Ecetes céklasaláta

.

Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?

Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.

Kislány: Egyedül mész?

Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.

Kislány: De eltévedsz.

Bab' Azíz: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.

Kislány: De hol van a gyűlés?

Bab' Azíz: Nem tudom, angyalom.

Kislány: A többiek tudják?

Bab' Azíz: Nem, ők sem tudják.

Kislány: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?

Bab' Azíz: Elég menni, menni... Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag hercege)

Sok céklás étel szerepelt már a "fazekamban", de ez a hagyományos ecetes-tormás céklasaláta még nem. Pedig a tél jellegzetes savanyúsága - a káposztasaláta mellett.




Hozzávalók 4 főre:


1 kg hosszúkás cékla (nyersen),
1 darabka tormagyökér (vagy ecetes torma),
8 dl víz,
2 teáskanál só,
7 teáskanál kristálycukor,
5 teáskanál 20 %-os ecet.




A céklákat körömkefével alaposan megsikáljuk, majd folyó vízben szintén alaposan megmossuk. Föltesszük fedő alatt főni annyi vízben amennyi ellepi, körülbelül 50 percre. (Tehetjük sütőbe is, alufóliával lefedve, de akkor kicsit több idő kell neki.) Mikor elkészül, azonnal csap alá tesszük a lábost és hideg vizet engedünk rá. Hagyjuk pár percig, aztán a héját egyszerűen kézzel leszedjük róla. Könnyen elválik.
A céklát karikákra vágjuk, a tormát vagy reszeljük, vagy csak kisebb darabokba vágjuk. (Én jobban szeretem csak darabolva.) Salátalét készítünk a fentebb megadott mennyiségekkel vízből, ecetből, sóból és cukorból. A céklakarikákat és tormadarabokat beletesszük és hűvös helyen hagyjuk összeérni pár napig. Elég neki körülbelül 4-5 nap.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egy étkezéshez elegendő. Ha többet készítenénk, akkor azt célszerű nagy 5 literes savanyúságos üvegbe tenni, mert hűvös helyen több hétig is eláll - persze csak ha mindig teljesen tiszta evőeszközzel veszünk ki belőle. Tálaláskor frissen reszelt tormával díszíthetjük.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor kevés tartósítószert (szalicilt vagy NaBenzoátot keverjünk a lébe) is adjunk hozzá, és akkor nagyon sokáig eláll.

Ezt a salátát ízesíthetjük másképp is, jól illenek hozzá szerintem fűszerként még: a fahéj, a szegfűbors, a borókabogyó, a kardamommag, a csillagánizs, a koriandermag, a mustármag, a köménymag, a római kömény, a citromos kakukkfű, az édesköménymag, a csilipaprika, a friss vagy szárított gyömbérgyökér, a lepkeszegmag, a kurkuma, a rózsabors, a friss vagy szárított menta és a vékonyan levágott narancshéj is, illetve a salátalébe is mehet szerintem narancslé is. Azt ajánlom, egyszerre csak 2-3 féle fűszert válasszunk ki, a túl sok fűszer elnyomná a cékla ízét. Alaplének a megadott salátalé tökéletes. A fűszerezés pedig már egyéni ízlésre szabott lehet. A cukrot helyettesíthetjük mézzel, vagy nyírfacukorral is.
Együnk sok céklát a télen, mert igazi vitaminbomba! :)

Pasztinák krémleves

A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.
Csodát akar látni? Tegyen csodát!

(Minden6ó c. film)

A paszternák is egy méltatlanul elfeledett, századok óta használatos kultúrnövény. Még nagyanyáink idejében rendszeresen termelték és fogyasztották, mára azonban a petrezselyemgyökér szinte teljesen kiszorította a mind a konyhakertekből, mind az ételeinkből. Pedig termesztése is egyszerű, nagyon igénytelen növény. Íze sokkal aromásabb, teltebb, gazdagabb mint társáé. Szerencsére nálunk a piacon kedvenc árusomnál lehet kapni - a készlet erejéig. 

Nagyon hasonlít a fehérrépára, ami azonban megkülönbözteti őket: a paszternák nagyobbra és vastagabbra, dundibbra nő. A fehérrépa a levelek kiindulásánál kúposan kicsúcsosodik, a pasztináknál a levelek töve kis mélyedésből indul. A színe is más: fehér ugyan, de egy krémes, nagyon világos tojáshéjszín csontfehérnek mondanám. Levele nem fogyasztható, egyeseknél allergiát is okozhat az érintése. Gyökere azonban nagyon finom, ásványi anyagokban és vitaminokban is sokkal gazdagabb, mint a petrezselyemgyökér.

Egy jó húslevesből elmaradhatatlan - lenne. Aki hozzájut, csak egy kicsi darabot főzzön a levesbe, mert nagyon intenzív ízű, ugyanakkor egy kis darab használata gazdagítja egy jó húsleves zamatát.

Krémlevesnek kitűnő. Aki kedveli például a zellerkrémlevest, annak ez is nagyon fog ízleni.

Most a legalapvetőbb krémlevest készítettem belőle, mert én is most kóstoltam először így önállóan. Tényleg nagyon finom. Ha valaki nem jut pasztinákhoz, ezt a krémlevest bátran készítse el ugyanígy sárgarépából, zellerből, karfiolból, kerekrépából, burgonyából is akár. Ez tényleg egy alap-krémleves recept, sok zöldségfélével működik. 

