Waldorf saláta

Egy igazi télvégi, tavaszeleji böjtbeillő saláta.

Furcsa módon még nem csináltam, pedig imádom a zeller-alma párost, égbenköttetett frigyük nagy klasszikus. A salátát a híres Waldorf Astora főpincére kreálta egy nagy fogadásra és a többi már történelem: annyira kedvelt lett, hogy a világ minden táján ismerik, és a nevezetes szálloda étlapján is szerepel a mai napig is. Köszönöm Zsuzsának, a Bodzás Vendégház háziasszonyának, hogy nemrég megemlítette, és igazán precízen leírta a történetet is.

Nem írok mennyiségeket, salátát - már sokszor említettem - érzésre készítünk. De úgy nagyjából: a zsülienre vágott zeller és almacsíkok körülbelül egyforma kupócot képezzenek. Egy főre szerintem fél alma és ennek megfelelő zeller kell, mert ez a saláta tipikusan egy kiváló előétel. Ha főfogásnak ennénk, duplázzuk. A dió pirításához kell: kristálycukor, pirospaprika, cayenne bors, koriander- és édeskönyénymag frissen mozsárban porítva, és csipet só. Ezzel a keverékkel megszórjuk és alaposan összekeverjük a diót, és sütőpapíros tepsire téve 200 fokon megpirítjuk. A cukor karamellizálódik rajta, és a dió pedig extra ropogós lesz, nagyon finom. (Az a veszély fennáll, hogy elcsipegetjük, mert annyira jó, szóval ezt vegyük figyelembe :)) )

Mivel hoztam az eredeti receptet, az én variációmat írom le, mert bár elhíresült ételről van szó, kicsi változtatások megengedettek. Az enyémen az öntet csak natúr krémes görögjoghurtot tartalmaz, jól kikeverve némi mézzel, fehérborecettel, dió- és szőlőmagolajjal és sóval. (Valahogy nekem ezekhez az alapanyagokhoz a fehérborecet jobban ízlik, mint a citromlé. De verjusvel is naggyonaggyon el tudom képzelni!)

A saláta összeállítása: a zsülienre vágott almához és zellerhez adtam némi durvára vágott fűszeres pirított diót, és összekevertem az öntettel. De úgy is tálalható, hogy az összevágott pirított diót nem keverjük a salátába, hanem csak a tetejére szórjuk.

Csak pár percet hagyjuk állni és már fogyasztható is. Karakteres és nagyon finom saláta.

Tapolcai vagy kalocsai rétes

Kiadós, tartalmas levesek után a rétes mindig jó ötlet. Ez egy télies, gazdag és különleges változat.

Töltött palacsintákkal töltött rétes. 😊

Alant az eredeti receptet adom meg, ahogy találtam. Én a saját technikámmal, a konyhapulton nyújtottam kis gombócokból a tésztát: eszerint, ugyanezekkel a mennyiségekkel, csak most két nyújtott tésztába tekertem a tölteléket, hogy a rétestészta kissé vastagabb legyen mint a normále rétesnél, tehát három rúd lett végül.

A palacsintát úgy sütöttem, hogy 18 db legyen a három rúdhoz. Tölteni bármivel lehet, az enyémbe narancsos sütőtök, mazsolás alma és diótöltelék került. A dió és máktölteléket szerintem nem kell főzni, én csak megszórtam a palacsintákat a cukros dióval. (Ja, és nem kentem meg tejföllel a palacsinták tetejét.)

Fincsi volt, bár a sima rétes jobban ízlik. (De lehet csinálni úgy is, hogy rétestésztába és nem palacsintába tekerjük a töltelékeket, és azokat egy nagy rúdba ugyanígy.)

A rétestésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 1 tojás, annyi víz, hogy rugalmas tésztát kapjunk, étolaj és tejföl a kenéshez
A palacsintatésztához: 2 egész tojás; 1 kávéskanál só; 1 kávéskanál kristálycukor; 20 dkg liszt; 2 evőkanál olaj a tésztába; étolaj a sütéshez; annyi tej, hogy kellő sűrűségű masszát kapjunk
Dió töltelék: 10 dkg darált dió; 1 dl forró tej; 1 csomag vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; reszelt citromhéj
Mák töltelék: 15 dkg darált mák; 5 dkg kristálycukor; 1 dl forró tej; 1 vaníliás cukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; 2 evőkanál méz; reszelt citromhéj
Túró töltelék: 20 dkg tehéntúró; 1 vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 1 tojás sárgája; 5 dkg mazsola; reszelt citromhéj

Először a rétestésztát készítjük el. A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk annyi langyos vízzel, hogy rugalmas anyagot kapjunk. Fontos, hogy jól kidolgozzuk, nehogy csomós maradjon. Amikor már szép sima, a tetejét megkenjük étolajjal, és meleg helyre félretesszük pihenni.
Palacsintatésztát keverünk.
A maximum 1 dl tejet ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, mazsolával, őrölt fahéjjal. Apránként hozzákeverjük a darált dióhoz, és citromhéjat reszelünk bele.
Újabb 1 dl forró tejet veszünk. Beletesszük a cukrot, vaníliás cukrot, mazsolát, őrölt fahéjat, és még 2 evőkanál mézet is csurgatunk hozzá. Összekeverjük a darált mákkal, és citromhéjat reszelünk bele.
A túrót vaníliás cukorral, kristálycukorral, tojás sárgájával, mazsolával és citromhéjjal összekeverjük.
A palacsintákat különféle (dió, mák, túró) töltelékkel gazdagon megtöltünk, és mindegyiket feltekerjük.
A rétestésztát kilisztezett abroszon széthúzzuk, a tetejét olajjal meglocsoljuk. Mindkét oldalára háromféle töltésű palacsintát fektetünk sorban egymás mellé. A palacsinták tetejét tejföllel gazdagon megkenjük, és a rétestésztát feltekerjük két oldalról. A felesleges végeket levágjuk. A palacsintával töltött réteseket kiolajozott tepsibe rakjuk, és a tetejüket olajjal megkenjük. Előmelegített sütőben aranysárgára sütjük.
Vaníliamártást, borhabot is kínálhatunk hozzá.

Boldizsár Ildikó receptje

Dalmát krémes

Luca napja van ma.

"Manabus, a nyúl vándorlásai közben egyszer az erdőben egy folyóparti tisztásra ért. Megpillantotta Totolizt, a baglyot, amint egy nagy fa ágán gubbasztott. Sötét volt, nagyon sötét, Manabus nem látott valami jól, így szólt hát a bagolyhoz:

- Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ilyen sötét legyen? Én nem szeretem a sötétet, és azt akarom, hogy mindig nappali világosság vegyen körül!

- Ha elég hatalmas vagy - felelte a bagoly -, hát tégy róla, hogy úgy legyen. Mérjük össze erőinket, és amelyikőnk győz, az rendezhesse el kedve szerint ezt a dolgot.
Összehívta hát a nyúl meg a bagoly az erdő vadjait, a négylábúakat, és a madarakat, hogy tanúi legyenek párviadaluknak. Mikor összegyülekeztek, elmagyarázták nekik, miről van szó. Néhány madár és négylábú Manabus győzelmét kívánta, mert a világosságot kedvelték, mások meg azt szerették volna, ha a bagoly győz, hogy továbbra is mindig sötét maradjon.
Megkezdődött hát a párharc a nyúl meg a bagoly között. Manabus egyre csak azt ismételgette:
- Fény! Fény! Fény! Fény!
A bagoly viszont így kiáltozott:
- Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka!
Abban állapodtak meg, hogy amelyik véletlenül elszólja magát és véletlenül ellenfele kiáltása téved a szájára, elveszti a harcot.
A hangos és egyre gyorsabb kiabálásba a többi állat is bekapcsolódott, igyekeztek segíteni és belezavarni a küzdőket, ki-ki pártállása szerint. Végül is a bagoly véletlenül éjszaka helyett fényt kiáltott, így elvesztette a játszmát. Manabus, a nyúl úgy rendelkezett, hogy árassza el ezentúl fény a világot, de beleegyezett, hogy az idő egy részében éjszaka legyen, a bagoly és más állatok kedvéért, mert ezek az éjszakát jobban szeretik, mint a nappalt." (indián mese)

Ha a nagy karácsonyi sütögetésből maradna fölösleges tojásfehérje, ez az egyszerű kis süti remekül "felveszi". Gizinél találtam, köszönöm a receptet, fincsi. A krémen változtattam, tejszín helyett mascarponéval készítettem.

