Bécsi túrós palacsinta

Tegnap lustaasszony rétest terveztem a halászlé utánra, aztán ez a bécsi túrós palacsinta lett belőle. Tulajdonképpen semmi extra, csak tejföl helyett egy tojásos-tejszínes öntetet kap sütőbetétel előtt, így egyfajta palacsintafelfújttá változik. Ami azt eredményezi, hogy szuper könnyű, olyan "repülős" lesz, nem olyan tömör, mint a hagyományos csőben sült magyar változat. Valamint messze nem olyan savanykás, inkább édes az ízösszhatás. Nekünk nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:
10 db vastag, masszív palacsinta, amihez kell:
1 tojás fehérje + 1 egész tojás
20 dkg liszt
1 csapott mokkáskanál só
1 púpos evőkanál kristálycukor
2 dl tej
2 dl víz
+vaj vagy olaj a sütéshez
A töltelékhez:
25 dkg rögös túró
1 tojás sárgája
10-15 dkg kristálycukor (ízlés szerint)
1 vaníliás cukor
csipet só
mazsola ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
Az öntethez pedig szükség van ezekre:
2 dl tejszín
2 tojás
1 púpos evőkanál kristálycukor
+ vaj a tál kikenéséhez

A palacsintákat megsütöttem. A tojás sárgáját habverővel a cukorral, sóval fehéredésig habosítottam, majd hozzákevertem a túrót, mazsolát, reszelt citromhéjat, és betöltöttem a kész palacsintákat, aztán egy jó éles késsel félbevágtam őket. Egy jénait vastagon kivajaztam, és kissé egymásra halmozva soronként elrendeztem a fél palacsintákat. Végül a két tojást is jó habosra felvertem a cukorral, hozzákevertem a tejszínt és ráöntöttem a palacsintákra. Előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem 200 fokon.

Ha spórolnátok most a tojással, tegyétek el az ötletet későbbre. 

Tipp: akkor lesz igazán finom, ha jó vaníliás. Ezért ha van otthon készített vaníliás cukrotok vagy rudatok vagy esszenciátok, készítsétek azzal. Annyira tojásos-krémes-vaníliás, hogy akár húsvétra is ajánlom desszertnek.

Tipp2: Ez most jutott eszembe. Ha tényleg spórolnátok a tojással, de liszt van otthon bőven, és van kedvetek házi tésztákkal bíbelődni, akkor készítsetek sült szódabikarbónát, mert azzal remek, roppanós tésztát lehet készíteni, majdnem olyat, mint a durumtészták.

Ananászos sült pulyka felsőcomb

Na, az ilyen ételekhez nem tudok receptet írni. Mert nem lehet, mert érzésre rakom össze... Ananászos sült pulyka felsőcomb, alatta sült vörös rizzsel kevert jázmin rizzsel.

A pulykát pácoltam fél lime levével, chiliszósszal, magos mustárral, sóval és borssal, mozsárban tört koriander- és édesköménymaggal, feketeköménymaggal, kevés friss rozmaringgal, pici cukorral, kevés olajjal. (Nem hagytam most állni.) A tálat kiolajoztam, elszórtam rá egy vékony rétegben a rizst, rászórtam az ananászdarabok felét, rá kerültek a combdarabok, s még ananász és egy lime karikázva. Az ananász többi részéből gyümölcscentrifugával kinyertem a levét, ehhez adtam még vizet, némi illatos fehérbort, sót és cukrot. Kicsit több volt a keverék súlya, mint  a rizs súlyának duplája. Óvatosan a tálba öntöttem ezt a keveréket, gyakorlatilag ellepte a húsdarabokat. Olyan 160 fokon sütöttem 3 órán át. Isteni vót. 

Csirkével is készíthető, akkor kevesebb idő elég a sütéshez.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy intuitíve főzzön. Ezek az ételek - amiket nem méricskélünk - szoktak általában a legjobban sikerülni. Ráadásul csak össze kell készíteni, a többit elvégzi a sütőnk.

egy teljesen indokolt poszt a zsemlemorzsáról

Ezt most itten egy teljesen indokolatlan morzsás poszt - mondhatnám, de meg tudom magyarázni.

