdagítani szeretnénk, éppcsak megpirított szezámmaggal is megszórhatjuk. Mesésen gazdag és izgalmas lesz tőle. :)

2013. július 7., vasárnap

Panzanella: toszkán kenyérsaláta




kék nyárban, mely szikrázott, lobogott,
gyémánt csöndben, mely körülcsobogott,
lebegtem, ösvény, fű s virág felett,
dehogy ott – az egész világ felett.
És le se kellett hunyni a szemem,
álom gyúlt át minden érzékemen,
...
álom, melyben néma kéj simogat,
álom, mely élő falakon visz át,
álom, mely csupa tükrös bujaság,
álom, amelyben ég s föld tündököl
és egész testünk hangtalan gyönyör.

                                                                               (Szabó Lőrinc, Tutajon - részlet)


A tüzesforró nyár abszolút kedvence nálam most ez a toszkán kenyérsaláta, a panzanella. Írtam már nektek, hogy rajongok a kenyérlevesekért is (pl. gaspacho), mert finomak és a szikkadt kenyér legjobb felhasználási módjai is. Nos, ez az egyszerű kis saláta is ilyen maradék-kenyér hasznosítós étel, és nagyon finom. Viszont kizárólag jófajta, masszív, igazi házikenyérből működik csak, ehhez nem használhatók a felfújt pékáruk, mert folyékonnyá áznának a salátában. Azt meg nem szeretnénk, igaz?
Receptet ne várjatok. Mint minden saláta, ez is érzésre készül, no meg pocak-korgási skála szerinti mennyiségben. Annyi a lényege, hogy a kenyér valóban házi legyen. Szeletekre vágjuk és rusztikus darabokra tépkedjük. Vagy sütőben, vagy serpenyőben megpirítjuk. Én serpenyőben csináltam, kevés olívaolajjal és durva szeletekre vágott fokhagymával.
A saláta ne legyen agyonbonyolítva. Kerüljön bele jócskán érett, finom édes paradicsom, sokkal kevesebb újhagyma, vagy új lilahagyma, kevés fokhagyma (az enyémben direkt átsütött van, mert sokszor nekem a nyers elég durva, de aki szereti, teheti bele nyersen is), kerüljön bele olajbogyó és ennyi a szűk hozzávalók száma. No meg friss bazsalikomlevelek, az mindenképpen. Lehet még kevés uborkát vagy paprikát is tenni bele, ebben ez utóbbi van, mert paprikarajongó vagyok...
Az öntet: jó sok olívaolaj, kevés bor- vagy balzsamecet, só, frissen őrölt bors.
A paradicsomokat kis cikkekre vágtam és kézzel kissé megnyomkodtam, hogy több leve legyen. Minden hozzávalót egy tálba tettem - a kenyérdarabok kivételével. Sóztam, borsoztam, olaj és ecet került rá és kicsit hagytam állni, hogy levet engedjen. Ekkor kevertem bele a pirított kenyérszeleteket és a friss bazsalikomleveleket. Állítólag az olaszok hagyják egy órácskát állni, hogy a kenyér visszapuhuljon, de az enyémnek jó kis leve volt, így szinte azonnal puhult benne a kenyér. És én szeretem, ha még kissé ropogós a kenyér a salátában, így azonnal ettem. Ízlés kérdése.
Lehet fúziósra is csinálni, ha átmenetet csinálunk a horiatiki (görög saláta) és a panzanella között: vagyis mindezt még megszórjük rusztikusra morzsolt fetával is. Kiadós, mégis könnyű, nyárias. Nem is kell ennél jobb étel, vagyis kevés ennéljobb ételt tudnék mondani az izzó meleg napjaira. Isteni finom.
P.s.: az olívaolajat ne sajnáljuk... :)

2013. július 3., szerda

Meggyes parfé mentával, csokoládéval


Egyedül meg fél a lélek,
Azt hittem hogy már nem élek,
Csak néztem, ahogy néz az élet,
S mosolyogva homlokomon csókol,
És éppen jókor...

(Anna & The Barbies)



Megint egy édes semmiség, de nagyon finom kombináció. Meggyes parfé mentával, csokoládédarabokkal, hm... :)

Hozzávalók:
30 dkg kimagozott meggy,
1 nagy dobozos natúr joghurt,
10 mentalevél,
5 dkg étcsokoládé,
1 cl gyümölcspálinka,
csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 10 dkg).

A kimagozott meggyet késsel összedaraboltam, lecukroztam és az apróra vágott mentaleveleket, valamint a csipet sót is hozzákevertem. Hagytam állni egy órácskát, aztán pálinkával, a durvára aprított csokoládéval és joghurttal jól elkevertem.
Ha van őzgerinc formánk, érdemesebb abban kifagyasztani, mert forróvízbe mártva a forma alját, s aztán tálra borítva szépen egyben lehet kínálni. Fagyinak is jó, ha valakinek van gépe, illetve ha többször átkeverjük a fagyasztás során.
Isteni.