Hozzávalók a tésztához:

4 db tojásfehérje (nagy)

10 dkg porcukor 

1 csipet só

10 dkg darált dió

6 dkg liszt

1 csapott mokkáskanál sütőpor

1 nagy marék apróra vágott dió

1 marék mazsola

a krémhez:

1 csomag vaníliás pudingpor (4 dkg)

3 dl víz

25 dkg mascarpone

10 dkg kristálycukor

 

Egy 35-ször 25-ös tepsit (lehet kicsit nagyobb is, de nekem csak ekkora van, így kissé vastag lett a tésztája) béleljünk ki szilikonos sütőpapírral, a sütőt melegítsük elő 160 fokra. 

A tojásfehérjét a csipet sóval kezdjük el felverni, és mikor már tartása van, kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot, és addig verjük, míg kemény hab lesz belőle. Tegyük kis fokozatra a robotgépet, és adjuk a krémhez a darált diót is, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Simítsuk a tésztát a tepsibe, kenjük el, a tetejét szórjuk meg a durvára vágott dióval és a mazsolával. Süssük 15-20 percig, kivétel után hagyjuk kissé hűlni, majd óvatosan távolítsuk el az aljáról a sütőpapírt. Ha kihűlt, vágjuk félbe, az egyik fele lesz az alja, a másik a teteje a sütinek. Én felszeltem már így az elején kockákra a lapokat.

A pudingporból vízzel és cukorral főzzünk pudingot, kevergetve hidegvízfürdőben hűtsük ki. Robotgéppel kissé keverjük, krémesítsük a mascarponét egy nagyobb tálban, majd adjuk hozzá a kihűlt pudingot is, kis fokozaton keverjük össze. 

Végül kenjük a lapok egyik felére a krémet, és tegyük a tetejére a másik lapot. Hűtőszekrényben hagyjuk állni, míg teljesen behűl.

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)

Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.

Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.

Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.

Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.

Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.

A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 

Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 

És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

Fahéjas csiga

A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogyan éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?

(Bakancslista c. film)

Itt van az ősz, s ezzel együtt a tartalmasabb levesek időszaka is. Nem szoktam egy gazdag bableves vagy gulyás után mást csinálni, mint valami süteményfélét, édes tésztát vagy felfújtat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez
porcukor

A langyos tejet keverjük el a cukorral, az élesztővel és futtassuk kissé fel, majd adjuk a sóval elkevert liszthez, a fél tojással (verjük fel az egész tojást, aztán körülbelül a felét adjuk a tésztához) és az éppcsak langyos olvasztott vajjal együtt, és dagasszuk szép fényes, sima tésztává. Takarjuk le, és hagyjuk duplájára kelni.

Nyújtsuk ki lisztezett deszkán sodrófával olyan 3-4 milliméter vastagra és téglalap alakúra, kenjük meg az olvasztott vajjal és hintsük meg a fahéjjal elkevert kristálycukorral. Tekerjük fel szorosan egy nagy hengerré, majd vágjuk 16 szeletre. 

Egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy gáztepsire sorakoztassuk egymás mellé a szeleteket fektetve úgy, hogy kissé lelapogatjuk őket, hogy csak olyan 2 cm magasak legyenek. Kenjük le a maradék tojással, és előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt süssük készre. Tálalás előtt meghinthetjük kevés porcukorral is.

A fahéj egyszer már meglepett. Nem tartozik a kedvenc fűszereim közé, de hús- vagy padlizsánételekhez szoktam használni. Viszont mióta a churrost megkóstoltam, átértékelődött bennem ezaz: például ha csak a fahéj íze dominál, akkor isteni tud lenni édesen is. 

