Bejegyzések

olvasnivaló címkéjű bejegyzések megjelenítése

"Kíváncsian eszem"

Kép
Interjú Presser Gáborral - most kivételesen az ételekről és az evésről.


kép forrása:www.pressergabor.hu (Presser Gábor és a flódni)

"Veled járni a piacokat fantasztikus élmény, ott igazán elemedben vagy.
Az egész eldől a bevásárlásnál. Ha nem értesz az alapanyagokhoz, akkor nem fogsz jót főzni. Nagyon jól lehet látni egy hagymán, egy sárgarépán, egy krumplin, hogy friss-e, még azt is látni rajta, hogy jóízű lesz-e. Én ehhez értek, asszem, jól tudok vásárolni.
Kivel jó enni?
Aki kérdez, aki figyel, akit érdekel az egész. Aki, ha valamit nem tud, megkérdezi. És esetleg rád néz, hogy „Mi van ebben a levesben?” – és akkor el lehet neki mondani, hogy ez meg az meg amaz. Akit érdekel az étel, azzal jó enni még akkor is, ha nem egyformákat gondolunk. Ételekről beszélni, netán eszegetni Szakcsival (Szakcsi Lakatos Béla jazzmuzsikus) például ugyanolyan élmény, mint négykezest játszani vele – mert az is egy négykezes. Volt olyan, hogy koncertre menet végigbeszéltük az egész utat kaj…

"a pókot is kibeszélem a sarokból"

Kép
Nincs mese, mese van!  Marika néni a konyhaablakban szokott ábrándozni.  Persze csak olykor-olykor, amikor idő van rá. Két sülő palacsinta között például. Vagy amíg felforr a leves.  Ilyenkor olyan tájakon jár, ahová eddig sosem jutott el. És ahogy Béla bácsit elnézi, valószínű, már nem is igen fog.  Múlt héten Hawaiin járt. De az is lehet, hogy a Seychelle-szigeteken. Mindegy, pálmafa az volt dögivel. Képzeletben beszélt is a helyiekkel, hogy hogyan kell gondozni őket, mert a banánfája múlt hónapban megadta magát, és kifordult a cserepéből. És biztos, hogy nem a Cirmi csinálta, mert a Cirmi az egy áldott jó macska. Persze Cirmit azért nem vinné Hawaiira! Még mit nem! Etesse két hétig a Béla! Egyszer megteheti egy évszázadban. Majd kerülgeti a kókuszok közt a macskaszart. Francokat! A macskaszar és egyéb evilági dolgok amúgy sem szerepeltek Marika néni ábrándjai között.  Sokkal inkább egy termetes halfarok. A halfarok Marika néni lábai helyére került, és kész is volt a DIY-sel…

é(l)te(t)l allergia

Kép
Fűszeres Eszter telibe'talált. 🎯 Épp elő akartam hozakodni a jelenséggel, de Eszter megírta helyettem, köszönetem. Annyival kiegészíteném, hogy van sokféle evési rendellenesség is: anorexia, bulimia, vegánság, nyersevés, stb... hogy a legismertebbeket mondjam. Ígyhát az egészségmánia is kapott egy orvosi címkét: orthorexia nervosa, vagyis egészséges étkezés megszállottság. A szó furán hangozhat: megszállottság, pedig bizony az. A kényszeres viselkedés egy formája. Csak normálisnak tartjuk, mert hát az "egészségről" szól. Elméletileg. Gyakorlatilag pedig egészen más az összkép, ha az árnyékát is megfigyeljük.