Fűszere a frissen reszelt szerecsendió, ami az egyik legfinomabb fűszernövény. Kitűnően illik szinte bármilyen zöldséghez. És egy jó húsleves sem készülhet - legalábbis nálam - szerecsendió nélkül. A porított változatát nem ajánlom. Mindig frissen reszelve használjuk, igazi aromáját így adja ki. A szerecsendió-virág is nagyon finom, húslevesbe pl. inkább azt használom, ha épp van itthon készleten.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg paszternák, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 dkg vaj, só, frissen reszelt szerecsendió, 8 dl zöldség alaplé vagy 8 dl víz és 2 zöldségleveskocka, 1 dl száraz fehérbor, 1 csapott mokkáskanál kristálycukor,1 dl tejszín, 2 tojássárgája.

Az apróra kockázott  vöröshagymát megdinszteljük kevés sóval a vajon, majd a vékony karikákra vágott pasztinákot is hozzáadjuk. Fedő alatt 10 percig kis lángon pároljuk, majd felöntjük a borral, zöldségalaplével vagy vízzel és adunk hozzá leveskockát. Ízesítjük sóval még ha szükséges, cukorral fokozzuk az ízét és szerecsendiót reszelünk még bele. Hagyjuk puhulásig főni, aztán botmixerrel pürésítjük. Kóstoljuk és ha valami még hiányzik, pótoljuk. A két tojássárgáját elkeverjük a tejszínnel és a forró leveshez adjuk, alaposan elkeverjük. Figyelem! A tejszínes tojássárgáját már csak a láng lekapcsolása után keverjük a leveshez, ekkor már nem főzzük, mert a tojás kicsapódna. Így viszont selymesen krémessé teszi a levest. Azonnal, forrón tálaljuk. 

 

Pirított kenyérkockákkal, vajon pirosra-ropogósra sütött gombaszeletekkel vagy ropogósra sütött bacon-szalonna darabokkal, vagy reszelt sajttal is gazdagíthatjuk.

Halfasírt

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

(Jézus)

Tegnap a szakadó esőben nem volt kedvem boltba menni, így abból főztem, ami itthon volt. A pasztinák krémlevesből kimaradt tojásfehérjéket is el tudtam így használni azonnal.
Konzerves tonhaltörzs mindig van itthon, nagy pusztítója vagyok... Ez az egyszerű halfasírt még számomra is meglepő volt - olyan jóízű, állagú, hogy megtartom máskorra is. Nem is gondoltam volna.

Hozzávalók 14-16 darabhoz:

2 olajos tonhaltörzs konzerv, 150 gramm töltőtömegűek, vagyis 300 gramm összesen (nem kell rio mare hozzá, drága is és olcsóbb kategóriában is létezik nagyon jóízű, én Tuniak márkanevűt használtam),
1 egész zsömle,
1 tojás,
só,
őrölt bors,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
morzsa a panírozáshoz,
olaj a kisütéshez.

A konzerveket kinyitottam, az olajat lecsöpögtettem róluk. Hozzáadtam a halhúshoz egy beáztatott zsemlét, sót, borsot, tojást, aprított petrezselyemzöldet és masszává kevertem. Pogácsákat formáztam belőle és zsemlemorzsában meghempergetve közepes menyniségű olajban kisütöttem.
Csak szólnék: nem lehet abbahagyni. :)
Olívaolajos-citromos-picit sós sűrű görög joghurttal ettük, meg sült krumplival. Frissen, forrón is kitűnő volt, de hidegen is tökéletes. (Nem hűtőhidegen, csak szobahőmérsékleten.)

Sütőtökös gnocchi zsályás vajjal

Elhiszek mindent, amit csak mondanak nekem. Szeretem, ha szokatlan dolgokat hallok. Álmélkodásra való képességemnek nincsenek határai. Nincs, ami hidegen hagyna. Épp ellenkezőleg: óvakodom, nehogy a képzeletemet bármi is korlátok közé szorítsa. Nem az a dolgom, hogy mindenben rendet teremtsek: a magam világa is kusza és változékony. Annyi biztos, hogy nem vagyok a világos gondolkodás embere, fenntartom magamnak a jogot, hogy ellentmondjak önmagamnak. Nem szándékozom hagyni, hogy megfosszanak attól a jogomtól, hogy ostobaságokat beszéljek, és teljes tisztelettel kérek engedélyt, hogy olykor-olykor tévedjek.

(Federico Fellini)

Nagyon szeretem a sütőtököt. Gondolom ezzel többen is így vagyunk... Mindig tartok itthon készleten egy-két darabot és ha fogy, azonnal pótolom. Bár sokáig eláll - a természet a legjobb csomagolóanyagba öltöztette - és az almáriumpolcon is jól mutat. Tegnap ebédre sütöttem magamnak egyet, de ezzel a példánnyal úgy jártam, hogy nem volt igazán édes. Csak pár kanállal fogyott belőle, pedig legeslegjobban így alanatúre, egyszerűen megsütve szeretem. Sajnáltam kidobni. Nemrégiben ment a paprika tévén David Rocco édes élet sorozata, abban láttam a sütőtökös gnocchit. Rá is kerestem a receptre a neten, és Dolce Vitánál - nomen est omen - találtam rá. Csak annyit mondhatok: isteni finom! És ismét egy karamellizált vajas recept. Mostanában nagyon rákattantam, hiába. Isteni tud lenni.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kanadai sütőtök (kb. 1 kg),
3 közepes burgonya (kb. 30-35 dkg),
1 tojás,
1 púpos evőkanál búzadara,
liszt, amennyit a tészta felvesz (kb. 40 dkg),
8 dkg vaj,
12-15 zsályalevél (friss).