Úgy jártam karácsony előtt, hogy túrógombócot csináltam, és már pihent a tészta a hűtöben, mikor észrevettem, hogy elfogyott a zsemlemorzsám. És ilyen még soha nem fordult elő velem, mert mindig én készítem, vagyis soha nem kényszerültem arra, hogy boltit vegyek. Ezidáig. De elmondom most azt is, hogy ez volt az első és egyben utolsó eset is, hogy én azért a szörnyűségért, amit mernek zsemlemorzsának nevezni én pénzt adtam. Én tényleg nem tudtam, hogy a bolti ennyire borzalmas... (No meg ma épp rántott húst sütök ebédre a maradék majonézes krumplisali mellé. Laza karácsonyi levezetésként, és naná, hogy frissen gyártott nagyszemű morzsával.)

A zsemlemorzsát egyébként kétféleképpen szoktam csinálni házilag: vagy az összegyűjtött száraz kenyerekből, zsömlékből és kiflikből darálom, vagy frissen, szikkadt kenyérből vagy zsömléből. Az első a nehezebb ügy, mert nagyon jó daráló kell hozzá (diódaráló), vagy egy bivalyerős robotgép a kellő alkatrészekkel. Nos, emiatt (is) szoktam át a friss gyártásra inkább.

Az első változatot, a száraz pékáruból készült morzsát már jóideje csak édességekhez használom: nudlihoz, túrógombóchoz, szilvalekváros derelyéhez és hasonlókhoz. A frissen készült nagyszemű (panko) morzsába pedig panírozok. Illetve még ezt használom olyan csőben sült ételekhez, amiknek a tetején isteni finom ropogós morzsát szeretnék végeredményül kapni. Szóval ha olyan receptet készítenétek, ami például egy csőben süt zöldség, s a receptben az szerepel: a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, nos az ilyen ételekhez véletlenül sem ajánlom a száraz kenyérből készült száraz, aprószemű zsemlemorzsát. Illúzióromboló és nem lesz ropogós, mivel annyira aprószemű ez a morzsa, hogy nincs felület, ami megpirulhasson. Ennyi erővel lisztet is szórhattok a csőben sült karfiol vagy saláta vagy ceruzabab vagy akármi tetejére. Jájjj... kb. tényleg semmivel sem lesz jobb a kész étel.

A friss nagy szemű (panko) morzsa nagyon egyszerűen készül: a kenyér héját levágod, a belsejét késes aprítóba teszed vagy turmixgépbe vagy olyan robotgépbe, aminek van nagyobb lyukú reszelő korongja. Párat nyomsz a gombon és kézen is van. Szétteríted, hagyod szikkadni pár napig, vagy egyből beteszed a sütőbe a legnagyobb tepsin és sütőpapíron szétterítve olyan 60-80 fokra, hogy csak száradjon. De frissen is használható. Én eleve szikkadt kenyérből szoktam csinálni, könnyebben viszi a robotgép és azonnal használható. (Ha nincs robotgéped semmilyen, készítheted kézi tökreszelővel is, de én nem állnék neki gép nélkül. Kínlódás...)
Aztán előnye még a házi morzsának, hogy ráadásul így nem fogsz kidobni egy gramm kenyeret sem, és még finom morzsád is lesz belőle. Harmadik előny, hogy nem kell a bolti nagyon drága panko morzsát megvenni.

Na, asszem elég jó indokokat soroltam fel a házi zsemlemorzsagyártás elősegítésére. Arról nem is beszélek, hogy a nagyszemű panko morzsában sült rántott hús (amiről régebben írtam már egy hosszú bejegyzést) a legfinomabb, amit valaha ettél.

A panko morzsa egyébként japán, s ha már, akkor ők így készítik a rántott húst, a tonkatsaut, és mindig nyers, sima egyszerű vékonyra vágott káposztával tálalják:

Ilyen panko morzsát rizslisztből, kevés tojással sütött piskótából is szoktam készíteni, tökéletes és gluténmentes. Valamint ezt a nagyszemű panko morzsát lehet ízesíteni is sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel, fűszerekkel.

Rakott kel (klasszikus)

Leginkább azért írom le, hogy nekem meglegyenek a mennyiségek. Olcsó, kiadós, finom. Apró trükkjei vannak azért, például hogy ne legyen száraz, de alapvetően egyszerű elkészíteni is. Azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legjobb téli rakott étel szerintem. (Bár ritkán csinálom, mert emberem nem rajong valami nagyon érte.)