Valóban elhatalmasodtak az evési zavarok, egyre többek életét keserítik meg, olyanokét is, akik csak együtt élnek evési zavaros emberekkel. Érdemes többet tudni ezek hátteréről tehát, utánaolvasni, mi deformálódott el a lélekben. És jó ha azt is tudatosítjuk, hogy ezek csak tünetek, belső konfliktusok tünetei. Vagyis nem örökké tartó állapotok (csak az orvosok ezt …

Szép kedvesem

Kép
Szép kedvesemmel meglátogattam a művészet csarnokait, s Rubens remekét mutattam néki, mondván, ó nézd a múltak ködén átcsillanó Eszményt, mely halhatatlanná teszi egy pillanat elsuhanó mámorát, ó nézd e nőt, kit kedvese szorít, míg szemében az élet ragyogása tündököl, ó érzed e Művészet örök suhogását: - és kedvesem meghatva felelt: Igen, nagyon jól meg van festve ez a nő, ugye ezek nem hordtak midért abban az időben? Látod, kérlek, az embernek nem szabad sok tésztát enni, hanem inkább főzelékeket, mert tésztától így elhízik. Nem eszem többé tésztát.
Szép kedvesemmel Thália templomában rajongtunk Shakespeare lángelméjének tüzében, és megdermedve a szavak mögött fenyegető szimbólumok mélységétől, bámultuk Duse csodálatos zsenijét, mellyel éteri magasságba emelte Macbeth tragikumát, s mikor az ábrázolás papnője a háttér enyhe homályából halkan lépett elő, még ajkán remegve a csudálatos igék, hogy szinte emberfölöttinek látszott, mintha nem is a földön, hanem felhőkön lépd…

Az öröm

Kép
Az öröm bennünk az adüton, a legrejtettebb szentély.
(Hamvas Béla: Patmosz)



Egy, a Kolumbia partjainál fekvő Neguá városába való férfi fel tudott mászni az égbe. Visszatérve elbeszélte az utazását. Elmondta, hogyan látta az emberi életet odafentről. Azt mondta, pici lángok tengerei vagyunk. - A világ - mesélte -, a sok ember, pici lángok tengere. Minden egyes ember a saját lángjával világít. Nincs két egyforma láng. Vannak nagy lángok és kis lángok mindenféle színben. Vannak olyan lángok, melyek annyira mozdulatlanok, hogy még a szélben sem rezdülnek meg, mások lángja olyan vad, hogy szikrával szórja tele a levegőt. Vannak bolond lángok, melyek sem nem égnek, sem nem világítanak, másokban viszont olyan vadul izzik az élet, hogy rájuk sem lehet nézni pislogás nélkül, és ha a közelükbe ér az ember, maga is lángra kap.
(Eduardo Galeano: Ölelések könyve, fordította Ingrid Alexovics)

a 004-es pénztár üzenete

Kép

Mese a (majdnem) falusi rétesről

Kép
Vannak pillanatok, amiért érdemes megszületni. Az megvan, hogy sokszoknyás falusi asszonyságok húzzák-nyújtják a nagy asztal körül a rétestésztát? S aztán töltik meg finomabbnál finomabb töltelékekkel, teszik tepsibe, s rakják a kemencébe?



Hát. Ez ma este a hugomék kerti partiján megtörtént. Kis különbséggel. Próbálom illusztrálni: 1,90 magas, kopaszra nyírt, 110 kilós Harley Davidson-os (tényleg az!), tetovált, fülbevalós pasi farmerben és fekete pólóban nyújtja a rétest a nagy asztal körül egy másik hasonló típusú férfiemberrel. És szakavatott társalgást folytat közben a kockás abrosz átláthatóságáról a leheletvékony tészta függvényében, a keletkezett lyukak mibenlétéről és az "amúgy is begöngyölődésükről" a sütemény csiga-alakzatába, mely nem fog rontani szerintük a kész rétes élvezeti értékén, sem küllemén. Ha megvan a fent leírt kép, akkor sikerült leírnom az est fénypontját. Sajnos a gépemet itthon hagytam... Pedig ez a két férfiember olyan réteseket sütött, hogy elre…

The kitchen table

Kép
The world begins at a kitchen table. No matter what, we must eat to live. The gifts of earth are brought and prepared, set on the table so it has been since creation, and it will go on. We chase chickens or dogs away from it. Babies teethe at the corners. They scrape their knees under it. It is here that children are given instructions on what it means to be human. We make men at it, we make women. At this table we gossip, recall enemies and the ghosts of lovers. Our dreams drink coffee with us as they put their arms around our children. They laugh with us at our poor falling-down selves and as we put ourselves back together once again at the table. This table has been a house in the rain, an umbrella in the sun. Wars have begun and ended at this table. It is a place to hide in the shadow of terror. A place to celebrate the terrible victory. We have given birth on this table, and have prepared our parents for burial here. At this table we sing with joy, with sorrow. We pray of suffer…

' napot!