A sütőtököt forró sütőben megsütjük, körülbelül 30-40 perc kell neki. Hagyjuk kihűlni. Közben a kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és krumplinyomóval szép simára összetörjük. Hagyjuk kihűlni. Elkészítjük a zsályás vajat is, lásd lentebb. Majd egy nagy tálba tesszük a tök kikapart húsát, amit szintén a krumplinyomóval pépesre alakítunk. Hozzátesszük a krumplit is, a tojást, egy kevés búzadarát, sót, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Sok kell hozzá, jó bő 40 dkg biztosan. Mikor már összeáll a tészta, lisztezett gyúródeszkára tesszük és még egyszer egy kevés liszttel összegyúrjuk. Nem kell keménynek lennie, csak álljon össze lágyan, de formázhatóan.
Sodrófával kinyújtjuk fél centi vastagra, aztán pizzavágóval vagy egy éles nagy késsel centis csíkokra vágjuk. A csíkokat megint centis darabokra, tehát kis kockákat, párnácskákat kapunk végeredményül. Jól lisztezzük, bőven kell rá, hogy ne ragadjanak össze. A kis kockák közepét nyomjuk meg az egyik ujjunkkal és egyből húzzunk is rajta egyet finoman. Így lesz egy kis mélyedés a közepén. Ez a mozdulat el is hagyható, helyette elég ha finoman meghempergetjük a deszkán bő lisztben a kis darabokat. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük kisebb adagokban. Ha feljöttek a víz felszínére, két percig hagyjuk őket főni aztán szűrőkanállal a zsályás vajra szedjük ki őket.

Zsályás vaj: a zsályaleveleket késsel aprítsuk fel, a vajat közepes-kis lángon melegítsük fel az aprított zsályával együtt. Hagyjuk a tűzön amíg a habját elfővi és szép aranybarna színt kap, valamint karamelles illatot kezd árasztani. Ekkor szűrjük le és tegyük a nagy tálba, amibe majd a gnocchit ki fogjuk szedni. Dolce Vita reszelt parmezánt ír hozzá de bevallom, nem igazán szeretem. Nekem túl erőteljes az íze ennek a híres sajtfélének. Mindig úgy érzem, elnyom minden más ízt. De aki szereti, szórja meg vele. Nekem egyáltalán nem hiányzott róla, tökéletes harmóniában volt így is az étel. Minden kiérződött belőle: a sütőtök, a kis krumplis íz, a zsálya és a vaj is. Egyszerű. Tökéletes.
Így önmagában is, de izgalmas körete lehet szaftos raguknak is.

Kerekrépa karamellizált vajban

Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit nem mondasz ki.

(Szókratész)

Padparadsa barátosnőm volt olyan aranyos, hogy beszkennelt nekem egy régi újságból két oldalt. Két kerekrépás recept volt - náluk nem lehet kapni, én meg bővíteni szeretném ennek a nagyon finom és egészséges gyökérzöldségnek a felhasználási módjait.

Asztírjajazzújsáág, hogy a kerekrépa már Goethe idejében kedvelt csemege volt, Napóleon uralkodása alatt pedig a francia nemesi körökben valódi ínyencségnek számított, sőt! Az orosz cár sem akart volna lemondani - no nem a trónról, hanem a kerekrépa élvezetéről.

Sajnálom hogy kicsiny hazánkban csak zalában és vasban termesztik étkezési célokra. Pedig azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyek nyersen is rendkívül élvezhetők, finomak. Salátákba szerintem nélkülözhetetlen. Retekre emlékeztető íze és roppanóssága frissességet ad bármely szendvicsnek. Magas vitamin és ásványianyag tartalma pedig biztosítja a télen oly kevés friss vitamin utánpótlását.

A recept rendkívül egyszerű - de nagyon finom! Meg kellett állapítanom, hogy imádott krumplim után ez a vajban karamellizált kerekrépa lesz a kedvenc köretem.

Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg kerekrépa,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
3 dkg vaj,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
só,
1/2 erőleveskocka és 2 dl víz vagy
2 dl húsleves vagy csontleves,
2 cl száraz fehérbor.

A kerekrépát meghámozzuk és kisebb kockákra vágjuk. A vajon megkaramellizáljuk a cukrot, a répát pedig rátesszük. Felöntjük alaplével vagy vízzel és adunk hozzá fél leveskockát. Fedő alatt puhára pároljuk. Mikor már jó, elfőzzük a levet róla, ráöntjük a bort és hozzá tesszük az aprított petrezselyemzöldet is. Újra addig rotyogtatjuk, míg a folyadékot elveszíti. Ha egy kevés marad alatta, az nem baj. Sőt.