Ezt a csigát már sütöttem kakaósan is, de meg sem közelíti ezt a fahéjas változatot. 

A tésztája egy nagyon jó alap-kelttészta, ami bármivel tölthető akár édesen, akár sósan (akkor a cukrot ki kell hagyni belőle), és formázható másképp is. Ismét Antukné Ildikónál találtam a receptet, de csak fél adagot sütök mindig belőle, mert így is 16 db csiga lesz, ami kettőnknek bőven elég, és éppen elfér a nagy gáztepsimre.

Zserbó-tiramisu

A Bazi nagy görög lagzi óta tudjuk, hogy a windex mindenre jó, és minden szó a görögből származik. Én ezt most plagizálom, nálam ugyanis minden desszert a tiramisuból származik. 😍 Ezer módon tudom variálni, mert szerintem ennél jobb édesség nincs is. Könnyű, légies, egyszerű és mennyei.

Ez most egy zserbó-tiramisu, életem párjának neve napjára készült.

Hozzávalók:
18 db olasz babapiskóta
a krémhez:
25 dkg mascarpone
2 nagyobb tojás
12 dkg porcukor
a kakaóhoz:
1 púpos evőkanál kakaópor (plusz a szóráshoz valamennyi)
1 púpos evőkanál kristálycukor
szűk 2,5 dl víz
a barackos réteghez:
35 dkg sárgabarack (tisztítva ennyi)
2 púposkás evőkanál porcukor (függ a barack édességétől is, kóstoljunk)
1 teáskanál citromlé
1-2 cl sárgabarack pálinka (ki mennyire alkovolosan szereti)
és a szóráshoz:
10 dkg durvára darált dió

Jó érett sárgabarackot vegyünk, ez fontos. Puha legyen és édes, lédús. Vágjuk apróra, cukrozzuk, adjunk hozzá pici citromlevet, hogy ne barnuljon be és kevés barackpálinkát, és hagyjuk állni.

Főzzünk kakaót a kakaóporból, cukorból és vízből csipet sóval: hagyjuk felforrni, majd kevergessük egy-két percig és zárjuk el. Hagyjuk kihűlni.

A tojások sárgáját keverjük habosra a porcukor felével, a fehérjéket pedig a cukor másik felével és csipet sóval. A sárgájához keverjük a mascarponét, majd ehhez óvatosan a fehérjehabot.

Rétegezzük a desszertet: alulra a kakaóba mártott babapiskóta fele jön (mindig lefelé tegyük a cukrozott felét a piskótáknak, így nem ereszti ki a folyadékot), rá a krém fele, erre a barackos réteg, rá a dió fele. Majd még egy réteg kakaóba mártott piskóta, és a krém másik fele. Megszórjuk kakaóporral és a maradék dióval.

Hűtőbe tesszük egy-két órára, s eztán nagy élvezettel elfogyasztjuk. (Közben újranézzük a Bazi nagy görög lagzit... 😀😏)

Csokis, narancsos keksz tojásfehérjével

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Újabb maradékhasznosítás. Habcsókot nem akartam most, a keksz mellett döntöttem. Húsvétra is jó ötlet, mert a sok sütögetésből úgyis mindig van tojásfehérje-fölösleg. És korlátlan ideig eláll, ámbár nálunk a holnapot sem nagyon éri meg... Már majd az összes darab elfogyott. :)

Hozzávalók 32-38 darabhoz:
25 dkg liszt
12 dkg porcukor
3 tojásfehérje
15 dkg puha vaj
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
1 nagyobb narancs reszelt héja
7-10 dkg keserűcsokoládé apróbb kockákra vágva
3 csepp narancs illóolaj- el is hagyható ha nincs (100%-os tisztaságú, valódi illóolaj!)
1/2 csapott mokkáskanál finom só
kristálycukor a szóráshoz (ha van otthon barna cukrunk, még mutatósabb lesz a süti vele)
1/2 mokkáskanál kurkuma (elhagyható, de szebb színe lesz, narancsosabb)

A vajat a porcukorral és az illóolajjal habosra kevertem kézi robotgéppel, majd hozzáadtam a tojásfehérjéket is, és tovább habosítottam, végül a liszt-só-vaníliapor keverékét is hozzáadtam, végül belereszeltem a narancs héját, és az apróra vágott csokoládét is hozzákevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire olyan diónyi halmocskákat tettem két kanál segítségével, és mielőtt az előmelegített, kb. 170-180 fokos sütőbe tettem volna, kristálycukorral jó alaposan megszórtam a tetejüket. Olyan 8-10 perc sütés elég is a sütiknek.