Kép
Ma nincs recept. Csak hoztam egy... hááát. Egy egyszarvút.
Legyen szépséges napotok, odase' a szürkeségnek!

"– Hallottatok az egyszarvúakról? Látott valamelyikőtök valaha egyet is?
A kis kamrában tartózkodó élőlények közül csupán a macska és a csönd nézett vissza értelmesen.

Ettől az időtől fogva az egyszarvú kerülte a városokat, még éjszaka is, kivéve, ha nem talált más utat. Még így is volt néhány ember, aki űzőbe vette – de mindig csak a kóbor fehér kancát, soha nem az egyszarvút, a régi vidám és hódolatteljes módon. Jöttek kötelekkel és hálóval, csalival és kockacukorral; fütyörésztek, Bessnek és Nellinek szólongatták. Néha lassított, éppen csak annyira, hogy a lovaik megérezzék az illatát, aztán nézte, mint ágaskodnak, táncolnak és vágtatnak el rémült lovasaikkal. A lovak mindig felismerték.
– Hogyan lehetséges ez? – töprengett fennhangon. – Azt talán még megérteném, ha az emberek egyszerűen elfelejtették volna az egyszarvúakat. Vagy annyira megváltoztak volna…

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák

Kép
Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem …

A harmadik Fény

Kép
Szeretet nélkül meg kell őrülni.

                                             (Hamvas Béla)


A második Fény

Kép
Tátott szájjal születtem...
barackok és citromok és az érett nap
és e titokzatos női hús levétől
lucskosan léptem a világra,
ahol a vacsorát a
sejtelmes sivatag lehelete hozza el,
távoli tengerek fűszereivel,
mik az éj késői álmán lebegnek.

Ott születtem valahol
az agy és a gránátalma között,
a haj és a kezek és a szemek
édes illatát szippantva be,
a szív fazekából bukkantam elő,
a végtelen tejből, hogy gyalog
vágjak neki a végtelen világnak.

E téli ablak jégvirágaival
akarlak táplálni téged,
sok-sok leves minden aromájával,
a megszentelt gyertyák illatával, mely
a cédrusfa házban üldöz untalan.
A levendulát adom étkedül,
mit versekről tépek neked,
a sült almára tapadó fahéjat,
az égen feltűnt egyszerű örömöt,
amit szerelmünk óráján láttunk.

Táplálni akarlak a fanyar földdel,
ahonnan a fokhagymát szedem.
Az emlékeket adnám étkedül,
mik a nyárfahasábokból pattannak széjjel,
mikor tüzelőt hasogatok,
meg parázsló tobozok füstjét,
mi a házat öleli körbe egy nyugalmas estén,
és krizantémok…

Az első Fény

Kép
Még éjjel van, de nem tudok aludni. Ég mellettem a kislámpa, a fénye láthatóvá teszi a billentyűzetet. Égnek már a kis égők is az ablakon, s ma este meggyújtom az első gyertyát is az adventi koszorún. Ismét eljött az évnek az az időszaka, amit talán a legjobban szeretek. Persze a nyáron kívül... De szeretem ezt az elsötétedést, szeretem hogy a világ kicsit lelassul, hogy minden és mindenki kicsit lágyabb lesz, talán a várakozástól. Vagy talán valóban a sötét hatalma ez, befelé irányít.