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposztának a fele (a torzsa kivágása után a netto súly kb. 50 dkg)
25 dkg rizs
30-40 dkg sertéslapocka vagy comb (általában darálva, de én nem úgy szeretem)
4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 4 evőkanál olvadt zsír
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
majoránna
40 dkg tejföl (zsíros)
5-10 dkg parasztkolbász vagy bacon szalonna kisütve (elhagyható)

Azt hiszem mindenki darált hússal készíti, de én apróra kockázottal szeretem. Tehát a húst nagyon kis kockákra vágom, közben 2 evőkanál olajon kevés sóval megdinsztelem a kis kockákra vágott vöröshagymát, s mikor jó, ráteszem a kockázott húst, sózom és nagy lángon sütöm, míg levet enged és míg elfővi a levét és picit át is pirul a hús. Ekkor lehúzom a tűzről, pirospaprikát keverek hozzá, és azonnal fel is öntöm 1-2 dl vízzel. Vagyis pörköltet készítek belőle. Hagyom fedő alatt főni, míg puha lesz a hús. Hagyok kellő mennyiségű szaftot is alatta, nem főzöm nagyon rövid lére. 

Míg fő a pörkölt, egy nagyobb lábosban vizet teszek fel forrni. A kelkáposztát megmosom, félbevágom, az egyik felét szintén félbevágom és mindkét negyednek kivágom a torzsáját. (A másik felét a káposztának hűtőbe teszem, sokáig eláll, majd lehet levest főzni belőle vagy főzeléket, de natúr sütve fokhagymás olívaolajon köretnek is nagyon jó.) Ha forr a víz, beleteszem a kelleveleket. Körülbelül öt percig főzöm, vagyis puhulásig. Ha készen van, leöntöm róla a forróvizet, és hideg vízzel felöntöm. Többször is, hogy végül tényleg hideg legyen rajta a víz. Így nem fő tovább, a színe is szép marad. Végül ha kihűlt, teljesen leöntöm róla a vizet.

A rizst alaposan átöblítem, átmosom egy nagy szűrőkanálban és kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőzöm. Kis láng kell neki, fedő, és hagyom állni a gáz lekapcsolása után még 20 percig a fedő alatt. 

A fokhagymát péppé zúzom (vagy reszelhetjük is) egy kis tálkába, kissé meg is sózom és hagyom állni 10 percig. Aztán hozzákeverem a tejfölhöz egy kanál olaj társaságában.  

Begyújtom a sütőt 180 fokra. 

Ha minden elkészült, kiolajozom egy kanálnyi olajjal a tálat, a szélét is körben és rétegezem a hozzávalókat: alulra rizs (én szeretem, ha kissé lepirul), rá egy réteg kolbász, rá a pörkölt és szaft fele, rá a kellevelek fele, amit sózok és borsozok, valamint majoránnával is megszórok, rá a tejföl harmada, s előröl: rizs, kolbász, pörkölt, kel, végül a maradék tejföl. Minden réteget igyekszem lelapogatni, kissé tömöríteni, hogy a sülés után szépen egyben maradjon az étel - így szebben lehet majd tálalni, nem esik szét. Negyven-ötven percig sütöm.

Tipp: a rizst össze is keverhetjük a pörkölttel, nem feltétlenül kell külön rétegeknek lenniük. 

Lecsológia

Nyár van. Ez a mondat mindenkiben másképp folytatódik. Nálam úgy, hogy akkor lecsószezon. Amúgy nem telhet el úgy a nyár - főleg hogy már tényleg ideje van, már van nem fóliás, hanem napérlelte paprika, paradicsom - hogy ne legyen nálam legalább egy lecsós poszt. És akkor már legyen teljes, szép kövér, kerek összefoglaló, nem ám holmi diétás kis szösszenet.

Akkor csapjunk a lecsóba!

kép: Táfelspicc

Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden tőlünk származik. Tudjátok, mint a bazi nagy görög lagziban... A lecsóval is azt hiszem épp így vagyunk, már szíriuszi otthonunkban is főztük, a boszniai piramisok rovásírásának megfejtésekor lecsóreceptre bukkantak a régészek és különben is, Mariska nénikénk is már az ükdédanyjától tanulta, sőtebb, nyaranta lecsó folyik egy igaz magyar ereiben. :)

🌶  🍅 🌶

Viccet félretéve, legendákat elengedve, lecsója szinte minden délibb népnek van, ahol a paprika, paradicsom megél. Valószínűleg a szerbektől vettük át, náluk dzsuvecsnek hívják, és vannak tájegységeink, ahol ez az eredet visszaköszön. De nem akarok nagyon elmerülni a történelem füstös távolába, nézzük inkább a mai változatokat. A linkek alatt videókat találtok, igyekeztem nem angolosítottakat keresni, hanem eredeti nyelvű, eredeti recepteket.