Egy serpenyőben vajat melegítünk addig, míg szép barna lesz és karamelles illatot áraszt. Ekkor sózott és borsozott karajszeleteket sütünk benne hirtelen. Én úgy tálaltam, hogy egy szelet hús, ráhalmozva a répa, megint hús, megint répa.A serpenyőben maradt finom vajat - ami a hús sütése után marad vissza - kanalazzuk a répára, mert valami isteni. Kárba ne vesszen. :)

Vegáknak főfogásként ajánlom, párolt rizskörettel.

.

Moscauer - variációk egy témára

.

Nincs szebb állat, mint a lúd,

nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát. 

                                                                   (mondóka)

Megkezdtem a családi ünnepekre való készülődést... Ez jó, mert regement név- és szülinap esik nálunk a nagy ünnep előtti másfél hónapra. Így tudok a sütéssel kísérletezni karácsonyig. Ma kétféle egyszerű sütit készítettem, ami valójában egy, mert az alapjuk azonos. Csak az ízesítés más.

Mindkettőt a Planétás receptkártyákban találtam, csak ez az első variáció ott kifli formában van. A másik a moscauer. Azért is örültem ennek - vagy ezeknek az egyszerű édességeknek, mert tökéletesek a maradék tojásfehérje felhasználásához. Tudom hogy sok sütibe csak a sárgája kell, és egy karácsony előtti sütögetésnél mindig akad fölösleg a fehérjéből. Ráadásul én nem vagyok habcsók-rajongó, egy csöppet sem. De ezek a kis finomságok nagyon jók és gyakorlatilag korlátlan ideig elállnak. Már ha van rá esélyük, ugye... :) 

A darált magfélét (diót vagy mandulát vagy mogyorót vagy datolyát vagy fügét) összekevertem a kristálycukorral, a fahéjjal, majd a tojásfehérjékkel. Egy műanyag vágódeszkára kis halmokat tettem, teáskanálnyiakat. A közepükbe pálinkás meggyet raktam, aztán enyhén nedves kézzel kis golyókat formáztam belőlük. (Készítsünk a kezünk mellé egy tálkában vizet.) Megforgattam szeletelt mandulában és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem egymástól kb. 5 cm-re a kis golyókat. Előmelegített, közepes hőfokon 10-15 percig (barnulásig) sütöttem. Ha nincs rumosmeggyünk, akkor áztassunk be pár órára vagy napra mazsolát rumba, aztán a sütésnél csak keverjük a rumos mazsolát a masszához. A mazsola kicsi, nem érdemes golyóbisozni, csak egyszerűen a masszához kell keverni.

A lényege csak annyi, hogy a magos-cukros keverékhez annyi tojásfehérje kell, amennyi jól összefogja és kissé folyóssá teszi. Ne legyen túl száraz sem, de túl híg sem a massza, mert akkor nem lehet formázni. 

Ha mogyoróból vagy mandulából készítjük, akkor előtte 20 másodpercre dobjuk forrásban lévő vízbe a magokat, aztán már könnyen lejön a héjuk.A mandula szerintem finomabb így, mert elég vastag héja tud lenni. A mogyorót nem muszáj lemezteleníteni, az vékonyabb héjú.

Diódarálóval daráljuk finomra, vagy robotgéppel annyira finomra, mintha darálva lenne. Ez a datolyára és fügére is vonatkozik.

Ha kókuszreszeléket használunk, akkor érdemes venni hozzá egy friss kókuszt, mert intenzívebb íze lesz. Ráadásul a külső borításhoz egy részét lereszelhetjük a vastagabb sajtreszelővel, vagy tökreszelővel, és abba forgathatjuk a golyóbisokat. A kókuszosba ne tegyünk fahéjat. A kókuszdiónál szúrjunk ki 2 lyukat a tetején, ahol amúgy is van rajta. A levet csorgassuk ki belőle egy pohárba. Aztán törjük fel a diót. Csak olyan kókuszt vegyünk meg, aminél halljuk hogy locsog a lé benne.

 

A moscauer ugyanez. Annyi a különbség, hogy a tepsibe, a sütőpapírra halmozunk kis teáskanálnyi halmokat és ugyanúgy sütjük, mint a másikat. És ennél a sütinél nem kell darálni a diót, elég ha csak durvára összetörjük. 

 

Amiben még más: rengeteg reszelt narancshéj kell a masszába. Akinek van eltéve narancsos cukra, készítse azzal. Vagy kandírozott narancshéjjal. Körülbelül 10 dkg-nyi masszához kell 1 egész narancs reszelt héja. A moscauer jellegzetesen diós-narancsos. Végül gőz fölött felolvasztott étcsokiba mártjuk az alját. Ennyi lenne. 

Dia említette a kommentekben, hogy Ő a felfőzős receptet szokta készíteni és talán ez az eredeti moscauer, nem tudom.
De leírom ezt is: Hozzávalók: 15 dkg narancshéj (kandírozott is lehet), 30 dkg dió, 30 dkg kristálycukor, 2,5 dl tejszín, 1 vaníliás cukor, 2 csapott evőkanál liszt, csipetnyi fahéj, kb. 2 tábla csokoládé.