   Számomra a karácsonyvárás már régóta nem a vásárlásról, nem az ajándékozásról, még csak nem is a családról, sőt még csak nem is a főzésről szól. Hanem a hazatérésről. Igen.
   Az idő körkörös. Így van rendje és ritmusa. Vannak kisebb és nagyobb ciklusai. Például minden reggel elvégezzük ugyanazt a szertartást. Felkelünk, WC-re megyünk, megmosakodunk, kávézunk vagy teát iszunk, felöltözünk. Ez is rituálé, pedig elsőre nem annak tűnik. De ezek az apró dolgok hozzá tartoznak ahhoz, hogy a napunk el …

Van Gogh levágott füle és a prérifarkasok üvöltése avagy...

Kép
Ma este ebben a zord tavaszi! télvilágban puha tarakróba burkolózva, összekuporodva mint egy cica, olvasgattam. Mellettem a kisasztalon egy finom pohár bor, kezemben cigaretta. (És ezt is, azért is.) Persze hogy szakácskönyvet. Mert ha nem főzök éppen, akkor olvasom, ami életem egyik legkedvesebb elfoglaltsága: a konyha varázslatos világában elmerülni.
A könyv Isabel Allendétől az Aphrodité. Tele jó történettel, erotikával és remek recepttel. No és persze latin temperamentummal, szívvel és szenvedéllyel. Ez a részlet különösen tetszett, úgy nevettem, hogy a könnyeim potyogtak közben... Mi köze a szélzúgásnak, a prérifarkasok hipnotikus letargiát kiváltó üvöltésének Van Gogh levágott füléhez és a női szívek meghódításához? Kiderül a részletben. Jó éjt, szép álmokat, no ne prérifarkasokról. Valami másról álmodjatok.
S ha netán  főzni is kedvetek támadna... Spaghetti al limone, a kedvencem. Egyszerű, finom és nagyszerű. Csakhogy étel is legyen az asztalon. És hogy éjjel? Ugyan már... il…

A magyar népmese napja (Benedek Elek születésnapja)

Kép
1859-ben született, és 1929-ben hunyt el a nagy székely mesemondó, lapszerkesztő és irodalomszervező Benedek Elek. Az Ő munkásságának, szellemiségének állít emléket a magyarság, hiszen 2005 óta e nap a magyar népmese napja lett.








Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án (a település akkor Udvarhelyszékhez tartozott, ma Kovászna megye része). Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik, ősei a lófő, illetve gyalogkatona rendhez tartoztak. Apai nagyapja, István, huszárként vett részt az ún. francia háborúkban. Anyai nagyapja, Benedek András Bardócz szék asszeszora volt. A kisbaconi Benedek család első, oklevelekben említett tagja Benedek Urbánus, aki a 15. században élt. 1665-ben Benedek Mihály és fiai Apafi Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet kapnak. Ez a nemeslevél, amint azt Benedek Elek az Édes anyaföldem-ben elmeséli, elveszett, ami nem kevés kellemetlenséget okozott a családnak…

Jobb mint az olívaolaj?

Kép
Új magyar étolajak, amelyek túlszárnyalják az olívaolaj tulajdonságait

Öt új, egészséges étolajat és ezek esszenciáját fejlesztette ki a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. Ipari Növények Főosztálya; az olajok új napraforgó- és olajlen-fajtákból, hidegen sajtolással készülnek - mondta el Áy Zoltán tudományos segédmunkatárs az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a termékcsalád egy most zárult pályázat eredménye. A Nemzeti Innovációs Hivatal Baross Gábor programja támogatta a munkát, amely két évig tartott, elvégzésére 50 millió forintot nyertek.

Az új olajok különlegessége a beltartalmukban rejlik, ami elsősorban a magfajtától függ, a növénynemesítéssel ugyanis az olaj minősége tág határok közt változtatható - magyarázta a kutató.

A napraforgóból készült hagyományos, boltban kapható étolajokhoz képest ezeknek a fajtáknak jelentősen módosították a zsírsav-összetételét. Az olaj savtartalmát olyan magasra emelték, amely az olívaolajra sem jellemző. Az olívaolaj savtartalma körülbel…

A zalai tündérkertész

Kép
Ami nekünk alma meg szilva, az Kovács Gyulának pónyik és penyigei nemtudomka. A Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak lelkes gyűjtője mára közel ezer fajtát mentett meg, soknak szó szerint az utolsó példánya áll a kertjében.