Tehát a bolgárok, szerbek, macedónok, törökök, románok, bosnyákok egyik fajta lecsója a dzsuvecs. Általában rakottan készül, sokféle más zöldség is kerülhet bele, sőt hús, vagy rizs vagy burgonya is. Fűszerezik is. Ahogy a lecsóra is igaz, a dzsuvecsre is, hogy ahány ház, annyi féle. A másik fajtája hasonlóbb a mi lecsónkhoz, és legtöbbször rizzsel készül.

Horvátországban Sataraš néven ismerik a lecsót, gyakorlatilag olyan, mint a miénk: paprika, paradicsom, vöröshagyma, zsiradék és serpenyőben készül. 

🌶 🍅 🌶

Görögországban kétféle lecsó van, az egyik a rakott dzsuvecshez hasoló, ez a briami: sokféle zöldség kerülhet bele a paprikán, paradicsomon, hagymán kívül: cukkini, padlizsán, burgonya. Vannak, akik valóban rakottan készítik, és vannak, akik csak laza eleganciával amolyan sült tepsis zöldségkavalkádként sütik készre. A másik lecsójuk a miénkre nagyon hasonlító spetsofai, ebből nem hiányozhat a jóféle kolbász, alaptartozéka a görögök lecsójának.

🌶 🍅 🌶

Az olaszoké a peperonata. Ezer változata létezik, de az alaprecept szintén nagyon hasonló a mi lecsónkéhoz. Csak ők hosszú csíkokra vágják a paprikát és először tulajdonképpen egy sült paprikával indítanak, amihez aztán általában paradicsom passátát vagyis pürét adnak.

🌶 🍅 🌶

A baszkok lecsója nem csak nevében hasonlít az olaszra, hanem készítési módjában is. A pipenade annyiban tér el itáliai rokonától, hogy általában jófajta spanyol sonkaszeleteket tesznek a végén a tetejére (vagy menet közben bele), és tojással is kiegészítik, akár tükörtojással, akár felvert tojással. A paprika csíkokra vágása is hajaz az olaszok lecsójára.

🌶 🍅 🌶

A spanyol lecsó a pisto. Ez sokkal inkább a francia ratatouillera emlékeztet. Van benne, hagyma, fokhagyma, pirospaprika, padlizsán, cukkini is a paprikán és paradicsomon kívül, ugyanúgy kis kockákra vágják a zöldségeket, mint a francia konyha remekében. Készítik úgy is, hogy külön-külön kisütik a zöldségeket, amit aztán egy paradicsomszószba teszek és összerottyantják.

🌶 🍅 🌶

A ratatouille a francia lecsó. Általában a paprikán, paradicsomon és hagymákon kívül kerül bele padlizsán és cukkini is. Mindent kockákra vágnak és sokáig, krémesre főzik. Általában pár zöldfűszerféle is kerül bele.

🌶 🍅 🌶

A törökök másik lecsóféléje a dzsuvecsen kívül a menemen. Vajjal indítják, van benne apróra karikázott paprika is, de csak mutatóba és a csípőssége végett. Szeretik használni hozzá a zöld és csípős kosszarv paprikát. Sok paradicsom kerül bele, pürésre szétfőzve, hagymát ritkán találni a menemenben, inkább anélkül készítik. Sokszor tesznek bele pul bibert, vagyis durvára darált pirospaprikát is. Inkább nevezhető paradicsomszószos rántottának, mint lecsónak. Tehát a menemen tojásos, mindig. Általában felvert tojás kerül bele a végén, de üthetik egészben is bele a tojást, viszont akkor is elkavarják, nem hagyják meg tükörtojásnak. Általában reggelire fogyasztják.
Van még egy ételük, amit én szintén a lecsófélék családjába sorolnék. Ez az imam bayildi, vagyis az imám elájult. Sült padlizsánba töltött lecsóról van szó. Isteni, az egyik kedvenc nyári ételem, szezonban mindig megcsinálom egyszer-kétszer.