A narancshéjat nagyon apróra vágjuk, a diót egy sodrófával darabosra zúzzuk, csak rusztikusra, nem kell apróra. Minden hozzávalót egy lábosban felforralunk, és minimum 2 órán át állni hagyjuk. Vajazott, lisztezett tepsiben megsütjük alacsony hőmérsékleten. Kb. 15 perc kell neki. Mikor még langyos, kiszedjük a tepsiből (később már törik) és olvasztott csokiba mártjuk (vagy bekenjük) az alját.           (Forrás: receptmánia)

Én a fahéjat kihagynám belőle... de ki hogy szereti. Én csak húsokhoz, sós ételekhez kedvelem a fehéj erőteljes karakterét.

Ma Márton napja van. Hoztam egy mesét Nektek. A Lúdas Matyit biztosan ismeritek. De ezt a hangjátékot nem biztos. Ebben Galiba a főszereplő (Benedek Miklós) és nagyon-nagyon jó... Szereplők még: Törőcsik Mari, Garas Dezső, Balkay Géza, Kállai Ferenc. Jó szórakozást! :)

Puliszka, alias polenta

.

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka! Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet... nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya.-magányosan is. Azt meg kell enni. 

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

 

A tegnapi igazán finomra sikeredett túróval töltött hústekercsek mellé ajánlottam a puliszkát - vagy olaszul polentát köretnek. Az az igazság, elég ritkán készítem én is, ezért csak utólag jutott eszembe. No majd legközelebb. De ma reggel készítettem egy kis adagot. Abszolút helye van külön bejegyzésként. A puliszka nagyon sokoldalúan szerepelhet az étlapunkon. Akár főételként, akár köretként, akár vacsora vagy reggeli étekként is. A végtelenségig variálható. 

Régen a szegények eledele volt, népélelmezési cikk. Nálunk magyarhonban ugyanúgy, mint akár Mexikóban, akár az olaszoknál. A kukorica valóban nagyon sokoldalú növény. Nagyon tápláló, emellett magas a rosttartalma és nem tartalmaz glutént sem. Tehát lisztérzékenyek, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.

Még egy nagy előnye, hogy roppant gyorsan elkészül, mindössze egy negyedórácska alatt tálalhatjuk.

Emlékszem anyu mesélte, hogy a háború alatt és után szinte semmi más nem volt, csak kukoricaliszt meg dara. Anyu utálta is rendesen, ha jól rémlik soha nem főzött semmit kukoricalisztből vagy darából. Pedig itt nálunk Zalában is igencsak gyakran főztek-főznek puliszkát. Az is mutatja, hogy még mindig népszerű, hogy a piacon sok idős néninél lehet venni házilag készített kukoricadarát. Nálunk itt talán az édes kukoricaprósza a legtöbbször készített étel belőle. Házi szilvalekvárral megpötyögtetve.

Bevallom őszintén, én a puliszkát a lehető legegyszerűbben szeretem a legjobban. Frissen, forrón tányér aljára tenni, aztán jó hideg tejjel leönteni és elkanalazgatni. Nagyon szeretem a kukorica kissé sós ízét a tej lágy, selymes édességével - csak így egyszerűen, a'la nature. Ezt lehet fokozni például reggelire azzal, hogy megszórjuk durvára vágott pörkölt dióval vagy mogyoróval és megcsurgatjuk mézzel is. Hm... tényleg isteni finomság.
A puliszkát kínálhatjuk finoman-lágyan-remegősen, azon frissen-forrón, ahogy elkészült. Vizes kanállal kis galuskákat formázva belőle. Ha egy vizes tányérra kilapítjuk és hagyjuk állni egy órát, bármilyen formára vághatjuk, szaggathatjuk.

Kínálhatjuk így natúran is, de meg is grillezhetjük.

Megadom az alapreceptet, ez szerintem tökéletes így mert frissen elég lágy, de elég neki 1/2 óra állás és remekül formázhatóvá válik. Ha még folyósabban, remegősebben szeretjük, vegyünk le egy keveset a dara mennyiségéből. Ne 10 dkg-ot tegyünk 4 dl vízbe, hanem elég a 8 dkg is. Víz helyett főzhetjük tejben is, teltebb, krémesebb lesz. És a végén, tálalás előtt keverhetünk bele egy kevés vajat is, szintén a krémességén javít. Ehhez a mennyiséghez 1 dkg vajat körülbelül. A puliszka készülhet kukoricalisztből is, vagy liszt-dara keverékéből is.

Alaprecept puliszkához 2 főre:

6 dl víz,
15 dkg kukoricadara,
1/2 mokkáskanál só.

A sós vizet fölforraljuk, aztán egy kézi habverővel hozzákeverjük a kukoricadarát, állandóan keverve hogy ne legyen csomós. Addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ez körülbelül 5-8 perc. Ha azonnal tálaljuk köretként, vajat is keverünk bele. És víz helyett, ahogy említettem, tejjel is készülhet.

Ezt a lágyabb puliszkát elteríthetjük sűtőedényben, tehetünk rá juhtúrót, sima túrót, friss gomolyatúrót, szalonnapörcöt, tejfölt, sült hagymát, spenótkrémet, stb... Bármivel rétegezhető.

Nálam egy nagyon finom és egyszerű sóskaleves készült régebben puliszkavirágokkal.