Kovács Gyula apjával az 1960-as években járta be az egész Nyugat-Dunántúlt. Akkoriban a jelenlegihez képest még eredetinek mondható gyümölcsösöket találtak ott. „Itt, a nyugati szélen a határzár miatt az öregek teljesen elzárva éltek és őrizték a hagyományokat” – érzékelteti a korabeli állapotokat a pórszombati erdész.
Munkája akár egy régészé. Sokszor már csak töredékekből próbálja újraépíteni a múlt sokoldalú fakultúráját. Egy-egy ágból, hajtásból igyekszik megmenteni egy mosolygó Batult, selyemalmát, hólyagos cseresznyét vagy a korabeli több ezer mára kihalóban lévő gyümölcsfajta valamelyikét.
A 18-19. század folyamán egyre több őshonos gyümölcs kezdett kiszorulni a termesztésből. Helyettük más európai vidékekről származó, majd Európán kívüli fajt…

Sokkoló leszek

Sokkoló lesz, csak szólok előre.



Mivel etetnek bennünket?Bodoky Tamás 2007. január 5., péntek 16:11
Anabolikus szteroidok, antibiotikumok, nyugtatók és neuroleptikumok a húsban, foszfát, glutamát, nitritek és kátrány a húskészítményekben, ipari oldószerek és nehézfémek a tojásban, növényvédő szerek és mikotoxinok a tejben - egy nemrégiben megjelent könyv szerint ezek kényszerű velejárói a nagyüzemi állattartásnak: az olcsó húsnak nemcsak híg a leve, de mérgező is lehet. A kiadó megpróbált utánajárni a magyar helyzetnek, de ellenállásba ütközött. Az élelmiszer-ipari tömegtermékektől egyre jobban elforduló Németországban alapműnek számító "Halál a konyhában: gyógyszerek és vegyszerek a táplálékunkban" című könyvet 1982-ben írta Eva Kapfelsberger és Udo Pollmer, azóta többször aktualizálták. Tavaly decemberben a tudatos fogyasztók között már nem ismeretlen Kétezeregy Kiadó jelentette …

Csak beköszönök...

Kép
Hát mostanság nem nagyon főzök ebben a kánikulában... Újdonságokat meg még kevésbé.
A repertoár friss gyümölcs, párolt zöldségek és újkrumpli, esetleg egy jó kis lájtos főzelék, hideg levesek, lesütött hús újhagymával, paradicsommal, kovászos ubival vagy gyrosként laposkenyérbe téve vegyes salátával, joghurtos öntetekkel; hideg töltött dagadó, sokhagymás lesütött máj, padlizsánkrém, sült feta, hummusz, falafel, kovásztalan laposkenyerek (tortilla, roti, csapati, stb...), hideg tészta- és rizssaláták és hasonlók. No azért ma főzök egy nagy fazék nagyanyám féle szabolcsi paradicsomos nyári töltött káposztát édeskáposztából, azt lehet melegíteni 2-3 napig majd.


Piacoztam ma is. És találkoztam két sráccal, akik jó dolgokat árulnak. Házhoz is szállítanak az egész országban, meg a piacon is megtalálhatók vasárnaponként. A honlapjuk: www.csaladellato.hu.
Van náluk hidegen sajtolt napraforgó-, dió-, tökmag-, szezámmag-, mandula-, stb... olaj, van tényleg adalékanyagmentes parajdi só, gyümölc…

Fűszerkavalkád

Kép
.

Valamit kerestem a neten, és találtam egy remek oldalt. Fűszerkeverékek. Fűszerolajak, házi mustárok, mit-mihez, stb.


(kép innen)
Az arab részt kissé hiányosnak találtam, de a Terebessen megleltem.