🌶 🍅 🌶

A shakshuka mindig tükörtojással készül. Készítik vöröshagymával is, fokhagymával is. Kerülhet bele kolbász is, marhahúsból. A shakshukában is sokkal dominánsabb a paradicsom, mint a paprika. Sok változata van. Sokak szerint Dr. Shakshuka főzi a világ legjobbját. Ahogy a videóban látszik is, nem bonyolítja túl, végtelenül egyszerűen készíti. Sok olaj, fokhagyma, kevés csípős zöldpaprika, sok paradicsom, pirospaprika, chilipehely és tojás.

Izrael, Líbia, Egyiptom, Tunézia, Marokkó, mindenhol ismerik és szeretik a shakshukát. Jellemző tehát a Közel-Keletre és Észak-Afrikára is.

Egyetek lecsót míg lehet, mert rövid a nyár... Készítsétek el a változatokat, érdemes szerintem. Mind isteni finom.

Citromos csirke-piláf

Az utóbbi hónapok legkerekebb ételét sikerült ma exhas összedobnom. Tesis-krumplit terveztem, de a végére tepsis-rizs lett belőle. 

Van az irániaknak egy nagyon kedvelt sült rizse, a tahdig, aminél direkt odapirítják a rizs alját, ami egy rétegben összesül és karamellizálódik, ropogós lesz és mennyei. Na ez a rizs is pont ilyen lett, emellett a fűszerektől isteni íze is volt, úgyhogy bővült a szerethető rizsételeink repertoárja.

Hozzávalók 2 főre:
6 db csirkeszárny
25 dkg jó minőségű rizs
4 dl víz vagy csirkealaplé
3 gerezd fokhagyma
egy kisebb citromnak a fele
egy félmarék mazsola
1 evőkanál méz
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt koriandermag
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
és aki szereti: 1/2 mokkáskanál őrölt római kömény

A csirkeszárnyakat megtisztítottam, az ízeknél elvágtam és alaposan besóztam. Egy nagy tálba tettem, adtam hozzá 3-4 evőkanálnyi olívaolajat, egy marék mazsolát, egy fél citromot félkarikázva és kicsit kinyomkodva és a magokat gondosan eltávolítva (mert a magok keserítik az ételt, nem a héja), egy evőkanálnyi mézet, a 3 gerezd fokhagymát apróra vágva és a többi fűszert is, és jól összekevertem az egészet. Hagytam állni egy órácskát. 

Előmelegítettem a sütőt olyan 170 fokra. A sütőtálat olívaolajjal megkentem, amit megszórtam egy rétegben a szűrőkanálban többször alaposan átöblített rizzsel. A vizet (ha víz, azt sózzuk, ha alaplevet használunk azt nem kell) ráöntöttem a csibeszárnyakra, hogy leoldódjanak kissé a fűszerek és a fokhagyma. Majd a szárnyakat rásorakoztattam a rizs tetejére, végül a fűszeres lével óvatosan megöntöztem az egészet. Lefedtem alufóliával és 3/4 órán át sütöttem, aztán levettem róla a fóliát, és a hús pirulásáig még kb. 45 percig sütöttem.

Tipp: sóban eltett citrommal is készíthető, ha valakinek rejtezik a spájzában ilyesmi.
Valamint naranccsal is készíthető, és akkor a felöntőlébe nyugodtan bele is facsarhatjuk 2 narancs levét, egynek meg a reszelt héját, és kevesebb méz kell bele: elég egy teáskanálnyi.

Búzahús (szejtán) készítése

Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)

Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 

Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 

Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)

Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.

Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)

Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.

Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.

Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 

Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)

"Csuszagne"

Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.

Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.

(Popper Péter)

 

Mi van, ha úgy jársz, hogy rájössz (későn), a túrós csuszához mindent vettél, csak csuszatésztát nem? De lasagne lapod van dögivel? Igen. Keresztezed őket, így süthetsz csuszannyét.


Hozzávalók 2 főre:
8 lasagne lap
40 dkg túró
10 dkg szalonna
1 nagy tejföl (330 gr.)
6 ek. olaj
2 db egyszemélyes sütőtál

A tésztalapokat megfőztem al dente, majd hideg vizet csorgattam a fazékba hogy lehűljenek, de a vízben hagytam őket. Így nem ragadnak össze.