Rukkolás, rikottás hústekercsek

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielõtt megöregszem,
mielõtt meghalok.

(Ingrid Sjöstrand : Svéd gyerekversek)

Felavattam a vadiúj öntöttvas serpenyőmet. Jelentem: remekül szuperál! :)
Ez a karajtekercs a látszat ellenére nagyon egyszerű és nagyon gyorsan készen is van. Ráadásul egy igazán finom és különleges fogás sikeredett belőle.


Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg karaj (csont nélkül),
25 dkg ricotta túró vagy sima mezei hazai zsírdús túró,
15-18 szem olajbogyó,
5-6 darab aszalt paradicsom,
ruccolalevelek,
1 doboz hámozott, kockázott paradicsomkonzerv,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1 dl száraz fehérbor,
2 dl alaplé vagy 1/2 erőleveskocka,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
só,
frissen őrölt bors.

A karajt úgy vágtam vékony szeletekre, hogy a hártyájánál kettőt-kettőt egyben hagytam. Így ebből a mennyiségből lesz 6 nagy szelet hús kinyitva. Kiklopfoltam vékonyra, sóztam és borsoztam kissé. A túrót összekevertem karikára szelt olajbogyóval és apró kockákra vágott aszalt paradicsommal. A hússzeleteket beborítottam ruccolalevelekkel, majd tettem rá a túróból is. A két szélén kissé behajtottam a húst és felgöngyöltem. Erős cérnával (horgolócérna) megkötöztem hogy ne essen szét a göngyöleg.
A vaj és olívaolaj keverékén erős lángon jó pirosra körbesütöttem minden oldalán a tekercseket. Aztán hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam nagy lángon elrotyogni. Ezután tettem hozzá a darabolt paradicsomkonzervet, némi vizet, egy kevés húsleveskockát, és cukrot. Először kevesebb cukrot tegyünk bele, mert nem egyformán savanykásak a paradicsomkonzervek, szóval kóstoljunk!
Fedőt tettem rá és hagytam kis lángon párolódni 20 percig. Enyni idő elég is volt neki, a tekercsek omlóspuhák lettek. Tálalás előtt kivettem a húsokat és a madzagokat eltávolítottam a húsokról.
Tipp: Ha van otthon pár szelet papírvékonyra szelt nyers, füstölt sonka is, azt is beletehetjüka  töltelékbe. Hús, sonka, rukkola, olajbogyás-aszalt paradicsomos túró akkor a sorrend.

Tálalhatjuk egyszerűen párolt rizzsel is, de szerintem tökéletes valamilyen jóféle olasz tésztával is, hiszen van a hústekercsek alatt bőven finom paradicsomszósz. De talán a legtökéletesebben a polenta illene hozzá. Vagyis a kukoricakása. Na. legközelebb azzal jövök - még nincs fenn a blogon.
Készíthető csirke- vagy pulykamellből is vagy marha fehérpecsenyéből is. Sőt, hidegtálra is kitűnő maga a hústekercs, de akkor nem szükséges hozzá a paradicsommártás. Csak fehérbor-alaplé keverékében pároljuk meg. 

P.s.: Na nagyon nem ájlávjú. Á, nem is vagyok ideges.... Egy kicsit sem. A blogspot új bejegyzésablakja olyan szuper lett, hogy nem tudom szerkeszteni a bejegyzésemet, csak ha átmásolom egy másik ablakba, mint új bejegyzést. Gratulálok a programozóknak. Őszintén remélem, kijavítják ezt a nem is kis hibát.

Édesköményes partykolbászkák

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

(Babits Mihály)

Tegnap Teréz barátnémat vártam délután-estére. Valami olyan ételt akartam készíteni, hogy tudjunk dumcsizni mellette. Ha együtt vagyunk, be nem áll a szánk... Szerintem több életet végig tudnánk beszélgetni... :))
Úgyhogy jó zsíros dagadót vettem a hentesnél, mert eldöntöttem hogy partykolbászkákat töltök. Legfőképpen, mert Teréz inkább sörös, mint boros.
Annyira fura nekem, hogy mi magyarok ugyanúgy kolbásznemzet vagyunk, mint pl. az olaszok vagy spanyolok vagy németek vagy az angolok, mégis az otthoni kolbásztöltés valahogy kiment a divatból. Pedig annyira egyszerű az egész. Kell hozzá egy egyszerű, hétköznapi húsdaráló és hozzá egy plussz kolbásztöltő előtét. Amit akár a piacon, akár bármelyik ezeraprócikk-szerű boltban meg lehet venni.
Emlékszem, nagyanyáméknál nyaranta sokszor ébredtünk a sülő, frissen töltött házikolbász illatára... Vagy épp ebédre készítette nagyanyám ha télen mentünk, párolt lilakáposztával, finom zsíros tört krumplival. Nincs is ennél jobb.
Szóval tényleg nem értem, miért ment ki a divatból. Pedig az egyik legjobb partyétel is. Bulikra tökéletes. Készíthetünk 2-3 félét is akár. És egyáltalán nem sok idő és nem is ördöngösség elkészíteni sem. Nálunk most kezdődött a családban a névnapok és szülinapok nagy egymásutánja. Naná hogy kolbászkákat is fogok gyártani majd az összegyövetelekre.
Emellett kikísérletezhetjük saját szánk ízére a fűszerezést, a titkos receptúrát. :)

Ez most édesköménnyel, fokhagymával és erőspaprikával készült. Legközelebb a sajtos grillkolbásszal jövök, azt feltétlenül ki akarom próbálni. És a krumplis kolbászt is.