Tipp: a tetejét a cukor mellett durvára vágott dióval vagy mandulával is megszórhatjuk.

P.s.: Sir Morton teákat ne vegyetek. Legalábbis Earl Grey-t ne. Nagyon szeretem, de azt a márkát, amit megszerettem, már nem lehet nálunk kapni. Azóta vettem minden itt elérhető fajtából, és a Sir Morton végzett a tesztemen leghátul. (Még a CooP-os is jobb, esküszöm.) A kedvenc márkám az Ahmad Earl Grey-e volt, de égen földön nem lelem. Az újabbak között az Aldis Mr. Perkins lett a kedvenc, pedig Dallmayr-t is vettem, ami szerintem messze nem olyan aromás.

Csócsamócsa (egyszerűsített somlói)

Sok vallás van, és sok szertartás született, de semmi sem fogható a teázás szertartásához: egyszerűen kortyolgatni a teát, és azt ünnepelni! Egyszerűen főzni az ételt, és azt ünnepelni! Egyszerűen venni egy fürdőt, feküdni a kádban, és azt ünnepelni, vagy állni a zuhany alatt, és azt ünnepelni.

(Osho)

A csócsamócsa név a hugomtól származik.:-)
Ez a süti egyfajta "hamis" somlói.

Hozzávalók a tésztához:
10 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
2 tojás,
1/2 sütőpor,
2 evőkanál víz,
1 vaníliás cukor.

A hozzávalókat robotgéppel alaposan összekeverem, és vajazott-lisztezett közepes tepsiben, előmelegített sütőben megsütöm. Tíz perc elég neki. (Egyébként ez annak a bizonyos lapos gyümölcstortának a tésztája.)

Hozzávalók a krémhez:
2 db vaníliás pudingpor,
kb. 5 evőkanál kristálycukor,
1 maréknyi megmosott mazsola,
1 liter tej.
A hozzávalókból pudingot főzök, úgy hogy a mazsolát is beleteszem a tejbe.
Hozzávalók a csokiöntethez:
6 evőkanál kakaópor,
6 evőkanál kristálycukor,
4 dl víz,
5 dkg vaj.
A kakaóport a cukorral együtt folyamtosan kevergetve fölforralom a vízzel. Hagyom kb. 5 percig kis lángon forrni, majd lekapcsolom a lángot. A vajat ekkor keverem el benne. Hagyom kihűlni, és hűtőbe teszem.
Plussz hozzávalók:
durvára darált dió, rum, tejszínhab.

Soknak tűnik a leírás, pedig egyszerű a történet:

Egy nagyobb tálba rétegezem a hozzávalókat. A tésztát kisebb darabokra tépkedve teszem bele. Alulra egy sor tészta, ezt megcsöpögtetem rummal, megszórom darált dióval. Aztán egy réteg puding jön, aztán megint tészta, rum, darált dió. Amíg a készlet tart... :-)

A tetejét darált és egész diószemekkel díszítem, hagyom kihűlni, és hűtőbe teszem jópár órára. Ha vendégeket várunk, érdemes előző este elkészíteni.

El tudok képzelni egy meggyes változatot is, rumosmeggyel, vagy meggybefőttel. Ekkor a mazsola kimarad a pudingból.

Vagy kistányérra, vagy üvegpohárban tálalom. Evőkanállal galuskákat szaggatok a nagy tálból, meglocsolom csokiöntettel, tejszínhabot teszek a tetejére, és még egy kis csoki, csak a díszítés kedvéért. Isteni! :-)