A szalonnát kis csíkokra vágtam, és kisütöttem a zsiradékban, majd egy szűrőkanállal kivettem a kis pörcöket egy tálkára.

A tálakat alaposan kiolajoztam. Egy réteg tészta, rá túró, só, pörc, tejföl. És így rétegeztem. Előmelegített sütőben készre sütöttem.

Böjtölők a szalonnát természetesen hagyják ki. Lehet helyettesíteni spenótlevelekkel szerintem. Kaporral vagy medvehagymával fűszerezve is isteni.

Muszaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
Válaszd hozzá a leghosszabb utat,
Mely csupa kaland és felfedezés.

(Konsztantinosz P. Kavafisz)

Szerintem a legjobb, ami cukkinivel történhet, az hogy muszaka lesz belőle. Főleg hogy napok óta Zorán profétikus szövege jár a fejemben: "ne várd a májust, hiszen közelít a tél"... Szóval ebben a zord időben a második legjobb dolog begyújtani a konyhában a sütőt, az első, amint már említettemvolt, a muszaka.

Amit leírok, viszonylag nagy mennyiség, mert kevesebbel nem érdemes kezdeni, ugyanis kissé macerás étel, másrészt mert a legnagyobb hosszúkás tepsimre van kalibrálva (36-szor 24-es).

Hozzávalók 6 főre:

• 80 dkg salátacukkini
• 80 dkg burgonya (tisztítva ennyi)
• kevés olívaolaj a sütéshez

a raguhoz:

• 80 dkg darált marhahús (bárány lenne az igazi, de mifelénk egyáltalán nincs)
• 25 dkg vöröshagyma (tisztítva, ez kb 2 nagyon nagy fej)
• 2 evőkanál olívaolaj
• 4 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1 hámozott, darabolt olasz paradicsom konzerv
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 mokkáskanálnyi őrölt római kömény
• 1 mokkáskanálnyi kakukkfű
• 1 mokkáskanál őrölt fahéj

a besamelhez:

• 6 dkg vaj
• 5 dkg liszt
• 6,5 dl tej
• só, frissen reszelt szerecsendió
• 2 tojás
• 10 dkg reszelt olvadós sajt

A cukkiniknek levágtam a két végét, megmostam, megtöröltem, hosszában kb. 3-5 mm-es szeletekre vágtam. A burgonyát szintén, csak azt hámoztam is. Egy nagy serpenyőben mindig kevés olívaolajat öntve bele, megsütöttem mind a cukkiniket, mind a krumpliszeleteket. Inkább grillezésnek lehet mondani, jó barnásra érdemes sütni. (Ez legfőképpen akkor igaz, ha padlizsánmuszakát készítünk. A padlizsán borzasztó, ha nincs megsütve feketésre, alaposan.)

Ezt a műveletet lehet sütőben is végezni, a nagy gáztepsit szépen kirakjuk a hozzávalókkal, s alaposn megsütjük. Nekem a serpenyőben grillezés egyszerűbb, így mindig így csinálom.

Elkészítettem az alap besamelt vajból, lisztből, tejből. Hagytam langyosra hűlni, aztán felvertem alaposan, jó habosra két tojást, amit a mártáshoz kevertem a reszelt sajttal együtt.

Közben, míg hűlt a besamel, a vöröshagymát, fokhagymát apróra kockáztam, olívaolajon kevés sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a darált húst, amit a fűszerekkel fehéredésig sütöttem. Ezután adtam hozzá a paradicsomkonzervet is, és alaposan összerottyantottam, annyira, hogy elfője a levét.

A tepsit alaposan kiolajoztam olívaolajjal. Alulra került a krimpliréteg, rá a cukkini, rá a darált hús, végül a tojásos-sajtos mártás. Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép pirosasbarnára sült.

Tálaláskor megszórhatjuk aprított petrezselyemzölddel, vagy mentával.

Hát isteni.

Padlizsánból ugyanígy készül. Vega módra is lehet csinálni, ha a paradicsomszószt csak üresen, magában készítjük. Sokszor csináltam hús nélkül is még vega koromban, az egyik kedvencem volt úgy is. Vegánok csinálhatják valamilyen növényi tejjel a besamelt, természetesen tojás és sajt nélkül.