Hozzávalók 4 főre:

1 kg zsírosabb hús (lapocka vagy dagadó),
10 dkg tokaszalonna,
2 hosszú szál sertésbél,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 evőkanál sertészsír,
2 teáskanál erőspista,
1 csapott teáskanál édeskömény,
frissen őrölt bors,
só,
1/2 teáskanál kristálycukor.

A sertésbelet csap alatt lemossuk a sótól alaposan, majd legalább 1/2 órára langyos vízbe áztatjuk. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam és pici sóval üvegesre sütöttem kevés sertészsíron, majd a mozsárban jól összetört édesköményt is hozzátettem. Hagytam kihűlni. A húsokat ledaráljuk és fűszerezzük a fokhagymás-édesköményes zsírral (beletettem a darálóba a hús közé és ledaráltam), az erőspistával, sóval és némi frissen őrölt borssal. És ízfokozóként 1/2 teáskanál kristálycukrot is a masszához keverünk.
A darálóról levesszük elől a tárcsát és a kést, és a töltőt tesszük rá. Ráhúzzuk a belet úgy, hogy a végén jó 10 cm-nyi bél lelógjon. Ezt meg kell majd kötni csomóra.Tekerünk a darálónk, hogy a levegőt kinyomja. Mikor már a hús jönne, akkor csomót kötünk a bélre. A darált, fűszerezett húst adagoljuk a darálóba, tekerjük és közben elől rásegítünk a bél könnyebb lecsúszásában is. Erre azért van szükség, mert nem szabad nagyon vastagra tölteni, mert akkor sülésnél kireped, hiszen a hús majd össze fog ugrani. Tehát csak olyan lazán töltsük a belet. Körülbelül 10 cm-enként elválasztjuk a tölteléket és hagyunk 5-6 cm-nyi bélszakaszt üresen. Az üres részen csavarunk jópárat. Jöhet a következő kolbászka. Ezt addig csináljuk, amíg tarta  bélből. A végét szintén csomóval zárjuk le. Ami bennmarad a kolbásztöltő előtét csövében, azt egy vastagabb végű fakanállal be lehet még szépen tölteni. Egyébként ketten sokkal könnyebb készíteni - és sokkal élvezetesebb is. Fűzzük csak meg életünk párját - mindig jó móka együtt főzni szívünk hölgyével vagy urával. Az első szerelmetes éveket juttatja az ember eszébe. :)

Sütés: Kevés zsírt teszünk egy serpenyőbe és kis lángon, egyben sütjük a kolbászszálakat. Legalább 15 percig süssük, hogy a belseje is átsüljön és szép piros-ropogósra süljön a kolbász. Tálalás előtt késsel vagy konyhai ollóval válasszuk el egymástól a kis kolbászkákat. Mustárral, friss fehérkenyérrel, sörrel tálaljuk.
Tipp: kétszer sütöttem belőle. Egyszer fedő alatt (kb. 20-25 percig) kis lángon, csak a végén levéve róla, majd a levet elforralva, kolbászkákat jól megpirítva. Így a bőre vékony lett és ropogós. Másodszor fedő nélkül sütöttem, a bőre így nem volt olyan jól vágható és rágós maradt egy kissé.

Már készítettem házi grillkolbászt, ITT találod. Jó étvágyat hozzá! :)

Lúdláb

.

A DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. 

(József Attila)

A lúdlábat már régen ígértem. Tavaly, a képtelen karácsonyi recepteknél. Közeleg a karácsony. Nálunk mindig a lúdláb volt az egyik édesség. Anyu remekül készítette.
Az én kedvencem is. Csokoládés mennyország, meggyes édenkert. A világ egyik legfinomabb csokoládés desszertje. Szerintem. :)
Most feleztem az adagot. A közepes kapcsos tortaformához éppen jó a mennyiség így. Ha az eredeti nagyságrendekkel készítjük, akkor szögletes, nagyobb tepsiben süssük. Mert a lúdláb nem magas sütemény, pont így kell kinéznie.

Hozzávalók a féladaghoz:
a piskótához:
3 tojás,
2,5 dkg liszt,
0,5 dkg kakaópor,
9 dkg porcukor.
A krémhez:
3 tojás,
10 dkg vaj,
1 evőkanál kakaópor,
3 púpos evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
5 evőkanál porcukor,
4 evőkanál víz,
1 evőkanál kakaópor,
5 dkg vaj. Plussz:
rumos vagy pálinkás meggybefőtt.

A formát kivajazzuk és lisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját fehéredésig és habosodásig keverjük a porcukorral. Majd a cukros sárgáját a fehérjehabhoz keverjük óvatosan, végül szintén vigyázva hozzákeverjük a kakaóval elkevert lisztet is. Közepesnél kicsit nagyobb lángon megsütjük előmelegített sütőben. Kb. 10-15 perc.
A tojásokat robotgéppel jól kikeverjük a cukorral, aztán vízgőz fölött sűrű krémmé főzzük. Ezt már célszerű kézi habverővel csinálni, mert így érezni a krém állagát. Mikor készen van, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a kakaóporral habosra kikevert vajat is apránként. Nagyon sűrű csokikrém lesz a  végeredmény,

A piskóta tetejére meggyszemeket teszünk - nem kell telibe, csak olyan lazán - aztán rákenjük a krémet. Nem könnyű... mert tényleg sűrű a krém.
Végül a cukorból és vízből sűrű szirupot főzünk, hozzáadjuk a vajat és a kakaóport és mikor már csak langyos, a süti tetejére csorgatjuk. Nekem a fele máz kevés lett, ezért a mázból az eredeti menyniséget adom meg. Meggyel, tortadarával díszítjük. 

És én most megcsináltam Chriesi csodás csokileveleit is.

Vadas zsemlegombóccal

Négy főre mondom. 

♨️ Kora reggel bekentem alaposan mustárral a két húsdarabot és hagytam így, míg előkészítettem a zöldségeket. Négy főre 1,2 kg marhahús kell, mert igen sokat veszít sajnos a súlyából a főzés végére. Én nyak-tarjából csináltam, nagyon finom omlós hús, csöppet sem száraz. 

♨️ Megtisztítottam 5 nagy sárgarépát, 3 közepes-kisebb fehérrépát és olyan 10-15 dekányi zellert, egy nagyobb fej vöröshagymát és két nagy gerezd fokhagymát. A zöldségeket nagyobb darabokra aprítottam, a hagymát félkarikáztam. 

♨️ A húst körbe sóztam-borsoztam. 

♨️ A legnagyobb serpenyőmben felolvasztottam 5 dkg vajat és tettem hozzá 5 púposabb teáskanál kristálycukrot. Addig kevergettem, míg megkaramellizálódott a cukor, majd nagy lángon körbe sütöttem a két húsdarabot a karamelles vajon. Mikor szép színe lett, egy tányérra félretettem, és a visszamaradt zsiradékon a zöldségeket is átpirítottam (a fokhagyma kivételével) nagy lángon, olyan 10 percet kaptak. Folyamatosan kevergettem, hogy mindenhol kapjanak hőt és színt. A legvégén pár másodpercre a fokhagymát is hozzátettem, hogy ő is kapjon hőkezelést, de ne égjen meg. Majd aláöntöttem 1 dl száraz rozébort és azzal is sütöttem egy-két percig a zöldségeket. 

♨️ Közben 4 borókabogyót, 2 szem szegfűborsot és egy mokkáskanálnyi koriandermagot mozsárban porítottam és a fűszereket is a zöldségekhez adtam. Aztán az egészet áttettem egy nagy fazékba, hozzátettem a húsokat is és felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte. Sóztam is, és kb. 10 darab szárított vargányaszeletet, illetve egy nagy babérlevelet is a léhez adtam. 

 

 

♨️ Olyan 5-6 deka vajjal és 3 evőkanál liszttel sötét színű rántást készítettem. 

♨️ Amíg főtt a vadas, elkészítettem a zsömlegombócokat. Három szikkadt zsömlét felkockáztam és abban a serpenyőben, amiben a zöldségeket sütöttem, kevés vajjal megpirítottam. Egy tálba szitáltam kb. 35 dkg lisztet, sóztam és két tojással, vízzel nokedlitésztát kevertem, amibe aztán belekevertem a pirított zsömlekockákat is, és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Közben egy jó nagy fazékban sóval vizet forraltam. Amikor felforrt a víz, egy evőkanállal gombócokat szaggattam bele a nokedlitésztából. A kanalat mindig belemártottam a forrásban lévő vízbe, így nem ragadt rá a nokedlitészta. Mikor újra felforrt, és a gombócok feljöttek a víz tetejére, még adtam nekik 10 perc főlést, csak utána szedtem ki őket egy szűrővel egy nagyobb tálba. 

♨️ A puha húst kivettem a fazékból, egy nagyobb vágódeszkára. 

♨️ A forró lével felöntöttem a főzés elején elkészített rántást. 

♨️ A zöldségeket botmixerrel szép simára pürésítettem a főzővizükben, előtte a babérlevelet eltávolítottam. Visszatettem a mártást a tűzre, hozzáadva a felengedett rántást is. Egy citrom csücskét is hozzátettem, a levét előtte belecsavartam. Egy nagy evőkanál tejfölt is hozzákevertem. Hagytam a mártás forrni olyan 5 percig, közben kóstoltam. Itt lehet állítani az ízén, ha valami hiányzik, lehet pótolni: só, citromlé, cukor, mustár. 

 

 

♨️ A húst felszeleteltem, a mártással és a zsömlegombóccal tálaltam. Vajjal csináljátok. Ne olajjal, ne zsírral (esetleg kacsazsírral), hanem VAJJAL. Olyan alapízt ad az egész ételnek a karamellizálódott vaj mind a hús és a zöldségek alatt, mind a rántásban, ami mással nem pótolható. Míg főtt a vadasom, közben leszaladtam a piacra is. Ahogy beléptem a lakásba, hát olyan illata volt az ételnek, hogy valami fenomenális volt, kész aromaterápia. A vaj miatt. VAJ. VAJ és megint VAJ. 🙂